Somogyi Hírlap, 1996. október (7. évfolyam, 229-254. szám)
1996-10-14 / 240. szám
8 SOMOGYI HÍRLAP BELPOLITIKA 1996. október 14., hétfő A távozó miniszter számadása Suchman Tamás nyílt levele az MSZP elnökségének, választmányának, frakciójának és a kormánynak Kedves Barátaim! Az, hogy a nyilvánosság előtt szólítalak meg benneteket, azt jelenti, hogy úgy érzem, nincs és együttesen sem lehet titkunk a magyar közvélemény, a magyar nép előtt. Az alkotmányügyi bizottság meghallgatása óta érzem úgy, hogy soha az ember nem méltóbb a nyugalom bölcsességére, mint akkor, ha tiszta lelkiismerettel nézhetett szembe bíráival. Ezért merem írni néktek, hogy nem értem, mi történt egy ország sorsáért felelős hatalom soraiban, hogy gyermeki hisztériával beteges önmarcangolás- sal, kapkodva, vizsgálóbizottságból vizsgálóbizottságba rohanva, törve és zúzva, bizonyta- lanítja el az államapparátust, a nemzetközi partnereket, a hazai gazdasági élet szereplőit, saját támogatóit, híveit és önmagát. Mi történt, hogy egy kár elhárítása közben milliárdos károkozással fenyegető esélyeket évekre visszavető cselekmények sorozata indulhat el. Mi történt, hogy saját akaratát elveszítve más akaratok és más forgató- könyvek parancsa szerint bábuként cselekszünk. Bebizonyosodott talán vagy alapos gyanú merült fel, hogy frakciótársatok, a magyar kormány tagja bűnösen mulasztott? Bűnt követett el? Bűnt pártolt? Vagy egyszerűen eltűrt valamit? Nem az talán a helyzet, hogy felfedte a súlyos szabálytalanságot (melyről azonban még hivatalos minősítés, semmi nem keletkezett), hogy törvényes útra terelt egy folyamatot? Tudtok valami mást? Mert akkor értem, hogy mi ez az elhatárolódás, mi ez a szolidaritás hiánya, miért érzi- tek, hogy én vagyok rajtatok nessus ingje. Vagy valami más van? Talán a rossz lelkiismeret működik néhányatokban? Ha nem, hát miért nem az történik, aminek ilyenkor a politika, s a jog logikája és szabályai szerint történnie kell. Talán nem ismertétek fel, a mostani intézkedések iszonyú hatását? Nem látjátok be, hogy az ellenzék nem adta fel a csatát választási veresége óta? Neki ez a dolga. De a jó lelkiismeretű kormánypártoknak a korrekt, demokratikus, ám határozott válasz megadás a joga és kötelessége. Vizsgálta valaki közületek a koalíciós partner szerepét és érdekeltségét az ügy botránnyá nagyításában? S általában kinek hisztek? Deutsch Tamásnak? Torgyán Józsefnek? Minden döntésről ki lehet mondani, be lehet bizonyítani, hogy hibás. Ügyek százaival lehet sokkolni a közvéleményt. S mire kiderül, mint legutóbb, a Duna- ferr ügyében, hogy inkább az ellenkezője igaz, már késő. Nem tudjátok, hogy Mindszenty-, Rajk- Nagy Imre-perek országa vagyunk? A média szereplőinek egy része nem az objektív igazságot keresi, hanem eszköze azoknak, kik Magyárországon minden zavarkeltésben érdekeltek. A sajtó egy része soha nem bocsátja meg az 1994-es választási eredményeinket, mert nem az történt, amit szeretett volna. Nem azokra kellene ma korrektül támaszkodni, akik a médiákban ebben az ügyben is az objektív hírközlés eszközrendszerét választották? S most valamit a tényekről: Velem kapcsolatosak, de a folyamatról szólnak 1994 őszén javasoltam először, hogy a privatizációt parlamenti bizottság felügyelje. Több más javaslatom is volt, ami egy korrekt törvényalkotáshoz lett volna szükséges, de elutasították. Salkhammer Antal, kérlek, nyilatkozz e folyamatról! 1995 tavaszán küszködtem egy, a privatizációt felügyelő miniszter jogfelelősségét is megalapozó, de jogkört is biztosító törvénytervezet elkészítéséért. Az SZDSZ-es tárgyalóküldöttség 90 százalékig elutasította. Puch László, te, aki részese voltál a tárgyalásoknak, mondd el a nyilvánosságnak az éjszakába menő tárgyalások történetét. Békét szerettem volná az ön- kormányzatokkal és logikusan végrehajtható jogi rendezést. így volt ez az önkormányzati közművagyon elosztásáról szóló jogalkotás során is. Lamperth Mónika képviselőtársnőm, mondd el erről a folyamatról, amit múltkor is elmondtál nekem. Miért állunk ma szembe több száz önkormányzattal. Csak azért nem jött létre az igazságos megközelítő jogi szabályozás, mert a vidék kis településeinek érdekeivel szembe lett állítva az SZDSZ-es városok érdeke. Emlékeztek a kongresszuson mondott beszédem utolsó gondolataira? Olvassátok el újra. Mit nem bocsát meg nekünk a magyar nép... Most a látszat más, de ez is számomra elfogadhatatlan. Ugye, leszavaztatok ekkor. Újra javasoltam a privatizációs parlamenti bizottság felállítását. A frakcióvezető fiókjában ott van hivatalos átiratom. Szekeres Imre, olvasd fel, s abból kiderül, hogy átlátható, sőt a parlament által ellenőrzött privatizációt szerettem volna. Szekeres Imrén kívül senki nem reagált javaslatomra. A belterületi földügy és más anomáliák miatt is április elejétől május 14-ig kísérleteztem a privatizációs törvény olyan módosításával, amely szintén jogi felelősségem alapozza meg, de nem hoz olyan helyzetbe, hogy a parlament előtt döntéseket kelljen magyaráznom, amelyeknek ellenkezőjét szerettem volna. És felelősséget kelljen vállalnom, miközben még véleményezési jogom sincs a jelenlegi hatályos törvény szerint. Az SZDSZ ellenjavaslatot nyújtott be, az MSZP gazdasági munkacsoportja, költségvetési munkacsoportja nem felelősségem növekedésének, hanem hatalmam növelésének vélte javaslatomat és elutasította. A törvényjavaslat elkészítésével egyidejűleg a jelenlegi vezérigazgató elkészítette az APV Rt új szervezeti modelljét, amely más döntési mechanizmust, a jelenleginél jobbat javasolt a szervezeten belül, és vezetői szintek megszüntetését és több mint száz fő létszámcsökkentést tartalmazott. Csak a törvény módosítással együtt szerettem volna bevezetni. Az önkormányzati problémakört többször fölvetettem kormányülésen. Csak Medgyessy Péter reagált rá, de a belügyminiszter sohasem. Nem tudom, észrevettétek-e, hogy két év alatt ebben a sok tízmilliárdos problémakörben az önkormányzatok tényleges állami főnöke az APV Rt felé egyetlen probléma megoldást jelentő tárgyalási javaslattal vagy más lehetőséggel nem élt, és nem tett kezdeményezést az önkormányzatok nevében. Most azt kell látnunk együtt, hogy Kuncze Gábor, tehát az SZDSZ fog igazságot szolgáltatni? Olvassátok el a kézi vezérlésemet bíráló SZDSZ-es szakértői megnyilatkozásokat. Akkor most hol a felelősségem, ha nekik volt igazuk? És már csak néhány apró dolog. A koalíciós kormány a kormányzati struktúrában példátlan módon 22 általa kinevezett személy kezébe tette a privatizációt. A privatizációs törvény szellemiségéből is származóan és a Pénzügyminisztérium szerepéből is következően a PM képviselője kvázi vétójoggal rendelkezett az igazgatóság ülésein. Egyébként pedig olvassátok el a privatizációs törvényt, s akkor tapasztalhatjátok, hogy törvény adta lehetőségeimet többszörösen meghaladva igyekeztem egy olyan robbanószert hatástalanítani, amelynek veszélyességét már évek óta éreztem. Nem sorolnám tovább, valóban, de ha majd feltett kérdéseimre választ kapok, politikai felelősségemet akkor fogom érezni csak igazán. Most csak annyit kérek, ismerjétek fel történelem előtti felelősségünket, a magyar nép előtti felelősségünket, s járjatok el úgy, mint ahogy egy 54 százalékos parlamenti erőnek döntenie, rendelkeznie kell. A mindinkább politikai válsággá terebélyesedő jelenlegi konfliktushelyzet ä demagóg politikai erők, s a revansra vágyó mármár professzionális ellenzéki erők segítségével ez utóbbiak józan kisebbségének akarata ellenére anarchiává szélesedhet. Az ÁRV Rt-nél történteket sem enyhíteni nem akarom, sem felejteni nem tudom. És ezért én már egyébként megbűnhődtem. Ki kell azonban mondanom, hog) a forgató- könyvben több áll, mini amennyi eddig megtörtént. Vegyétek kérlek észre; a tét már nem az én fejem, hanem az ország sorsa. De ebben az országban sokan vannak, akiknek semmi sem drága. Utóirat: Erősnek és elszántnak érzem magam, mert igaz ügyért harcoltam 19 hónapon keresztül, olvassátok el a kormányülés jegyzőkönyveit. Nem Bokros Lajossal rivalizáltam egy évig, hisz a stabilizációs politikai iszonyú racionalitását és szükségességét felismertem. De éreztem és érzékeltettem, hogy a szociálpolitikai gondolkodásnak van alternatívája. S akik ezt hordozták, azok rajtam kívül kikerültek a kormányból. S én úgy éreztem és érzem a mai napig, hogy nem veszthetjük el a szociáldemokrata értékek képviseletének jogát, s nem adhatjuk át ezt a jogot jobboldali demagógoknak. Soha a nyilvánosság és azt hiszem, hogy többségében a frakció sem tudta ezeket a küzdelmeimet. De most el kell mondanom. A baloldal bal szélén állok, s mégis a privatizáció felgyorsítását, tehát a kapitalizmus gyorsabb építését szolgáltam, mert elfogadtam azokat a felismeréseket és magam is azt ismertem fel, hogy a folyamat elhúzódása a szabadkapitalizmus valamennyi átkát Magyarországra fogja szórni és elviselhetetlen lesz a társadalomnak, az embereknek. A privatizációs bevételekkel kapcsolatos vitának nem az volt a lényege, amit a fejemre szórtatok, hanem az a felismerés, hogy növekedés nélkül nem tudunk változtatni sem a költségvetés, sem a társadalom sorsán, művi növekedés tönkreteszi az országot, de a privatizációs bevételek járulékos hasznaiból jelzést kell tennünk az államnak, jelzést kell tennie, hogy megalapozott növekedést kíván, mert csak a növekedés által lesznek munkahelyek, s lesz kenyér azok asztalán, akik hittek vagy még hisznek a szocialista pártban, annak választási ígéreteiben. Jobblétet kell biztosítani azok számára, akik felemeltek minket maguk fölé, hogy velük, értük küzdjünk egy boldogabb, alkotó Magyarországért. Üdvözlettel: Suchman Tamás Koalíciós válóok lehet a Tocsik-ügyből Pető Iván, az SZDSZ elnöke szombaton, a párt Csongrád megyei küldöttértekezletét megelőzően sajtótájékoztatót tartott Szegeden. A To- csik-ügy miatt kialakult helyzetről kifejtette: a történteknek komoly hatásuk van az SZDSZ-re. Arra a kérdésre, hogy lehet-e egy pártnak ilyen ügybe keverednie, a szabaddemokraták válasza egyértelmű nem. Az SZDSZ nem személyi változásokban, hanem a koalíció egész működését érintő intézményes garanciákban tudja csak megfogalmazni azokat a feladatokat, amelyek a hasonló esetek elkerüléséhez teljesítendők. Azok az informális egyeztetések, amelyek az SZDSZ akarata ellenére a koalíció politikai működését eddig meghatározták, Pető szerint nem elegendőek a szabaddemokraták számára elfogadható koalíciós működéshez. Hozzátette: a két párt között nincs politikai egyeztető fórum. Márpedig ha nincs intézményes garancia a koalíció működésére, az SZDSZ számára tarthatatlanná válik a helyzet. Nem vállalhatja a koalíciót, ha tőle függetlenül történnek az események. Arra a kérdésre, szakad-e a koalíció, kifejtette: az SZDSZ számára úgy fogalmazódik meg a kérdés, mit tud tenni azért, hogy akaratán kívül ne kerüljön hasonló helyzetekbe. A kormányzás egészéről, a magyar demokrácia alapkérdéséről van szó. Hiszen ha ennek az ügynek az a végső mondanivalója, hogy nincs olyan kormány Magyarországon a demokratikus fordulat óta, amely gátat tud szabni a korrupciónak, akkor ez a magyar demokrácia kritikáját jelenti. Mindenesetre a koalíció nem úgy működik, ahogy kellene, hiányzik a két párt között az egyeztetés, s ez nem sajtón keresztüli üzenet a másik pártnak, hanem sokat hangoztatott SZDSZ-es vélemény - tette hozzá Pető Iván. Technikatörténeti hívás Holnap lesz hat éve, hogy az Országházból kifutott egy különleges rádiótelefon-hívás: az akkori ipari miniszter hívta fel Dán Qualye-t, az akkori amerikai alelnököt. Ezzel indult el az első kereskedelmi rádiótelefon-rendszer Kelet- Közép-Európában a 450 MHz-en. A Westel Rádiótelefon Kft három bázisállomással és egy önálló digitális központtal látott munkához. Három év múltán a szolgáltatás már lefedte az ország egész területét, és kiépítette az első nemzeti mobil alaphálózatot. Jelenleg 12 ügyfél- szolgálati irodában fogadják 70 ezer előfizetőjüket. Robbantgatunk... Eddig csak minden második iskola kapott minden második dolgozatírás előtt egy telefont, hogy mindjárt