Somogyi Hírlap, 1996. november (7. évfolyam, 255-280. szám)

1996-11-30 / 280. szám

1996. november 30., szombat SOMOGYI HÍRLAP SPORT 9 Ismét öt játszmában nyert a Kaposvári Női RC Hulmann Zsolt marad! Valószínűleg már sokan tud­ják a hírt: a Balatel SE Ka­posvár férfi röplabdacsapa­tának két válogatott játékosa, Tomanóczy Tibor és Mészá­ros Dömötör feleslegesen uta­zott el Szegedre. A nemzet­közi szövetség ugyanis nem engedi pályára lépni a Dona- ukraft Wien elleni kettős BEK-csatán a két kölcsönkért kaposvári játékost. Mondhatni magánügy, hiszen a Medikémia-Szeged csapatáról van szó. Igen ám, de ezek után vajon hogyan alakul Hulmann Zsolt további sorsa, akit Toma­nóczy Tiborért és Mészáros Dömötörért kaptak meg cse­rébe a kaposváriak? — Nem mi hibáztunk — mondta tegnap Sipos Attila, a Balatel SE Kaposvár technikai vezetője. — Valószínűleg az volt a gond, hogy már novem­berben megtörtént a kölcsöna­dás, s ezután ők még játszottak a Balatelben. Nem nehéz kitalálni, hogy honnan érkezett a súgás a nemzetközi szövetséghez... Meggyőződésem, hogy ha pél­dául a BEK-mérkőzés előtt egy vagy két nappal történik a köl­csönadás, akkor most Toma­nóczy és Mészáros is játszhatna a Medikémia-Szeged színeiben. — Mi lesz Hulmann Zsolttal? — Továbbra is marad Ka­posváron! ő is megerősítette; nem szeretne elmenni tőlünk. A Medikémia-Szeged vezetőe­dzője, Nyári Sándor is azt mondta: Hulmann Zsolt marad Kaposváron. Csak a két egyesü­let vezetőinek kell még egyszer leülniük egymással, hogy újra­beszéljék a részleteket. — A történtek után módosul- e a Nyíregyházi VSC elleni baj­noki mérkőzés időpontja? — Többet már nem változta­tunk, azaz december 9-én, hét­főn este 17 órakor lesz Kapos­váron a találkozó. (Fenyő) * * * — A női röplabda NB 1-ben: Angyalföldi DRC- Kaposvári Női RC 2-3 A kaposvári együttes a hagyo­mányoknak megfelelően nagy ötjátszmás mérkőzésen győzött a fővárosban. őszi szezonzáró a labdarúgó NB I-ben Vendégségben a Vasasnál Régi ismerősök, ha találkoz­nak... A labdarúgó NB I őszi záró fordulójában ma dél­után 15 órakor a Vasas Ca­sino Vigadó otthonában ven­dégeskedik a Siófoki Bá­nyász. Az angyalföldiek sora­iban az ex-siófoki Fischerrel és Máriásival, a kispadján pedig a Siófokon is éveket el­töltött Gellei Imrével... Vajon folytatódhat-e a Fáy utcá­ban is a Bányász remek novem­beri pontszerző sorozata? Ezt kérdezgetik egymástól mostan­ság a „nagyhirtelen” újra opti­mistává lett siófoki szurkolók. A Szombathelyen elért győzelem már amolyan „bravúrféle” volt; most egy esetleges siófoki pont­szerzés már valóban „visszhan- gos” eredmény lenne... — Nem fejeztük még be a bajnoki szezont — kezdte mon­dandóját Készéi Ferenc, a Sió­fok vezetőedzője. — A Video­ton legyőzése után pedig akár már azt is mondhatnánk, hogy a Fáy utcai találkozó csak amo­lyan ráadás. Mi azonban nem így fogjuk fel: játékosaim el­szántak, s mivel az elmúlt he­tekben alaposan lendületbe jöt­tek, ezúttal is az eredményes szereplés reményében kelünk útra. Kétségtelen, hogy az elője­lek nem a legbíztatóbbak, hiszen példátlan sérüléshullám tizedelt bennünket. Harcképtelen Brak­szatórisz, Soós, Filipovics, Bu- latovics és Carajev, s kérdéses László