Somogyi Hírlap, 1996. október (7. évfolyam, 229-254. szám)
1996-10-31 / 254. szám
1996. október 31., csütörtök SOMOGYI HÍRLAP MEGYEI KÖRKÉP 3 SOMOGYI HÍRLAP Lőrincz Sándor jegyzete Világnap — ma Vajon ki és mivel takarékoskodik ma? Van, aki lemond az egy korsó sörről, az olcsóbb cigarettát a diszkontban veszi meg, a hét egy-egy napján gyulai helyett párizsit csomagol a gyereknek tízóraira. Más napokon jó lesz a zsíroskenyér is. A banktitkot Somogybán is betartják, mégis tudjuk, hogy kevesen vannak, akik sokat tudnak megtakarítani és sokan akik szinte semmit. Ez utóbbiak vagyunk többen. Kinek-kinek mást jelent hát a takarékosság világnapja. A jómódűaknak nem mond semmit. Újgazdagék tudomást sem vesznek róla, már nem emlékeznek néhány hónappal korábbi önmagukra. Az egyre szőkébb középréteg nem takarékoskodik, hanem spórol. Ezt teszik a lét peremén élők és a kisnyugdíjasok is. Spórolnak, ha van miből. Egyre több a rászoruló, aid a napi megélhetésért küzd. Szóba sem jöhet hát a takarékosság. Magas a munkanélküliek száma, a legfrissebb adatok szerint több mint 18 ezer állástalan van Somogybán... A takarékossági világnap is olyan mint a többi: lessük, hogy milyen gyorsan pörög a gázóra, mennyi szén fogy naponta. Nem gyújtunk villanyt, csak ha muszáj, alacsonyabb értékűre cseréljük az izzókat. Már korábban megígérték, hogy fölemelik az energia árát. Betartják a szavukat! Mivel takarékoskodjunk hát? Ha elvisszük a MEH-be az újságpapírt, nem veszik át, ha igen, akkor filléreket adnak érte. Ma a nincs kényszere az úr. A takarékoskodásra tanított szülők a gyerekeiket is erre szoktatják. Anyagi helyzetükből adódóan nem tehetnek mást. Ma az OTP Rt Somogy Megyei Igazgatóságának munkatársai három kaposvári iskolában is arról beszélnek: érdemes megfogni a garast. Vannak, akik szegénységünkben is a pazarlásra hivatkoznak. Őket különösen bántja az irritáló presztízsfogyasztás, a rongyrázás. Nemcsak a takarékossági világnapon. Erdészfórumot tartottak a Klub Kaszóban Újraéled a Baláta-tó (Folytatás az 1. oldalról) A természetvédelmi terület legavatottabb ismerője Sashalmi Miklós főerdész, aki a helyszínen kalauzolta kollégáit. Tőle tudjuk, hogy csak 1922-ben fedezték fel a tudomány számára a Baláta-tót. Akkor Boros Ádám botanikus írta le először a növény- és élővilágot, ő jelezte először az Aldrovanda Vesiculosa, a rovarfogó növény jelenlétét. Húsz évnek kellett eltelnie, hogy védetté nyilvánítsák a Balátát. Két évvel ezelőtt pedig a 98 hektáros, változó vízfelületet mutató tó és környezete erdőrezervátum lett. Voltak akik attól tartottak, hogy bár papíron fokozottan védett területről van szó, valójában nem lesz mit megvédeni, mert az elmúlt évek szárazsága miatt a Baláta majdnem kiszáradt. Most újból éled a tó. Ha ismét csapadékos telünk lesz, akkor visszaállhat a megszokott kép, s nem lesz veszélyeztetett az élővilág. A kilencvenes évek elején készült botanikai felmérés egyébként azt mutatja, hogy a húsevő növény nem pusztult ki, ha csak kis számban is, de még megtalálható, mint ahogy megtalálható a vidéken a keresztes vipera és annak fekete alfaja is. Dr. Kovács Mátyás, a környezetvédelmi minisztérium főosztályvezetője arról szólt előadásában, hogy az idén elfogadott természetvédelmi törvény részletes szabályozást hozott, amely elsősorban megelőzni kívánja a nagyobb károkozást, s nem mindig találkozik az erdőművelők érdekeivel. Biztosítékot adnak a természetet féltőknek a most készülő végrehajtási utasítások. Nagy Jenő Tanulnak a tanárok is A megyei pedagógiai intézet a művelődési minisztérium pályázati kiírása alapján elnyert intenzív továbbképző tanfolyamán 53 gyógypedagógus ismerkedik a NAT-tal. Szakértők bevonásával a tartalmi szabályozást, a pedagógiai programot, a helyi tantervkészítés alapelveinek, a műveltségi területek követelményeit sajátítják el. Felavatták Kisfaludy Atala és Szalay Fruzina sírkövét Költőnők emlékezete Lakó- és szülőházukon városukban sohasem volt emléktábla, sírjaikat is elpusztította az idő és a kisváros poros emlékezete. Csak a Magyar Irodalmi Lexikon és egy-egy hely- történészünk idézi nevüket és könyveiket. Pedig írásaik értékén túl már