Somogyi Hírlap, 1996. október (7. évfolyam, 229-254. szám)

1996-10-12 / 239. szám

6 SOMOGYI HÍRLAP HATTER 1996. október 12., szombat A Tocsik-ügy szakmailag hibás, jogilag megalapozatlan, erkölcsileg elítélendő, politikailag rendkívül káros megoldás volt A parlamenti bizottság tagjai nem vizsgálóbírók A privatizációs törvény teremti meg a lehetőséget arra, hogy a parlament alkotmányügyi bizottsága az ÁPV Rt bármely veze­tőjétől, bármely privatizációs ügyben tájékoztatást kérhet, amit az érintettek mérlegelés nélkül soron kívül kötelesek megadni — mondta a Somogyi Hírlapnak dr. Csákabonyi Balázs somo­gyi országgyűlési képviselő (MSZP), a bizottság alelnöke. Hozzátette: az elhíresült To­csik-ügy előzményei arra a kö­vetkeztetésre juttatták az al­kotmányügyi bizottságot, hogy több jogi kérdés vár eldöntésre. — Köteles-e megjelenni a parlamenti bizottság előtt, akit megidéznek? — Az Alkotmány értelmé­ben ez minden állampolgárnak kötelessége, csakúgy mint a válaszadás. Azokra kérdé­sekre, amelyekben titoktartási kötelezettség terheli a meg- hallgatottat, zárt ülésen köteles válaszolni. De senki sem köte­les olyan vallomást tenni, ami­vel saját magát, vagy hozzátar­tozóit bűncselekmény elköve­tésével vádolná. — Hogyan ítéli meg a To- csik-ügyet? — Bár rendkívül súlyos do­logról szól, de bizonyos szem­pontból a demokrácia győzel­, mének tartom. Ez meghökken­tően hat! Néhány évtizeddel, évvel ezelőtt elképzelhetetlen lett volna, hogy ilyen ügy nyil­vánosságra kerüljön. Most minden a nyilvánosság előtt zajlik. Ez egy erősödő, több­párti demokrácia jellemzője, a vizsgálattal és az intézkedé­sekkel együtt. — Példa értékűnek tekinti az eljárást? — A közvélemény most szembesül először ilyen ügy­gyei. Nagy érdeklődés kísér minden egyes mozzanatot. Korrupció mindig volt és lesz is. De ahhoz, hogy kevesebb legyen, határozottabb fellé­pésre és a nyilvánosság erejére van szükség. Egy életképes társadalom működőképességét csak a legszélesebb nyilvános­ság biztosíthatja. A Tocsik- ügyben is még sok kérdés vá­laszra vár. — Milyen lehetőségei van­nak a bizottságnak? — A parlamenti bizottság hatásköre nem terjed ki bűn- cselekmény konkrét vizsgála­tára, csupán az ügy teljes átte­kintésére és a következtetések levonására. A bizottság felhív­hatja más hivatalos szervek fi­gyelmét eljárások megfontolá­sára, értékítélete jogi szankciót nem jelent. Tehát a távolmara­dás sem büntethető. Az alkotmányügyi bizottság által folytatott meghallgatáson nem derült ki több, mint amit a kormányzati ellenőrzési iroda megállapított — mondta dr. Egerszegi László somogyi or­szággyűlési- képviselő, aki ugyancsak tagja bizottságnak. — Csak annyit tudunk, hogy az APV Rt-nél törvénysértés történt, megsértették a pályá­zati szabályzatot és hűtlenül kezelték a rájuk bízott vagyont. Lehetőségeink korlátozottak. — Mit tehetnek? — Javasolhatjuk a privati­zációs törvény módosítását, több jogszabály átdolgozását, az összeférhetetlenség szabá­lyozását, annak kiterjesztését. — Minden lényeges intéz­kedés megtörtént, amikor el­kezdődhetett a meghallgatás. — A miniszterelnök meg­előzött valamennyi bizottsá­got, megtette a szükséges in­tézkedéseket. Ettől többet egy bizottság sem javasolhatott volna. A hatpárti vizsgálóbi­zottság