Somogyi Hírlap, 1996. december (7. évfolyam, 281-304. szám)
1996-12-18 / 295. szám
1996. december 18., szerda SOMOGYI HÍRLAP SOMOGYI TÁJAK 5 A gazdák igénylik a szolgáltatást is Hitelben reménykedő ráksi kisvállalkozók Az egykori ráksi tsz-elnök, Sebők József, Jiagyatéka” egy jó tanács volt Vállalkozzatok és bizonyítsatok! — mondta a fölbomlott szövetkezet maroknyi munkásának. Tanácsát megfogadták. A ráksi Pintér családnak szinte valamennyi tagja mezőgazdasági vállalkozó lett — Ahol két hatalmas Rába erőgépet lát, ott lakik Csaba — mutat a templommal szembeni házra egy arra járó. A cipőnyűzó sár az oka, hogy fényes nappal is otthonában találom a fiatalembert. — Az osztrák Michel Früh- wirthnél, szerződéssel dolgozom mint mezőgazdasági vállalkozó — mondta. — Februártól májusig, augusztustól decemberig végezzük a szolgáltatást az Agro Bt-nél. A napokban szántottunk, tárcsáztunk. Az őszi munkák miatt olykor éjfélig is a földön vagyunk. Sok gazdának — Igáiban, Kazsokon, Kaposfüreden és Batéban — van földje, de nincs gépe. Én lízingeltem ezt a kettőt a szövetkezettől; három évig nyögtem a részleteket. A munkagép a vállalkozásom alapja. Egyiket a testvérem kezeli. Pintér Csaba szerint a mező- gazdasági kisvállalkozásból — a magas gázolajár miatt — nehéz megélni. A munkagépek, a folyamatosan emelkedő árak mellett, naponta 300-400 liter üzemanyagot fogyasztanak. — Kisebb adóteher, olcsóbb gázolaj és jobb hitelfeltételek kellenének — mondta. A takaros családi házba még egyedül tér haza; menyasszonyával most alapozzák jövőjüket. A nyaralást csak áhítja; egyetlen szórakozása a foci, olykor a diszkó. Szerény nyereségéből támogatja a helybeli focicsapatot és a fiatalokért létrehozott alapítványt. Azt mondta, ha újra kezdené, a nehézségek ellenére is vállalkozó lenne, mert ölbe tett kézzel, munkanélküliként nem tudna élni. (Várnai) Májátültetésre vár a magyaratádi asszony Kati gyógyulni akar Rendetlenkedett az epéje, s elment az orvoshoz. Laparosz- kóppal eltávolították az epekövét Aztán újra megműtötték. Háromszor is. Most olyan sárga, mint a kikerics, s állandóan lázas. Húsz kilót fogyott... A magyaratádi Czár Attilánét három éve operálták. Amikor fölfektették a műtőasztalra, nem gondolta, hogy majdnem rámegy az élete, s arra kell várnia, hogy új májat kapjon. — Azt ígérték, hogy 3 nap múlva otthon leszek; ehelyett 53-at töltöttem a kórteremben. Már lemondtak rólam, de örülök, hogy a magam lábán hagytam el a kórházat. Az első műtét után két hétig folyt belém az epe, görcsöltem, belázasodtam, szétszakadtak a varrataim. Újabb két operáció következett, aztán tüdő- és mellhártyagyulla- dás, gyomorvérzés, veseelégtelenség..., majd a sárgaságok, egymás után... A 35 éves asszony legutóbb áprilisban feküdt kés alá. Akkor közölték vele: rossz állapotban van a mája. Májcsere kell, s minél előbb. — Megvan már minden eredményem, de sajnos baktérium van még a szervezetemben; ha így kerülne sor a transzplantációra, egy tüdőgyulladás rögtön elvinne. Ezért egyelőre fel sem kerülhetek a várakozók listájára. Abban bízom, hogy mielőbb eltűnik a baktérium, s akkor felvesznek. Czár Attiláné betegsége előtt a Balaton Füszért raktárházának a konyháján volt felszolgáló. Most rokkantnyugdíjas; tízezer forintot hoz neki a postás. Félje a tűzoltóságon dolgozik. Egy kilenc- és egy tizenhárom éves gyerekük van. — Három hete egyfolytában lázas vagyok. Ha jobban érzem magam, kitakarítok, de egy vödröt már nem tudnék fölemelni. Czárék élete átalakult a betegség óta. A gyógyulásba vetett hit irányította a hétköznapokat. Volt úgy, hogy hetente háromszor is föl kellett menni Budapestre. A magyaratádi vöröskeresztes szervezethez és a megyei tűzoltó-parancsnoksághoz gyorsan eljutott a szerencsétlenül járt asszony betegségének híre. Az Igái és Vidéke Takarékszövetkezetnél közösen Kati gyógyulásáért elnevezéssel nyitottak egy számlát — 115001191000740 —, hogy ezzel támogassák a családot. — Nagyon ódzkodtam a számla miatt — jegyezte meg Czár Attiláné —, mégis jólesett, hogy figyelnek a sorsomra. Nem tudom, mi vár rám. Szeretnék élni. Bár eléggé megkeseredtem az átszenvedett évek alatt, de a férjem és a gyerekeim mindennap megerősítenek: nem halhatok meg. Lőrincz Sándor A tizenhat munkásnak biztos megélhetés nyújt a kisüzem Fékdobok Memyéről Szabados Ferenc autóbusz fékdobot készít a mernyei kisüzemben Az idén mintegy tízezer fékdobot készítenek a mernyei Kapos Fékdob Ipari Kft- ben: teherautóba, autóbuszba és haszongépjárműbe. A kft százmillió forint bevételt tervez, és 16 embernek ad biztos megélhetést. Pintér Gyula ügyvezető elmondta: céljuk, hogy gazdaságosan működjenek és dolgozóik is megtalálják a számításukat. A kft néhány munkatársát arról kérdeztük, mit jelent számukra a munkahelyük. A kaposvári Schwarz Tamás mindennap Mernyére utazik. Huszonkilenc éves, esztergályos. — Örülök, hogy itt dolgozhatok. Változatos ez a munka; minden darab megmunkálása újdonság. Csodálatos, ahogy egy darab fémből használható alkatrész lesz. — mondta, miközben a fékdobon bázisfelületet alakított ki. — A szakma egyik legfontosabb szabálya a figyelem. Ha ezt betartjuk, nincs selejt. Komolyabb sérülés sem ért. Igaz, minden biztonsági előírást betartunk. Ez elengedhetetlen itt. Az erős zaj miatt a munkások fülvédőt és sisakot viselnek. A fém megmunkált és jellegzetes hangját megszokta Szabados Ferenc is. Tizenkét éve esztergályosként keresi a kenyerét. Elégedett munkahelyével, biztosnak érzi állását. — Jó a csapat is — mondta a 32 éves szakember. Hasonlóképp vélekedett Lakatos Ernő is aki három éve dolgozik a műhelyben. Kaposvári létére vállalja a mindennapi utazgatást. Tisztában van vele; vasas szakmában nehéz elhelyezkedni. (Harsányi) Magasabb vízdíjakról és a gázprogramról is döntöttek Veszélyes ódombóvári pincék Több mint húsz napirendi pontot tárgyalt meg hétfői, éjszakába nyúló ülésén a dombóvári képviselőtestület. Szó volt egyebek közt a gázprogram megvalósításáról, a víz- és csatornadíjak emeléséről és a pince-programról is. Eddig kétezer szerződést kötöttek meg a lakók a Dél-Dunántúli Gázszolgáltató Rt-vel, így mára biztossá vált, hogy a program megvalósul. A csaknem egymilliárd forint értékű beruházáshoz hamarosan elkészülnek a részletes tervek. A testület a mostani ülésen fogadta el a város általános rendezési tervét is, melyet a kaposvári Kaposterv készített. Az energiaárak emelkedése és a magas fenntartási költségek miatt Dombóváron 25 százalékkal megemelték a víz- és csatornadíjakat. A vízműjavaslata alapján a vízért a lakosságnak 90, az intézményeknek 105, a vállalkozóknak 132 forintot kell fizetni köbméterenként. A csatornadíjak is emelkedtek: a lakossági díj 85, az intézményeké 104, a vállalkozóké 130 forint. A többletbevételből a tervek szerint fejlesztésre és korszerűsítésre is jut majd. A város intézmény-korszerűsítési programja keretében a művelődési ház jövő évtől közhasznú társaságként fog működni. A művelődési ház és az önkormányzat között megkötött szerződést is a hétfői ülésen fogadta el a testület, s megválasztották a társaság öttagú felügyelőbizottságát is. Szintén e program része lett volna a városi könyvtár működési struktúrájának átalakítása. Két javaslat került a testület elé: az első szerint a könyvtár szakmailag önálló maradna, gazdaságilag viszont integrált egységbe kerülne más közoktatási intézményekkel, a másik javaslat szerint mind szakmai, mind gazdasági önállóságát megtarthatná. A testület hosszas vita után a második javaslatot fogadta el. A város egyik legnagyobb feladata a pinceveszély-elhárítási program. Az ódombóvári városrészben épült régi pincék veszélyessé váltak, csuszamlá- soktól, omlásoktól kell tartani, ezért a szükséges lenne ezek feltöltése. A program megvalósításához mintegy 60 millió forintra lesz szükség. A város a Belügyminisztérium segítségét kérte pályázatában. A munkák első ütemére jövőre ötmillió forintot szánnak, ebből kétmillió forintot kell a városnak vállalni. (Jakab) Osztopánban kevés a vállalkozó