Somogyi Hírlap, 1996. október (7. évfolyam, 229-254. szám)

1996-10-14 / 240. szám

1996. október 14., hétfő SOMOGYI HÍRLAP SOMOGYI TÁJAK 5 Mindenki szeretné, de nem tudják megfizetni A gázalku 24. órája Somogysimonyitól Nemes- dédig, Varászlótól Somogy- sámsonig, Zsitfától Nemes- dédig tizennyolc települést foglalkoztat ezekben a na­pokban a vezetékes gáz ügye. A Kögáz ígéretéhez híven sorra járja a beruházásban érintett falvakat. A legutóbb Nemesviden tartott a cég la­kossági fórumot. A fogadtatás egy községen be­lül is változó, s egyelőre nehéz lenne megjósolni: november 30-ára összeáll-e a települé­senkénti, 70 százalékos költ­ségvállalás? ür. Berták Katalin kör­jegyző szerint a vezetékes gázra való felkészülés során az a szerencsésebb megoldás, ha a Kögáz különválasztja a la­kosságot képviselő önkor­mányzatot a nagyobb ipari fo­gyasztóktól. — A szolgáltató­nak édes mindegy, milyen for­rásokból teremtik elő a közsé­gek a beugrót — véli a kör­jegyző. — ők vállalták a tele­püléseket összekötő külső rendszer megépítését, a többi már a helybelieken múlik. A Kögáznak mindegy hogy ma­gánszemélyektől, önkormány­zati hitelekből, vagy éppen a gazdálkodó egységek pénzé­ből tevődik-e össze a szüksé­ges összeg. így fordulhatnak elő visszás esetek-------lásd Vé sén — , ahol a már nem működő ipari üzemet is bele­kalkulálták a fogyasztásba. A korábbi sörpalackozó 5-6 mil­liós részarányát ki másra, mint az önkormányzatra terhelik át. A kérdőíves felmérések ed­digi tapasztalatai 50-60 száza­lékos csatalakozási szándékot tükröznek. A megélhetésnek azon a fokán, ahol 2-3 ezer fo­rint is nagy összegnek számít, nincs miből 88 900 forintot fi­zetni. Megoldás számukra az OTP, illetve a Takarékszövet­kezet piaci kamatozású köl- csönei sem jelentenek. A gáz­program huszonnegyedik órá­jában úgy tűnik: ha a műkö­dési gondokkal küzdő önkor­mányzatok nem vállalják fel a hitel kockázatát, kárba veszhet a kemény harcok árán megkö­tött gáz-alku. Cs. K. E. Csákány apadó esélyei Egyre több a feladat, egyre kevesebb a pénz Szalonképesen ma úgy mondják: ellehetetlenülnek. Emberek, családok, mikro­közösségek, odakint az egyre zsugorodó kisfalvak perifé­riáján, messze az őket érintő döntések helyszínétől, a léte­zés egyre nyomasztóbb ter­hével a hátukon. Csákányban nincs kirívó nyomorúság. A bajok lassan megszokottá lesznek. Surugli Lajos jegyző az államot okolja. Egy község, ahol a költségvetés huszonöt száza­lékát nyeli el a szociális segé­lyek feneketlen zsákja, ahol a két főt foglalkoztató önkor­mányzatot kivéve nincs mun­káltató, ahol mindössze egy szem vállalkozás volt, de az is megbukott — miben lehet bízni... — 1991-ben tizenkétmillió forintból gazdálkodtunk, az idén kilencből. Hogy időköz­ben száz százalékot ugrott az infláció, s van úgy a nettó fi­nanszírozási rendszer beveze­tése óta, hogy hónapokig sem jutunk a minket megillető já­randósághoz — érdekel-e raj­tunk kívül valakit? Beisko­lázni, jövedelmet pótolni, la­kásépítést segélyezni, közin­tézményt támogatni — kell(ene) de miből? Ha üres a zseb, nincs hova nyúlni. így aztán nekiálltunk lefaragni még azt a keveset is, amire még futotta. Csökkentettük a somogysámsoni iskola műkö­dési hozzájárulását, elmarad­tak az útkarbantartások, s bár nem a mi asztalunk, de újab­ban még a posta is bezár dél­ben. Spórolnak ott is, s ha a létszámmal nem megy, megy a munkaidővel. A vagyont, ha egyáltalán annak számít néhány üresen árválkodó, gazzal benőtt ön- kormányzati telek, már régen áruba bocsátották. Német, svájci, vagy éppen svéd — akad néhány elszánt külhoni, akinek a multi-citys nyüzsgés után Csákány jelenti a csöndes földi Paradicsomot. A sze­génységében meghitt kis zu­got, ahol már az is eredmény, hogy végleg oda a kurblis tele­fon, hogy a kőműves és a vil­lanyszerelő' mestereknek hála, létezik iparűzési adó, (kerek 1500 forint), s ahol az ideigle­nesen használt ingatlanok négyzetméteréért évi 300 fo­rint üti az önkormányzat mar­kát... Csíky K. Erika Pályázati pénzekkel valósulnak meg a vései tervek Kerékpárút és