Somogyi Hírlap, 1996. október (7. évfolyam, 229-254. szám)
1996-10-08 / 235. szám
8 SOMOGYI HÍRLAP 1996. október 8., kedd A regionális együttműködés esélyei a Dél-Dunántúlon A hosszas előkészítés után 1996 tavaszán elfogadott Területfejlesztési és területrendezési törvény gyökeres változások kezdetét jelentheti Magyarország regionális fejlődésében. A Magyarország történetében első területfejlesztési törvény jelentőségét az adja, hogy utat nyit a decentralizált fejlesztésnek, a társadalmi igazságosság és méltányosság érvényesülésének a gazdaságpolitikai döntésekben. Ezeknek az alkotmányos alap- követelményeknek a teljesítéséhez a törvény intézményeket hozott létre és pénzügyi eszközökről határozott. A kooperáció - a modernizáció éltető ereje Esély kínálkozik tehát arra, hogy az ország különböző térségei megfogalmazzák elképzeléseiket, ezek megvalósításához alanyi jogon több központi forráshoz jussanak, a külső támogatást a térség fejlesztésben érdekelt szerveztek pénzeszközeinek kiegészítésére használják. Elkezdődhet Magyarországon is az alulról építkező, a helyi-területi közösségek érdekeit sok szempontból érvényesíteni képes, előre tekintő, több tízezer ember jövedelmi viszonyait, lét- biztonságát javító fejlesztési program. Megtehetjük az első lépéseket egy olyan társadalmi modell felé, amelyben a helyi kezdeményezéseknek lesz meghatározó szerepük, a területi közösségek (vállalkozók, köztestületek, önkormányzatok, társadalmi szervezetek) fejlesztési koalícióba tömörülve térségfejlesztési programjaik versenyképességéről meggyőzhetik a központi döntéshozókat. Gyökeret ereszthet Magyarországon a regiona- lizmus, a modernizáció egyik fontos éltető ereje. A nyugat-európai területi egységek autonómiájának a megerősödése csak részben vezethető vissza történelmi és nemzetiségi okokra. Sokkal inkább a gazdaság szerkezeti átalakulása, a regionális fejlődést befolyásoló tényezők változása, a területi tervezés általános térnyerése - tehát meghatározóan gazdasági szempontok - kényszerítették ki a decentralizációt. A regionális önállóság kibontakozása kedvező változásokat eredményezett a fejletlen térségek felzárkózásában, a korábban sokszor „gyarmatosító” pozícióban lévő centrumtérségek gazdasági és politikai túlhatalmának a visszaszorításában. A regio- nalizmus tehát a demokrácia fontos intézménye is egyben. A piaci verseny- képesség tényezői Magyarországon is hasonló teendőink vannak. Az ország nagyobb térségeiben a terület- fejlesztés több tucat szereplőjének az összefogására azért van szükség, hogy:- az innovatív, piackonform tevékenységek térbeli terjedése felgyorsuljon, kialakuljanak az ehhez szükséges infrastrukturális és szervezeti feltételek,- a térségek belső összetartó ereje fokozódjon, a fejlődést hosszú távon a régió saját adottságai motiválják, az új tevékenységek egymásra utalt gazdasági rendszerré szerveződjenek,- a régiók külgazdasági orientációja erősödjön, az európai területi munkamegosztásba a bekapcsolódás intenzívvé váljon, a regionális versenykövetelményekhez való alkalmazkodás feltételei megteremtődjenek. A piaci versenyképességet befolyásoló tényezők komplex fejlesztéséhez, összetett és modern gazdasági szerkezet kiépítéséhez, a regionális piacok szervezéséhez a mai megyéknél kiterjedtebb méretű területi egységekre van szükség. Mert különben nem teljesíthető a közgazdaságtan egyik alaptétele, a méretgazdaságosság követelménye. Nem véletlen tehát, hogy az EU-csatlakozás és az Unió