állásfoglalásának mindezek ellenére politikai sú­lya van. A korábbi években is előfordultak már a közvéle­mény által korrupciósnak ne­vezett ügyek, de azokat nem követték ilyen döntések. Saj­nos a Tocsik-ügy ben az ÁPV Rt eljárása szakmailag hibás, jogilag megalapozatlan, erköl­csileg elítélendő, politikailag pedig rendkívül káros volt. Lengyel János Egy titok 15 pillanata Hová tűnt az önkormányzatoknak járó pénz? No és hová tűnt Tocsik? Két, látszólag egyszerűnek tűnő kérdés, amely csak­nem egy hónapja lázban tartja a közvéleményt. Az alábbiak­ban megkíséreljük összefoglalni a történet hiteles krónikáját. Az eddigi mérleg: egy miniszter és egy teljes igazgatóság megy, de a kérdőjelek maradnak. A megoldás - még az illetékes urak és hölgyek számára is - sűrű, sö­tét ködbe vész... Szeptember 3.: A Figyelő kérdésére Horn Gyula kijelenti: a kormány minden privatizáció­val kapcsolatos vádat kivizsgál, ám eddig visszaélésre utaló jelre nem bukkant. Szeptember 19.: „A megtaka­rító” címmel megjelenik a Fi­gyelő cikke, amelyben leleple­ződik a titok: ,,Egy év alatt 600 millió forintot söpörhet be az ál­lamtól az a külső tanácsadó, akit az ÁPV Rt. 1996 januárjától telj­hatalommal ruházott fel a helyi önkormányzatokkal folytatott tárgyalások levezetésére.” Az akkor még csak T. M.-ként emlegetett szerencsés kiválasz­tott (parlamenti forrás szerint), politikai kapcsolatai révén ha­lászta el a „nagy üzletet” a kon­kurencia orra elől. A cikk azt is megjegyzi, hogy ezzel a munká­val a saját (ugyancsak jól fize­tett) alkalmazottját is megbíz­hatta volna az ÁPV Rt. Az ön- kormányzatok reménytelennek tűnő ügyét a Vektor Pénzügyi és Befektetési Tanácsadó Rt. „vál­lalta magára”. Szeptember 24.: Suchman Tamás sajtótájékoztatóján a külső szakértő sikerdíjjal történő honorálását törvényesnek ne­vezi, de elismeri annak szo­katlan mértékét. Szeptember 26.: A kor­mányfő vizsgálatot kér az ÁPV Rt. és az önkormányzatok kö­zötti elszámolásról. Szeptember 27.: T. A/.-ról le­hull a lepel. A Népszava kérdé­sére Tocsik Márta elmondja: „...arra vállalkoztam, hogy az önkormányzatok szerintem sem jogos, erősen túlzó követeléseit peren kívüli megállapodásokkal mérsékeljem, de nemcsak az ÁPV Rt., ^íanem a költségvetés, az állam, azaz mindannyiunk ja­vára. Annak pedig, hogy jutalé­kért tettem, teszem mindezt, az a magyarázata, hogy eredmény- centrikusán dolgozom.” Azt a felvetést pedig, hogy „parla­menti politikai körök” ajánlották az ÁPV Rt. figyelmébe, a fősze­replő kacsának minősíti. Bevallása szerint ő egyetlen pártnak sem tagja, sőt még csak nem is szimpatizál velük. Nemes egyszerűséggel „mezítlábas ál- lampolgár”-nak vallja magát. Szeptember 30.: A Fidesz- MPP Országos Választmánya Suchman „fejét követeli” a fenn­hatósága alá tartozó ÁPV Rt.