Somogyi Hírlap, 1996. december (7. évfolyam, 281-304. szám)

1996-12-30 / 303. szám

1996. december 30., hétfő SOMOGYI HÍRLAP SOMOGYI TAJAK 5 Egyre magasabb a mérce Dr. Borsos Sándor: A gyógyítás és ápolás a kórház legfontosabb feladata Új igazgató áll január 1-jétől a marcali kórház élén: dr. Borsos Sándor. A belgyógyá­szat 56 éves osztályvezető fő­orvosa tősgyökeres marcali: itt érettségizett, majd a pécsi medikusévek után ide jött vissza. 39 évesen lett a bel­gyógyászat osztályvezető fő­orvosa, 1980-tól pedig orvo- sigazgató-helyettesként vett részt a kórház sokrétű, fele­lősségteljes munkájának irá­nyításában.- Egyrészt könnyű, más­részt meglehetősen nehéz helyzetben vagyok — mondta dr. Borsos Sándor. — Könnyűben, mivel elő­döm, dr. Rádler Antal renge­teget tett azért, hogy Marcali­ban a kor kívánalmainak megfelelő kórház legyen. Ugyanakkor a mérce mind magasabb; folyvást fejlődni kell, hogy az elért szintet megtarthassuk.- Milyen változtatásokra készül?- Inkább csak hangsúly­módosulásról lesz szó. A kór­ház személyi és tárgyi feltéte­lei jónak mondhatók, a szer­vezeti felépítés azonban vál­tozik. Ezt jelzi, hogy nem orovos-igazgatói, hanem kór­házigazgatói kinevezést kap­tam. Egyebek között az indo­kolja ezt, hogy a kórházi munkában jobban előtérbe kerültek a gazdasági ténye­zők. A két legfontosabb fel­adat viszont a gyógyítás és az ápolás. Hogy ennek a jövőben is megfeleljünk, korszerű in­formatikai rendszer kialakí­tása szükséges. Segíti törek­véseinket, hogy a kaposvári, a mosdósi és a nagyatádi kór­házzal közösen készítettünk világbanki pályázatot készí­tettünk, s bízunk ennek ked­vező elbírálásban.- Mi lesz az ön szakterüle­tével?- A belgyógyászatban a fertőző betegségek helyét el­foglalta a hepatológia. Elő­térbe került az alkoholos máj­betegek gyógyítása; ehhez húsz ágy áll rendelkezé­sünkre. Ügyanakkor sok a pszichoszomatikus, a lelki zavarokra visszavezethető be­tegség. Az emberek nem ta­nulták meg a konfliktusos helyzetek megoldását, ha a felgyülemlett belső feszültség enyhítéséhez nincsenek olyan szelepek, mint a baráti kör, a család vagy a pszichológus, az összeroppanás nagy bizo­nyossággal bekövetkezik. Mivel megelőzésre kevés a mód, korszerűbb körülmé­nyek között kell gyógyítani ^s ápolni a betegeket. Kun G. Tibor ÁB-Aegon elismerés a marcali igazgatónak Díjazott segítő szándék Harmincnégy év egy munka­helyen: az állami biztosítónál - ez szerepelhetne Horváth Lászlóné névjegyén. Munká­ját az AB-Aegon vezérkara most ismerte el Életműdíjjal. Horváth Lászlóné ügyvitele- zőként kezdte szülővárosában, Marcaliban, s most ugyanen­nek az intézménynek igazgató­jaként megy nyugdíjba. Ez a díj pedig munkájának az elis­merése. Gyakran találkozunk túlzottan rámenős ügynökök­kel. Horváth Ilonka - kollégái, közeli ismerősei így nevezik - messzemenően helyteleníti ezt. Vezetőként arra töreke­dett, hogy sokasodó munkatár­saival megértesse: a biztosító az ügyfeleiért van, és általuk létezik.- A rámenősség többet árt, mint használ - mondta. - El­vem: a partner problémáinak, lehetőségeinek megértése, se­gítő szándék jellemezzen min­ket. Olyan biztosítás kell java­solnunk, amely hasznára válik annak is, akivel megkötjük. Példák sokaságát említi, amikor emberséggel, empátiá­val győzött meg embereket a biztosítás fontosságáról. Mint sok esetben kiderült: javukra. Az a fontos - vallja -, hogy úgy kezeljük mindenki prob­lémáját, mintha a magunké lenne. Legkedvesebb emlékei közé tartozik, hogy - éppen most lesz húsz éve - az első ÁB-bébi szüleinek járó köt­vényt, virágcsokorral ő adhatta át a somogyszentpáli szülők­nek. Két éve pedig a már ki­tűnő egyetemi hallgatóvá érett fiatalember tőle vette át a te­temes összegű AB-bébidíjat.- Örömömre szolgál, hogy jó helyre került az a pénz - mondta Horváth Lászlóné.- Mit tervez jövőre?- Nyugdíjban is tovább dol­gozom, de már mint tanács­adó. (Kun) Ötéves Ördöngösök, hagyományt átörökítő néptáncmozgalom Táncos gála Lengyeltótiban Gálaműsor a megalakulásának ötödik évfordulóját ünneplő Ördöngösök közreműködésével Ebben a városban, ahol minden harmadik iskolás gyerek tán­cos, fanyar önirónia mögé rejtik a művészi szép iránti elkötele­zettséget. Ebben a városban súlya van a hovatartozásnak; a fennállásának ötödik évébe lépett lengyeltóti Ördöngösök ese­tében - a hagyományokat átörökítő néptáncmozgalomnak. A jubileumi gálára készülő táncegyüttes vezetője, Takács Gábor majdnem száz gyerek felkészítését vállalta. Jóval több azonban, mint a három korosz­tályos gyermektáncegyüttes művészeti vezetője. Ha kell, szigorú nevelő, kemény pró­bákkal izzasztó tanár, de ha az élet úgy hozza, igaz barát, aki még a nyári vakációjára is — „hadd lássanak világot, meg egyébként is van hely a kocsi­ban” — magával visz néhány srácot. — Nemcsak az önkormány­zat, hanem a szülőkkel kar­öltve, mi magunk is sokat te­szünk a fennmaradásért — Nyolcvanmillió forintos áru­készlettel nem mehetünk egyik napról a másikra az utcára - mondta PappSándor, a Marcali és Vidéke Áfész elnöke. Az önkormányzat és az áfész peré­ben másodfokon is a városnak ítélte a bíróság a hét ingatlant, illetve 11 üzlethelyiséget ma­gába foglaló vagyont. A városközpontban levő üz­letek - négyezer négyzetméter nagyobb összterülettel - a hat­vanas években, az akkori föld­törvény alapján kerültek a mar­cali áfész tulajdonába. A szö­mondta. — A papírgyűjtéstől a diószedésig bármilyen munkát elvállalunk, ami egy kis pénzt hoz az együttes konyhájára. A saját bevételt gyarapítja a fel­lépti díj és az évi kétezer forintos tagdíj. Ebből az öt­hatszázezer forintból kell ki­gazdálkodnunk mindent, a tánconként más és más ruhá­kat is. A megyei listán dobogós tóti gyermek táncosok két íz­ben is arany minősítést szerez­tek, Már az első külföldi fellé­pésük is emlékezetes volt: a lengyelországi nemzetközi folklórfesztiválon a somo­gyiak tánctudását különdíjjal vetkezet az idők során százmil­lió forintos fejlesztéseket haj­tott végre; az állagmegóvás nö­velte az üzletek értékét, s új be­rendezéseket is vásárolt. Az üz­letek között a ruházati áru­háztól a vas- és háztartási bol­ton át a mezőgazdasági cikke­ket árusító lerakatig minden megtalálható. Más kérdés az, hogy — a megváltozott vásár­lói szokások folytán — egyik­másikra ráférne egy gyors bel­sőépítészeti változtatás. — Az 1992-es szövetkezeti törvény szolgált jogalapul arra, jutalmazták. A kezdeti sikerek ösztönzőleg hatottak az ifj. Sí­pos Ferenc, majd Pintér Gabri­ella által is jegyzett együttesre. Folyamatosan bővült a reper­toárjuk: moldvai, székelyföldi, szatmári, somogyi, mezőségi, kalocsai koreográfiákat tanul­tak a 7-16 éves táncosok. — A próbák komoly terhe­lést jelentenek a gyerekeknek. Én azt tartom: ki-ki abban je­leskedjen, amihez ért, amit szívvel, kedvvel csinál. A nemzeti alaptanterv egyébként 1998-tól lehetővé teszi, hogy órarendi keretek között tanít­hassuk a táncot. Célunk a to­vábbfejlődés, a művészeti alapiskola megteremtésével — mondta Takács Gábor. — Az együttes eredményei és a vá­ros művészeti életét támoga­tók egyaránt erre ösztönöznek. Csíky Kis Erika hogy az önkormányzat harminc napon belül bejelenthesse tulaj­donosi szándékát — mondta az elnök az előzményekről, és ki­fejtette: — A döntésbe nem nyugszunk bele, ezért készek vagyunk a végsőkig elmenni. Jogalap nélküli gazdagodás cí­mén új keresetet nyújtottunk be. Attól tartanak, hogy a nyerő pozícióban levő város olyan magas bérleti díjat szab az áfésznek, amelyet az nem tud ki­fizetni. S bármikor jöhet egy pénzes vállalkozó, aki megveszi az üzleteket. (Csíky) Ajándék Öreglakra IFOR-katonáktól Huszonkét tagú IFOR-kül- döttség kereste föl az öreglaki általános iskolát és diákott­hont. A Steve Nicholson ez­redes vezette taszári vendé­gek ajándékokkal: játékok­kal, sporteszközökkel lepték meg a megyei önkormányzat működtette otthon negyven- nyolc kis lakóját. A