Somogyi Hírlap, 1996. december (7. évfolyam, 281-304. szám)
1996-12-18 / 295. szám
8 SOMOGYI HÍRLAP VELEMENYEK 1996. december 18., szerda Zimányi segítség Mi a szegénység címmel lapunk december 11-i számában jelent meg olvasói levél. Erre érkezett a zimányi képviselő-testület nevében a következő levél. 1. A képviselő-testület a segélyek elbírálásánál az állampolgár igényét is figyelembe veszi, és mivel kidőlt házfalról volt szó, természetbeni juttatásként használt téglát utalt ki. 200 tégla egyébként használt áron is jelentős összeg. 2. A Héra alapítványt a polgármesteri hivatal megpályázta, és özv. Kalányos Já- nosnét annak eredményéről — mivel írni, olvasni nem tud — szóban tájékoztatták. 3. A Dédász Rt a villanybekötést azért nem végzi el, mert szabálytalan áramfelhasználásról győződött meg. 4. Özv. Kalányos Jánosné segélyének kérése során nem a nyugdíjának összegét vallotta be, és nem adott tájékoztatást arról, hogy a jelentősen felhalmozódott villanydíj-hát- ralék miből adódott. Helyi szociális rendeletünk szerint a testületnek figyelembe kell vennie a segélyt kérők életvitelét is az elbírálás során. (Rászorultsági elv alapján dönt.) 5. Az utcában lakik a kérelmező jelentős jövedelemmel rendelkező lánya is, aki a szülőtartás folytán köteles hozzátartozóiról gondoskodni. 6. Korábban átmeneti szociális segélyben részesült. Kérem a fentiek közzétételét A másik fél jogán címmel és Zimány község önkormányzatának képviselő-testü- lete aláírással. Dr. Presits Pál jegyző, Polgármesteri Hivatal, Zimány □ Parabola szett 19 900 Ft □ 51 cm televízió 37 900 Ft □ Thomson decoder 29 990 Ft □ Basic+Filmnet előfizetés 12 hónapra 29 990 Ft helyett 19 990 Ft +egyszeri beindítási díj 5900 Ft □ AWM 815 automata mosógép, 600 ford/per. centrifuga 69 900 Ft □ AWC 650 automata mosógép, felültöltős 65 900 Ft Amíg a készlet tart. Cím: Balatonlelle, Rákóczi út 240. Tel.: 85/354-111 Nyitva tartás: hétfő-péntek 8-17.30, szombat 8-12-ig December 22-én 9-12-ig (37779) Tisztesség és a tények A Somogyi Hírlap december 4-i számában Korrekt szerződéseket címmel megjelent írásra érkezett a következő levél. Túli Ferenc, Balatonboglár és hat aláírással megjelent levél — személyeskedő jellegét figyelmen kívül hagyva is — jelzés értékű volt a számomra. Egyrészt azért, mert a vállalkozók meglepő dolgot állítanak azzal, hogy az Országos Temetkezési Egyesület és Ipartestület semmibe veszi a magán- vállalkozók véleményét, azok lejáratására törekszik. A tények azt mutatják, hogy ez bizony lehetetlen, mert az OTEI-nak jelenleg 110 tagja van, s ennek több mint 60 százaléka aktív magánvállalkozás. A tagok, köztük a magánvállalkozók legutóbbi közgyűlésen is határozottan foglaltak állást számos ügyben. Az más kérdés: sokan még nem ismerték fel, vagy nem akarták felismerni, hogy szükség van egy országos érdekvédelmi szervezetre. Az eddigiekből is kiderül, hogy a levél állítása ellenére az OTEI nem a volt megyei vállalatokat tömöríti, hiszen közülük mindössze kettő működik az országban a korábbi formában, a többi átalakult részben jogi társasággá, másrészt magánvállalkozássá. Az Országos Temetkezési Egyesület fontos feladatának tartja, hogy a régiókban, a megyékben is tömörítse a temetkezésben vállalkozókat. Erre a szakmai összefogás érdekében van szükség. így válik lehetővé, hogy hatékonyan képviselje a szakmai érdekeket az önkormányzatokkal és más szervezetekkel szemben. A szakmai összefogással javítható a temetkezésben dolgozók szakmai felkészültsége is. Az is a tényékhez tartozik, hogy amikor a kft alakult, már jelentős számú temetkezési vállalkozó volt a megyében, ezért a Somogy Megyei Temetkezési Kft már nem volt monopolhelyzetben, így e helyzete a cikkbéli állítások ellenére sem szűnhetett meg. Piacgazdaságban egyébként sem lehet hosz- szú távon hivatkozni korábbi monopolhelyzetre. Az is igaz, hogy a versenyhelyzet a kft-t fokozott erőfeszítésekre késztette, más felfogást és magatartást kívánva minden munkatársától. Úgy gondolom, ennek valamennyien igyekeztek megfelelni. Az OTEI elnökhelyetteseként is fő célomnak tartom, hogy minél több vállalkozó legyen tagja a regionális szervezetnek, mert így képviselhető hatékonyan a lakosság és a hozzátartozók érdeke. E meggondolásból társaságunk már korábban belépett a dunántúli egyesületbe. A levélből az is kiderül, — és ez örömömre szolgál —, hogy a vállalkozók egyre nyitottabbak a közös érdekek megfogalmazására és készek a kompromisszumra. A Somogy Megyei Temetkezési Kft-nek nyolc magánvállalkozóval van szerződése, amely természetesen az érdekellentétek mellett mindkét fél célját is szolgálja. Örömmel keresem a vállalkozókkal együtt a közös érdeket, ezért kezdeményeztem, hogy január végén egy megbeszélésre üljünk össze, ahol megszabadulva az esetleges előítéletektől is tisztázhatjuk álláspontunkat. Továbbra is vallom, hogy új törvényre, kormányrendeletre van szükség, mert megváltoztak a viszonyok, a szabályozásnak is változnia kell. Meg kell határozni a tulajdonos önkormányzatok szerepét, kötelezettségét. Szabályozni kell természetesen a temetkezési vállalkozások kötelezettségét és jogait. Módosításra szorul a közegészségügyi rendelet is, hogy az egymásra mutogatás helyett a gyors, pontos és kegyeletteljes szolgáltatás valóban csak a végtisztességet szolgálja. Stier Sándor a Somogy Megyei Temetkezési Szolgáltató Kft igazgatója A Béke csendje Hajsza után Tarany csendje címmel a Somogyi Hírlap december 5-i számában jelent meg írás. Erre reagálva érkezett az itt következő levél: „Én úgy gondolom, hogy az 1956-os események büszke részesei nem azok az emberek, akik elmenekültek az országból, hanem azok az emberek, akik építő tagjai maradtak a társadalomnak. Nem hiszen, hogy többet érdemel az az ember, aki nem vette ki részét az újjáépítésben, a kommunista szombatok és vasárnapok sokaságából, az óvoda- és iskolaépítés, szépítés örömeiből. Az emberek örültek a közös munka eredményének és bíztak abban, hogy a saját gyermekeik jövőjét biztosítja mindaz, amit tesznek. A fiatalokat tömörítő szervezetek a közös szórakozáson kívül munkára, megbecsülésre és egymás iránti tiszteletre és szeretetre nevelték a többséget. A kábítószer-fogyasztás, az alkohol, a brutalitás, a rombolás mind annak a jele, hogy nincs átfogó törődés a fiatalokkal. A tanulás nem igazán érdek, mert a jövőjük kérdéses, nem tudják, hogy miért kell dolgozni, a munka elvesztette értékét, kilátástalan dolgokért pedig nem mindenki akar küzdeni. Úgy gondolom, hogy nem fegyver kell ahhoz, hogy az emberek sorsa jobbra forduljon. A szeretetet, a megbecsülést ugyanis nem pénzért árulják a piacon, az emberek iránti tisztelet nem azt jelenti, hogy a másik embernek megalázó vagy megalázott szerepét kelljen játszani. A békesség, a nyugodt, meleg otthon jobban elviselhető a szegénységben, mint az álbékesség, az irigység a gazdagságban. Nem kell Istenhez közvetlen telefonvonal ahhoz, hogy megértse kérésünket. Mi, emberek bocsánatos bűnök között élünk; vannak, akik megbocsájta- nak és vannak, akiknek nincs, aki megbocsásson. A szeretet ünnepére való készülődés melegséggel tölti el mindazon érző emberek szívét, akik szeretet kapni és adni tudnak. A szeretethez pedig nem pénz, hanem emberi érzés, lélek kell csak. Köszönöm, hogy gondolataimat elolvasták, és talán sikerült emberekben felébreszteni azt, ami idáig nem elsődleges volt életükben. Békességet! Csorba Imre Tarany, Bezerédi u. 30. A „lehet” az nem „kell”! A Somogyi Hírlap december 7-én megjelent az Egy fenyő jut Szabadinak című cikkre érkezett a következő levél: „Valamikor régen, amikor még gyerek voltam Mikulás-nap táján édesanyámnak és a szomszéd Manci néninek mindig sürgős megbeszélnivalója akadt. Sokáig nem tudtam megfejteni ezeknek az izgalommal teli találkozásoknak a rejtélyét, de arra ráéreztem, hogy