-nél történt jogtalan kifizetés miatt. Az MSZP-frakció az ügy kivizs­gálására országgyűlési bizottság felállítását sürgeti. Több parla­menti képviselő a közbeszerzési törvény módosítását követeli, méghozzá úgy, hogy az új jog­szabály alól az ÁPV Rt. se tud­jon kibújni. A miniszterelnök be­jelenti, hogy felkéri az ÁPV Rt. igazgatóságát egy azonnali, rendkívüli ülés megtartására. Itt a résztvevők úgy döntenek, hogy a vizsgálatok befejezéséig felfüggesztik az érintett szerző­dések végrehajtását. Horn Gyula a Kormányzati Ellenőrzési Irodát (KEI) bízza meg az ügy kivizs­gálásával. Október 2.: Az ügy egyre szövevényesebbé válik. Balsay István (MDF) a legfőbb ügyész­hez fordul az általa vélelmezett törvénytelenségek miatt. Az Or­szággyűlés Deutsch Tamás fide- szes képviselő indítványára vizsgálóbizottság felállításáról határoz. Október 3.: A parlament al­kotmányügyi bizottsága meg­hallgatja Szokai Imrét, az ÁPV Rt. igazgatóságának elnökét. A meghallgatás nem jár eredmény­nyel, mivel az elnök szinte vala­mennyi kérdésre kitérő választ ad. Időközben Hack Péter, a bi­zottság SZDSZ-es elnöke Balsai .kérésére bekéri a Tocsik-ügy do­kumentumait. Október 4.: A KEI vizsgálata­iból kiderül: Tocsik Márta ügy­védi szakvizsgával nem rendel­kezik, így az ÁPV Rt. február 12-én kötött megbízásának telje­sítése során zugírászaü tevé­kenységet folytatott. A KEI azt is megállapította, hogy Tocsik pá­lyáztatás nélkül nyerte el a meg­bízatást. A vizsgálatok eredményeire alapozva Tocsik Márta ellen zugírászati tevékenység folyta­tása, ismeretlen tettes ellen pedig hanyag kezelés vádjával feljelen­tést tesz a kormány. A miniszter- elnök ekkor még nem mérlegeli Suchman menesztését. A vizsgá­latot követően a kormány fel­menti az ÁPV Rt. teljes igazga­tóságát, és javasolja a felügyelő­bizottság elnökének és tagjainak visszahívását, és vizsgálóbizott­ság felállításáról határoz. Október 5.: Az MSZP orszá­gos elnökségi ülésén több képvi­selő felveti, hogy Suchman Ta­másnak is távoznia kell. Horn Gyula ekkor még szilárdan kiáll minisztere mellett, de ígéretet tesz, hogy hétfőig átgondolja a felelősség kérdését. Október 6.: Horn átgondolta. A Miniszterelnöki Hivatal rend­kívüli közleményében a kor­mányfő kijelenti: kezdemé­nyezni fogja a köztársasági el­nöknél Suchman felmentését miniszteri tisztsége alól, október 15-i hatállyal. Ugyanezen a na­pon kiszivárog a hír: a sikerdíj nagyságát is meghaladhatja az a jutalék, amelyet a Fővárosi Ön- kormányzat fizet majd az 1000- es ügyvédi irodának. Október 7.: A Tocsik-ügy miatt Horn Gyulának bizalmat­lansági indítványt kell előterjesz­tenie önmagával szemben, és a belügyminiszternek is távoznia kell - mondja Torgyán Józsej kisgazda pártelnök rendkívüli sajtótájékoztatóján. Az MSZP országgyűlési kép­viselőcsoportja kezdeményezi egy parlamenti vizsgálóbizottság felállítását az ügy pontos tisztá­zása érdekében. A felmentett minisztert mintegy másfél miihó forint illeti meg távozása napján. Október 8.: Kocsis István, az ÁPV Rt. vezérigazgatója tény­megállapító bizottság felállítását rendeli el. A testület a tervek sze­rint felméréseket készít az ön- kormányzatokat megillető va­gyon kiadásának helyzetéről. Az összegek visszaadásánál előnyt élveznek a jogerős ítéletekkel el­döntött perek. , Október 9.: Tocsik Márta megromlott egészségi és idegál­lapotára hivatkozva nem jelenik meg a parlamenti meghallgatá­son, levélben fordul Hack Pé­terhez, amelyben kéri, hogy a bizottság kérdéseire írásban vá­laszolhasson. Kéréséhez a testü­let nem járul hozzá, így Tocsikot ismét berendelik. Az ügyben szintén érdekelt Liszkai Péter az ÁPV Rt. vezető jogtanácsosa, kitérő válaszokat ad a hozzá intézett kérdésekre. Kocsis István az MTI-nek nyi­latkozva elmondja: megteszi a szükséges lépéseket, hogy 7o- csiktól visszaszerezzék a jogta­lanul megítélt sikerdíjat. Október 10.: Tocsik ismételten nem jelent meg az Országgyűlés alkotmányügyi bizottságának ülésén. Ott volt viszont Such­man, aki kijelenti: az ügyben őt jógi felelősség nem terheli, és úgy véli, az ÁPV Rt.-nél nem történt korrupció. Februárban ér­tesült a „hölggyel” kötött szer­ződésről, s azonnal jelezte, hogy túl sok a 10 százalékos sikerdíj. Kocsis István elmondása szerint azonban júniusban köttetett az a bizonyos szerződés Tocsikkal, és az már degresszív sikerdíjról szólt. Suchman leszögezi: a ka­binet tagjai és a miniszterelnök tudtak az egyezkedésről, ám e kérdésben nem volt szükség kormányhatározatra. Hát,/ovidén” ennyi a Tocsik- ügy eddigi krónikája. De ahogy már Oscar Wilde is megírta: „Egy tojás mindig nagy kaland. Ez valami más lesz.” Szigeti Ildikó Sikerdíj, vagy amit akartok Ma már nyilvánvaló, hogy az ÁPV Rt. önkormányzatokkal vívott macska-egér játékának százmilliói és milliárdjai mö­gött gátlástalan magánérdekek és a közérdek harca folyik. Az évtized korrupciós botrányaként emlegetett ügy sokat árt hazánk lábadozó tekintélyének. A helyzeten az sem javít, hogy Európa korrupciós listáján Magyarország a középme­zőnyben szerepel. A kályha, amelytől el kell in­dulnia annak, aki a milliárdok táncának koreográfiáját meg akarja ismerni, az 1989-ben meghozott átalakulási tör­vény, amely rögzítette, hogy az állami vállalatok átalaku­lása - részvénytársasággá alakítása - után a cégek alap­tőkéjéből az általuk elfoglalt terület arányában a belterületi föld értéke szerinti tulajdoni hányadra tarthatnak igényt az önkormányzatok. A települések jussa A következő évben elfoga­dott önkormányzati törvény pontosabban fogalmaz. Az átalakuló vállalatok vagyon­mérlegében szereplő belterü­leti föld értékének megfelelő részvény illeti meg a helyha­tóságokat. A passzust 1992- ben az akkori vagyonkezelő, az ÁVÜ javaslatát is figye­lembe véve módosították. A változtatásra azért volt szükség, mert a magánítás előtt álló vállalatok vagyon­mérlegében szereplő telek ér­téke jó néhány esetben meg­haladta a cég teljes értékét. A törvénymódosítások rö­vid története ezzel véget is ér. Az érvényben lévő jogszabá­lyok hézagainak betömkö­dése most, a visszásságok és a visszaélések okán vált is­mét égetően aktuálissá. A miniszterelnök állítása sze­rint 1994-ig semmi sem tör­tént az önkormányzatok jo­gos igényeinek kielégítése érdekében. Annak ellenére sem, hogy a törvény egyér­telműen rendelkezik arról, mekkora hányad jár a telepü­léseknek. Ez azonban sem a privatizáló szervezetet, sem a költségvetést nem érdekelte, nem is tették félre a vállala­tok eladásából származó be­vételek önkormányzatoknak járó részét. Ketyeg a kamat Az idő múlásával nemcsak a ki nem fizetett pénz kamatai nőttek, hanem az indulatok is erősödtek. Az ÁVÜ az 1992- es törvénymódosításig a maga álláspontja szerint tör­vénysértő módon intézte a vagyonátadási ügyeket. A két éve fölállított új szervezet - az ÁPV Rt. - privatizációs sikersztorit kanyarított a má­moros diadalmenetről, eladott mindent, amit vittek. A pénz pedig elfolyt a költségvetés résein. Az elégedetlen önkor­mányzatok - mi mást tehettek volna - perek garmadáját zú­dították a vagyonkezelőre, melyek közül a legemlékeze­tesebb és egyben példa értékű is Dunaújváros esete. A Legfelsőbb Bíróság tava­lyi ítélete ugyanis a már kifi­zetett járandóságon túl még 2,348 milliárd forintnak meg­felelő részvény átadására kö­telezte az ÁPV Rt-t. A taláros testület szerint ennyivel ke­vesebbet kapott a település a belterületi földekért. Dr. Liszkay Péter, a va­gyonkezelő vezető jogásza a Világgazdaság című üzleti napilapnak nyilatkozva el­mondta: az önkormányzatok­nak eddig kifizetett 23 milli­árd forintnyi tartozásból 19 milliárd készpénz volt. A fennmaradó összeget rész­vény és üzletrész formájában adták át. Néhány nappal ko­rábbi információk szerint a kifizetett kápé csupán 16 mil­liárd forint volt. A Figyelő úgy értesült, 1996-ban az önkormányzatok 15,564 milliárd forint kész­pénzt, 4,513 milliárd forint­nyi részvényt és 41,8 millió­val egyenértékű üzletrészt kaptak az ÁPV Rt-től. A tar­tozások és követelések mér­tékéről a felelősök igen elté­rően nyilatkoznak. Ami jár... Suchman Tamás egyik nyi­latkozatában 20, másikban 30 milliárd hátralékot emleget. A Világgazdaságban 50 és 70 milliárdra becsülte a vagyon­kezelő összes kötelezettségét. Az önkormányzatok követe­lése az ÁPV Rt. számításai szerint 60-70 milliárd - állí­totta dr. Liszkay. Egy másik hír szerint ez az összeg eléri a 120 milliárdot. A tényként aligha kezelhető számok közül a leghitelesebb talán az 1996. évi központi költségvetés módosításterve­zetében megjelölt 53 milliárd forint. Ennyit javasol a Pénz­ügyminisztérium „félre tenni” az idén az önkormány­zatok kifizetésére. Ám, hogy ebben benne van-e a kétoldali sikerdíjak összege is, vagy azok külön fejezetben szere­pelnek-e, azt egyelőre ne fir­tassuk. Tény, hogy az eredeti költ­ségvetésben nemcsak ezek nem szerepeltek, hanem az önkormányzatoknak át­adandó tétel sem. Bozsó Bea Akik mindent tudtak Az igazgatóság dönt az ÁPV RL-hez rendelt vagyon esetében az állami tulajdonú részvé­nyek, üzletrészek értékesítéséről, amennyiben a vagyon értéke eléri az 500 millió forintot. Dönt a térítés nélküli vagyonátadásról, a pri­vatizációs tanácsadók kiválasztásáról, és java­solja az állami tulajdon körének módosítását. Az APV Rt. igazgatótanácsának tagjai: Dr. Kocsis István - jelenlegi vezérigazgató (elődje Lascsik Attila, január 17-Ő1 állt a testület élén), Kamarás Miklós - pénzügyi-gazdasági vezérigazgató, dr. Szokai Imre - elnök, dr. Vi­rág h Attila - elnökhelyettes, Bessenyei Zoltán, Győrfi István (elődje Hegedűs Éva), Hídvégi Gábor, Komáromi Gábor, Lajtner Tamás, Réti Tamás és Spanyol József. A felügyelőbizottság a társaság igazgatósága és ügyvezetése munkájának ellenőrzésére hivatott. A szervezet tagjai a parlamenti pár­tok egy-egy képviselője és az Érdekegyeztető Tanács mindhárom oldalának küldöttei. El­nökét az Állami Számvevőszék javaslatára a kormány nevezi ki. A felügyelőbizottság tagjai: Puskás Sándor - elnök, Állami Számvevőszék, Bakay Árpád — MDF, Gansperger Gyula - Fi- desz-MPP, Marosán György - MSZP, Nógrádi László - KDNP, Sipos Árpád - FKGP, Vásárhe­lyi István - SZDSZ, Velez Zoltán - kormány, Jancsó Péter - kormány, Sáring József - ÉT munkavállalói oldal, Nagy Tamás - ÉT munka­adói oldal.

Next

/
Thumbnails
Contents