Somogyi Hírlap, 1996. október (7. évfolyam, 229-254. szám)

1996-10-31 / 254. szám

1996. október 31., csütörtök SOMOGYI HÍRLAP MEGYEI KÖRKÉP 3 SOMOGYI HÍRLAP Lőrincz Sándor jegyzete Világnap — ma Vajon ki és mivel takarékoskodik ma? Van, aki lemond az egy korsó sörről, az olcsóbb cigarettát a diszkontban veszi meg, a hét egy-egy napján gyulai helyett párizsit csomagol a gyerek­nek tízóraira. Más napokon jó lesz a zsíroskenyér is. A banktitkot Somogybán is betartják, mégis tudjuk, hogy ke­vesen vannak, akik sokat tudnak megtakarítani és sokan akik szinte semmit. Ez utóbbiak vagyunk többen. Kinek-kinek mást jelent hát a takarékosság világnapja. A jómódűaknak nem mond semmit. Újgazdagék tudomást sem vesznek róla, már nem emlékeznek néhány hónappal korábbi önmagukra. Az egyre szőkébb középréteg nem takarékoskodik, hanem spórol. Ezt teszik a lét peremén élők és a kisnyugdíjasok is. Spórolnak, ha van miből. Egyre több a rászoruló, aid a napi megélhetésért küzd. Szóba sem jöhet hát a takarékosság. Magas a munkanél­küliek száma, a legfrissebb adatok szerint több mint 18 ezer ál­lástalan van Somogybán... A takarékossági világnap is olyan mint a többi: lessük, hogy milyen gyorsan pörög a gázóra, mennyi szén fogy naponta. Nem gyújtunk villanyt, csak ha muszáj, alacsonyabb értékűre cseréljük az izzókat. Már korábban megígérték, hogy fölemelik az energia árát. Betartják a szavukat! Mivel takarékoskodjunk hát? Ha elvisszük a MEH-be az új­ságpapírt, nem veszik át, ha igen, akkor filléreket adnak érte. Ma a nincs kényszere az úr. A takarékoskodásra tanított szülők a gyerekeiket is erre szoktatják. Anyagi helyzetükből adódóan nem tehetnek mást. Ma az OTP Rt Somogy Megyei Igazgató­ságának munkatársai három kaposvári iskolában is arról be­szélnek: érdemes megfogni a garast. Vannak, akik szegénységünkben is a pazarlásra hivatkoznak. Őket különösen bántja az irritáló presztízsfogyasztás, a rongy­rázás. Nemcsak a takarékossági világnapon. Erdészfórumot tartottak a Klub Kaszóban Újraéled a Baláta-tó (Folytatás az 1. oldalról) A természetvédelmi terület legavatottabb ismerője Sas­halmi Miklós főerdész, aki a helyszínen kalauzolta kollé­gáit. Tőle tudjuk, hogy csak 1922-ben fedezték fel a tu­domány számára a Baláta-tót. Akkor Boros Ádám botanikus írta le először a növény- és élővilágot, ő jelezte először az Aldrovanda Vesiculosa, a ro­varfogó növény jelenlétét. Húsz évnek kellett eltelnie, hogy védetté nyilvánítsák a Balátát. Két évvel ezelőtt pe­dig a 98 hektáros, változó víz­felületet mutató tó és környe­zete erdőrezervátum lett. Vol­tak akik attól tartottak, hogy bár papíron fokozottan védett területről van szó, valójában nem lesz mit megvédeni, mert az elmúlt évek szárazsága mi­att a Baláta majdnem kiszá­radt. Most újból éled a tó. Ha ismét csapadékos telünk lesz, akkor visszaállhat a megszo­kott kép, s nem lesz veszé­lyeztetett az élővilág. A ki­lencvenes évek elején készült botanikai felmérés egyébként azt mutatja, hogy a húsevő növény nem pusztult ki, ha csak kis számban is, de még megtalálható, mint ahogy megtalálható a vidéken a ke­resztes vipera és annak fekete alfaja is. Dr. Kovács Mátyás, a