Somogyi Hírlap, 1996. november (7. évfolyam, 255-280. szám)
1996-11-30 / 280. szám
SOMOGYI HÍRLAP 1996. nov. 30., szombat Az üvegcipő Irmája után Juliette-et próbálja a Luxemburg grófjában Sorsa, öröme: Kaposvár Varga Zsuzsa, a társulat egyik új tagja fotó: török anett Ami késik, nem múlik ÚJ KÖNYVEK BLASE PASCAL Gondolatok A filozófiatörténet egyik legvitatottabb műve. A 17. századi európai gondolkodás, etika egyik legfontosabb dokumentuma. (Saxum, 801) HARGITAI KÁROLY Örökké élni Ez a mű a remény könyve. A betegeké, az öregedőké, azo- ké, akik szeretik a vidám életet, igyekeznek elkerülni a temetőt. (Kométás, 584 Ft) Arany mesekönyv Az új, gazdagon illusztrált kötetben megtalálható egyebek között a Hófehérke és a hét törpe, Jancsi és Juliska, a Micimackó stb. című klasz- szikus mese is. (1611 Ft) AUDREY DEE MILLAND Scarlett A világhírű regényfolyam 6. része folytatja Scarlett történetét; a hősnő megismeri titokzatos nagyanyja hányatott életét. (Totem, 718 Ft) VAVYEN FABLE Könnyű álom A híres írónő legújabb műve ez. Korábban, a Vis Major és Kyra Eleison című regényből már megismert zsarupáros tovább járja a Fertőcity- nek becézett megapolisz utcáit. (Fabyen- 598 Ft) A könyvek megvásárolhatók a Fókusz könyvesboltban: Kaposvár, Fő u. 13. Varga Zsuzsának nemcsak a szeme, az arca, hanem az egész lénye mosolyog. Belülről derűs. A Csiky Gergely Színház társulatának tagja gyermeki örömmel válaszol a sejtésemre: bizony, boldog ember, és legfőbb boldogsága éppen a kaposvári színészség. A Bezerédi Zoltán rendezte Az Uvegcipő Irmájaként ismerhette meg a közönség, jelenleg Ascher Tamás rendezésében a Luxemburg grófja Juliette-jét próbálja. — Varga Tibor, az édesapám tíz évig játszott a kaposvári színházban, amelynek a levegőjét, légkörét már gyermekként megszerettem. Sokat jártunk vissza ide, merthogy itt, Kaposváron születtem ikertestvéremmel. Két éves voltam, amikor elköltöztünk a fővárosba. — Édesapja hatása nyomán egyenes út vezetett a színészpályára? — Azt azért nem mondanám: a főiskolára csak negyed- szerre vettek föl. Nagyon kitartó vagyok, lehet, hogy addig próbálkoztam volna, amíg ki nem öregszem... Úgy éreztem, és most is úgy érzem, hogy semmi sem lehet véletlen, mindenben van valamiféle sorsszerűség. — A felvételi repertoár a negyedik próbálkozásig változatlan maradt? — Némi csiszolgatástól eltekintve gyakorlatilag igen. Volt benne Júlia-monológ, Ady-, Petőfi-, József Attila versek, olyan kis színes volt. A negyedik évben aztán, éppen a rosta előtti este kezem ügyébe került Morgenstein Amit a szívedbe rejtesz című kötete. Lapozgattam, és találtam benne egy verset. (Ez is egy furcsa dolog, hogy éppen a rosta előtti este talál meg és magol be az ember egy verset.) Az a címe, hogy Hurrá, van nővérem!, és arról szól, hogy a nővér szebb, ügyesebb mindenkinél, jobban tud mindent, nálam is — én egyébként imádom Klári húgomat, aki szintén színésznő, a Madách Színház tagja. Szóval ezt a verset üvöltöttem másnap a felvételin. — És jöttek a főiskolás évek. Kiktől tanult? — Kerényi Imre osztályába jártam, de nagyon izgalmas volt Máté Gáborral és Benedek Miklóssal is dolgozni. Fehér Györggyel Betlehemest csináltunk, és volt egy nagyszerű Herskó János-kurzusunk, ahol Shakespeare-jeleneteket forgattunk. A kamera előtt és mögött egyaránt állhattam. Az utolsó évben jött Bezerédi Zoltán, aki egy Szomory-darabot rendezett. Ebben Pogány Judit is velünk játszott. így két oldalról tapasztalhattam meg a kaposvári színházi mentalitást. — Végzős hallgatóként mi vonzotta Kaposvárra? A vidéki színészség vagy konkrétan a kaposvári