Strukturális Alapjaiból történő támogatások igénybevételének előfeltétele lesz a nagy régiók kialakítása, amelyekre fejlesztési koncepciók, programok dolgozhatók ki. Ne ringassuk azonban magunkat illúziókban. A törvény a nyugat-európai típusú fejlődésnek csak a legelemibb feltételeit teremtette meg, sok tennivaló, érdekkonfliktus, az eddigieknél összemérhetetlenül következetesebb és a korábbiaknál nagyobb szakszerűséget igénylő munka van előttünk. Mihamarabb bizonyítanunk kell viszont, hogy a nem kis ellenállás dacára ki- kényszerített döntés az ország érdekeit szolgálja, a térségi összefogás fejlesztő ereje és forrásképző szerepe bármely, minisztériumban kialkudott támogatásnál nagyobb lehet. Ha ezt eredményekkel alá tudjuk támasztani, akkor van esélyünk arra, hogy az Európai Unió régióinak potenciális versenytársai és partnerei legyünk. Új szervező intézmény A regionális fejlesztési tanács lehet majd az új regionális politikai filozófia kulcsszereplője. Tagjai a régió fejlesztésében érdekelt szereplők - a megyei területfejlesztési tanácsok, a gazdaság, a központi állam - képviselői. Feladatköre sokrétű: a régióban zajló folyamatok feltárásától és értékeléstől a fejlesztési programok kidolgozásán és finanszírozásán keresztül a fejlesztési célok megvalósításának ellenőrzéséig számtalan teendője lesz. Szerveznie kell a regionális területfejlesztési partnerek együttműködést, ütköztetnie kell fejlesztési érdekeket, hazai és külföldi alapokhoz és befektetőkhöz kell versenyképes elképzeléseket eljuttatnia, fejlesztési célokat és programokat kell kidolgoznia, információs rendszereket kell működtetnie, hatáselemzéseket kell végeznie, regionális marketing feladatokat kell ellátnia, képviselnie kell a régió érdekeit az Országos Terület- fejlesztési Tanácsban. E távolról sem teljes felsorolásból is kitűnik, hogy olyan feladatokról van szó, amelyek mindez ideig szinte ismeretlenek voltak a magyar területfejlesztési gyakorlatban, eredményes megoldásuk egyetlen települési és megyei önkormányzattól sem várható. A regionális fejlesztési tanács tehát nem a megyei ön- kormányzatok és területfejlesztési tanácsok ellenében, hanem azok és a regionális erőforrások mozgósítása érdekében jön létre. Egyenlő partnerek konstruktív együttműködését jelenti. Nyilvánvaló azonban, hogy - és ez máris egy előre látható konfliktus- forrás - a tanácsban résztvevő megyék képviselői csak megalapozott elképzelések birtokában, kellőképpen alátámasztott érvek sorozatán keresztül érvényesíthetik érdekeiket. Fejlesztési döntéseket sem aktuális politikai befolyás, sem szűk területi érdek, sem pedig megalapozatlan és irreális elképzelés nem kényszeríthet ki, még ha azok térségi vagy ágazati támogatás formájában is jelennek meg. A fejlesztési döntéseknek, a támogatás odaítélésének egyértelmű célokat, nyilvánosan meghirdetett programokat kell szolgálniuk, olyanokat, amelyek verseny- képes munkahelyeket teremtenek s egyben megfelelnek a fenntartható fejlődés követelményeinek, erősítik a régió exportkapacitásait, a gazdaságfejlesztés infrastruktúráját javítják, hozzájárulnak a régió gazdasági kapcsolatainak a fejlesztéséhez. A Átlagos fejlettségű Dél-Dunántúl A regionális fejlesztési tanács munkáját szervezni kell, döntéseit magas szakmai színvonalon elő kell készíteni, a fejlesztési programokat menedzselni szükséges. Ezért fontos, hogy a tanács munkaszervezetének kialakítása, e szempontokból nem engedve, körültekintően történjen. Csakis professzionális és eszközökkel jól felszerelt szervezet lesz képes megbirkózni azokkal a feladatokkal, amelyek megoldását a nyugat-európai régiókban szakértők tucatjai végzik. A Baranya, Somogy, Tolna és Zala megyék alkotta déldunántúli régió az ország legkevésbé integrált és erősen tagolt belső szerkezetű térsége. A jórészt Budapestről irányított telephelyes iparát a piac- gazdasági átalakulás hátrányosan érintette, a válság azonban nem okozott kiterjedt feszültségeket. A gazdaság teljesítő- képessége közepes, az egy főre jutó GDP 370 ezer forint, a hat magyar régió sorában a 3. helyet foglalja el. A megyék rangsorában Zala az 5., Tolna a 6., Baranya a 8., Somogy viszont a 15. helyen áll. A gazdasági szerkezet átalakulásában a tercier szektor szerepe - a balatoni idegen- forgalomnak köszönhetően - volt a meghatározó, az agrárfoglalkoztatottak aránya még mindig magas. A régió külpiaci orientációja ma a leggyengébb Magyarországon. A külföldi tőke jelenléte csekély (a hazai külföldi beruházásoknak csupán 3,1 százaléka került ide, az Észak-Dunántúlra viszont 13,6 százalék). A jelenlegi ipari struktúra, a gyenge technológiai színvonal miatt a régió exportkapacitásai még kedvező konjunktúra esetén sem bővíthetők, pedig 20 milliárd forintnyi exportnövekmény kellene ahhoz, hogy a régió megközelítse az exportráta vidéki átlagát. A K + F kapacitások elégtelenek, a kutatási ráfordítások aránya a GDP-ből nem éri el az országos átlag egyharmadát, az egy kutató-fejlesztőre jutó ráfordítás a legalacsonyabb az országban. A versenyképesség erősítésének alapvető akadálya a régió rossz megközelíthetősége. Mindez azt jelzi, hogy a pillanatnyi átlagos fejlettség huzamosabban nem tartható fenn, a régió tartalékai kimerültek, a gazdaság tényleges szerkezeti átalakítását meg kell kezdeni, különben a Dél- Dunántúl fokozatosan lecsúszik a kedvezőtlen pozíciójú régiók közé. Az elmúlt évtizedben lezajlott folyamatok (a kitermelőipar visszaszorulása, a budapesti székhelyű feldolgozóipari telephelyek bezárása, az export irányultságának megváltozása, az agrártámogatások drasztikus csökkenése és a privatizáció) következtében az Európai Unió normái szerint a régió népesésgének egyhar- mada (430 ezer fő) él elmaradott területeken. A régió problematikus jellegét a központi területfejlesztési apparátus elvileg ugyan elismerte, a pécs-komlói szénás uránbányászat visszafejlesztése által érintett terület reorganizálására kormányhatározat is született, a tényleges támogatás azonban elmaradt. A Területfejlesztési Alapból a régió 1991-1995 között csupán 730 millió forinthoz jutott, döntő mértékben olyan infrastrukturális fejlesztésekre, amelyek ugyan javítottak néhány település lakosainak életkörülményein, hatásuk azonban elszigetelt maradt, ezek nyomán új munkahelyek nem létesülnek. Munkahelyteremtéshez, az exportkapacitások fejlesztéséhez, az elmaradottság gyökereinek a felszámolásához pedig nem elég a tradicionális települési-lakossági infrastruktúra-fejlesztés, hanem a piaci szervezeteket, a termék- és technológiafejlesztés intézményeit, a vidéki vállalkozások finanszírozási infrastruktúráját, az elaprózott forrásokat egyesíteni képes pénzügyi hálózatot kell kiépíteni a régióban. A Dél-Dunántúl fejlődését elsősorban a belső adottságokra épített fejlesztési programok indíthatják el. A munkaerő kedvező képzettségi színvonala, a geopolitikai helyzet, Alpok-Adria térséggel való gazdasági kapcsolatok tudatos fejlesztésének igénye, a régiót alkotó megyék együttműködési készsége jelenti e fejlesztési felfogás alkalmazhatóságának alapján. Közös fejlesztési célok A régió fejlesztési alapcéljai a következők lehetnek:- A meglévő szellemi potenciálra és részben a feldolgozó-ipari termelési hagyományokra építhető a régió új ipari struktúrája: a minőségi élelmiszerfeldolgozás, a környezet-technológiai, idegen- forgalmi iparágak és a hozzájuk kapcsolódó fejlett szolgáltatások köré szervezhetők gazdasági klaszterek, bár ehhez a régió nagy- és középvállalati szerkezetének fejlesztése is szükséges;- Az exportpiacok eléréshez a régió megközelítési feltételeinek átfogó javítására van szükség. A főúthálózat fejlesztése a dél-európai piaci kapcsolatok építését és a régió észak-dunántúli és dél-alföldi összeköttetéseit teremti meg. Az M7 főút országhatárig történő autópályává alakítása, valamint a Dunántúl Autópálya, illetve a 9. sz. gyorsforgalmi út (és ez utóbbiak részét képező mohácsi és szekszárdi híd) megépítése jelenti a régió közúthálózat-fej lesztésének prioritásait. A régió gazdasági centrumai közötti közúti ösz- szeköttetések fejlesztése a térség kohézióját erősíti. A vas- úthálózat minőségi fejlesztése mellett meg kell fogalmazni a déli kapcsolatok bővítésének lehetőségeit. Az új vonalszakaszt is tartalmazó szlovén-magyar összeköttetésen kívül a horvát vasúthálózatra az eddiginél több ponton célszerű kapcsolódni. A régió vasúti csomópontjai (Barcs, Dombóvár) logisztikai alközpontokká fejleszthetők. Szek- szárd és Mohács kikötőfejlesztési programjai is e funkciót honosíthatják meg:- A régió innovációs kapacitásának fejlesztését is exportnövelő tényezőként kell számításba venni. Pécs regionális innovációs központtá fejlesztése, technológiai centrum kiépítése az üzleti jellegű fejlesztési tevékenység megerősödését és a régió újraiparosí- tását is szolgálja;- A határ menti perifériák integrálódásához, a vállalkozói készség fejlesztéséhez, az elmaradott térségek jövedelemtermelő képességének erősítéséhez Lenti, Barcs és Mohács térségében vállalkozási övezetek kialakítása indokolt. A régió határátkelőinek számszerű növelése a horvát és szlovén együttműködés fejlesztését szolgálja.- Valamennyi nagy régió közül a Dél-Dunántúl rendelkezik a legdiszperzebb, lege- laprózottabb megtakarításokkal, pénzügyi erőforrásokkal, önkormányzatai a legkisebbek, legnagyobb számúak, ezek betétei egyenként kicsik, de összességében nagy forrást jelentenek. Következésképpen a befektetési társaságok, forrásokat összegyűjtő és helyileg hasznosító társulások, regionális bank szervezése szükséges. Alapítvány a régióért A négy dél-dunántúli megye az országban elsőként, 1991- ben kezdeményezte a regionális együttműködést. Már ekkor elkezdődtek a térség gazdasági szerkezetének feltárását célzó vizsgálatok, a régió területfejlesztési szereplőinek közreműködésével megfogalmazódtak a lehetséges kooperáció főbb irányai. A helyzetfeltáró elemzések eredményei késztették a négy megye önkormányzatát a Dél-Dunántúli Regionális Fejlesztési Alapítvány létrehozására 1994-ben, amely céljai között fogalmazta meg a fejlesztési tanács megalakításának szervezését. Az alapítvány 15 tagú kuratóriumában a régió megyei önkormányzatai, gazdasági kamarái, egyetemei és kutató- intézetei, a Magyar Vállalkozásfejlesztési Alapítvány és a KTM képviselői vesznek részt. A kuratórium elnöke dr. Pálfi Dénes, Zala megyei országgyűlési képviselő. A titkársági teendőket a Somogy Megyei Önkormányzat Hivatala látja el. Az alapítvány az alapító tagok befizetéseiből működik. Kaposvár, Szek- szárd, Nagykanizsa, Zalaegerszeg és Pécs megyei jogú városok önkormányzatai megfigyelőként folyamatosan részt vettek az alapítvány munkájában. 1996-ban Pécs megyei jogú város tagja lett az Alapítványnak. A kuratórium 1994-1996-ban hat ülést tartott és nyolc szakmai rendezvényt szervezett. Az alapítvány kezdeményezésére - saját forrásaiból, a KTM, a KHVM, a Kereskedelemfejlesztési Alap és a Soros Alapítvány támogatásaiból - készült el a Dél-Dunántúl területfejlesztési koncepciója. A koncepció vezető szakmai szervezete az MTA Regionális Kutatások Központjának Dunántúli Tudományos Intézete volt, elkészítésében közreműködtek a régió felsőoktatási intézményeinek szakemberei és konzultáns szervezetként az Egyesült Államok vezető tanácsadó intézete, a Data Research McGraw/Hill. A koncepció kidolgozásában különös szempont volt a partnerség elvének érvényesítése. A koncepciót a Somogy és a Baranya megyei közgyűlések megvitatták. A megyei közgyűlések határozataikban a koncepció megállapításainak a megyei területfejlesztési programokban való felhasználásáról döntöttek. Tolna és Zala megyék a közeljövőben tervezik a koncepció közgyűlési vitáját. Pécs és Szekszárd városok fejlesztési koncepciójuk összeállításában messzemenőkig figyelembe vették a dél-dunántúli fejlesztési stratégiát. A koncepciót az 1996. áprilisában Kaposváron szervezett vitaülésen tárgyalták meg a régió megyei közgyűlési elnökei, megyei jogú városainak polgármesterei és országgyűlési képviselői. A vitaülés résztvevői kinyilvánították együttműködési szándékukat és körvonalazódtak a programok végrehajtásában vállalandó megyei feladatok is. Az országgyűlés Környezetvédelmi Bizottsága 1996. május 22-i kihelyezett pécsi ülésén vitatta meg a koncepciót. A bizottság javaslatot tett a Dél-Dunántúlról szóló parlamenti határozat előkészítésére. Az alapítvány 1996. évi tevékenységének középpontjában a koncepció tartalmának a nemzetközi szakközvélemény előtti megismertetése, a régió alapvető marketinganyagainak összeállítása, valamint a koncepcióban megfogalmazott fejlesztési programok részletes kidolgozásának szervezése áll. Publikálás előtt van a koncepció angol nyelvű változata, folynak a munkálatok a régiót és megyéit bemutató kiadványok összeállításában. A régió közlekedési hálózatának fejlesztésében érdekelt szervezetek 1996. júniusában Pécsen munkacsoportot hoztak létre a Dél-Dunántúl közlekedésfejlesztési koncepciójának kidolgozására. Előkészületek kezdődtek egy innovációs stratégia és egy élelmiszer-gazda- ság-fejlesztési munkacsoport megszervezésére. Phare modellrégió Az 1997-ben induló új három éves Phare területfejlesztési program egyik főiránya a regionális fejlesztési együttműködések támogatása lesz. A két magyar régiót pályázat útján választják ki. A pályázó megyéknek bizonyítaniuk kellett eddigi erőfeszítéseiket a regionális együttműködésben, meg kellett fogalmazniuk közös fejlesztési elképzeléseiket. A négy dél-dunántúli megye a fejlesztési stratégia programjainak a megvalósításával pályázott. Reméljük, hogy a Phare programbizottsága elismeri a régió fél évtizedes eredményeit az új területfejlesztési gyakorlat meghonosításában. A Dél-Dunántúl e modellkísérlettel magára vonhatja a hazai és a külföldi üzleti körök figyelmét, a régióban elkezdődhet a modernizáció, a gazdasági növekedés - a négy megye lakosságának javára. Horváth Gyula a Dunántúli Tudományos Intézet igazgatója
