Somogyi Hírlap, 1996. október (7. évfolyam, 229-254. szám)
1996-10-25 / 249. szám
6 SOMOGYI HÍRLAP SOMOGYI TÁJAK 1996. október 25., péntek Határon átívelő kapcsolatok a Dráva mentén Tótújfalu keresi múltját Tótújfalu egyike a négy horvát ajkú somogyi falunak. A déli határszélen lévén, a nagypolitika évtizedekre elzárta a világtól és elszakította gyökereitől. Tótújfalu most keresi a múltját, és reménykedik a jövőben. Kadarkútra buszoznak a heresznyei asszonyok Költözik a varroda 50 kilométeres ingázás vár a dolgozókra fotó: pölöskeiné A költözés időpontjáról egyelőre még nincs döntés, de az már biztos, hogy Kadarkútra költözik a heresznyei varroda. A kaposvári ruhagyár itteni telepén jelenleg 57-en dolgoznak. Heresznyé- ről, valamint a környék fal- vaiból — Babócsáról, Bolhó- ról, Vízvárról járnak be az asszonyok. Az üzem jelenleg amerikai megrendelőnek varr férfi kabátokat. A kaposvári ruhagyárban elmondták: a költözést az teszi szükségessé, hogy a heresznyei varroda korszerűtlenné vált, ugyanakkor Kadarkúton működik egy modernebb üzemük, ahol szükség lenne a munkaerőre. Elmondták: szeretnék megtartani a heresznyei dolgozóikat, mert munkájukkal elégedettek. Amennyiben az asszonyok vállalják a napi mintegy ötven kilométeres utazást, a ruhagyár annak teljes költségét magára vállalja. Autóbuszt bérelnek, és az hozza-viszi a dolgozókat. Ez a környező településeken élőknek még némi könnyebbséget is jelent, hiszen nem kell átjárniuk He- resznyére, hanem értük megy a busz. Az asszonyok azonban berzenkednek. Érthetetlen költségnövelésnek tartják a napi autóbuszjáratot, és csodálkoznak, hogy miért lett egyszeriben korszerűtlen az üzemük, amikor az épületet tavaly hozatták rendbe, és gépeik ugyanolyanok, mint amelyeken a ruhagyárban is dolgoznak. Elmondták: a vezetőik először azzal indokolták a költözést, hogy kevesen dolgoznak a heresznyei üzemben. Október elsejével azonban sikerült 23 dolgozót felvenni, így már ez sem lehet ok. Egyébként az újoncoknak sem mondták meg időben, hogy kadarkúti munkahelyre jelentkeztek. Jónéhány heresznyei varrónő ugyan kényszerűségből vállalja majd az ingázást, azonban többen másutt keresnek maguknak munkát. N. L. Folyik a gázbekötés a visontai üdülőterületen Fél évet késik a szentesi gáz Az idei fűtési szezonra ígérték Drávaszentesen a gáz bevezetését, ez azonban a legjobb esetben is csak jövő tavaszra érkezhet meg, mivel csak most sikerült a szükséges szerződést megkötni az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt- vel. Az átadás új határideje május 30-a lesz. Közösségi ház összefogásból A lakosság, a helyi vállalkozók segítségét kérte a csurgói művelődési központ a város új közösségi házának befejezéséhez. Az épület hamarosan elkészül, a berendezések, bútorok megvásárlására azonban már nincs pénz. A nagyterem formatervezett, egyedi székeinek darabja tízezer forintba kerülne. Aki ezekből egyet-egyet megvált, nevét adományozóként tüntetik fel. Bankkártyával az áfész-üzletekben Bankkártyával is lehet ezentúl fizetni a barcsi áfész két legnagyobb áruházában, és a minőségi előrelépést nemcsak a magyar hanem a horvát vásárlók is élvezhetik. Mivel egyre többen élnek a lehetőséggel, az áfész vezetői úgy döntöttek, hogy még az idén további boltjaikban is lehetővé teszik ezt. Nyújtott könyvtári nyitva tartás Meghosszabbította nyitva- tartását a Csurgói Városi Könyvtár. Szűkülő anyagi lehetőségeik ellenére ezentúl minden nap este hét óráig várják az olvasókat. A változtatást a munkaügyi központ helyi kirendeltsége segítette: a könyvtár két fiatalt alkalmazhat közhasznú munkásként. A boltban, az utcán mindenki horvátul beszél. Itt a magyarok vannak kisebbségben. Horvátul folyik az oktatás is, és lelkesen ápolják a hagyományaikat: horvátul énekelnek az óvodások, az iskolában tamburica zenekar működik, és hamarosan egy horvát női kórust is szeretnének létrehozni. Amióta újból szabad, szorgalmasan élesztgetik a határon túli kapcsolatokat is. Nemcsak a határmenti falvakkal, hanem távolabbiakkal is tartják a kapcsolatot, sok a közös kulturális rendezvény... Összejámak. — A szorosabb kapcsolattartás végett szerettünk volna egy kompjáratot