környezetvédelmi miniszté­rium főosztályvezetője arról szólt előadásában, hogy az idén elfogadott természetvé­delmi törvény részletes szabá­lyozást hozott, amely elsősor­ban megelőzni kívánja a na­gyobb károkozást, s nem mindig találkozik az erdőmű­velők érdekeivel. Biztosítékot adnak a természetet féltőknek a most készülő végrehajtási utasítások. Nagy Jenő Tanulnak a tanárok is A megyei pedagógiai intézet a művelődési minisztérium pályázati kiírása alapján el­nyert intenzív továbbképző tanfolyamán 53 gyógypeda­gógus ismerkedik a NAT-tal. Szakértők bevonásával a tar­talmi szabályozást, a pedagó­giai programot, a helyi tan­tervkészítés alapelveinek, a műveltségi területek köve­telményeit sajátítják el. Felavatták Kisfaludy Atala és Szalay Fruzina sírkövét Költőnők emlékezete Lakó- és szülőházukon váro­sukban sohasem volt emlék­tábla, sírjaikat is elpusztította az idő és a kisváros poros em­lékezete. Csak a Magyar Iro­dalmi Lexikon és egy-egy hely- történészünk idézi nevüket és könyveiket. Pedig írásaik érté­kén túl már életrajzi adataik is ritka valóság. Takács Gyula, a Berzsenyi Dániel Társaság elnöke emlé­kezett ezekkel a szavakkal a két somogyi költőnőről abból az alkalomból, hogy sírkövüket tegnap avatták fel a kaposvári Keleti temetőben. Kisfaludy Atala volt az első költőnő, akit a Petőfi Társaság legjelesebb íróink és költőink közé tagjául választott, később a Berzsenyi Társaság társel­nöke lett. Leánya, Szalay Fru­zina egyéni érzésvilágot tük­röző, tiszta költészetével lépett édesanyja örökébe. Irodalmi ér­téket teremtettek és hűen tudó­sítottak a 19. század végi, 20. század eleji Kaposvár irodalmi és társadalmi életéről is. A sírkövet a Berzsenyi Tár­saság és a Somogy Temetke­zési Kft emeltette. Az emléke­zés virágait Szita Károly Ka­posvár polgármestere, dr. Kol­ter István, a Somogy megyei közgyűlés elnöke, a Berzsenyi Társaság, valamint Kaposvár oktatási intézményeinek diákjai helyezték el. (Jakab) Ills. „Két költő alussza itt örök álmát, anya és leánya, Kisfaludy Atala és Szalay Fruzina” fotö: kelemen tünde Hatvanmillió forint készpénz és 20 millió értékű Matáv-részvény Vektor-csap Fenyvesen (Folytatás az 1. oldalról) Lombár Gábor balatonfenyvesi polgármester azt mondta: a be­építetlen földterület körüli pe­reskedésből akkor az önkor­mányzat került ki vesztesen, pedig a Zalai Nyomda és a Tü- zép Vállalat esetében egészen a Legfelsőbb Bíróságig elmen­tek. Az átalakulóban lévő cégek figyelmen kívül, hagyva a helyi közigazgatás álláspontját és a jogszabály-változásokat, saját elképzelésük szerint állapítot­ták meg a számukra kedvezőbb földértéket. Az önkormányzati részt keveslő képviselő-testület és a polgármester minden követ megmozgatott, hogy a belterü­leti földek után többletbevétel­hez juttassa az üdülőfalut. 