életrajzi adataik is ritka valóság. Takács Gyula, a Berzsenyi Dániel Társaság elnöke emlékezett ezekkel a szavakkal a két somogyi költőnőről abból az alkalomból, hogy sírkövüket tegnap avatták fel a kaposvári Keleti temetőben. Kisfaludy Atala volt az első költőnő, akit a Petőfi Társaság legjelesebb íróink és költőink közé tagjául választott, később a Berzsenyi Társaság társelnöke lett. Leánya, Szalay Fruzina egyéni érzésvilágot tükröző, tiszta költészetével lépett édesanyja örökébe. Irodalmi értéket teremtettek és hűen tudósítottak a 19. század végi, 20. század eleji Kaposvár irodalmi és társadalmi életéről is. A sírkövet a Berzsenyi Társaság és a Somogy Temetkezési Kft emeltette. Az emlékezés virágait Szita Károly Kaposvár polgármestere, dr. Kolter István, a Somogy megyei közgyűlés elnöke, a Berzsenyi Társaság, valamint Kaposvár oktatási intézményeinek diákjai helyezték el. (Jakab) Ills. „Két költő alussza itt örök álmát, anya és leánya, Kisfaludy Atala és Szalay Fruzina” fotö: kelemen tünde Hatvanmillió forint készpénz és 20 millió értékű Matáv-részvény Vektor-csap Fenyvesen (Folytatás az 1. oldalról) Lombár Gábor balatonfenyvesi polgármester azt mondta: a beépítetlen földterület körüli pereskedésből akkor az önkormányzat került ki vesztesen, pedig a Zalai Nyomda és a Tü- zép Vállalat esetében egészen a Legfelsőbb Bíróságig elmentek. Az átalakulóban lévő cégek figyelmen kívül, hagyva a helyi közigazgatás álláspontját és a jogszabály-változásokat, saját elképzelésük szerint állapították meg a számukra kedvezőbb földértéket. Az önkormányzati részt keveslő képviselő-testület és a polgármester minden követ megmozgatott, hogy a belterületi földek után többletbevételhez juttassa az üdülőfalut. 1995-ben keltezték itt azt a Matáv Rt részvényekkel kapcsolatos ominózus levelet, amelynek címzettjei a privatizációs miniszter, az APV Rt, valamint a Matáv Rt igazgatója volt. — A levél kizárólag a Ma- táv-részvényekre vonatkozott, mert csak abból vélhetően több mint húszmillió forint értékű vagyonrész illette volna az ön- kormányzatot. Lombár Gábor azt mondja, hogy a privatizációs miniszter elutasító válaszlevele sarkallta őt cselekvésre. A Vektor Rt vállalkozott arra, hogy a húsznál is több üdülő vitatott önkormányzati tulajdon- részét felülvizsgálja. — Soproni Ruhagyár, Pest- Budai Vendéglátó, Magyar Építő Rt Pécsi Geodézia, Balatoni Halgazdaság, Matáv, Mezőgép, Alföldi Gabonaipari Rt, Gördülő Csapágy Művek, Filmtechnikai Vállalat és még sorolhatnám a cégeket, ahol a Vektor kérésünkre vizsgálódni kezdett — mondja a polgármester. — A közvetítés nyomán idén július 18-án megszületett az eredmény: azok a szerződések, amelyek alapján a balatonfenyvesi önkormányzat mintegy húszmillió forint értékű részvénycsomaggal és hatvan- millió forintot meghaladó nettó készpénzbevétellel gyarapodott. A költségvetésen kívüli, évközi bevétel felét egyébként a képviselőtestület már el is költötte falufejlesztésre. Egybehangzó a vélemény: azt a pénzt falutól már senki vissza nem veszi. A Vektor akkor 15 százalékot sikerdíjat számolt fel Fenyvesnek, s ezt a pénzt az önkormányzat utólag az APV Rt-nek számlázta. Azt, hogy lesz-e honorárium-visszafizetés vagy sem, már nagypolitika hivatott eldönteni. — Ha az APV Rt annak idején korrekt módon kezeli az önkormányzatot, s elutasítás helyett megértést tapasztalunk, mindez elkerülhető lett volna. A fenyvesi képviselők október 9-i rendkívüli ülésen arról döntöttek, hogy a pénz egy részét lekötik. Közben a Somogy Megyei Közigazgatási Hivatal kért tájékoztatót a szerződések tartalmáról, és átnézték az iratokat a Somogy Megyei Rendőrkapitányság szakértői is. Eddig ennyi a történet. Folytatása minden bizonnyal következik majd. Csíky K. Erika Kitüntetések a világnapon A takarékossági világnap alkalmából a Székesfehérváron tartott központi ünnepségen a Somogy megyei takarékszövetkezetek dolgozói közül Bakonyi. Vendel, a Barcs és Vidéke Takarékszövetkezet elnöke a Magyar Köztársaság Ezüst Érdemkeresztjét kapta. A Takarékszövetkezeti Érdemérem arany fokozatát Révész Dezsőné, a Nagyberki és Vidéke Takarék- szövetkezet elnöke, ezüst fokozatát Herczeg Lász- lóné, a