a Dráván — mondja Schutzmann István polgármester. — Igény lett volna rá, és nem is került volna sokba. Májusban egynapos határnyitással megtartottuk a főpróbáját, a folytatás azonban elmaradt. Hogy min bukott el? A horvát félen. Az ottani polgár- mesterek nem jártak eleget utána. Igaz, náluk minden nagyon nehézkesen intézhető. így maradt minden a régiben: ha valaki át akar menni a szomszédos faluba, az ezután is 50 kilométeres kerülővel érhet csak oda. Pedig a folyó magyar oldalán egészen le a partmenti vízmesterházig szép köves út van, és a horvát vízügyi szakemberek szerint itt lenne a legalkalmasabb a folyó a hajózáshoz. — Maszekot is biztosan találnánk, aki üzemeltetné a kompot — mondja a polgármester. — Meglenne a számítása, hiszen a mi falunkból is többen átjárnak Horvátországba napszámba, kapálni, dohányt szedni. Sok embernek rendszeres munkát is adna Horvátország, ha megoldódna a közlekedés. Bár Tótújfalu a munkanélküliséget tekintve még viszonylag szerencsés helyzetben van, azért ez a lehetőség nem nem jönne rosz- szul a helybelieknek. Valóban szelídebb itt a munkanélküliség, mint sok más Dráva-menti településen. A fiatalok jó része ennek ellenére innen is továbbáll. Akik maradnak csak nehezen tudnak boldogulni. — Sokkal különbül nézne ki ez a falu, ha annak idején nem zárják el a határt, és nem szakítják el a falut a Drávától. Olyan jólét lehetne itt, mint az osztrák határnál — állítják a falusiak. A határ lezárásával a falubelieknek még a Drávát sem volt szabad megközelíteniük. Van olyan idős falusi, aki már évtizedek óta nem látta a folyót, pedig szinte itt folyik a kertek alatt, alig egy kilométerre a falutól. — Amikor még mentem volna, tilos volt, most meg már nem nagyon tudok lejárni a Drávához, meg dolgom se nagyon van arrafelé — mondja a kilencven éves Jankovics János. — Hogy mikor jártam a parton utoljára? Három éve, amikor hazajött a fiam, kimentünk a partra együtt. Azelőtt? Hát annak bizony már az idejét se tudom. Ma már nincs is miért lemenni, pedig valamikor vidám élet volt a Dráván — emlékezik. — Vasárnaponként a fiatalok ott találkoztak. Az asz- szonyok odajártak mosni, az ó- Drávába meg a kendert hozták áztatni. Akkor valóban összekapcsolódott a folyó és az ember élete. Gyerekként mi is sokat jártunk oda. Aztán egyszer csak nem mehettünk többet. Most lehetne, de csak néhány horgász jár ki a folyóra. Itt a faluban sokan úszni sem tudnak. Pedig azt mondják, hogy aki egyszer látta a Drávát, az egész életében visszakívánkozik ide. Ezt látszik alátámasztani, hogy szép számban akadnak olyanok, akik itt vesznek maguknak hétvégi házat. A vidéket egyre többen fölfedezik Pécsről, de vannak — innen elszármazottak — messzebbről Hollandiából, Németországból is. Weisz József, Németországból jött haza, hogy Tótújfaluban vegyen hétvégi házat. Azt mondja: ő csak itt tud igazán pihenni. A Hollandiában élő Balatoni Ferenc 15 évesen a Dráva jegén át hagyta el az országot. Az apja volt tótújfalusi. Most pihenőháza van itt neki is, és jön nyaranta, húsvétkor, karácsonykor, amikor.csak teheti. Holland asszonyt vett el, ám ő is szeret itt lenni. Nagy László A gerincvezeték már kiépült, és több utcában már megtörténtek a gázbekötések a csokonyavi- sontai üdülőterületen, azonban a teljes gázhálózat kiépítése még hátravan. — A napokban újabb három utcában végezhetik el a gázbekötést, és további hét utcában remélhetőleg hamarosan összejön a legalább ötven százalékos befizetés. Csak így kezdődhet el ott a munka — mondta Duga Lajos, csokonyavisontai alpolgármester. — Az ingatlantulajdonosoknak is az a jól felfogott érdeke, hogy valahonnét minél hamarabb előteremtsék a szükséges pénzt, hiszen a kivitelezési költségek rohamosan emelkednek. Amíg tavaly családonként mégcsak 50 ezer forintba került egy bekötés, addig az idén már ez 80 ezerre emelkedett, és jövőre további költségnövekedés várható. Az alpolgármester elmondta, ha ebben az ütemben végzik a bekötéseket, reményeik szerint 3-4 éven belül sikerül a végére érni, s befejeződhet az üdülőkörzet gázprogramja. N. L. Szoboravató a Dráva-parton Az 1883-as nagy árvíz emlékére avatták föl Szent János szobrát a Dráva-parton, a barcsi Dráva Parkett üzemének területén. A szobor 1945 után tűnt el e helyéről, és most Kling József szobrászművész újította föl fotő: pölöskei tiborné Fejleszt a darányi Penta A darányi Penta Szövetkezet csaknem 300 hektáron termeszt tritikálét, őszi árpát 135 hektáron, ötszázon meg búzát. Ezen kívül kukoricát, napraforgót és burgonyát vetnek. A napokban két műszakban végezték a talajelőkészítést az őszi vetésre. Keserű József szövetkezeti elnök elmondta: felajánlották, hogy magántermelők kukorica-betakarításánál bérmunkát vállalnak. Az idén a búzából hektáronként 3,6 tonnát takarítottak be. Két kereskedő cég vásárolta meg a terményt. Közepes hozam - mintegy 22 tonnányi - várható burgonyából. Tudják tárolni a termést, ezért nem kell azonnal túladni rajta. Várják a kedvező értékesítési lehetőségeket. A Penta Szövetkezetét Da- rány és négy társközsége - Kastélyosdombó, Drávagár- dony, Drávatamási, Istvándi - alapította. A szövetkezetnél nemrég milliós beruházást valósítottak meg.- 180 vemhesüszőt vásároltunk Dániából - mondta Keserű József, majd hozzátette: ezek hamarosan ellenek. De további 100 megvételéről is tárgyalunk. Bővítettük a nö- vendéküsző-telepet, fejőházat építettünk. Alfa-Laval fejőgépet vettünk, szociális helyiséget. Új ellető, elkülönítő istállót és borjúnevelőt alakítottunk ki. A beruházás értéke 130 millió forint. Pályázaton, illetve szabadpénzeszközünk felhasználásával valósítottuk meg a fejlesztést. (Gamos) Braille emlékérmes gondozónő A Louis Braille emlékérmet az országos szövetség minden évben azoknak ítéli oda, akik legtöbbet tesznek a vakokért, gyen- génlátókért. Az idén ezzel az éremmel ismerték el Haga Fe- rencné, a barcsi szociális központ igazgatójának munkáját is. A vakok és gyengénlátók barcsi szervezetét 1990 óra fogadták be a szociális központba. Helyet adnak nekik, ahol megtarthatják a rendezvényeiket, ezenkívül orvosi előadásokat, változatos programokat szerveznek számukra. Mindebből azonban nem derülne ki a lényeg. Az hogy Haga Ferencnéhez mindig fordulhatnak, az, hogy ő minden követ megmozgat értük és valamennyi elesettért, legyen az vak nagycsaládos, nyugdíjas, vagy egyszerűen nincstelen. — A munkám során nagyon gyakran találkozom vakokkal és gyengénlátókkal — mondja. — Hiszen ők is elesettek, nekik is kevés a nyugdíj, ők is alig tudnak megélni, ugyanakkor sokkal több gondoskodást, figyelmet igényelnének mint a többi ember. A Barcson élő vakok több mint 70 százalékát segíti az intézetünk valamilyen módon. A többi 30 százalék nem igényli a segítségünket, őmellettük szerencsére ott áll a család. Segíteni nem könnyű, amikor alig van miből adni. Nem sok sikerélmény lehet ezen a pályán, — Csak a külső szemlélő hiszi azt, hogy kevés a sikerélményünk — tiltakozik. — Valóban a pénztelenség meghatározó, és nagyon sok emberen nem tudunk úgy segíteni ahogy szeretnénk. Azonban szinte minden nap van legalább egyvalaki, akin tudunk. Az egyiknek ruhaadománnyal, a másiknak azzal, hogy sikerül kijárni a nyugdíj- emelést, a napokban például egy bosnyák menekült fiatalember és egy nagyatádi leány összeházasodásához sikerült kijárnunk a szükséges engedélyeket. Látja, minden nap van legalább egy sikerélményünk. — Befogadtuk az összes társadalmi és civil szervezetet: a mozgáskorlátozottakat, a Máltai szervezetet, a nőegyletet, a nyugdíjasokat, a nagycsaládosokat, és természetesen a vakokat és gyengénlátókat... Úgy gondolom, hogy ez egyik legfőbb feladata a központunknak. N. L. Barcs követei Barcsi küldöttség járt Székelyudvarhelyen, hogy részt vegyen a testvérvárosban rendezett ipari vásáron és a hagyományos őszi kultúrális napokon. — Bútoripari, ruhaipari és építőipari cégek mutatkoztak be elsősorban a székelyudvarhelyi vásáron, amelyet már nem először rendez meg Barcs testvérvárosa. A barcsi vállalkozók hiányoztak a vásárról, nekik túl messze van Erdély — mondta Kuszinger Jánosné, városi képviselő, a küldöttség vezetője.— Részt vettünk a kiállítóknak rendezett találkozón is. Hoztunk is egy két tippet, együttműködési lehetőséget az itteni vállalkozóknak. Kint elhangzott, szívesen együttműködnének az itteni cégekkel. N. L.