1995-ben keltezték itt azt a Ma­táv Rt részvényekkel kapcsola­tos ominózus levelet, amelynek címzettjei a privatizációs mi­niszter, az APV Rt, valamint a Matáv Rt igazgatója volt. — A levél kizárólag a Ma- táv-részvényekre vonatkozott, mert csak abból vélhetően több mint húszmillió forint értékű vagyonrész illette volna az ön- kormányzatot. Lombár Gábor azt mondja, hogy a privatizá­ciós miniszter elutasító válasz­levele sarkallta őt cselekvésre. A Vektor Rt vállalkozott arra, hogy a húsznál is több üdülő vi­tatott önkormányzati tulajdon- részét felülvizsgálja. — Soproni Ruhagyár, Pest- Budai Vendéglátó, Magyar Építő Rt Pécsi Geodézia, Bala­toni Halgazdaság, Matáv, Me­zőgép, Alföldi Gabonaipari Rt, Gördülő Csapágy Művek, Film­technikai Vállalat és még so­rolhatnám a cégeket, ahol a Vektor kérésünkre vizsgálódni kezdett — mondja a polgármes­ter. — A közvetítés nyomán idén július 18-án megszületett az eredmény: azok a szerződé­sek, amelyek alapján a balaton­fenyvesi önkormányzat mint­egy húszmillió forint értékű részvénycsomaggal és hatvan- millió forintot meghaladó nettó készpénzbevétellel gyarapo­dott. A költségvetésen kívüli, évközi bevétel felét egyébként a képviselőtestület már el is költötte falufejlesztésre. Egybehangzó a vélemény: azt a pénzt falutól már senki vissza nem veszi. A Vektor ak­kor 15 százalékot sikerdíjat számolt fel Fenyvesnek, s ezt a pénzt az önkormányzat utólag az APV Rt-nek számlázta. Azt, hogy lesz-e honorárium-vissza­fizetés vagy sem, már nagypoli­tika hivatott eldönteni. — Ha az APV Rt annak ide­jén korrekt módon kezeli az önkormányzatot, s elutasítás helyett megértést tapasztalunk, mindez elkerülhető lett volna. A fenyvesi képviselők októ­ber 9-i rendkívüli ülésen arról döntöttek, hogy a pénz egy ré­szét lekötik. Közben a Somogy Megyei Közigazgatási Hivatal kért tájékoztatót a szerződések tartalmáról, és átnézték az ira­tokat a Somogy Megyei Rend­őrkapitányság szakértői is. Ed­dig ennyi a történet. Folytatása minden bizonnyal következik majd. Csíky K. Erika Kitüntetések a világnapon A takarékossági világnap alkalmából a Székesfehér­váron tartott központi ün­nepségen a Somogy megyei takarékszövetkezetek dol­gozói közül Bakonyi. Ven­del, a Barcs és Vidéke Taka­rékszövetkezet elnöke a Magyar Köztársaság Ezüst Érdemkeresztjét kapta. A Takarékszövetkezeti Ér­demérem arany fokozatát Révész Dezsőné, a Nagy­berki és Vidéke Takarék- szövetkezet elnöke, ezüst fokozatát Herczeg Lász- lóné, a Kéthely és Vidéke Takarékszövetkezet fő­könyvelője, bronz fokozatát pedig Kusz Ernő, a Barcs és Vidéke Takarékszövetkezet felügyelő bizottságának el­nöke kapta. Kálmán Imrére emlékezett Siófok Kálmán Imre halálának 43. évfordulóján Siófok város önkormányzata, valamint a Kálmán Imre Múzeum ne­vében Matyikó Sebestyén József múzeumigazgató megkoszorúzta a világhírű operettkomponista szülőhá­zán levő emléktáblát. Tabi diákok ópusztaszeren Tanulmányi kiránduláson vett részt a tabi 1. számú ál­talános iskola csaknem száz diákja és pedagógusa. Az egész napos program kere­tében Ópusztaszerre és kör­nyékére látogattak. Megnéz­ték a Nemzeti Történelmi Emlékparkot, a Feszty-kör- képet, és Kiskőrösön felke­resték Petőfi szülőházát is. Tv-torony Máriafürdőn A balatonmáriafurdői kép­viselőtestület legutóbbi ülé­sén Szirják László polgár- mester bejelentette hogy megépült a községben a TV-adótorony, és a Keszt­helyi Televízió Kft-vei megkötött szerződés alapján rövidesen meg is kezdi a műsorsugárzást. Továbbtanulás végzősöknek Somogyi diákok jelentkezé­sét is várja a Pápai Reformá­tus Kollégium Gimnáziuma. Az intézménybe november 10-ig lehet jelentkezni az ál­talános iskolák nyolcadik osztályosainak. A gimná­zium címe: 8500 Pápa, Március 15. tér 9., tel.: 89/313-881. „Mindennek vége! Soha nem tudok magamnak megbocsátani! Nekem ez a legnagyobb büntetés!” Csecsemőgyilkosság Bedegkéren (Folytatás az 1. oldalról) A bedegkériek azért állnak értetlenül a történtek előtt, mert nem ilyennek ismerték az asszonyt. Megoldás lett volna az is, ha kórházban szül és ott hagyja a babát. Ha viszont úgy dön­tött, hogy szeretné megtartani, akkor miért tette ezt?! A faluvégi portán idős cigányasz- szony, a „nagymama” igazított útba, hogy a fiát hol találjuk. — Nagyon szerettem ezt a nőt, bár tudtam, hogy férjes asszony, mégis odavoltam érte — így felelt a meghalt kisgyermek apja. — Kapcsolatunk barátságnak indult; egyikünk sem gondolta, hogy ennyire elmélyül. Na­gyon boldog voltam, amikor megtud­tam, hogy az asszony közös gyerme­künket hordja. Mindent megtettem volna, hogy egészségesen szülessen meg. Tudtam, hogy ők el akartak válni, én pedig feleségül akartam venni. A kisfiút — számításaink sze­rint — a Mikulástól kellett volna „kapnunk”. Nagyon vártam az első gyerekem születését. Az első pillanat­tól imádtam őt. A gondolatától is bol­dog voltam, hogy apa leszek! Mi nyolcán vagyunk testvérek. Tudom: anyám segített volna a felnevelésé­ben. Most végtelenül csalódtam! Soha nem bocsátom meg annak a nőnek, akiért mindent megtettem volna ezt... Látni sem akarom többé! Néhány utcára innen törékeny nő nyit ajtót. Betessékel, kávéval megkí­nál. Meggyötört. Válasza szinte min­den kérdésre az, hogy „neki már min­den mindegy”. Halk, szaggatott szavait a megér­kező férje zavarja meg. — Maguk meg kik?! — tör ránk kérdésével köszönés helyett. Rendre utasít: — Ha már itt vannak, az igazat írják! Később, a férje távozása után az asszony azt mondja: „Bocsánatot ké­rek”, majd a 18 évi házasságának első pillanattól kezdődő szörnyűségeit, a fájdalmas veréseit idézi, s a vigaszt, amelyet másik férfinál talált. — Az egész falu tudta, hogy kitől vagyok terhes. Úgy gondolom, tudo­másul vették. Magányosan szülte meg gyermekét október 19-én otthon, 24-én pedig munkába állt; és sem a családtagjai, sem a munkatársai, sem a faluban élők nem kérdezték meg, hogy „hova tűnt a pocakja”? Megszülte-e a gyer­mekét?!... — Azon a napon az egész csalá­dom lakodalomban volt. A gyerek semmilyen életjelt nem adott. Biztos voltam, hogy halott: bebugyoláltam és — nem tudom miért — a szénapad­lás felé vittem. Közben az udvaron el­ájultam, éjszaka tértem csak magam­hoz. Felvittem a padlásra és otthagy­tam. Ne kérdezze: nem tudom meg­magyarázni, hogy miért tettem. Azt sem, hogy miért nem fordultam or­voshoz. A legnagyobbat a kisfiú ellen vétettem és az apja ellen, pedig őt na­gyon szerettem, a gyermekét ezért is A fájdalom állandó, a tény meg­másíthatatlan FOTÓ: TÖRÖK ANETT akartam. Egy hét múlva kijöttek a rendőrök, s elvittek. A falu végét jelző táblánál megéreztem: mindennek vége. Soha nem tudok magamnak megbocsátani. Nekem ez a legna­gyobb büntetés... Tamási Rita i

Next

/
Thumbnails
Contents