emlékpark Az Útalapból elnyert pályázati pénzen láttak hozzá a napok­ban Vésén a községen áthaladó kerékpárút megépítéséhez. A biztonságosabb közlekedést szolgáló, járdaként is használ­ható út teljes bekerülési költsége tizenkét millió forint — eb­ből húsz százalék az önkormányzati hozzájárulás. Az 1800 méter hosszú kerékpá­rút kivitelezését a kaposvári Strabag Rt végzi. Bertók László polgármester tájékozta­tójából az is kiderül: az idén — a 61-es főút elhúzódó rehabili­tációja okán — egy négyszáz méteres szakasz kimarad az építkezésből. A hiányzó részt várhatóan 1997-ben, a fő-köz­lekedési út kiszélesítésével együtt végzik el. A jelenleg zajló kivitelezésnél a vései ön- kormányzat nyolc közhasznú munkása is dolgozik. Az átadás határideje november 30. — A hatodik éve működő fa- luszépítő egyesület hagyomá­nyos szüreti bált és felvonulást szervezett Vésén. A bál teljes bevételét a községben létesí­tendő millecentenáriumi em­lékpark kialakítására fordítják — mondta a polgármester, majd hozzáteszi: — Az egyesü­let már eddig is sokat tett a köz­ség rendjéért és tisztaságáért. Közreműködtek például a régi temető felújításában,, s létre­hozták a népi tradíciókat, nép­rajzi relikviákat felvonultató honismereti szobát. Az emlék­park-terv megvalósítását segítő százezer forinthoz egyébként pályázati úton jutott a faluszé­pítő egyesület. (Csíky) Iskolai éhségkassza van, de éhező gyerek nincs Kellemesek a tanórák, és az uzsonnát néha megfelezik Megdöbbentő hír kapott szárnyra Marcaliban: a Hét- színvirág általános iskola tanu­lói közül mintegy harmincon, úgymond: éheznek. Az ide járó gyerekek a szomszédos vasúti étteremben ebédelnek, de a déli szünetben sajnos sokan csak éhesen nézik a többiek falato­zását. A hírrel kapcsolatban az iskola igazgatójánál érdeklőd­tünk. — Valójában nem nekünk kellene címezni a kérdést — mondta Orosz Lajos —, az is­kola nem szociális intézmény. A gyermekek étellel, ruhával, otthonnal történő ellátása, szellemi és fizikai fejlődésé­nek biztosítása mindenek előtt a szülők kötelezettsége, mihez is a rászorulóknak (a felnőt­teknek is) az állam támogatást biztosít. Ez sajnos nem mindig így működik. — Ezek szerint: a hír igaz. — Nem. Ilyenről szó sincs, bár tény, hogy a hozzánk járó 164 gyerek közül jó néhány esetében sem a szülők, sem la­kóhelyük önkormányzata nem tudja (nem akarja) fizetni a gyermek étkeztetésének díját. Ugyanakkor az iskolák — köz­tük a Hétszínvirág — szűkös anyagi kereteikből képtelenek gyermekélelmezésre jelentő­sebb összegeket fordítani. — Tehát mégis vannak éhező gyerekek... — Nálunk nincsenek. A napköziseink számára — akik itt kapnak ebédet — lehető­ségeink végső határáig el- menve — kétezer forintot „előlegezünk” meg. Ez egy­féle „éhségkassza”. A továb­biakban megkíséreljük a szü­lőktől vagy a lakóhely sze­rinti illetékes önkormányzat­tól megkérni tartozásukat, nem sok sikerrel. Ebben az esetben megszüntetjük az ebéddel járó napközit, délben a gyerek hazamegy, és otthon kap — reméljük — meleg ételt. Iskolánk tavalyi, és be már aligha hajtható ilyen jel­legű kintlevősége 120 ezer forint. — Mi lenne a megoldás? — E kérdés megválaszolása messze túlmutat az iskolá(n)k kompetenciáján. Mi a kollégá­immal saját, sajnos szintén nagyon kevés pénzünkből ve­szünk olykor egy-egy rászo­ruló tanulónknak tízórait, ebé­det. De ez nem megoldás. Azt magasabb szinten kellene számonkénti. Kun G. Tibor Felújítják a tapsonyi orvosi rendelőt Az orvosi- rendelő és a vele egybeépült szolgálati lakás felújítását tervezi a tapsonyi önkormányzat. A képviselők döntése ér­telmében még az idén sor ke­rül a tetőzet teljes cseréjére és új nyílászárók beszerelé­sére. A szakaszosan végre­hajtandó beruházás várható költsége mintegy másfél mil­lió forint. Klubok, szakkörök Marcaliban Német és angol kezdő tanfo­lyamok, varró, kerámia és kép­zőművész körök szerepelnek a marcali kulturális központ kíná­latában. A Majorett csoport, a Ricky-táncklub és a Baglas Néptánc Egyesület mellett a bé­lyeggyűjtők, a kertbarátok, a re- ikisek, a nyugdíjasok