valami öröm teljes eseményre készülnek. És „kutyaszorítónak” becézett, nagyon sáros és nagyon kátyús kis utcánk gyerekei számára Miklós-nap estéjén meg is érkezett az öröm, melyet Mancinénimikulás hozott nagy- nagy szeretettel. Mára mennyit változott a világ! Ma ez természetes módon megadatik minden kisgyereknek. Ha szerencsések, mint a mi óvodásaink, még olyan önzetlen mikulásokkal is találkozhatnak, mint annak idején mi. Ha nincs szerencséjük - sok pénzért megrendelhető a Mikulás és minden család számára... De az ünnepnap varázsát most is nekünk, felnőtteknek kell megteremtenünk. Őrülök, hogy olyan közösségben dolgozhatok, ahol munkatársaim és a gyerekek szülei is így éreznek és tesznek is érte. Ahol több évtizedes hagyománya van az ünnepvárásnak, amit ápolnak és őriznek. Ilyen hagyomány az is, hogy a szülők választott képviselői ülnek ösz- sze időnként, hogy velünk együtt tegyenek saját gyermekeikért. Ilyenkor Mikuláskor is. Nem azért, mert nem tudják, hogy az óvodában akkor is lesz csokimikulás, meg játék, meg szaloncukor, ha ők ezért semmit sem tesznek. Hanem azért, mert úgy kívánják, hogy a puttonyban ott legyen az a kis csomagocska, ami a családi gondoskodást jelképezi és ami úgy hozzátartozik az ünnephez. Ebben az évben 250 forintnyi ösz- szeget szavaztak meg erre. Tiszteletben tartjuk igényüket, még akkor is, ha ez számunkra is külön odafigyelést kíván. Ahogy azoktól a szülőktől is, akik vállalják a vásárlás, a csomagolás terhét. Sokan vannak, de lehetnének többen is. Talán, ha a hiányzók is keresnék az egymással és a velünk való találkozás lehetőségét, ha elmondhatnánk nekik mi-miért történik, ha segítenének legalább véleményükkel megerősíteni a helyes döntéseket, vagy meghallgathatnánk kifogásaikat, a cikkben megfogalmazott félreinformálódás elkerülhető lenne. Mert miért ne lehetne elutasítani, ami nem kötelező, vagyis a „lehet” nem egyenlő a „kell”-el. Vagy mondható úgy is: miért ne tehetné szabadon mindenki, ami jogos igénye. Igaza van az apukának, odaadhatja az ajándékát ő maga is. Csak azt sajnálom, hogy nem látta gyermeke arcát, amikor társai karéjában átvette a Mikulás bácsitól a maga is csomagocskáját. És azt mondta, hogy „köszönöm”, mint ahogy az én édesanyám is megköszönte Manci néni fáradozását. Jakab Jánosné óvodavezető Balatonszabadi Napközi Otthonos Óvoda Gyanús malacok December 15-én a böhönyei vásáron szerettem volna eladni a saját kocáimtól származó húsz kismalacot. A gond már a vásár bejáratánál kezdődött, ugyanis nem engedtek be. Az volt a kifogás, hogy nem volt a malacok fülében fülszem. Hiába mondtam, hogy van marhalevelem és hatósági állatorvos által kiállított irat, az állatorvos erre nem volt kíváncsi. Azt mondta, gyanúsak a malacok... (Megjegyzem: nem voltam kiöltözve, abban a ruhában voltam, amiben etetni szoktam az állatokat.) A történtek után — a malacok nélkül — bementem a vásárra, ahol azt láttam, hogy a kupacok által árusított malacoknak legalább a felében nem volt fülszem. Úgy látszik, ez nem volt gyanús... A vásárra végül is úgy jutottam be, hogy találkoztam egy böhönyei tanár ismerősömmel, akit megkértem: szóljon már az érdekemben, hogy engedjenek be. Az ő közbenjárására végül is bejutottam, de ekkor már dél körül volt, és a vásár a vége felé járt. Egy malacot sem tudtam eladni, sőt még érdeklődő sem akadt, pedig nagyon szépek voltak a jószágaim. Nagyon szeretem az állatokat, ezért fogtam bele. A vásárra bérelt autóval jöttem, ami nem kis költség. Mindent összeszámolva három malac ára ment el az iratokra és az autóra, de egyet sem tudtam eladni. Fájó szívvel kell tudomásul vennem, hogy malacaim az ünnepi asztal terítékei lesznek, de sajnos, olyan drága a takarmány, hogy nem tudom őket etetni. Azt a közmondást láttam beigazolódni, hogy a szegény embert az ág is húzza. No meg az emberségből elégtelenre vizsgázó hatósági emberek. Jámbor János Nagyberki, Újváros 48. A biztosítónak nincs lehetősége méltányosságra A Somogyi Hírlap november 27-én megjelent számában Mesits János, Marcali, Kodály Zoltán u. 17. szám alatti lakos levélben panaszolta biztosítási ügyét Tény, hogy ügyfelünk a nálunk kötött lakásbiztosítási szerződés alapján az 1995 decemberi kár kapcsán igényt jelentett be nálunk. Az is megfelel a valóságnak, hogy marcali fiókunk már ennek megtörténtekor jelezte, hogy a biztosítási szerződés alapján nem tudunk helyt állni, legfeljebb arról lehet szó, hogy a megyei igazgatóság vagy a vezérigazgatóság külön döntése értelmében lenne rendezhető az igény. A marcali fiók természetesen nem jogosult arra, hogy az egyedi elbírálás kérdésében önállóan válaszoljon, ezért hivatkozott arra, hogy az iratokat továbbítani kell a megfelelő fórumra. Az viszont már nem felel meg a valóságnak, hogy megyei kárszakértőnk felületesen tekintette volna meg a helyszínt, hiszen a rendelkezésünkre álló iratanyag, egyéb dokumentáció és fotók kellő alaposságúak, így teljesen kizárt az, amit ügyfelünk levelében kifogásol. Az viszont megfelel a valóságnak, hogy kérelmét javaslattal teijesztettük fel a vezérigazgatóságra, de onnan sajnos, nem érkezett kedvező válasz. Az ilyen jellegű, speciális esetekre kizárólag vezérigazgatósági döntés alapján lehet kártérítést nyújtani, illetve a biztosítási összeget kifizetni, amely konkrét belső ügyrendi szabály értelmében a helyi igazgatóságon és a fióknál tehát nem intézhető. Azt is világosan kell látni, hogy a lakásbiztosítási szerződés limitált kockázatú, ami tehát azt jelenti, hogy nem valamennyi kárra nyújt fedezetet, hanem az általunk felkínált kockázati körre. Rengeteg olyan eset lehet, amely a valóságban kárral jár, ám nem tartozik a biztosítási fedezet alá. A szerződés megkötésekor ügyfeleink átveszik a szerződési feltételeket tartalmazó iratot, így tudomásunk van arról, hogy mi az, amire szolgáltatást tudunk nyújtani. Ennek során természetesen nem lehet előírni, hogy milyen vagyon- és állagmegóvási alapkötelezettségei vannak az érintettnek, legfeljebb külön kikötésben szabályozunk olyan tényezőket, amelyek adott esetben például betörés kárnál megelőzik a káreseményt. Ilyenek többek között a biztonsági felszerelések, megfelelő zárak, riasztók stb. Azt, hogy milyen módon kell egy lakóépületet az egyébként nem kockázati körbe tartozó károktól megóvni, a biztosító társaságok nem írhatják elő, ahogy ez egyébként más országok biztosító társaságainál is történik. Méltányosság gyakorlására kizárólag abban az esetben van lehetőség, ha a kockázati körbe tartozó káreseménynél a kártérítés, illetve a biztosítási összeg kifizetése alapjaiban nem lehet vitás, csupán néhány olyan kérdés merült fel, amelyre a válasz nem egyértelmű, ezért valamennyi körülmény gondos mérlegelésével részben vagy egészben térülhet a kár. Nyomatékosan hangsúlyozom, hogy Mesits János esetében nem erről volt szó, hiszen a rovarkártevők okozta eseményekre nem nyújt fedezetet a biztosítási szerződés, sőt ilyen kockázatot külön megállapodás alapján sem vállalunk. A nélkül, hogy kéretlenül is vezérigazgatóságunk védelmére kelnénk, jelezni kell, hogy éppen a biztosított kör értelmében, a racionális gazdálkodás és a szigorú pénzügyi jogszabályok alapján kell eljárnunk rendkívül körültekintően a méltányosság gyakorlásakor. Meggyőződésem, hogy a leírtak alapján belátható: ügyfelünk olyan biztosítási esemény alapján kért szolgáltatást, amire nincs lehetőség, és a méltányosság alkalmazása sem jöhetett szóba, így tehát nem fogadom el, hogy Mesits János némi éllel hívja fel a biztosítottak figyelmét nagymértékű segítségünkre, hiszen az előttünk fiitó számos ügyből éppen azt az információt kaptuk, hogy ügyfeleink túlnyomórészt elégedettek közreműködésünkkel még abban az esetben is, ha nem egyezik minden kérdésben az álláspontunk. Varga László Hungária Biztosító Rt Somogy Megyei Igazgatósága