felrobbantják. Ilyenkor a rémült igazgató hívására kimentek a tűzszerészek, kiürítették az épületet, a dolgozatírás elmaradt. Többnyire nem találtak semmit. Azután elmúlt a vaklármák kora, mert valóban eltalálta valaki az Izraelbe emigráló akkor még szovjet zsidók autóbuszát kísérő rendőrkocsit, azután felrobbant a Parlament Duna-part felőli kapuja, amin emberemlékezet óta se ki, se be nem ment senki. Kicsivel később berobbant a Mátyás-templom örökbecsű, antik ólomüveg ablakos tornya, majd jött még számos merénylet. Nyom nincs, a belügyi hatóságok tettest, tetteseket mindmáig nem találtak. A múlt héten a budapesti, Dohány utcai zsinagóga előtt felrobbant egy kuka. Nem sérült meg senki. Csupán a szemét repült szerteszét, amit a hatóság emberei összeszedtek. A Népjóléti Minisztérium parkolójában háromszor volt bombariadó a múlt héten. Ott eddig nem szállt el senki sem. Viszont pár nappal ezelőtt Piliscsabán felrobbantottak egy buszt, ahol akadt sérült, voltak súlyosan sebesült áldozatok is. Csupán elkövető nem akadt egy sem. Most a hét végén egy szlovák fiatalember robbant fel, ezúttal őbelőle nem maradt semmi. Marad viszont a nyomasztó gond, hogy mi van itt? Hogy miért robbantgatnak? Élszabadulni látszanak a logikát nélkülöző indulatok. Jó lenne pedig ezt a sehová sem vezető folyamatot minél előbb megállítani. Gádor Iván Szabálysértési törvény készül A készülő új szabálysértési törvény. A módosítás révén e téren is közelíteni kívánnak az európai országok gyakorlatához, ahol a szabálysértési ügyek a bíróságok elé kerülnek. Nálunk jelenleg a szabálysértést a hatóságok szankcionálják, és a fellebbezéseket is hozzájuk lehet benyújtani. Az új eljárásban - az állampolgárok védelme érdekében - a hatóságok az eddiginél körültekintőbb bizonyítási eljárás alapján hoznak majd határozatokat, amelyeket indokolt esetben a bíróságon lehet megfellebbezni. Másodfokú bírósághoz azonban már nem lehet fordulni. Fontos új elem lesz, hogy az ügyészségek is beavatkozhatnak az eljárás menetébe. Ha törvénysértést tapasztalnak, még bírósági szakasz előtt visszarendelhetik az ügyet, védve az állampolgárt és tehermentesítve a bíróságot. Ugyancsak új lesz a törvényben, hogy a be nem fizetett bírságot adóként hajtják be. A törvény-előkészítők áttekintik és alkalmasint felülbírálják a jelenlegi szabálysértési kategóriákat, ugyanis a mai gyakorlatban elég sok az ellentmondás. (Koós) Beszélgetőpartnerünk: Csenterics Ágnes rendező A Ki mit tud? műhelytitkai Hétről hétre többen nézik a televízióban a csaknem két hónapja folyó „Ki mit tud?”-ot. A közönségszavazatok száma is meghaladta már a 200 ezret. Keveset tudunk az adások rendezőjéről, aki nő létére ötvenszemélyes, férfiakból álló stábot „vezényel”. Csenterics Ágnes, a Magyar Televízió egyik legtöbbet foglalkoztatott rendezője. A nyolc elődöntő után október 23-tól három héten át, szerdánként sugározzák a középdöntőket. A döntő november 16-án, szombat este lesz, rá egy hétre pedig a gálaműsor, amelyben a régi „Ki mit tud?”-ok nagy felfedezettjei is színpadra lépnek.- Életemben először rendezek „Ki mit tud?”-ot, de sajnos emlékszem már a legelsőre is - mondja a rendezőnő. - 1962-ben, a televíziózás hőskorában ez a műsor óriási dolognak számított. Az előadások hangulatát a televízió legmodernebb közvetítőkocsijából varázsolja a képernyőkre a tizenhárom tagú csapat. Az adásokat megelőző próbán minden versenyzőnek igyekszünk teljesíteni kívánságait. Van, aki kész elképzelésekkel érkezik, például a vi- lágosítást illetően, ilyenkor a kérésének megfelelő fényeket biztosítunk. Szeretnénk éreztetni a versenyzőkkel, hogy mindannyian értük dolgozunk, hiszen a mai, elüzletie- sült világban sok tehetséges fiatalnak ez az egyetlen „kiugrási” lehetősége. Évek óta ugyanazzal a stábbal dolgozom, kollégáimmal fél szavakból értjük egymást, mégis nehéz pillanatokat élünk át Csenterics Ágnes a televízió sokat foglalkoztatott rendezőnője abban a 15 másodpercben, amikor az élő adás kezdete előtt megindul a visszaszámlálás. N. Zs.