látogatás során az is kiderült: az IFOR a jövőben az intézmény ál­landó patronálója kíván lenni. Vesén is lefaragnak a kiadásokból Az óvoda központi fűtésével, az iskola ajtó-ablakainak hő- szigetelésével kíván jelentős összeget lefaragni a vései önkormányzat a fűtési kiadá­sokból. A takarékoskodó fa­lunak csak kis beruházásokra futotta az idén; elkészült a Fő utcai járda felújítása, és a környezetvédelmi alaptól pá­lyázaton nyert pénz segítsé­gével megoldották a telepü­lés lakossági és kommunális hulladékának a kezelését is. Somogyvári sikerek Ausztriában Wartmannstetten, osztrák testvérvárosuk zeneiskolájá­ban léptek föl a napokban somogyvári általános iskola tanulói. A kisdiákok a kará­csonyi ünnepkörhöz kapcso­lódó, németül előadott műso­rukkal nagy sikert arattak; felkészítő tanáruk Murzsán Józsefné volt. A reifheisseni banktól kapott karácsonyi pénzen pedig sporteszközö­ket vásárol majd az iskola. A város is segítette a könyv kiadását Huszonötezer forinttal járul hozzá a Somogy megyei ké­zikönyv megjelenéséhez a lengyeltóti önkormányzat. A támogatásról a képviselő-tes­tület legutóbbi ülésén döntöt­tek, ahol jóváhagyták a vá­rosi zeneiskolába járó buzsá- ki gyerekek oktatásával kap­csolatos megállapodást is. Vita a marcali önkormányzattal tizenegy üzlet tulajdonjogáról Pert veszített az áfész Művészetikor •• Öreglakon Hat alapító taggal megalakult az Öreglaki Irodalmi és Mű­vészeti Kör. Ezzel - mint lét­rehozói az alakuláskor han­goztatták - a kulturális látó­kör bővítését szeretnék el­érni. S bíznak abban: sikerül hozzájárulniuk az irodalmat és a művészetet kedvelők ér­vényesüléséhez. Különösen a fiatal tanárok és a tehetséges diákok részvételét tartják fontosnak. A nyitott művé­szeti körben esélyt tudnak te­remteni az alkotások létreho­zásához. A másik: ez a mű­helymunka segítheti az isko­lai oktatómunkát, a pedagó­gusok ugyanis alaposabban megismerhetik növendékeik eddig még ki nem bontako­zott képességeit. K. G. T. Jégbordás út végén házak, hétköznapi küzdelmek Tatárváron, télidőben Jégbordás utak végállomásánál fehérbe fagyott falusi világ. Kedvére csahol az idegent ritkán látó kutyafalka. A Tatár­váron húsz éve megtelepedett Horváth Jánosék konyhája pirosmintás térítők és függönyök vidámságával fogad, meg a kályha bundánál is melegebb hevével. — Nyaranta a Balatonon dolgozunk, vendéglátósként — mondta Horváth Já­nos, aki Siófokon tanulta a felszolgáló­szakmát; volt már bogiári pincér, len­gyeltóti eladó, s újabban egy kaposvári biztosítótársaság üzletkötőjeként próbál boldogulni. — Ismerem a környéket, mint a tenyeremet. A frankfurti ven­dégmunkás-időszaknak köszönhetően nemcsak a szakmát, hanem a német nyelvet is jól megtanultam. Egyre több külföldi vásárolt errefelé házat, akad olyan, aki egyszerre hatot is, mert az egész rokonságot hozni akarja. Hátha kell a biztosítás azoknak is... Egyébként meg kezdenünk kell valamit tavaszig, mert akármilyen jó a nyári kereset, már erősen a végét járja. A Karádra való Márta arról beszél, hogy csendesek a hétköznapok errefelé. Nem sok fiatal akad a kilencven tatár­vári lakos között, de a szomszédokkal jól kijönnek. Aki dolgozik, jobbára a vasútnál van alkalmazásban vagy idénymunkás, mint ők maguk. A három­szobás, régi parasztházat a nyolcvanas évek elején felújították, ám vezetékes ivóvíz máig sincs itt, fűtésre pedig fát használnak. — Nem mennék el innen — állítja a házigazda, holott minden lehet az élet errefelé, csak könnyű nem. A földutat mezőgazdasági gépek szaggatják járha­tatlanra, s élelmiszerbolt híján kenyé­rért, tejért is Lengyeltótiba kell utazni. Horváth Jánosné és férje a tatárvári konyhában fotó: kun g.tibor Busszal, vonattal, kinek hogy tetszik, fegyverkezni a zord időkre, küzdeni Mégis, a hófelhőktől duzzadó eget itt csak a természettel kell Tatárváron, tél- még látni a házak tetejétől, s bár fel kell időben. Csíky Kis Erika

Next

/
Thumbnails
Contents