Somogyi Hírlap, 1996. október (7. évfolyam, 229-254. szám)

1996-10-28 / 251. szám

8 SOMOGYI HÍRLAP VELEMENYEK 1996. október 28., hétfő Automata-hiba A következő eset kapcsán kérném a segítségüket, ha mód és lehető­ség van rá. A Masterfil kaposvári gyáregységénél dolgozom. Három hónapja a Budapest Bank Rt tele­pített a gyárhoz egy pénzkifizető automatát, hogy a dolgozók ebből vegyék fel a fizetésüket. Eleinte ment is minden simán, aztán jöttek a problémák: az automata nem úgy működött, ahogy kellett volna, egy idő után meg is javítot­ták. Engem a meglepetés szeptember 27-én ért. Én tudtam, hogy a szám­lámon van még tizennégyezer pár száz forint, ez rajta is volt azon a bi­zonylaton, amit az automata ad ki minden pénzfelvételkor. Ez a pénz a fizetésem egy része volt. Gondol­tam, kiveszek tízezer forintot, mert szükségem van rá. És ekkor az a fránya automata kijelezte, hogy túl léptem a keretet. Bementem a Bu­dapest Bank kaposvári fiókjához reklamálni, az ottani automatán is megpróbáltuk kivenni a pénzt, de ott sem sikerült. Telefonáltak a Budapest Bank­hoz, én természetesen vittem az ad­dig kapott számla kivonatot és a bi­zonylatokat, amit az automata pénz- felvételkor ad (de még jó, hogy megőriztem őket). A Budapest Banktól visszaüzenték, hogy azért nem adja ki az automata a pénzt, mert én állítólag augusztus 21-én felvettem tízezer forintot, amire nem volt fedezetem, és ők ezt most letiltották. Úgy gondoltam, hogy engem már nem érhet meglepetés az életben, de ez minden képzeletemet felülmúlta. Ugyanis én azt a pénzt nem vettem fel, a számlakivonaton, amit a Bu­dapest Bank küld minden hónapban, sem volt feltüntetve, azt pedig szep­tember 5-én készítették a bizonyla­tok között, amit az automata nekem adott, szintén nem volt. Különben ezen a számlán, ami fel volt tün­tetve, minden stimmelt az én bi­zonylataimmal kivéve, hogy az au­gusztus 21-i pénzfelvétel sem a számlán, sem a nálam lévő bizony­latok között nem volt feltüntetve. Ezt a Budapest Bank szeptember 26-án könyvelte és az október 7-én készített számlakivonatra rá is ve­zette. Többszöri reklamálásom után adtak nekem egy kivonatot, amit ál­lítólag az automata készít minden pénzfelvételről, és azon rajta van az augusztus 21-i pénzfelvétel, ami nem történt meg. A Budapest Bank küldött nekem egy levelet, amelyben leírják, hogy a nemzetközi kártyatársaságok most dolgoznak azon, hogy a kártya ada­taihoz illetéktelen személyek ne fér­jenek hozzá. És felhívja a tisztelt ügyfelek figyelmét, hogy az ellen­őrzési rendszer kialakulatlansága miatt az ilyen jellegű tranzakciókból fakadó esetleges reklamációkat a Budapest Banknak nem áll módjába kivizsgálni, ezért anyagi felelőssé­gét az ilyen esetekre vonatkozóan kizárja. Amikor az automatát beállították, erről miért nem tájékoztatták az embereket? Hogyan tudtam én sze­rintük felvenni azt a tízezer forintot, ha nem volt rá fedezetem? Hogy hogy a számlakivonatra — amit, gondolom, az automata adatai sze­rint készítenek — nem volt feltün­tetve? Milyen eljárás az, hogy egy hónappal később gondolnak egyet és ráírják a másik számlakivonatra, egyszerűen letiltják az ember pénzét és csak úgy is rákenik az automa­tára? Ez úton szeretném közölni a Bu­dapest Bank Részvénytársasággal: engem nem érdekel, hogy a nemzet­közi kártyatársaságok min dolgoz­nak. Azért a tízezer forintért én dol­goztam meg, és egyáltalán nem ér­dekel, hogy a Budapest