és az asztma klub tagjai tartják a házban rendszeres összejövete­lüket. Kérdőíves felmérés Mesztegnyőn Névre szóló levelet küldött az önkormányzat a napokban Mesztegnyő valamennyi ingat­lantulajdonosának. A kérdőí­vek segítségével a gázprog­ramhoz való csatlakozás esé­lyeiről tájékozódnak. Legalább 350 családnak kell igent mon­dania ahhoz, hogy megindul­hasson a közműberuházás a községben. Szüreti bál kisbíróval A hegyközségek régi ünnepé­nek felelevenítéseként szüreti bált rendeztek a hét végén Len­gyeltótiban. A bogiári borvidék részét képező tóti lankákon az utóbbi időben reneszánszát éli a szőlőtelepítés és a hozzá kap­csolódó hagyományok. A szombati szüreti mulatság résztvevői — élükön a kisbíró­val — feldíszített szekereken és traktorokon vonultak végig a városon. Víztorony Barátihegyen Ötven köbméter kapacitású víz­tornyot állítottak föl az elmúlt héten Öreglakon, mintegy fél­száz család jut így egészséges ivóvízhez. A vízaknák kialakí­tása és a mérőórák felszerelése után még az idén rácsatlakoz­hatnak az új vezetékre. Öreglak legújabb műtárgya 12 millió fo­rintba került, melyet a község részben pályázatok útján más­részt saját erőből, valamint az érintett lakosság hozzájárulásá­ból teremtett elő. Dióhéjban egy élet Kétszeresen a neve lett a végzete Szikár, és erőt sugárzó férfi ma is a bizei Nemecz János, noha már a 72. évében jár. S annak ellenére is, hogy kora ifjúságá­tól rengeteg „gyűrődésben” volt része. Sorsa nem kímélte. — Két oldalról sem — em­lékezett inkább derűsen, sem­mint keseregve a régmúlt bajok felett. — Hát szóval a nevem, ez a Nemecz. Ez egyáltalán nem tetszett a háború végén ideérkezett oroszoknak. Akár­hogy is magyaráztam, hogy ez csak egy név, ők németként ke­zeltek. Ráadásul mint nem­zetőr, tagja voltam a Katonai Kisegítő Karhatalmi Alakulat­nak, aminek az lett az orosz fordítása, hogy „kémelhárító alakulat”. — Szóval német is meg kém is volt... — Méghozzá percek alatt. Pedig még azt sem mondtam soha, senkinek, hogy a szeme fekete.. Megfogtak, elvittek. Előbb Niklára, aztán Somogy- fajszra. Ott ’44. december 22- ikén bezártak a papiak tyúkól­jába, 15 napra. Közben éjjel­nappal kihallgatás. — Mit akartak megtudni? — Hát hogy mint német náci, mit kémkedtem. Végül, ’45-ben az orosz hadbíróság Kaposváron húsz évre ítélt. Na mondom, Nemecz János, te többet nem látod a szeretteidet. Majd hogy nem így is lett. Előbb egy Kínától 200 kilomé­terre levő Petrocentráli nevű helyre vittek bennünket. Ott le­húztam két évet, aztán Dzsin- gasztán következett, építkezés. A mi brigádunkban 28-an vol­tunk, de 26 féle nemzet fiai. — Hogy bírták? — Nehezen. De aki 48-ig nem halt meg, annak már volt esélye, hogy túléli. így érkezett el 1953. Meghalt Sztálin, min­ket meg összehívtak, és mond­ták: magukat jogtalanul ítélték el. Új ruhát adtak, 15 nap múlva már Lembergben voltunk. Ve­lem együtt vagy háromezer magyar. Májustól novemberig ott. Az az öt hónap rosszabb volt, mint a kilenc év fogság. Örökös remény és reményte­lenség. Végre megint vagonba, Nyíregyháza-Sóstóig. Ott almát adtak, konzervet, meg tíz forin­tot, „pasli damoj”. En a mesz- tegnyei Nyakas Jóskával indul­tam haza, november 25-ikén, Katalin napján értünk Balaton- szentgyörgyre, ott már akadt egy-két atyafink, fizettek a res­tiben egy féldecist. Nemecz János reggel fél 8- kor megérkezett Mesztegnyőre, ahol valaki megkérdezte tóié: — Maga a Mári néni fia? — Az vagyok. — Akkor nézze, ott jön az édesapja, daráltatni a malomba. Ő jön, én meg elébe. Rám se hederít. — Édesapám, nem ös- mér meg? Apám megáll, mére­get kicsinyt a tekintetével, az­tán már csak sírtunk, egymást átkarolva. Kun G. Tibor Répacsúcs A marcali MÁV állomáson is megkezdődött a cukorrépa-szállítási szezon. A következő hetekben össze­sen 14 ezer tonna cukorrépa elfuvarozása vár — mint ex­port-küldemény — a marcali vasúti dolgozókra. Célállomás a horvátországi Virovitica cukorgyára, ahol már felkészül­tek a somogyi cukorrépa fogadására fotó: kun t.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents