Somogyi Hírlap, 1996. december (7. évfolyam, 281-304. szám)

1996-12-18 / 295. szám

1996. december 18., szerda SOMOGYI HÍRLAP SOMOGYI TÁJAK 5 A gazdák igénylik a szolgáltatást is Hitelben reménykedő ráksi kisvállalkozók Az egykori ráksi tsz-elnök, Se­bők József, Jiagyatéka” egy jó tanács volt Vállalkozzatok és bizonyítsatok! — mondta a föl­bomlott szövetkezet maroknyi munkásának. Tanácsát megfo­gadták. A ráksi Pintér család­nak szinte valamennyi tagja mezőgazdasági vállalkozó lett — Ahol két hatalmas Rába erő­gépet lát, ott lakik Csaba — mu­tat a templommal szembeni házra egy arra járó. A cipőnyűzó sár az oka, hogy fényes nappal is ottho­nában találom a fiatalembert. — Az osztrák Michel Früh- wirthnél, szerződéssel dolgozom mint mezőgazdasági vállalkozó — mondta. — Februártól máju­sig, augusztustól decemberig vé­gezzük a szolgáltatást az Agro Bt-nél. A napokban szántottunk, tárcsáztunk. Az őszi munkák mi­att olykor éjfélig is a földön va­gyunk. Sok gazdának — Igái­ban, Kazsokon, Kaposfüreden és Batéban — van földje, de nincs gépe. Én lízingeltem ezt a kettőt a szövetkezettől; három évig nyögtem a részleteket. A mun­kagép a vállalkozásom alapja. Egyiket a testvérem kezeli. Pintér Csaba szerint a mező- gazdasági kisvállalkozásból — a magas gázolajár miatt — nehéz megélni. A munkagépek, a fo­lyamatosan emelkedő árak mel­lett, naponta 300-400 liter üzem­anyagot fogyasztanak. — Kisebb adóteher, olcsóbb gázolaj és jobb hitelfeltételek kellenének — mondta. A takaros családi házba még egyedül tér haza; menyasszo­nyával most alapozzák jövőjü­ket. A nyaralást csak áhítja; egyetlen szórakozása a foci, oly­kor a diszkó. Szerény nyeresé­géből támogatja a helybeli foci­csapatot és a fiatalokért létreho­zott alapítványt. Azt mondta, ha újra kezdené, a nehézségek elle­nére is vállalkozó lenne, mert ölbe tett kézzel, munkanélküli­ként nem tudna élni. (Várnai) Májátültetésre vár a magyaratádi asszony Kati gyógyulni akar Rendetlenkedett az epéje, s el­ment az orvoshoz. Laparosz- kóppal eltávolították az epekö­vét Aztán újra megműtötték. Háromszor is. Most olyan sárga, mint a kikerics, s állan­dóan lázas. Húsz kilót fogyott... A magyaratádi Czár Attilánét három éve operálták. Amikor fölfektették a műtőasztalra, nem gondolta, hogy majdnem rá­megy az élete, s arra kell várnia, hogy új májat kapjon. — Azt ígérték, hogy 3 nap múlva otthon leszek; ehelyett 53-at töltöttem a kórteremben. Már lemondtak rólam, de örü­lök, hogy a magam lábán hagy­tam el a kórházat. Az első műtét után két hétig folyt belém az epe, görcsöltem, belázasodtam, szétszakadtak a varrataim. Újabb két operáció következett, aztán tüdő- és mellhártyagyulla- dás, gyomorvérzés, veseelégte­lenség..., majd a sárgaságok, egymás után... A 35 éves asszony legutóbb áprilisban feküdt kés alá. Akkor közölték vele: rossz állapotban van a mája. Májcsere kell, s mi­nél előbb. — Megvan már minden eredményem, de sajnos bakté­rium van még a szervezetem­ben; ha így kerülne sor a transz­plantációra, egy tüdőgyulladás rögtön elvinne. Ezért egyelőre fel sem kerülhetek a várakozók listájára. Abban bízom, hogy mielőbb eltűnik a baktérium, s akkor felvesznek. Czár Attiláné betegsége előtt a Balaton Füszért raktárházának a konyháján volt felszolgáló. Most rokkantnyugdíjas; tízezer forintot hoz neki a postás. Félje a tűzoltóságon dolgozik. Egy ki­lenc- és egy tizenhárom éves gyerekük van. — Három hete egyfolytában lázas vagyok. Ha jobban érzem magam, kitakarítok, de egy vöd­röt már nem tudnék fölemelni. Czárék élete átalakult a be­tegség óta. A gyógyulásba vetett hit irányította a hétköznapokat. Volt úgy, hogy hetente három­szor is föl kellett menni Buda­pestre. A magyaratádi vöröske­resztes szervezethez és a megyei tűzoltó-parancsnoksághoz gyor­san eljutott a szerencsétlenül járt asszony betegségének híre. Az Igái és Vidéke Takarékszövet­kezetnél közösen Kati gyógyu­lásáért elnevezéssel nyitottak egy számlát — 11500119­1000740 —, hogy ezzel támo­gassák a családot. — Nagyon ódzkodtam a számla miatt — jegyezte meg Czár Attiláné —, mégis jólesett, hogy