játéka is sérülés miatt. Ráadásul Kirchmayerre sem számíthatok, mivel összegyűj­tötte harmadik sárga lapját. Az elmondottak miatt kissé „átsza­bott” csapat is alkalmas lehet azonban arra, hogy a korábbi fordulókhoz hasonló hatékony támadójátékot nyújtson. Telje­sen egyértelmű, hogy Gellei Imre kollégám csapata a mér­kőzés favoritja, Fischerék a sa­ját stílusukat kiválóan játsszák. Biztos, hogy ellenünk sem vál­toztatnak ezen, így tudjuk, mire számítsunk. Más kérdés, hogy eddig kevés csapatnak sikerült hatékony ellenszerre lelni a Va­sassal szemben. Esélytelensé­günk tudatában felelőtlenség lenne ígérgetnem, de én arra számítok, hogy nem kapunk ki... A kezdő tizenegyet Készéi Ferenc edző csak közvetlenül a kezdés előtt jelöli ki a követ­kező keretből: Posza, Mitring, Kriston, Bimbó, Kolovics, Sza­badi, László, Perger, Tóth L„ Juhász, Bozsér, Csák, Koltai, Gersics, Fisseas és Szabó Z. A siófokiak egyébként a szombati találkozó után kéthe­tes szabadságra mennek, majd december 16-a és 22-e között naponta kétszer edzenek. A téli alapozás január 6-án kezdődik. Fónai Imre „A kosárlabda iránti megszállottságot a Honvédban tanultam” Gellér-csoda Kaposváron Gellér Sándor játékosainak tart eligazítást fotó: kovács tibor Katasztrofálisan kezdte a bajnokságot a Klíma-Vili Kaposvári SE férfi kosár­labdacsapata. Egymást kö­vették a vereségek, hónapo­kig nem tudott győzni a csapat. Kevés ember lett volna, aki ebben a kritikus helyzetben el meri vállalni az együttes irányítását. Gel­lér Sándor elvállalta, s ahogy mondani szokás: jött, látott és... — Gellér Sándor érkezésével jól érezhetően valami meg­mozdult Kaposváron. A rossz bajnoki rajt alapján aligha­nem kevesen hitték, hogy a vereség-sorozatot egy győ­zelmi-széria váltja fel. — Egy új fajta játékstílust akartam megvalósítani: mivel a csapat alacsony emberekből áll, ezért egy zárt, agresszív védekezésből gyors (el­lentámadást próbálunk al­kalmazni — kezdte Gellér Sándor. — Mivel a center­poszton vagyunk gyengéb­bek, megpróbáljuk kihozni a játékot a hárompontos vonal mögé, hiszen jó triplaspecia­listáink — Turcsán, Farkas, Gosztonyi, Tenter — vannak. Fizikálisán is sokat javult a csapat, de még mindig nem az igazi. Egyszóval bőven vár még ránk munka, van tanulni valónk. — Az elmúlt hetekben több játékosnak is — a legjobb példa talán Gordan Filipovics — ugrásszerűen feljavult a teljesítménye. Kikkel elége­dett, s kik azok, akiktől még többet vár? — Én inkább úgy fogal­maznék: mindegyik játéko­somban sokkal több van. Ha százalékban kellene kifejez­nem, akkor úgy mondom, hogy a csapat tudásának 70 százalékát nyújtotta a korábbi (győztes) mérkőzéseken. A csapat hozzáállásával egyéb­ként elégedett vagyok. — Három hete a legutóbbi hazai bajnoki mérkőzésen — egyetlen pont híján — egy 20- sal „kalapálta el” a csapat a Sopront, ami az „A” csoport­ban mégis csak tiszteletre méltó különbség. Ezek szerint nem ez volt a csúcs... — Nem. Meggyőződésem, hogy ennél több van ebben a csapatban, aminek előbb- utóbb eredményekben is je­lentkeznie kell. — Lát-e még esélyt arra, hogy a csapat megvalósítsa eredeti célkitűzését, a legjobb nyolc közé jutást? — A kitűzött cél és a ren­delkezésre álló játékosállo­mány távolinak tűnik egy­mástól. Sok(k) volt az elején elszenvedett hét zakó. Reáli­san nézve a dolgokat tehát nincs sok esély erre. Mind­ezek ellenére nem elérhetet­len a legjobb nyolc, de ahhoz már az (is) kell, hogy a többi csapat eredménye számunkra kedvezően alakuljon. Én azt vallom: felesleges számol­gatni. Amíg van még akármi­lyen kicsi remény, nekünk úgy kell valamennyi mérkő­zésen pályára lépnünk, hogy mindent megtegyünk a győ­zelem érdekében. — Amikor nagycsapat — a Zalaegerszegi TE vagy az Al- bacomp SC — látogatott el Kaposvárra, az együttes min­dig felnőtt a feladathoz. Csak éppen győzni nem tudott... — Ehhez kell(ene) az a bi­zonyos maradék 30 százalék. Hogy mondjuk a mindent el­döntő utolsó kosarat ne az el­lenfél, hanem mi dobjuk. — Ma este a félelmetes hírű, válogatottakkal tele­tűzdelt Danone-Honvéd lá­togat el Kaposvárra. Az a Honvéd, ahol Gellér Sándor játékosként két évtizedet le­húzott, s számtalan nagy diadalnak, egy egész sor baj­noki és kupagyőzelemnek, nemzetközi sikereknek volt a részese. — Megmondom őszintén, félek egy kicsit a mai mérkő­zéstől. Kétségkívül jobb játé­kosállománnyal rendelkez­nek: a négy válogatott — Sitku Ernő, Orosz László, Bo­ros Zoltán és Mészáros Zalán — mellett még ott a két ame­rikai „idegenlégiós”, Adderly és Moore is. Az elmúlt két he­tet a Honvédra szántuk, s saj­nos nem teljesen úgy alakul­tak a dolgok, ahogy azt sze­rettem volna. Természetes, hogy szeretné(n)k jó ered­ményt elérni ellenük; meg­mutatni azt volt csapatomnak, hogy mit tudunk. A játéko­soknak kell azt a pluszt hozzá tenniük, ami a győzelmet je­lentheti. — S mennyit segíthet eb­ben a szurkolósereg? — Iszonyú sokat. Közhely, de valóban így van: a szurko­lósereg lehet a csapat hatodik játékosa. A legjobb példa erre a Körmend és régebben a Za­laegerszeg; ott valóban egy közösség volt a csapat és szurkolói, együtt sírtak és örültek. Én is lépten-nyomon érzem, hogy Kaposváron kezd ismét mind népszerűbbé válni a kosárlabda. Meg kell tanulnunk kiszolgálni a szur­kolóinkat, nekik pedig azt kell megtanulniuk, hogy mi­kor kell segíteniük a legin­kább. Akkor szóljon a leg­hangosabban a biztatás, ami­kor a csapat holtpontra kerül! — Hatalmas érdeklődés előzi meg a ma esti összecsa­pást, s én biztos vagyok ab­ban, hogy a szurkolókon nem fog múlni. — így előre természetesen nem ígérhetek győzelmet. De azt igen, hogy mindent meg­teszünk és elkövetünk ennek érdekében. A kosárlabda iránti alázatot és megszállott­ságot a Honvédban tanultam. Ezt, vagy legalábbis ebből va­lamit szeretnék itt átadni Ka­posváron. Felemelő és meg­ható érzés lenne ma a talál­kozó végén együtt ünnepelni szurkolóinkkal... Fenyő Gábor Utazik a Balatel Ma délután 17 órakor Dombó­váron lép pályára a Balatel-VIS Siófok SC férfi „B” csoportos kosárlabdacsapata. A dombóvá­riak nem a legjobb emlékeket őrzik a somogyiakról: Siófokon sima hazai siker született, egy hete pedig a másik élvonalbeli somogyi együttes, a Klíma-Vili Kaposvári SE verte ki őket hazai pályán a Magyar Kupából. Nyilvánvaló, hogy a dombóvá­riak törleszteni szeretnének; eh­hez azonban minden bizonnyal a vendég siófokiaknak is lesz né­hány szavuk. A találkozót a Szabó, Major bírópáros fújja. Marcali záróra Marcaliban rendezték meg a megyei utánpótlás kézilabda­bajnokság döntőjét. Még szep­temberben 17 leány és 13 fiú csapat kezdte meg a küzdelme­ket, s a legjobb három, illetve négy együttes került be a finá­léba. A megyei döntő végered­ménye. Leányok: 1. Taszár, 2. Zamárdi, 3. Kutas. A legjobb mezőnyjátékos a taszári Elekes Barbara, a legjobb kapus pedig a zamárdi Kertész Renáta lett. Fiúk: 1. Nagyatád, 2. sz. Általá­nos Iskola, 2. Gyékényes, 3. Tapsony, 4. Balatonföldvár. A döntő legjobb mezőnyjátékosá­nak a tapsonyi Pápai Istvánt, míg a legjobb kapusnak a szin­tén tapsonyi Rigó Zsoltot válasz­tották meg. Elen a Körmend így folytatják NB I, (érd „A” csoport: 1. Marc-Körmend 11 9 2 907- 760 20 2. Szolnoki Olaj KK 12 8 4 932- 891 20 3. Falco-Lépték KC 12 8 4 1060-1048 20 4. Albacomp-SZÜV 11 8 3 996- 846 19 5. Danone-Honvéd 11 8 3 899- 820 19 6. Zalaegerszegi TE 12 6 6 930- 955 18 7. Debrecen 11 6 5 820- 745 17 8. Paksi Atomerőmű 10 5 5 826- 803 15 9. Klíma-Vili KSE 12 3 9 925-1009 15 10. Soproni Ászok 12 3 9 872- 976 15 11. Nagykőrösi KE 12 3 9 918-1036 15 12. Bajai Honvéd KK 12 2 10 927-1123 14 Első a Látrány Tabi körzeti bajnokság A felnőtt bajnokság őszi végeredménye: 1. Látrány 2. Balatonszemes 3. Nagyberény 4. Ságvár junior 5. Nágocs 6. Balatoni Vasas 7. Balatonendréd 8. Somogymeggyes 9. Gamás 10. Kereki 11. Szólád 12. Kisbárapáti 13. Kötcse 14. Kapoly 13 9 3 1 43-13 30 13 9 2 2 48-10 29 13 9 - 4 36-20 27 13 8 2 3 49-21 26 13 8 1 4 40-22 25 13 7 4 2 29-12 25 13 7 - 6 36-33 21 13 5 4 4 21-26 19 13 5 3 5 27-27 18 13 5 1 7 26-33 16 13 2 2 9 17-33 16 13 1 4 8 17-34 7 13 2 - 11 12-74 6 13 1 - 12 8-51 3 Az ifjúsági bajnokság őszi végeredménye: 1. Balatoni Vasas 2. Balatonszemes 3. Ságvár junior 4. Nagyberény 5. Látrány 6. Gamás 7. Balatonendréd 8. Szólád 9. Kisbárapáti 10. Nágocs 11. Kapoly 12. Somogymeggyes 13. Kereki 14. Kötcse 13 10 3 - 47- 3 33 13 9 3 1 47-10 30 13 9 1 3 30-24 28 13 7 3 3 47-18 24 13 8 - 5 44-24 24 13 7 3 3 28-12 24 13 6 5 2 49-16 23 13 6 2 5 21-32 20 13 6 1 6 26-23 19 13 4 1 8 29-34 13 13 2 2 9 15-43 8 13 2 1 10 10-42 7 13 2 - 11 16-53 6 13 - 1 12 5-74 1 A SEREGHAJTÓK VOLTAK A RÁKÓCZI MUMUSAI Vége a labdarúgó NB II őszi idényé­nek. A Rákóczi KFC a nyolcadik he­lyen fordul. Huszonhárom pontot gyűj­tött az együttes, azaz öttel kevesebbet, mint egy évvel korábban, újoncként. Ám őszi szereplésében nem csak ez a meglepő. Ezekről váltottunk szót Győri László szakosztály elnökkel és Bő- zsöny János edzővel. — A Rákóczi legénység hét hazai mérkőzésén 11, a nyolc vendégszerep­lése során pedig 12 pontot szerzett. A mezőnyben az egyetlen, akinél nem érvényesült a hazai pálya előnye. Az idegenben nagyszerűen kontrázó csa­pat, odahaza egyszerűen nem tudott mit kezdeni a szervezett védelmekkel. Az edző miben látja ennek az okát? — Mindez tény, függetlenül attól, hogy itthon igyekszünk több gondot fordítani a támadásvezetésre, ám ehhez hiányoznak a góllövő csatáraink. Saj­nos Csemyijenkó — aki tavaly ontotta a gólokat, sérülése óta önmagát keresi, Waltner még eléggé szertelen, így aztán a középpályán szorgoskodó Miovecz volt négy találatával a legeredménye­sebb támadónk. Győri László: — Megvallom, ennél jobb és főleg eredményesebb szerep­lésre számítottunk, pedig nem lehet más célunk, mint az első nyolc között vé­gezni, és ez reális terv a tavalyi szerep­lésünk alapján. Ami viszont szembe tűnő, hogy morálisan nem olyan egysé­ges a csapatunk, mint korábban. Bő- zsöny János is egyetért abban, hogy az a minden áron való győzni akarás, az a harcikedv, amelyet tavaly talán a féle­lem is motivált — mintha lanyhult volna. A nagyobb csapatok ellen fel­szívta magát a társaság, de a gyengébb­nek ítélteket kissé lekezelte. — A Rákóczi sajátos szereplését jelzi, hogy az élcsoport tagjaiból le­győzte a Nagykanizsát, az Érdet, az él­„Csak” az élvonal hajtott fejet lovas Gázszert és az előttük álló hét együttes közül egyedül csak a DD Gáz verte meg, ugyanakkor a sereghajtók közül otthonukban ikszelt le a Száz­halombattával és a Balatonfüreddel, idehaza pedig a Budafokkal és a Veszprémmel Ezt aligha lehet csu­pán a balszerencse számlájára írni. Bőzsöny János: — Kétségtelen, hogy az idén már jobban odafigyeltek ránk ellenfeleink, mint újoncként, ugyanakkor a mieink figyelme kissé la­zult, ráadásul nem volt olyan sima őszünk, mint az előző. Gondolok itt Novák és László tartós sérülésére, a ki­állításokra és eltiltásokra. Állítom, minden korábbinál többet gyakoroltuk a támadásvezetést és mérkőzések előtt nem győztem játékosaim fülébe rágni, hogy ebben a mezőnyben — különösen a mostani kiírás köve4tkeztében — nincs könnyű ellenfél. Győri László: — Ha valóban változ­tatni akarunk, akkor a legőszintébben nézzünk szembe a tényekkel. Elfogadva Bőzsöny János véleményét, tudom, hogy ő a saját szakmai munkáját is fe­lülvizsgálja. Mi a tavalyi sikerek idején elismertük a tevékenységét, így bizo­nyára tisztában van azzal, hogy a fele­lőssége most is fenn áll és nem muto­gathatunk ujjal csupán a játékosokra. Öt hazai döntetlen után jogos az igény, hogy megtalálja a zárt védekezés ellen­szerét. Ha úgy látja jónak, megfontoljuk csapatunk erősítését egy góllövő csatár­ral, vagy egy támadó szellemű középpá­lyással. — Kikkel volt elégedett Bőzsöny János edző? — Őszintén mondva, maradéktala­nul senkivel. Összességében megfele­lőnek ítélem Milinte, Mező, Meksz, Itvás, Miovecz és Tóth G. szereplését. Sajnos, a többiek elmaradtak a vára­kozástól. — Ezek után miként tekinthetünk a tavasz elé? Bőzsöny János: — A jelenlegi csa­patban is meg van az élcsoportban ma­radáshoz szükséges tudás. Ehhez azon­ban vissza kell „lopnunk” a tavalyi mentalitást és valóban javításra szorul a támadójátékunk. Elsősorban azt várom, hogy a csatáraink magukra találnak és az ellenfelek kapujánál a többiekben is megnő a vállalkozó kedv. Győri László: — Ha a játékunkban jelentkező fegyelmezetlenségeket sike­rül kiszűrni és a meghatározó tudású labdarúgóink ismét a képességeiknek és felkészültségüknek megfelelően szere­pelnek — amely egyébként kötelező elvárás velük szemben — akkor szép lesz a tavaszunk. Másra nem is gondo­lok, mint arra, hogy nekünk az első nyolc között kell maradnunk. Eme te­kintetben — és remélem nem egyedül — optimista vagyok. Jutási Róbert \

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents