Somogyi Hírlap, 1996. november (7. évfolyam, 255-280. szám)
1996-11-09 / 262. szám
4 Próbaüzem a besenyői vízműben Ezekben a hetekben folyik a próbaüzem a rinyabesenyői vízműben. A harmincmillió forintos beruházással megépült vezetékhálózathoz a helyi önkormányzat kilencven százalékos központi támogatással jutott. A kistelepülésen tizenegy közkifolyó biztosítja majd ezentúl az itt élőknek az ivóvizet. Testvér település lesz Csíkszentimre Testvér települési kapcsolatot létesít az erdélyi Csíkszentimre és Balatonberény. A két település között évek óta jó együttműködés alakult ki. A csíkszentimrei elöljáróság kérte a testvértelepülési kapcsolat kialakítását, melyet legutóbbi ülésén fogadott el a község képviselőtestülete. így rövidesen sor kerül az erről szóló szerződés aláírására. A kulturális és gazdasági kapcsolatok erősítésén túl lehetőség nyílik a gyerekek erdélyi, illetve balatoni üdülésére is. Csatornát építenek Marcaliban Bővítik a marcali csatornahálózatot. A városi önkormányzat megrendelésére a Szilvás lakókörzet mellett a környező utcák — az Ősz utca, a Honvéd, a Bartók Béla, az Ady és a Latinka utca kapcsolódhat rá a hálózatra. A Szilvás városrészben és az ősz utcában már végeztek a munkával a za- lakarosi kivitelezők. Az összesen 4,5 kilométer hosszúságú csatornahálózat építésének határideje 1997. június 30. Erre az időre a csatorna rendszernek hét önálló egységként kell működnie. A csatornaépítés 81,6 millió forintba kerül, ingatlanonként 60 ezer forintot fizetnek a családok a csatlakozásért. Sportruhákat loptak Földváron Nagy mennyiségű sportruhát loptak el nemrég a bala- tonföldvári sportszerboltból. A tolvaj a rács levágásával tudott bejutni az üzletbe. A márkás sportfelszereléseket kedvelő tettes joggingokat, teniszruhákat, edzőfelszereléseket vitt magával, s több mint egy millió forint értékű áruval károsította meg a tulajdonost. A Siófoki Rendőrkapitányság lopás bűntette miatt rendelt el nyomozást az ügyben. SOMOGYI HÍRLAP — MEGYEI KÖRKÉP y Átszervezik vagy bezárják a cukorgyárat? X Az igazgató nem sírásónak jött (Folytatás az 1■ oldalról) . Az 1990 óta tartó privatizációs lépések következménye, hogy maholnap egyetlen magyar tulajdonú cukorgyár sem lesz. A multinacionális cégek pedig nagyon agresszív gazdasági stratégiát folytatnak és természetesen messzemenően csak a saját érdekeiket tartják szem előtt. A gyors terjeszkedésük oka az is lehet, hogy az Európai Unió nagyon szigorú kvótákhoz köti a cukortermelést. Központilag írják elő, hogy melyik cég és üzem mennyit termelhet. Sokszor a már meglévő gyártókapacitással és alapanyaggal is csak úgy termelhetnek több cukrot, ha felvásárolják a konkurens gyárak kapacitását és vele a neki járó kvótát is. Hazánk kiskapu lehet, hiszen az EU-csatlakozásunk után a meglévő magyar cukorgyárak is felosztható kvótát jelentenek. Csakhogy addigra minden üzem a multinacionális cégek kezében lesz. A még egyetlen magyar kézben lévő vállalatcsoport, a Magyar Cukor Rt is, amelynek megvételére nemrég tett ajánlatot a kaposvári gyár részvényeinek többségét is birtokló osztrák Agrana. Agrana-ajánlat A Gazdasági Verseny Hivatalhoz szeptember 21-én adta be kérelmét az Agrana. Célja, hogy meghatározó befolyást szerezhessen a Magyar Cukor Rt-ben. Az öt hazai cukorgyár fúziójából alakult részvénytársaság veszteséges. Az MC Rt vezetői a gazdasági talpra állás érdekében aZ összes hazai multinacionális vállalat — az Eridania Béghin Say, az Eastern Sugar, valamint az osztrák Agrana — képviselőivel tárgyaltak. A legkedvezőbb ajánlatot az osztrákok adták. A Somogyi Hírlap megtudta, hogy az Agrana kérelmét egy szakértői csoport már elbírálta, az ügyet másfél hete a