színészség? — Mindkettő egyszerre. Budapest borzasztó gyors, az emberek nem figyelnek egymásra. A Madách Színházban voltam gyakorlaton, és ott azt láttam, hogy az ember előadás után fogja a kabátját és rohan haza vagy a szinkronba. — Amíg a kaposvári színész a nap 24 órájában színész. — így igaz. — A színész magából is építkezik, amikor fölépít egy karaktert. Az Uvegcipő Irmájában mennyi a Varga Zsuzsa? — Ezt a szerepet rám szabták. Irma és én kísértetiesen hasonlítunk egymásra, a szertelenség, a csalódás, a kitartás, a szerelem, a naivság. Nagyon széles a skála, amiben szeretném kipróbálni, megmutatni magam. Irma ebből a szempontból is nagyszerű szerep, a boldogtalanságtól a boldogságig mindent el lehet játszani benne. Másfél hónapig minden nap vele feküdtem és keltem. Most, hogy a Juliette-et is próbálom, elterelődik a figyelem egy másik szerep irányba is, de közben Irmát is meg kell tartanom. Ez nem könnyű. — Színpadi színész, vagy a film felé is kacsingat? — Érdekel a film, igen. Eddig Szabó Istvánnak a BBC felkérésére készülő, Budapestről szóló dokumentumfilmjében, és a Salamon Béla című tévéfilmben szerepeltem. — Via« példaképe? — Dómján Editet ugyan nem sokat láthattam, de nagyon szeretem a filmjeit. Róla írtam a diplomamunkámat, amiben részletesen elemeztem Az üvegcipőben nyújtott alakítását. Egy hónapra rá tudtam meg, Irmát fogom játszani Kaposváron. Hát nem furcsa!? Balassa Tamás „Azt mondom, mi mindenképpen nyertünk. Akik pedig megelőzték őket, azok nem jobbak, hanem mások voltak” - nyilatkozta a Somogyi Hírlapban Csíkvár József, a Ki mit tud? megyei zsűri elnöke. Érdeklődéssel figyeltem végig résztvevőként a megyei fordulót, melyen vokális zene kategóriában a zsűri első díjjal jutalmazott. Örömömre szolgált, hogy olyan korombeli fiatalokat ismerhettem meg, akik a saját műfajukban profi előadást mutattak be a lelkes közönségnek. A televízió élő közvetítéseit nézve joggal háboroghat- tunk, hogy mi miért nem kerültünk képernyőre. A válogatós műsoromat Budai Ilona (népdalénekes) bírálta, ezért számomra a kiesés nyilvánvalóvá vált. Remélem - a kiváló szakemberek által összeállított - népdalcsokromat rögzítette diktafonjára a kedves művésznő, így legalább bővíteni tudja egy-két új, értékes dallal a népdalkészletét. A többi somogyinak vajon miért nem sikerült? Nem azért, mert ők rosszabbak vagy kevesebbek a többieknél. A tévés versenyzők ezt igazolták is. Manapság az igazi elismerést és értékelést Két fasor emlékeztet Somogybán a millecentenári- umra: a 61-es számú főút mellett Kaposvár és Taszár között, és a 68-as főút mellett Nagyatád és Ötvöskónyi között. Az emlékfásítás keretében a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium közúti főosztálya, valamint az állami autópálya- és közútkezelő társaságok összesen 29 fasor telepítését kezdeményezték az országban és mindegyikbe 1100 fát ültettek el. Létesítettek az autópályák mellett 40 facsoportot is, és ezek mindegyikében nem a tudásra, hanem sokkal inkább a pénztárcák vastagságára adják. A képernyős fiatalok sem jobbak, esetleg gazdagabbak voltak. Tisztelet a kivételnek. Mostanság miért nem kerülnek ki olyan sztárok a Ki mit tud?-ból, mint Kovács Kati vagy Kern Anrás? Az 1992-es győztesekről szinte semmit sem hallani. Ha ők Magyarország legtehetségesebb ifjai, miért hunynak szemet fölöttük? A műsor tartalmát illetően sokkal találóbb lett volna az a cím, hogy Minden rosszban van valami jó. Viszont ilyen rendezvényen semmi keresnivalójuk sincs a somogyiaknak. Hol leszünk 4 év múlva? Remélhetőleg reálisabb világban, olyan rendezvénysorozaton, amely méltó a nevére, és akkor büszkén integethetünk a vonat ablakából mi, hagyományőrző és művészetimádó somogyiak. Végül, de nem utolsó sorban szeretném megemlíteni, hogy milyen jólesett Károly Irmától, a Somogy Megyei Művelődési Központ igazgatójától a munkám elismerése a Somogyi Hírlapban. Az ilyen visszajelzések adják az erőt, hogy mindennek ellenére folytassam az éneklést. Balázs Izolda népdalénekes a hét vezérre emlékeztetve - hét fát ültettek. Az akció keretében hazánkban összesen 31 ezer őshonos fát telepítettek. A tárca ezzel százéves hagyományt újított fel. Az ültetés költségeit a helyi közút- és autópálya-kezelő közhasznú társaságok állták. Ezek a fasorok és ligetek nemcsak a mil- lecentenáriumnak állítanak emléket, hanem gyakorlati hasznuk is van. Csökkentik a közlekedés okozta zajt és a levegő szennyezettségét, és ugyanakkor szemre is szépek, esztétikusak. Emlékfasorok Az ország „szennybemenetelétől” a magyar tenger elrablásáig Szerelmetlen vallomás a Balatonról Nem vagyok a Balaton szerelmese. Én ehhez nem is értek. Nem szeretem a hathetes őrületet és utána a hatalmas némaságot. De jó díszlet volt ez mindahhoz, amit Magyarországról szerettem volna elmondani. Moldova György ajánlotta ezekkel a szavakkal A Balaton elrablása című új riportkötetét a tegnapi sajtóbemutatón. Mint a Moldova-könyvek általában, a magyar tenger hányatott közelmúltját megörökítő kötet is — úgymond — bűzük az élettől. Eredetileg egy Magyarországról szóló útikönyv első része lett volna, amely persze — a szerzőt ismerve — nem azt mutatta volna be, hogy hol lehet kitűnő túrós palacsintát kapni vagy hol van olcsó szállás. Ez tisztán látható abból is, hogy az ezredvégi hon minden reményét és reménytelenségét elmondó rendhagyó útikalauzt a Magyarország „szennybemenetele” című kötet indította volna. Úgy látszik azonban: túl sok szennyre bukkant a szerző. Állítása szerint tíz élet is kevés lett volna megörökíteni csupán a vizek sorsát. Lehorgonyzón hát a Balatonnál, megtalálva a legjellemzőbb példát... Moldova több mint másfél évet töltött riportkötete „főszereplőjénél”: beszélt a polgármesterektől az egyszerű juhászig, a kisvállalkozótól a külföldi befektetőkig és a környezetvédőktől a halászokig sok mindenkivel. — Elpusztult az ipar, válságba került a mezőgazdaság, rendezetlenek a birtokviszonyok — összegezte tapasztalatait a szerző. — Az új tulajdonosok kegyetlenek, mert a tőke kegyetlen... Egyébként egészen ember- formájúak: jópofa, kedélyes gazember rablók. Szétszórnak egy marék üveggyöngyöt, rengeteg példa van erre. Igaz viszont az is: egyre több az egészséges, tiszteletre méltó, önfeláldozó törekvés a tó megmentéséért. Hogy kik rabolták el a Balatont? Bárki és mindenki. Azok, akik önkényesen, a vízterületet megcsonkítva néhány száz négyzetméterrel megtoídották a telküket? Vagy a napolajat csurgató, szemetelő turisták? Vagy a külföldi befektetők? A kisebb- nagyobb vállalkozók? Hosszú a üsta... A tegnapi bemutatón többen is ott voltak a könyv szereplői közül. Egyikük sem sértődött meg a nyilvánvaló kritikán. Úgy vélték: jó volt a tükörbe nézni, még ha nem is volt túl szép, amit láttak, ők is úgy érezték: ez a könyv többről szól, mint a Balaton. Arról a korról szól, amelyben élünk. Magyarország, az évezred utolsó éveiben. Jakab Edit I Készülődés az ünnepre Egyre több jel mutat a kaposvári utcákon és üzletekben is a karácsony közeledtére. Készülnek az ünnepi kirakatok és a hagyományos adventi koszorúk is. Holnap lesz Advent első vasárnapja, a karácsony váró készülődés kezdete. Felvételünk a kaposvári Dóra virágkereskedésben készült fotó: török anett