Kéthely és Vidéke Takarékszövetkezet főkönyvelője, bronz fokozatát pedig Kusz Ernő, a Barcs és Vidéke Takarékszövetkezet felügyelő bizottságának elnöke kapta. Kálmán Imrére emlékezett Siófok Kálmán Imre halálának 43. évfordulóján Siófok város önkormányzata, valamint a Kálmán Imre Múzeum nevében Matyikó Sebestyén József múzeumigazgató megkoszorúzta a világhírű operettkomponista szülőházán levő emléktáblát. Tabi diákok ópusztaszeren Tanulmányi kiránduláson vett részt a tabi 1. számú általános iskola csaknem száz diákja és pedagógusa. Az egész napos program keretében Ópusztaszerre és környékére látogattak. Megnézték a Nemzeti Történelmi Emlékparkot, a Feszty-kör- képet, és Kiskőrösön felkeresték Petőfi szülőházát is. Tv-torony Máriafürdőn A balatonmáriafurdői képviselőtestület legutóbbi ülésén Szirják László polgár- mester bejelentette hogy megépült a községben a TV-adótorony, és a Keszthelyi Televízió Kft-vei megkötött szerződés alapján rövidesen meg is kezdi a műsorsugárzást. Továbbtanulás végzősöknek Somogyi diákok jelentkezését is várja a Pápai Református Kollégium Gimnáziuma. Az intézménybe november 10-ig lehet jelentkezni az általános iskolák nyolcadik osztályosainak. A gimnázium címe: 8500 Pápa, Március 15. tér 9., tel.: 89/313-881. „Mindennek vége! Soha nem tudok magamnak megbocsátani! Nekem ez a legnagyobb büntetés!” Csecsemőgyilkosság Bedegkéren (Folytatás az 1. oldalról) A bedegkériek azért állnak értetlenül a történtek előtt, mert nem ilyennek ismerték az asszonyt. Megoldás lett volna az is, ha kórházban szül és ott hagyja a babát. Ha viszont úgy döntött, hogy szeretné megtartani, akkor miért tette ezt?! A faluvégi portán idős cigányasz- szony, a „nagymama” igazított útba, hogy a fiát hol találjuk. — Nagyon szerettem ezt a nőt, bár tudtam, hogy férjes asszony, mégis odavoltam érte — így felelt a meghalt kisgyermek apja. — Kapcsolatunk barátságnak indult; egyikünk sem gondolta, hogy ennyire elmélyül. Nagyon boldog voltam, amikor megtudtam, hogy az asszony közös gyermekünket hordja. Mindent megtettem volna, hogy egészségesen szülessen meg. Tudtam, hogy ők el akartak válni, én pedig feleségül akartam venni. A kisfiút — számításaink szerint — a Mikulástól kellett volna „kapnunk”. Nagyon vártam az első gyerekem születését. Az első pillanattól imádtam őt. A gondolatától is boldog voltam, hogy apa leszek! Mi nyolcán vagyunk testvérek. Tudom: anyám segített volna a felnevelésében. Most végtelenül csalódtam! Soha nem bocsátom meg annak a nőnek, akiért mindent megtettem volna ezt... Látni sem akarom többé! Néhány utcára innen törékeny nő nyit ajtót. Betessékel, kávéval megkínál. Meggyötört. Válasza szinte minden kérdésre az, hogy „neki már minden mindegy”. Halk, szaggatott szavait a megérkező férje zavarja meg. — Maguk meg kik?! — tör ránk kérdésével köszönés helyett. Rendre utasít: — Ha már itt vannak, az igazat írják! Később, a férje távozása után az asszony azt mondja: „Bocsánatot kérek”, majd a 18 évi házasságának első pillanattól kezdődő szörnyűségeit, a fájdalmas veréseit idézi, s a vigaszt, amelyet másik férfinál talált. — Az egész falu tudta, hogy kitől vagyok terhes. Úgy gondolom, tudomásul vették. Magányosan szülte meg gyermekét október 19-én otthon, 24-én pedig munkába állt; és sem a családtagjai, sem a munkatársai, sem a faluban élők nem kérdezték meg, hogy „hova tűnt a pocakja”? Megszülte-e a gyermekét?!... — Azon a napon az egész családom lakodalomban volt. A gyerek semmilyen életjelt nem adott. Biztos voltam, hogy halott: bebugyoláltam és — nem tudom miért — a szénapadlás felé vittem. Közben az udvaron elájultam, éjszaka tértem csak magamhoz. Felvittem a padlásra és otthagytam. Ne kérdezze: nem tudom megmagyarázni, hogy miért tettem. Azt sem, hogy miért nem fordultam orvoshoz. A legnagyobbat a kisfiú ellen vétettem és az apja ellen, pedig őt nagyon szerettem, a gyermekét ezért is A fájdalom állandó, a tény megmásíthatatlan FOTÓ: TÖRÖK ANETT akartam. Egy hét múlva kijöttek a rendőrök, s elvittek. A falu végét jelző táblánál megéreztem: mindennek vége. Soha nem tudok magamnak megbocsátani. Nekem ez a legnagyobb büntetés... Tamási Rita i