versenytanács vette át. Döntés legkésőbb a jövő hét közepén várható. Ez azonban - állítják sokan —, csak formalitás már. A versenytanács ugyanis patthelyzetbe került: ha eladja a gyárat, akkor a teljes hazai cukoripar a multik kezébe kerül, ha megvétózza az adásvételt, akkor a Magyar Cukor Rt ellehetetlenül, és nehéz helyzetbe kerülnek nem csak a dolgozók, hanem a cukorrépatermesztők is. Kovács András, a Magyar Cukor Rt vezérigazgató-helyettese abban bízik, hogy cége talpon marad. Szerinte, ha az Agrana International AG terve sikerül, jó esélyük lesz a kilábalásra. A külföldi cég több milliárd forintot áldoz erre az üzletre. Bár az öt hazai cukorgyárat tömörítő MC Rt veszteséges, 31 százalékos piaci részesedése miatt mégis vonzó társaság. Az Agrana tőkeemeléssel szerez többségi tulajdont, ám az is szinte biztosra vehető, hogy az eredményesség érdekében az új tulajdonos egybeolvasztja a tulajdonában lévő hét magyarországi gyár termelését: így azok közül többet be kell majd zárni. A kérdés egyre inkább az: melyik gyár kapujára kerül lakat? A somogyi és baranyai termelőket és dolgozókat az érdekli: mi lehet a kaposvári cukorgyár sorsa? Meghiúsult kísérlet Pásztohy András országgyűlési képviselő (MSZP), a szentgáloskéri Agrária Szövetkezet elnöke termelőként és képviselőként figyelemmel kísérte a cukorgyár privatizációját. Szerinte a 25 százalék plusz egy szavazatot birtokló termelői konzorcium tagjai egyetértenek abban, hogy a térségnek szüksége van a kaposvári üzemre. Ezért a tulajdonosoknak alapvető érdekük az üzem fejlesztése és a feldolgozói kapacitás növelése. — Annak idején volt alkalmam tárgyalni az Agrana International osztrák elnökével. Akkor szóba hozta a petőházi és kaposvári gyár szorosabb együttműködését. Részleteket nem mondott ugyan, de a válaszom így is egyértelmű volt: csak addig támogatom ezeket a lépéseket, amíg a térség, a dolgozók és termelők érdekeit nem sérti. Végh István, a Kaposcukor Rt üzemi tanácsának elnöke és Kovács József, a helyi szak- szervezet vezetője eddig kétszer akadályozott meg egy esetleges fúziót, vagy agra- nául: a szorosabb együttműködést. Elsőként akkor, amikor a második privatizációs körben az osztrákok több mint 75 százalékos tulajdont szerettek volna szerezni a részvény- társaságban, és ezzel gyakorlatilag minden döntés a kezükbe került volna. Ezt felismerték az APV Rt-nél is, és 25 százalék plusz egy szavazatnyi tulajdont a cukorrépa termesztőkből álló konzorciumnak adtak el. A második kísérlet a tavasszal volt. Az igazgatóság döntött a kaposvári csomagolóüzem leszereléséről és Pető- házára telepítéséről. Az alapszabály szerint azonban erről a közgyűlésnek kellett volna határozni. Az üzemi tanács végül a bíróságon támadta meg a határozatot. Ott helyt adtak a dolgozók panaszának. Az áprilisi közgyűlésre megkésve beterjesztett indítványt pedig a termelők nem fogadták el. A dolgozók azonban bizonytalanok, mert a hírek szerint az Agranánál még mindig nem tettek le a csomagolóüzem bezárásáról. Az emberek félnek attól is, hogy a termelők kompromisszumot kötnek a többségi tulajdonossal, s ez az út ugyanoda vezet, legfeljebb pár lépéssel hosszabb. Ulrich Schröter, az Kaposcukor Rt igazgatója sem megerősíteni, sem cáfolni nem volt hajlandó a csomagolóval kapcsolatos híreket. Varga Péter a Mezőgazdasági Konzorciumot képviselő Bólyi Rt vezérigazgató-helyettese viszont megerősítette: a kaposvári csomagolóüzemet Petőházára kívánják áttelepíteni. Hozzátette: nem zárják be az üzemet, legfeljebb az egyes cukorféleségeket megosztva, Kaposváron és Petőházán csomagolják. — Ha a versenyhivatal hozzájárul a Magyar Cukor Rt megvásárlásához, akkor nem marad más feladat, mint a magyarországi gyárakat előkészíteni az EU-csatlakozásra — mondta Ulrich Schröter. — Számolni kell azzal, hogy egyes gyárakat bezárnak, mint ahogy erre Nyugat-Európában is történt. Németországban például 20 éve még 60 cukorgyár dolgozott, ma már csak 25. A földrajzi elhelyezkedés és a technológiai háttér azonban, véleményem szerint, a kaposvári gyárnak biztos jövőt ad. Befektetői érdek Az új igazgató azt is mondta: — A szabad piacgazdaságban egy üzem igazgatója köteles a befektetők érdekeit kiszolgálni. A tulajdonosok pedig pénzük után nyereséget akarnak látni, ezért logikus, hogy a gazdaságtalan tevékenységeket meg kell szüntetni, át kell szervezni. Kaposvári megbízatásom előtt egy bajorországi cukorgyárat irányítottam Zeil am Mainban, ahol 147 ember 9100 tonna répát dolgozott fel naponta, Kaposváron több mint kétszázhúsz fő napi 4 ezer tonnát termel. Véleményem szerint az elődöm, Karl Schultes sikeres munkát végzett, ennek nyomán nőtt a termelékenység. Lehet azonban, hogy az eddig elért eredmények ellenére mégsem lesz elkerülhető az átszervezés, ám konkrét tervekről még nem szeretnék beszélni. Barna Zsolt Harsányi Miklós 1996. november 9., szombat Szárad a dohány A kadarkúti mezőgazdasági szövetkezetben szárítják a begyűjtött dohányleveleket. Ez a művelet is szakmai hozzáértést igényel, hiszen csak így lesz kelendő árú a piacon a Virginia. A szakemberek abban bíznak, hogy az idén végre emelkedő átvételi ár meghozza a termelők kedvét fotó: lang Róbert írásba adták, hogy mennek, mégis maradnak? Nem tud a szakításról a varrónők munkáltatója Dr. Várni János, a Kaposvári Ruhagyár Rt vezér- igazgatója hivatalosan nem tud arról, hogy a heresznyei varroda dolgozói valamennyien kilépnek eddigi munkahelyükről. Erről őt nem tájékoztatták, így e „döntést” természetesen tudomásul sem vehette. A vezérigazgató így reagált lapunk tegnapi számának 5. oldalán megjelent Szakítanak a varrónők című cikkben foglaltakra. Dr. Várni János elmondta azt is: a társaság vezetői úgy döntöttek, hogy felszámolják a technikailag korszerűtlen heresznyei telephelyet, s a varrónőknek felajánlják, hogy a kadarkúti üzemben dolgozzanak tovább, amely korszerű és tágas, de a csarnoknak csak a fele üzemel. A tulajdonosok joggal vetették fel: miért költsünk 30 millió forintot a heresznyei üzem felújítására, ha ez a technikai felszereltség Ka- darkúton már biztosított. A ruhagyár vállalta, hogy az 57 dolgozó szállítását külön- busszal, ingyen végzi. Dr. Várni János — elmondása szerint — személyesen tájékoztatta a dolgozókat tervekről, s azt is elmondta: szeretné, ha mindenki a gyár kötelékében maradna, hiszen 1968 óta itt dolgoznak. — Adtunk egy hét gondolkodási időt, s azt kértük, hogy akik elfogadják a javaslatunkat, azok aláírásukkal is igazolják ezt — mondta a vezérigazgató. — A telephelyen dolgozók 95 százaléka írta alá, hogy vállalja az utazást. Ezek után október elsejétől 23 új dolgozót vettünk fel, betanításukat megkezdtük, hogy január 2-ig kellő felkészültséggel láthassanak munkához Kadarkúton. Ezt nem tettem volna, ha nincs a kezemben a régi dolgozók aláírása. Megállapodtunk a szállítást végző céggel is, szerencsére még nem szerződtünk. — Elvártam volna, hogy ha meggondolták magukat az asszonyok, mert ehhez joguk van, akkor szóljanak. De csak pletykákat hallottam arról, hogy Csurgóról csábítják őket Berzencére. A dolgot nem hagyjuk ennyiben. — Mit kíván tenni? — Egyik kollégámat Heresznyére küldtem, de magam is elmegyek az üzembe. Utána döntünk, hogy mit tegyünk. (Lengyel) Krónika a száztíz évről, kirándulás Kaszába Atádi nyomdászünnep Száztíz éves a nagyatádi nyomdászat - erre emlékeznek az idei őszön a betűszedés és sokszorosítás mesterei. Tegnap este a Klub Kaszóban Takács Ferenc ügyvezető igazgató idézte fel a históriát nyugdíjas kollégái, a partner vállalatok képviselői és a város vezetői előtt. Az ünnepségsorozat tulajdonképpen hetekkel ezelőtt elkezdődött, amikor a nagyatádi múzeumban kiállításon mutatták be a nagyatádi nyomdá- szati relikviáit, majd díszes könyvet jelentetek meg a 110 év krónikájával - saját szedéssel, nyomtatással és kötéssel. Az ügyvezető igazgató tegnap este elmondta, hogy nagy szerepe van a vállalat életében az emberi tényezőnek, a kötődésnek és elkötelezettségnek a közösség, elsősorban a munkahelyük iránt. A nyomdászok mindig is közösséget alkottak - ez hagyomány, s ezt követik a mostani mesterek is. A nagyatádi nyomdát is bemutatták a vendégeknek. Takács Ferenc elmondta, hogy 1905-ben Be- nyák János vette át a nyomdát, s azóta tulajdonképpen változatlan a tevékenysége: elsősorban címkéket és dobozokat gyártanak, de képesek mindenféle nyomdai termék előállítására is. A közös ünneplésben jutott idő kaszói kisavas- utazásra, a Baláta-tó megtekintésére, majd baráti beszélgetésre is sor került. N. J. Szabaddá vált munkaerő - A Class Tej Rt termelői részvényei már egy garast sem érnek Tejüzem helyett raktárbázis (Folytatás az 1. oldalról) A Class Tej Rt-vel kapcsolatban álló húsz nagytermelő és harminchárom kisebb termelői társulás tagjai úgy érzik, hogy pácba kerültek. A tegnapi kaposvári összejövetelen kiderült az is: azon túl hogy dühösek, féltik is saját pozícióikat. Tartanak például attól, hogy a Class Tejnek átadott tej után soha nem látják viszont pénzüket, hiszen a kaposvári székhelyű cég még a szeptemberi szállítások után is tartozik legalább hárommillió forinttal. A Bara- nyatej képviselője — megnyugtatandó a kedélyeket — nagylelkűnek tűnő ajánlatot tett: mint mondta: cége garanciát vállal a Class Tej adósságainak kifizetésére, ám csak akkor, ha a termelők jövőre a Baranyatej- jel kötnek szerződést. Arról azonban nem beszélt, hogy mi lesz akkor, ha mégsem a pécsi céget választják. Az adósságokat egyébként részben a berendezések eladásából fedezik, részben abból a bérleti díjból, amit a Baranyatej fizet majd a kaposvári telep egy részének hasznosításáért. Az egykor szebb napokat látott tejüzemből tehát raktár lesz. A cégtől így a termelésben tevékenykedő száz dolgozót már biztosan elküldenek. Hogy kiket, arról a jövő héten tájékoztatják majd az érintetteket. A Baranyatej munkajogi jogfolytonossággal átvesz száztíz embert. Az ő feladatuk a raktárbázis kiszolgálása és a termékek kiszállítása lesz. Húsz alkalmazottja marad a Class Tej Rt- nek; ők azon túl, hogy lezárják a még folyamatban levő ügyeket, egyfajta gondnoki tevékenységet látnak majd el: megpróbálják jó pénzért kiadni; karbantartani, gondozni és fűteni a lecsupaszított csarnokokat. Zsinkó Endre átérzi az elbocsátásra várók sorsát, ám példaértékűnek tartja azt, ahogy a cég tulajdonosai megpróbálnak gondoskodni a feleslegessé vált munkásokról. Az üzemben ugyanis bizottságot alakítottak, hogy a dolgozók elhelyezkedését segítsék. Felvették a kapcsolatot a munkaügyi központtal, tegnap Szita Károlynál, Kaposvár polgármesterénél is jártak, hogy a város első emberének a segítségét kérjék. Sőt a hírek szerint több élelmiszeripari nagyüzemet is megkeresnek, hogy felajánlják a volt tejiparosok szabaddá vált munkaerejét. A piacszerzés vezérelte-e a Baranyatej vezetőit, vagy vételi ajánlatukkor valóban komolyan gondolták, hogy segítenek a kaposvári tejeseknek, már senki nem tudja meg. Az azonban biztos, a cégből mára nem maradt más, csak a megszerzett piac. A kaposvári tejüzem története pedig — úgy tűnik — örökre lezárult. Barna Zsolt