Bank-nál kinek a fizetéséből vonják le, de szeretném, ha a pénzemet rövid időn belül visszaadnák. Tulajdonképpen még szerencsésnek mondhatom ma­gamat, mert mi lett volna akkor, ha az a fránya automata gondol egyet és azt jegyzi, hogy felvettem egy­millió forintot? Akkor egy pár évig nem kapnék fizetést? Megjegyzem, én még nem is láttam ennyi pénzt egyben. Farkas Gyula Edde Nagyberki számlája A Somogyi Hírlap szeptember 21-én és 28-án számolt be arról, hogy Nagyberkiben feloszlatta magát a képviselő-testület. A falu értetlenül áll a történtek előtt. írásaink készítésekor sze­rettük volna Göndöcs József polgármestert is meghallgatni, a találkozó azonban nem jött létre. A polgármester valamiért soha nem volt megtalálható, kérdéseinkre nem válaszolt. A kö­zelmúltban a következő telefax érkezett. Sajnálatosnak tartom, hogy ma­gát megnevezni nem kívánó személynek nem tudom megmu­tatni a Törzsök kft-vel kapcsola­tos szerződést, így természete­sen el kell, hogy fogadjam az új­ságírónő leírását valótlan állítá­sokkal. Hogy egy szerződés mi­hez viszonyítva előnytelen, ez csak akkor derült volna ki, ha az aláírásgyűjtéskor őszintén tájé­koztatják azokat, akiknek a neve a listán szerepel. Az aláírás- gyűjtő íven szó sincs a polgár- mester leváltásáról, hanem a képviselő-testület önfeloszlatása szerepel, de mély gondolatként az ember fülébe rágva azt, hogy „képzeld, a polgármester eladta a temetőt”, és most neked is 80 márkát kell fizetned a temetke­zésért. Ugye „egy” temetőt sem, nem, hogy hármat el tudjon adni bárki is, aki tudja, hogy az ilyen önkormányzati tulajdon eladha­tatlan. Meggyőződésem, hogy nyugodt lelkiismerettel végig­mehetek bármely utcán, hiszen előnytelen szerződéseket a falu ellen nem tettem, amit az úgy­nevezett (cikkben fogalmazva) régi testületi tagság (neveket a nagyberkiek úgyis tudják) bi­zony megtett, és ha talán lett volna megfelelő önkritikájuk, egyenként elősegíthették volna testületi tagságukról való le­mondásukkal Nagyberki amúgy eléggé nehézkes előrehaladását. Természetesen saját hibáimat nem kendőzve el kell ismernem, hogy szélesebb és nagyobb tájé­koztatást kellett volna eszközöl­nöm ezzel a bizonyos temető üggyel kapcsolatban. Lelkiisme- retfurdalásra való okot talán ne­kem is kellene adnom például az alpolgármester úrnak, aki egy­két mondatával az újságcikkben eléggé elmarasztalt. Hogy ki való vezetőnek, azt talán a volt termelőszövetkezeti tehenészeti telep mínuszai bizo­nyíthatnák, de minden sértés nélkül biztos érdekelné a nagy­berki közvéleményt, hogy a falu vagyonát képező sportpálya környéke és a rajta lévő volt fa­lusi sportöltöző a döntésük kö­vetkeztében hogyan lett egy magánvállalkozóé. A több mint kétmillió forintos falusi vagyon (öltöző) volt — nincs, elszállt úgy, hogy jelenleg az önkor­mányzatnak kell majd bérleti dí­jat fizetni volt „saját” tulajdoná­ért, ha azt akarja, hogy sportolói öltözni tudjanak. Talán emlé­keznek a lemondott testületi ta­gok arra is, hogy nem szívesen pereskedem egyetlen önkor­mányzattal sem, és a kompro­misszumos megoldás híve va­gyok, mert ők ezt nem így gon­dolták, és 900 000 forinttal meg­rövidítették Nagyberki önkor­mányzat kasszáját, mivel 1992 óta folyó pert (melyből a társ­községek természetesen amikor fizetni kellett, azonnal kiváltak), veszítettünk Csorna Szabadi ön- kormányzatával szemben. Én Nagyberki községet 3,6 millió forint veszteséggel vettem át, pedig 1992-1994 év köze­péig még komoly anyagi tarta­lékokkal gazdálkodott a község. A saját koncepcióim felállítása sok éjszakámba került (kötjegy- zői segítség nélkül), aminek a lényege az volt, s most is az, hogy az 1998-as évben már nem lehet veszteséges a község. Pénzügyileg bizonyítható, hogy 1998 év végére megvalósulhat egy komoly beruházás, valamint az adóterhek differenciált meg­valósítása a lakosság felé kom­munális adóra vonatkozóan. A megfélemlítés nem az én stílu­som, hisz az alpolgármester is tudja, én kezdeményeztem egy szociális bizottság felállítását és kijelöltetését, ami jelenleg is hoz döntéseket. Ez a bizottság dönt a falu segélyezési programjában. Ezért érdekes számomra, hogy mind a hárman feloszlatásra szavaztak, név szerint: Kontár András, a bizottság vezetője, György László iskolaigazgató és Vendel István is, pedig a dön­tési jog a kezükben volt. Kér­dem én, a segélyekkel kapcso­latban hogyan félemlíthettem meg bárkit is a faluban ilyen fel­tételek mellett? Természetesen elgondolkodtam azon, hogy nem mások kezében van-e fordí­tott jelleggel ez a megfélemlítési ügy. Nem hiszem, hogy jogom lett volna, és nem is tettem ilyet, hogy bármely intézmény dolgo­zóira úgy ráhassak, mint azt a cikkben lévő állítás teszi, de azt bátran vállalom, hogy megfele­lően átgondolt és kivitelezett pénzügyi keretek között lehet csak gazdálkodni, és szorgal­maztam az intézmények felé adandó önkormányzati támoga­tások csökkentését. Tudtam, hogy egy polgármes­ternek fel kell vállalni a népsze­rűtlen intézkedéseket is annak ellenére, hogy több testületi tag támogatását elveszítem, és egy borzasztóan nagy és szerteágazó darázsfészekbe nyúlok, ahol várhatóan sok csípést és rúgást kapok. Az általános iskola költségve­tésével kapcsolatos észrevéte­leim már a megválasztásom előtti programomban szerepel­tek, most pedig a falu csődhely­zetének közelsége kényszerít arra, hogy döntéseimet megfe­lelő következetességgel megér­tessem és végrehajtassam. Tet­tem ezt azért is, mert 1995 év végén hiába mondtam a testületi tagoknak, hogy rosszul áll a költségvetésünk egyenlege (volt, aki ez alatt szunyókált), mégis ki lett osztva az iskolának, óvodának, köijegyzőség dolgo­zóinak közel kétmillió forint ju­talom a nincsből, mert jól dol­goztak. Mit tehet a polgármes­ter, szavaztat, hitelt kellett fel­vennünk, ami természetesen már súlyosan érintette az 1996-os költségvetésünket. Megszavaz­ták. Persze, érdekes volt szá­momra, hogy ugyanebből a mí­nuszból már az orvos, fogorvos, védőnő, asszisztens stb. önkor­mányzati dolgozók részére nem jutott semmi. Azt mondtam, így nem mehet tovább, újabb átvilá­gítások következnek, mivel több testületi taggal beszéltem, és bi­zony a leadott iskolai, óvodai éves költségvetések számadatai mögé nem tudtak belátni, meg­felelően nem érzékelhették a sú­lyos gondokat, mivel körjegyzői támogatást sem ők, sem én szinte 1995 szeptemberétől nem tapasztalhattunk. Közel egyéves fáradozás után a körjegyző el is ment közös megegyezéssel (400 000 forint jutalommal a zsebé­ben). Részletekre nem kívánom lebontani az egész ügyet. A leg­hatásosabb az volt a számomra, amikor az iskolaigazgtó úr (nagyberki képviselő-testületi tag) úgy fogalmazott az egyik pénzügyeket tárgyaló ülésün­kön, hogy az általános iskolai tanulók után kapott állami tá­mogatáson felüli önkormányzati finanszírozás, mely más közsé­gek gyerekeit érinti (1995-ben 4 fő, 1996-ban 8 fő, összegben kb. 250-400 ezer forint) Nagyberki elbírja, amikor a másik oldalon meg állandóan kaptuk a prése­lést, hogy nincs az iskolának még bérletre sem pénze. Ez az állandó ellentmondás már az én idegeimet is kikezdte. Megbeszéltem Kercseüget pol­gármesterével, Mosdós község egyik testületi tagjával (aki je­lenleg ott polgármester), hogy az újabb átvilágítás időszerű úgy, hogy az jó szándékú, előre­tekintő és a következő évi költ­ségvetési koncepció elkészítését elősegítse. Az, hogy mi kit bíz­tunk meg és miért, a már meg­kapott jegyzőkönyv tartalmának ismeretében nyugodtan mondha­tom, hogy nem a családomhoz való rokoni kapcsolattól függött. A TÁKISZ nálunk nem tartott revíziót, erről nem tudok, bár le­het, hogy az alpolgármester úr jobban informált, mint én. Sze­gény fogorvos asszony lakását pedig a polgármesterségem alatt egyszer sem tataroztuk, pedig megtehettük volna, mert az is önkormányzati lakás. Eléggé sajnos, hogy még mindig közös tulajdonban lévő orvosi rendelő tetejét (vagyonmegosztás, te drága) kellett felújítani a beázá­sok miatt, de ezt mind az öt köz­ség testületé jóváhagyta a va­gyoni állag megőrzése érdeké­ben. Talán végezetül egyenesebb jellemű ember volt az a testületi tag, aki azt mondta, „nem vagy te más, mint a szegények és a ci­gányok polgármestere”. Vála­szomon sokat gondolkodtam, de most is csak azt tudom mondani: nemcsak értelmiségiek laknak Nagyberkiben, egyébként velük sincs semmi bajom. Meggyőző­désem, hogy a volt körjegyzőre és a választásokra kiadott költ­séget fordíthattuk volna a nyug­díjasok karácsonyi ajándékára, vagy azokra a gyerekekre, akik­nek szüleik rajtuk kívülálló ok miatt még az ebéd finanszírozá­sát sem tudják biztosítani a szá­mukra. Sajnálom, hogy nem beszél­hettünk az újságíróval, de azt pláne, hogy olyan igaztalan állí­tást adjon le az újságcikkben, „amikor a fotóriporter kollegám betoppant, és közölte: szembeta­lálkozott a polgármesterrel, aki éppen most hagyta el a hivatalt, irodájának folyosóra nyíló ajta­ján át”. Én a fotóriporter kolle­gájával az utcán találkoztam több szemtanú jelenlétében, amikor a Zsuk gépkocsit az ut­cán megállították. Arra kértek, fényképezkedjek le velük. Nem tehettem, mert egyrészt: nem is úgy voltam öltözve, másrészt pedig fát hordtunk az orvosi rendelőbe és a Kisberki utcai' kultúrházba. Sajnos, a nehéz anyagi helyzet miatt néha az ember nemcsak polgármester, hanem fuvaros is. Úgy gondo­lom, bár minden tiszteletem az öné, nem az én lehetőségem foszlott szerte a nagy nyilvános­ság előtt, hanem az öné csorbult egy keveset. Göndöcs József polgármester A makacs tények A demokráciához nemcsak a tá­jékozódás igénye, hanem a tájé­koztatás szükségessége is hozzá­tartozik. Ezt pedig csak akkor le­het mindent kielégítő módon el­végezni, ha mindenki teszi a dol­gát. A polgármester is és a fuva­ros is. Nem viselkedik a polgár- mester kocsisként, és a fuvaros sem próbál polgármester lenni. A részletek ebből a szempont­ból tulajdonképpen mellékesek. A tények ugyanis attól még té­nyek maradnak, hogy vitatjuk őket. Kercza Imre Az ellenőrzés nem jogellenes! Szabó István Kaposvár, Damjanich u. 20. sz. alatti lakosnak, a Somogyi Hírlap október 16-i számában meg­jelent, Fogva tartott utasok című írására az alábbi vá­laszt adom: Részvénytársaságunk köz- szolgáltató tevékenységét a Polgári Törvénykönyv általá­nos előírásai, a közúti közle­kedésről szóló 1988. évi I. törvény, a 20/1981. (VI. 19.) Mt. rendelet szabályai alapján készített Utazási Feltételek, Kaposvár megyei jogú város jegyzője által jóváhagyott menetrend és a képviselő-tes­tület által elfogadott díjszabás alapján végzi. Az utazási feltételeket tehát jogszabályi felhatalmazás alapján a szolgáltatást végző saját hatáskörben állapítja meg és adja ki. Az utazási fel­tételek azon szabályoknak az összessége, amelyek a menet­rend szerinti személyszállítás résztvevőire (utas és közleke­dési társaság), a személyszál­lítási folyamattal kapcsolat­ban egymáshoz való viszo­nyukra vonatkozik. Tartal­mukat tekintve jogokat és kö­telezettségeket írnak elő mindkét fél részére. A személyszállítási szerző­dés teljesítése során az utas fő kötelezettsége a viteldíj meg­fizetése. E kötelezettség telje­sítéséről a szolgáltatást végző folyamatos, illetőleg eseti el­lenőrzések révén győződhet meg. Társaságunk részéről a so­rozatos visszaélések miatt vált szükségessé annak beve­zetése, hogy az utazási iga­zolványok meglétét a felszál­lás során az autóbuszvezetők ellenőrizzék. Ez a tevékeny­ség azonban nem helyettesíti az erre szakosodott ellenőrök munkáját, akik esetenként kellő alapossággal győződnek meg az utazási igazolványok megléte mellett azok érvé­nyességéről, valamint az uta­zási kedvezmények igénybe vételi jogosultságáról. Az újságcikkben hivatko­zott személyiségi jogok meg­sértése alatt a panaszt tevő minden bizonnyal a szemé­lyes szabadság korlátozását kifogásolja, mivel egyéb személyiségi jogok sérelmé­ről nem tesz említést. A tör­vény értelmében azonban csak a személyes szabadság jogellenes korlátozása a til­tott. Az ellenőrzés lehetősége és szükségessége a társaságunk által jogszabályi felhatalmazás alapján megállapított és kiadott utazási feltételekben szerepel. Erre figyelemmel egyrészről az ellenőrzés elvégzését az utas nem kifogásolhatja és köteles abban segítőleg részt venni, másrészről el kell viselnie az azzal együtt járó kényelmet­lenségeket, amelyek részben a személyes szabadság korláto­zásával is járnak, illetve járhat­nak. Felmerül a kérdés, hogy tartozik-e ezen cselekményért a szolgáltatást végző kártérítési felelőséggel? Az eddigiekből következik: mivel az ellenőr­zési tevékenység nem minősül jogellenesnek, ezért a szolgál­tatást végző gazdálkodó szer­vezet kártérítési felelőssége sem merülhet fel. Torma Kálmán ügyvezető igazgató' Kaposvári Tömegközlekedési Rt A Dél-balatoni Vízgazdálkodási és Talajvédelmi Társulat, Szántód, Intéző Bizottsága pályázatot hirdet az ügyvezetői munkakör betöltésére. Pályázati feltételek: vízgazdálkodási vagy építőmérnöki oklevél. A szakmérnöki oklevél előnyt jelent. A pályázathoz csatolni kell a pályázó részletes szakmai önéletrajzát, valamint oklevelének másolatát. A munkakörbe való kinevezés 5 évre szól. A társulattal kapcsolatos kérdésekre felvilágosítást Matesz Pál társulati elnök ad (Szorosad, Koppányvölgy Mg. Szövetkezet). A pályázatok benyújtásának határideje: 1996. november 15. Jj CO A pályázók az eredményről 1996. november 30-ig értesítést kapnak. S PffiNTA HJNEé OKTATÁSÉ CKNTffiEJM 7400 Kaposvár, Rákóczi tér 12/A. Tel.: 82/422-480 MÉRLEGKÉPES KÖNYVELŐ tanfolyam indul MUNKANÉLKÜLIEKNEK a Somogy Megyei Munkaügyi Központ támogatásával. Érdeklődni lehet: Bíró Jánosné Penta Unió 7400 Kaposvár, Rákóczi tér 12/A Tél.: 82/422-480

Next

/
Thumbnails
Contents