A Kaposvár környéki települések közül Osztopán esik legtávolabb a megyeszékhelytől. Elsősorban emiatt kerülik a vállalkozók, s a helybeliek kezdeményezése is rendre zátonyra fut. Csak a szeméttelep és a szennyvíztisztító építése adott némi munkalehetőséget. A legnagyobb gond ugyanakkor a munkanélküliség. A hatvannégy regisztrált munkanélkülinek mintegy a fele jövedelem- pótló támogatásban részesül. Taszári koncertek püspöki ajánlással A kaposvári zenebarátok kórusa adott hangversenyt a hét végén a taszári katolikus templomban. A magyar és amerikai közönséget Balás Béla kaposvári megyéspüspök köszöntötte. A dr. Kerekesné Pytel Anna vezényletével megszólaltatott kórus 12 művet adott elő. Hétfőn este az IFOR-bázison, az amerikai katonák is részesei lehettek ennek a produkciónak. Ugyancsak Taszáron, december 23-án, az amerikai hadseregből verbuválódott kórus ad hangversenyt a templomban. Kitüntették a bajomi referenst Nagy Zoltán nagybajomi sport- referens, az AC Nagybajom edzője jubileumi emlékplakettet kapott az utánpótlás nevelésében elért eredményéért. Az elismerést Kőrösfői László, a Magyar Röplabda Szövetség elnöke adta át. A szakember 1984 óta foglalkozik a nagyba- jomi röplabdás lányokkal. Kicsik karácsonya Mosdóson Az idei karácsonyon is megajándékozzák az óvodásokat és iskolásokat Mosdóson. A képviselő-testület az óvodával és az iskolával közösen szervez a héten fenyőünnepélyt a kicsiknek. Mintegy 60 óvodás ajándékcsomagot, csaknem száz általános iskolás pedig 500 forint értékű csomagot és 1000 forint pénztámogatást kap. Az ötgyerekes somogygeszti asszony a szeretet szavával tartja össze a generációkat Huszonnégyen egy asztalnál — Szegény, de összetartó falu volt a mienk — mondja a so- mogygeszti Dobándi Györgyné. Dolgoztunk, de nem zártuk magunkra az ajtót. Mindig összejártunk, jókat beszélgettünk. Nem úgy, mint a mai fiatalok. A nyugdíjas asszony azt tartja: a televízió ítélte halálra a kapcsolatokat — a jóízű csevegéseket —, s magányra a fiatalokat. Már emlékeiből él, s a gyerekeinek, unokáinak örül, akik örömmel nyitják rá az ajtót. Vejeit és a menyét is szereti, pedig nem volt könnyű befogadni ennyi idegent. Dobándi Györgyné öt gyereket szült, s ha teljes a család az ünnepen, akkor huszonnégyen ülik körbe az asztalt. — A piarista rend memye- szentmiklósi birtokán már tizenkét évesen dolgoztam — meséli. — Apám arató gazda volt, minden munkára megtanított. Amikor anyámmal egyedül maradtunk — apám odaveszett a háborúban — négy hold földön gazdálkodtunk. Amire kellett, futotta. Talán nem is vágytunk szebb világra. A fiúk meg a lányok más-más háznál jöttek össze. Készültünk színdarabokra is. Mi még operettekben is játszottunk. A tanítóink fontosnak tartották, hogy mindig előrukkoljunk valamivel. Karácsonyra pásztorjátékkal készültünk, s a faluban egy leány- és egy fiúegylet is működött. Tanítottak bennünket szabni, varrni, kézimunkázni is. Amikor 1947-ben férjhez ment, egy kicsit jobb sors várta. Párja Pestre is magával vitte, ám semmi pénzért nem élne ott. Csak három évig volt távol szülőfalujától, ám ezt is nehezen bírta. — Csodálatos a családom. Tizenegy unokám van, de hamarosan megérkezik az első dédunoka is. Emlékszem, amikor állapotos voltam, néhányan tették a megjegyzést a faluban. Én nem törődtem velük. Megszültem mindegyiket, s annak örülök, hogy már az unokák adják fel megrendeléseiket. Én még este kilenckor is megsütöm nekik a palacsintát. Mindegyiknek megvan a kedvence. Az egyiknek az aranygaluska, a másiknak a krémes, a harmadiknak a barátfüle és a paradicsommártás. Amikor itt vannak, szinte éjjel-nappal a konyhában vagyok. A nagycsaládos asszonyt a munka élteti. És a szeretet, amelyből mindig jutott neki. S ő is szórja a családban. Egyik unokájának az udvarlója amikor levelet írt szíve választottjának, azt is papírra vetette: adj egy puszit a nagyanyádnak, mert összetartja a családot. A fiú is megérezte a szeretet szavát. (Lőrincz) Unokájával együtt készítették a papírházikót