figyelnek a sorsomra. Nem tudom, mi vár rám. Szeretnék élni. Bár eléggé megkeseredtem az átszenvedett évek alatt, de a férjem és a gyerekeim minden­nap megerősítenek: nem halha­tok meg. Lőrincz Sándor A tizenhat munkásnak biztos megélhetés nyújt a kisüzem Fékdobok Memyéről Szabados Ferenc autóbusz fékdobot készít a mernyei kisüzemben Az idén mintegy tízezer fék­dobot készítenek a mernyei Kapos Fékdob Ipari Kft- ben: teherautóba, autó­buszba és haszongépjár­műbe. A kft százmillió forint bevételt tervez, és 16 ember­nek ad biztos megélhetést. Pintér Gyula ügyvezető el­mondta: céljuk, hogy gazda­ságosan működjenek és dol­gozóik is megtalálják a számí­tásukat. A kft néhány munka­társát arról kérdeztük, mit je­lent számukra a munkahelyük. A kaposvári Schwarz Tamás mindennap Mernyére utazik. Huszonkilenc éves, esztergá­lyos. — Örülök, hogy itt dol­gozhatok. Változatos ez a munka; minden darab meg­munkálása újdonság. Csodála­tos, ahogy egy darab fémből használható alkatrész lesz. — mondta, miközben a fékdobon bázisfelületet alakított ki. — A szakma egyik legfontosabb szabálya a figyelem. Ha ezt betartjuk, nincs selejt. Komo­lyabb sérülés sem ért. Igaz, minden biztonsági előírást be­tartunk. Ez elengedhetetlen itt. Az erős zaj miatt a munkások fül­védőt és sisakot viselnek. A fém megmunkált és jellegze­tes hangját megszokta Szaba­dos Ferenc is. Tizenkét éve esztergályosként keresi a ke­nyerét. Elégedett munkahe­lyével, biztosnak érzi állását. — Jó a csapat is — mondta a 32 éves szakember. Hasonló­képp vélekedett Lakatos Ernő is aki három éve dolgozik a műhelyben. Kaposvári létére vállalja a mindennapi utazga­tást. Tisztában van vele; vasas szakmában nehéz elhelyez­kedni. (Harsányi) Magasabb vízdíjakról és a gázprogramról is döntöttek Veszélyes ódombóvári pincék Több mint húsz napirendi pon­tot tárgyalt meg hétfői, éjsza­kába nyúló ülésén a dombóvári képviselőtestület. Szó volt egyebek közt a gázprogram megvalósításáról, a víz- és csa­tornadíjak emeléséről és a pince-programról is. Eddig kétezer szerződést kö­töttek meg a lakók a Dél-Du­nántúli Gázszolgáltató Rt-vel, így mára biztossá vált, hogy a program megvalósul. A csak­nem egymilliárd forint értékű beruházáshoz hamarosan elké­szülnek a részletes tervek. A testület a mostani ülésen fo­gadta el a város általános ren­dezési tervét is, melyet a ka­posvári Kaposterv készített. Az energiaárak emelkedése és a magas fenntartási költsé­gek miatt Dombóváron 25 szá­zalékkal megemelték a víz- és csatornadíjakat. A vízműjavas­lata alapján a vízért a lakosság­nak 90, az intézményeknek 105, a vállalkozóknak 132 fo­rintot kell fizetni köbméteren­ként. A csatornadíjak is emel­kedtek: a lakossági díj 85, az intézményeké 104, a vállalko­zóké 130 forint. A többletbevé­telből a tervek szerint fejlesz­tésre és korszerűsítésre is jut majd. A város intézmény-korsze­rűsítési programja keretében a művelődési ház jövő évtől köz­hasznú társaságként fog mű­ködni. A művelődési ház és az önkormányzat között megkö­tött szerződést is a hétfői ülésen fogadta el a testület, s megvá­lasztották a társaság öttagú fel­ügyelőbizottságát is. Szintén e program része lett volna a vá­rosi könyvtár működési struk­túrájának átalakítása. Két javas­lat került a testület elé: az első szerint a könyvtár szakmailag önálló maradna, gazdaságilag viszont integrált egységbe ke­rülne más közoktatási intézmé­nyekkel, a másik javaslat sze­rint mind szakmai, mind gazda­sági önállóságát megtarthatná. A testület hosszas vita után a második javaslatot fogadta el. A város egyik legnagyobb feladata a pinceveszély-elhárí­tási program. Az ódombóvári városrészben épült régi pincék veszélyessé váltak, csuszamlá- soktól, omlásoktól kell tartani, ezért a szükséges lenne ezek feltöltése. A program megvaló­sításához mintegy 60 millió fo­rintra lesz szükség. A város a Belügyminisztérium segítségét kérte pályázatában. A munkák első ütemére jövőre ötmillió fo­rintot szánnak, ebből kétmillió forintot kell a városnak vállalni. (Jakab) Osztopánban kevés a vállalkozó A Kaposvár környéki települé­sek közül Osztopán esik legtá­volabb a megyeszékhelytől. El­sősorban emiatt kerülik a vál­lalkozók, s a helybeliek kezde­ményezése is rendre zátonyra fut. Csak a szeméttelep és a szennyvíztisztító építése adott némi munkalehetőséget. A leg­nagyobb gond ugyanakkor a munkanélküliség. A hatvan­négy regisztrált munkanélküli­nek mintegy a fele jövedelem- pótló támogatásban részesül. Taszári koncertek püspöki ajánlással A kaposvári zenebarátok kó­rusa adott hangversenyt a hét végén a taszári katolikus temp­lomban. A magyar és amerikai közönséget Balás Béla kapos­vári megyéspüspök köszön­tötte. A dr. Kerekesné Pytel Anna vezényletével megszólal­tatott kórus 12 művet adott elő. Hétfőn este az IFOR-bázison, az amerikai katonák is részesei lehettek ennek a produkciónak. Ugyancsak Taszáron, decem­ber 23-án, az amerikai hadse­regből verbuválódott kórus ad hangversenyt a templomban. Kitüntették a bajomi referenst Nagy Zoltán nagybajomi sport- referens, az AC Nagybajom edzője jubileumi emlékplaket­tet kapott az utánpótlás nevelé­sében elért eredményéért. Az elismerést Kőrösfői László, a Magyar Röplabda Szövetség elnöke adta át. A szakember 1984 óta foglalkozik a nagyba- jomi röplabdás lányokkal. Kicsik karácsonya Mosdóson Az idei karácsonyon is meg­ajándékozzák az óvodásokat és iskolásokat Mosdóson. A kép­viselő-testület az óvodával és az iskolával közösen szervez a héten fenyőünnepélyt a kicsik­nek. Mintegy 60 óvodás aján­dékcsomagot, csaknem száz ál­talános iskolás pedig 500 forint értékű csomagot és 1000 forint pénztámogatást kap. Az ötgyerekes somogygeszti asszony a szeretet szavával tartja össze a generációkat Huszonnégyen egy asztalnál — Szegény, de összetartó falu volt a mienk — mondja a so- mogygeszti Dobándi Györgyné. Dolgoztunk, de nem zártuk magunkra az ajtót. Mindig összejártunk, jókat beszélgettünk. Nem úgy, mint a mai fiatalok. A nyugdíjas asszony azt tartja: a televízió ítélte halálra a kap­csolatokat — a jóízű csevegé­seket —, s magányra a fiatalo­kat. Már emlékeiből él, s a gyerekeinek, unokáinak örül, akik örömmel nyitják rá az aj­tót. Vejeit és a menyét is sze­reti, pedig nem volt könnyű befogadni ennyi idegent. Do­bándi Györgyné öt gyereket szült, s ha teljes a család az ünnepen, akkor huszonnégyen ülik körbe az asztalt. — A piarista rend memye- szentmiklósi birtokán már ti­zenkét évesen dolgoztam — meséli. — Apám arató gazda volt, minden munkára megtaní­tott. Amikor anyámmal egye­dül maradtunk — apám odave­szett a háborúban — négy hold földön gazdálkodtunk. Amire kellett, futotta. Talán nem is vágytunk szebb világra. A fiúk meg a lányok más-más háznál jöttek össze. Készültünk szín­darabokra is. Mi még operet­tekben is játszottunk. A tanító­ink fontosnak tartották, hogy mindig előrukkoljunk valami­vel. Karácsonyra pásztorjáték­kal készültünk, s a faluban egy leány- és egy fiúegylet is mű­ködött. Tanítottak bennünket szabni, varrni, kézimunkázni is. Amikor 1947-ben férjhez ment, egy kicsit jobb sors várta. Párja Pestre is magával vitte, ám semmi pénzért nem élne ott. Csak három évig volt távol szülőfalujától, ám ezt is nehezen bírta. — Csodálatos a családom. Tizenegy unokám van, de ha­marosan megérkezik az első dédunoka is. Emlékszem, ami­kor állapotos voltam, néhányan tették a megjegyzést a faluban. Én nem törődtem velük. Meg­szültem mindegyiket, s annak örülök, hogy már az unokák adják fel megrendeléseiket. Én még este kilenckor is megsü­töm nekik a palacsintát. Mind­egyiknek megvan a kedvence. Az egyiknek az aranygaluska, a másiknak a krémes, a harma­diknak a barátfüle és a paradi­csommártás. Amikor itt van­nak, szinte éjjel-nappal a konyhában vagyok. A nagycsaládos asszonyt a munka élteti. És a szeretet, amelyből mindig jutott neki. S ő is szórja a családban. Egyik unokájának az udvarlója ami­kor levelet írt szíve választott­jának, azt is papírra vetette: adj egy puszit a nagyanyádnak, mert összetartja a családot. A fiú is megérezte a szeretet szavát. (Lőrincz) Unokájával együtt készítették a papírházikót

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents