Somogyi Hírlap, 1996. november (7. évfolyam, 255-280. szám)
1996-11-02 / 256. szám
20 SOMOGYI HÍRLAP SZÍNES HÉTVÉGE 1996. november 2., szombat Az utolsó parancsra várva Taszár: tíz perc a határ 1954-ben települt repülős alakulat Ta- szárra. A kilencvenes évek elején itt rendezték az országban egyedülálló nemzetközi repülősnapokat. A 31. Kapos Harcászati Repülőezred őrizte a dél-dunántúli légteret, a nyugati határtól a Dunáig a Balaton vonalában. Nyolc gépe adott készültséget a boszniai válság idején, naponta három éles riasztást kaptak. Az ezred létszámát megerősítették, a követelményszinten szigorítottak. A műszaki személyzet és a pilóták néhány méterrel a gép mellett pihentek éjjel-nappal, várva a riasztásra. Ha megszólalt a sziréna és a telefon, a műszakiak leszedték a repülőkről a védőponyvát, csatlakoztatták a földi áramforráshoz a gépeket, a hajó- zók közben felvették a sisakot, térképet, egyéb felszerelést pakoltak össze, becsatolták a hevedert, s elindultak az ismeretlenbe, hogy tisztázzák délen a légi helyzetet. Sosem tudhatták, mi vár rájuk. Nyolc-tíz perc alatt kellett elérni a határt. Akkoriban idehaza és külföldön is tartani lehetett attól, átterjed a háború Magyarországra. Aztán jöttek az IFOR-csa- patok. Egy nemrégiben megjelent kormányhatározat október elsejétől 1998. december 31-ig szóló határidővel rendelkezik az ezred hadrendből való kivonásáról. A pilóták és a műszakiak már csak a minisztérium, illetve a vezérkar parancsára várnak. Az év hátralévő részében mindegyikükkel közük: hol, milyen beosztásban maradhat, vagy mehet. A taszári laktanya bejárata előtt egy döcögő lovaskocsit fényképez egy amerikai katona, az idős ember a bakon készségesen megállítja a lovakat, mosolyog a gépbe — szuvenír Magyarországról. • Hamarosan a repülőket vezető magyar pilóták is ilyen ritkaságszámba mennek Taszáron. A 15059-es számú belépési engedéllyel a kezemben, oldalamon egy kapussal ballagok a parancsnoki felé. A őrmester bőbeszédű, ám a végén jelzi: bár szólásszabadság van, ő nem mondhat semmit, majd ha Elrepült remények lejárt a szerződése, mesél. 12 évet mégse várhatok, benyitok a parancsnokhoz. — Amíg az amerikaiak itt vannak, erről a repülőtérről nem lehet magyar alakulatot üzemeltetni — ismeri el kérdésemre Kaszper József ezredes. — Nyilván ők is azért választották Taszárt, mert rendelkezik kelet-nyugati úthálózattal, vasúti rakodóval, nagy tárolótérrel és két felszállópályával. Ami drágítja a működtetést: külön van a repülőtér és a laktanya. Hat évvel ezelőtt a három magyar vadászrepülő ezred már megért egy létszámleépítési megrázkódtatást. A hírhedt Gerecse fedőnevű intézkedés során minden harmadik emberrel közölték, hogy holnaptól nincs rá szükség. A parancsnok szerint a mostani "humán csomag" emberségesebb: a katonák választhatnak a nyugdíj, a földi beosztás és a polgári pálya között. Az 50 hajózó megkapta a lehetőséget, Pápán vagy Kecskeméten tovább 'repülhet. A több mint 300 javító, ellenőrző műszaki szintén elhelyezkedhet a szakmájában, ám a másik helyőrségben nyilván alacsonyabb beosztásban kell kezFOTÓ: KOVÁCS TIBOR denie. A karbantartók, a híradó berendezések kezelői, az őrzés-védelmet biztosító egységek és az ellátók jórészt maradnak. — A hajózok negyede házat épített a környéken, ezt csak veszteséggel lehetne eladni, a feleségeknek új állás, a gyerekeknek másik iskola, nehéz — sóhajt Vámos József alezredes. — 28 évet repültem itt, most egészségügyi letiltás miatt a földi szolgálatot választom. Nyugdíjba mehetnék, de felére csökkenne a jövedelmem. Beke József alezredes azt mondja, két-három évet kihúz, addig ingázik. Csakhogy sokáig azt sem lehet: az apai jelenlét hiányát megérzik a gyerekek, véli Resán Mihály őrnagy. Az ingázás havi 10-15 ezerrel többe kerül, érvel Nagy István őrnagy, ráadásul alacsonyabb beosztást kell elfogadni. Hogy a régiónak nagyobb biztonságot ad-e az amerikai jelenlét, arról megoszlanak a vélemények a pilóták között. Ők az utolsó parancsra várnak Taszáron, s úgy tartják, hogy a legfontosabb: a fölszállások száma megegyezzen a leszállásokéval. Katona József Kaposmérő ébredése Ötödikesen tornaórája az új tornateremben fotó: török Anett A zászló felső mezőjében lovas-íjász alak és három domb. Alatta a Kapóst jelképező, ezüst csík. Az alsó mezőben a Mérey család címerének motívuma: a pelikán, a Hold és a csillag. Hajszán Tibor kaposmérői polgármester íróasztalát a kis zászló díszíti. A 2530 lelket számláló falu első emberétől tudom: Kaposmérő Somogy egyik legősibb települése. Alapítása csaknem a honfoglalás koráig nyúük vissza. Erre utal a lovas figura, a három zöld domb pedig a mérői halmokat szimbolizálja. A település többször váltott gazdát; legtovább a Mérey család birtokában volt. A históriát — augusztus óta —, nemcsak tanulmányokban, hanem megszentelt címerében és zászlajában is őrzi a falu. Kaposmérő keresi gyökereit és a holnapjáért küzd. Az őslakosok ugyan sorra kihalnak, de a környékbeli falvakból és Kaposvárról szerencsére érkeznek fiatalok, hogy itt verjenek tanyát. Az önkormányzat most 6-700 ezer forintért kínálja közművesített telkeit. A földrendezéskor — igaz, hosszú csatározások árán — hozzájutott a területekhez. Új utcasorról álmodtak a falu vezetői; a telkek háromnegyedét már beépítették, de újabb harminc telek vár gazdára. Nem szokványos, zsebkendőnyi parcellák ezek, hanem hússzor ötven méteres területek. Sokan azt tartják: érdemes volt ideköltözni. Közel a város, jó a közlekedés, és sok mérői helyben kapott munkát. A téglagyár, a bt-vé alakult ipari szövetkezet, a növénytermesztéssel, erdészettel és állattenyésztéssel foglalkozó cégek adnak kenyeret. A faluban csaknem száz (!) vállalkozó keresi a szerencséjét. Többségük kényszerből lett a maga ura. A polgármester büszke arra, hogy mindkét ciklusban csak addig nyújtózkodtak, amíg a takarójuk ért, s ezt nem bánták meg. Igaz nagy csatákat vívtak orvossal, pedagógusokkal, s a fizikai állománnyal. A bérfejlesztés volt a tét. Szerencsére sikerült kompromisszumot kötni. Nemrég vidám szüreti mulatságot tartottak, amelyen a nyugdíjasok köre lépett fel. Összehozta őket a hajdani szüretek hangulata; a fiatalok pedig megpróbáltak ellesni valamit eleink néphagyományából. Hajszán Tibor örül, hogy különféle klubok, együttesek alakulnak, hiszen egyre színesebb így a kulturális élet. Miovecz János két éve vezeti az iskolát, ahol 250 gyerek tanul. A fiatal direktor úgy véli: az informatikában és a számítástechnikában, valamint a nyelvoktaHajszán Tibor polgármester tásban van némi lépéshátrány, de szeretnének ezen a területeken is előbbre jutni. Kapitány Aranka 1969 óta tarnt az iskolában. A pedagógusközérzetről kérdezem. — Fordult a kocka — mondja. — Amikor kezdtem, fejlesztették a körzeti iskolákat, volt lehetőség csoportbontásra és nívócsoportokra. Most mintha visszafejlődne minden. Magasabb osztálylétszám, több a kötelező óra. A fizetésről pedig ne is beszéljünk! Az F kategóriát szinte észre sem vettük, s ma már egy pedagógus nem engedheti meg magának, hogy autóval jáijon. Szerencsére a tágra nyűt gyerekszemek ezt megpróbálják feledtetni velünk... Máté János lucernával megrakott kiskocsival közeledik az úton. A nyulainak viszi. Az egykori villanyszerelő disznókat is tart. — Itt jártam iskolába, aztán egy ideig Kaposváron is dolgoztam — meséli. — Azt hittem, ott jobb lesz, aztán beláttam: ott sem fenékig tejföl az élet. Visz- szajöttünk Mérőbe. — Milyen emberek lakják a falut? — Sokan meghalnak, akik meg betelepülnek, azok sohasem Máté János lesznek igazi mérőiek. Régebben más volt itt a nép. A mostaniak még egy szüreti bált sem tudnak jól megszervezni. Az öregeket léptették fel, hogy legyen valami műsor. — Ön ott volt a mulatságon? — Nem — feleli morcosán, és beindítja a motort. A kellemes ősz még kint marasztalja a gyerekeket. Falvaiék két lurkója kergetik egymást az udvaron. Hat éve Kaposvárról költöztek a 150 négyzetméteres, tetőtér-beépítéses, takaros családi házba. * — Itt kaptam olyan telket, amire mindig vágytam, s amelynek az ára is megfizethető volt — mondta Falvai Péter. — Kétmilüó forintig számoltuk, hogy mennyibe kerül az építkezés, aztán abbahagytuk. Még most is akad tennivaló a házon. — Hova járnak a gyerekek óvodába, iskolába? — Kaposvárra visszük őket — feleségem is ott dolgozik —, mert így délutánonként egyszerűbb összeszedni őket.-— Mérőinek vallja magát? — Mérői lakos vagyok. Lehet, hogy egyszer én is „őslakos” leszek. Lőrincz Sándor Művészet köveiből is épül a kapcsolata Egy csipetnyi Bath Kling József szobrászművész és K. Várnagy Márta galériatulajdonos FOTÓ: TÖRÖK ANETT Kiing József szobrászművész azon ritka alkotók egyike, aki megkapta Kaposvár angliai testvérvárosa, Bath képzőművészeti díját. Legalább ilyen nagy elismerésnek érzi azt, hogy az akadémián tartott előadásai után két fiatal hallgató is elhatározta, szobrász- művész lesz, s ezt közölték mesterükkel. Bob Briggs a hírt örömteli meglepődéssel „mondta vissza”, eladdig ugyanis nem tapasztalt effélét. Bob Briggs két éve, a tavaszi fesztivál idején járt Kaposváron. Meglátogatott több alkotót, így a Kaposfüreden élő szobrász műhelyét, s persze a galériát sem hagyta ki. A szoborparkban látottak, az országos hírű galéria működéséről hallottak győzték meg: meghívja Bathba a házaspárt. Kiing József és K. Várnagy Márta októberben Somogy, a megyeszékhely és Füred részönkormányzatának támogatásával fölpakolt egy kiállításnyi alkotást, s elindult Anliába. Stonehenge lehengerlő szentélye és rejtélye, azok a hatalmas kövek; Bath patinás óvárosa, benne a csodás, középkori anyag; no meg egy kiállítás képei — a felkavaró élmények egymást erősítve meséltetik magukat. Fényképek sora kerül elő, s a Kiing házaspár, holott igazán még meg sem érkezett, ismét úton van, emberek sokaságával találkozik, immár régi ismerősként, barátként. Köztük van Bob Briggs, a City of Bath College, Anglia legfelszereltebb képző- művészeti akadémiájának vizuális tanszékvezetője. Az ő egyénisége cáfolja meg elsőként a hűvös, távolságtartó angolságra vonatkozó sztereotípiát. A középkorú tanár és családja Kün- gék vendéglátója volt, így alaposan megismerhették. Mint mondják, missziónak tekinti a művészek pártolását. Hisz a művészet erejében, ezért a 18-35 éves hallgatók oktatása mellett felvállalta szellemi fogyatékos gyermekek képzőművészettel való nevelését is. A legtöbb bathival, zömében művészekkel azon a kiállításon találkoztak, amelyet az akadémia épületében lévő Hotbath Galery impozáns termeiben rendeztek. A fogadáson Margaret Feeny polgármesterasszony köszöntötte a magyar vendégeket, s átadta Kiing Józsefnek Bath képzőművészeti díját. Aztán fordult a kocka, s a füredi művész adott át díjakat a város ünnepségén, s ez szintúgy nem kis elismerés. A hotbathi tárlatot Vámagy Márta rendezte. Ezt ő kérte, s a galériások némi unszolásra belementek, mondván, ha nem tetszik nekik, még átrendezhetik. Tetszett, s ez volt a Füredi Galéria tulajdonosa számára a legnagyobb öröm. Végeláthatatlan az élmények sora, s hogy nem halványulnak el soha, arra a kapcsolat életben tartása a bizonyság. Ennek jegyében jövőre a Kaposfüredi Galéria rendez kiállítást a City of Bath College huszonéves kerámia-tanszékvezetője, Warren Leavens alkotásaiból. Kling Józsefre egy római tárlat vár, erre egy Angliában élő dán szobrászművésztől kapott meghívást. S keresik a lehetőségét, hogy kaposvári iparművészetis diákok látogathassák a bathi képzőművészeti akadémia előadásait. (Balassa)
