Somogyi Hírlap, 1996. szeptember (7. évfolyam, 204-228. szám)
1996-09-07 / 209. szám
20 SOMOGYI HÍRLAP SZÍNES HÉTVÉGE 1996. szeptember 7., szombat Válaszúton a tanítóképző Komáromi Gabriella főigazgató: A törvényt nem lehet megkerülni A felsőoktatási intézményként 22. tanévét kezdő kaposvári tanítóképző főiskola válaszút elé érkezett. A tét: lesüllyedni a közép- szerűségbe, vagy az új felsőoktatási törvény szabta szigorú minőségi követelményeknek megfelelve, a hazai felsőoktatás egészén belül is elismert intézménnyé formálni önmagukat Milyen ma a kaposvári tanítóképzés helyzete, s melyek a modernizáció útjai? Erről kérdeztük dr. Komáromi Gabriella főigazgatót. Dr. Komáromi Gabriella a kaposvári tanítóképző főigazgatója- Ha munkánk minőségét az ország többi tanítóképző intézményéhez hasonlítják, elismerő vélemények hangzanak el rólunk, jó a hírünk. A törvény azonban ennél szigorúbb követelményeket szab. Az úgynevezett akkre- ditációs bizottság létrehozásával eszközt teremt a képzés és a tudományos tevékenység színvonalának folyamatos ellenőrzésére, a minősítés elvégzésére. Nyolc évente egy felsőoktatási intézménynek tevékenysége egészéről számot kell adnia, beleértve oktatóinak képzettségét, gazdálkodásának helyzetét vagy képzési programjainak eredményességét. Főiskolánkat 1997- ben minősítik. Erre a jövőnket hosszú távon meghatározó minősítésre jól fel kell készülnünk. Fel kell tárnunk erős oldalainkat és gyengéinket is. A minősítés során ítélhetnek valakit kiválónak, erősnek és a követelményeknek nem megfelelőnek. Lehet feltételes engedélyt adni a további működéshez. El lehet venni a tanszékektől a szigorlatok, az államvizsgáztatás vagy az intézménytől a diplomakiadás jogát. Ezek kemény dolgok. Minden lehetőséget megadok, hogy kollégáim tudományos fokozatot szerezzenek. A szakok életképességét ugyanis az ott oktatók tudományos minősítettségével is mérik. Ha egy szakon például nincs legalább négy tudományos fokozat, alig van remény, hogy a minősítés kedvező lesz. Jó esetben haladékot kap az intézmény. Az tehát nem sokat jelent, hogy önmagunkat miként értékeljük. Mások fogják megmérni, hogy milyen főiskola vagyunk, helyt tudunk-e állni a felsőoktatás rendszerében.- Nyilván ezek a növekvő követelmények hozták a felszínre az integrálódás igényét a Janus Pannonius Tudományegyetemhez- Az integráció a modernizációnak csak az egyik, jóllehet fontos eszköze. A magyar kormányzat — amiként nagyobb és gazdagabb országokban sem — nem akar — nem is tud — fönntartani egy szétaprózódott intézményrendszert. A törvény egyik fő célja, hogy olyan felső- oktatási hálózatot hozzon létre, amelyben erős központok köré kapcsolódnak azok az intézmények, melyek képzési struktúrájukban kiegészítik azt, amelyek föloldják a párhuzamosságokat, s amelyek lehetővé tesznek egy termékenyebb szakmai és ésszerűbb gazdasági működést. Sokszor elhangzott az utóbbi években, hogy a felsőoktatás hajója - ha nem tud változni -, elsüllyed. Lehetne olyan megoldás, hogy kidobnak a hajóból egyet-mást, létszámot csökkentének, apró módosításokkal korrigálják az útvonalat, félő azonban — s én magaménak vallom ezt a véleményt — a hajó így sem maradhatna sokáig a felszínen. Itt most új hajót kell építem, ráadásul nem is éppen sima vizeken. A tengerészek azt tartják, hogy a viharos vizeken okosabb flotil- lával hajózni. A kötelékben van vezérhajó, ám a vele tartó kisebb hajóknak is van kapitánya. A magyar felsőoktatásban az ágazatok egy része konjuktúrát él át, mások dekonjuktúrában vannak. Sajnos, a pedagógus pálya, ahová mi szakembereket képezünk, nem a prosperitás éveit éli. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy ne vegyünk tudomást a pedagógus munkanélküliségről, hogy ne számoljunk a jelen realitásaival, és hogy ne próbáljunk megkapaszkodni. Az integráció egyik haszna épp az, hogy ha egy nagy egyetem egyik egysége dekonjuktúrában van, segíti azt a másik. Újfajta képzési formákkal, más lehetőségek fölkínálásával. Volt idő, mikor annyi hallgatót vehettünk föl, ameny- nyit akartunk, és még csak a minőséget sem igazán garantálhattuk. A felvételi engedményekkel kapcsolatos aggályokat elnyomta ugyanis a kérdés: jobb lesz, ha képesítés nélkül kezd tanítani? Most 20 évvel később létszámstop van a pedagógus pályán, s nem titok, hogy a tanítói létszámokat — amiként az orvosokét vagy az agrármérnökökét is — lényegesen csökkenteni fogják. Az utóbbi években indított kiegészítő szakjaink már az ehhez a tendenciához való alkalmazkodást jelentették. A hozzánk jelentkező hallgatók fele már valamilyen szakosnak és tanítónak és nem csak tanítónak jelentkezik, mert érzi, hogy így biztosabb a jövője. Az emberek ösztönös védekezése az, amikor próbálnak nem tudomást venni az élet olykor kíméletlen változásairól, s azt erősítgetik magukban, ez velünk nem történhet meg. Gondolkodhat így néhány főiskolai oktató is a felsőoktatási törvény által előre vetített követelmények kapcsán. Az intézménynek azonban létkérdés, hogy számoljon a valósággal. Mi nem vagyunk magán- főiskola, kétharmad részben a magyar állam tart fenn bennünket. Van tehát módja egy törvényben vélekednie arról, hogy milyen felsőoktatást akar. Márpedig az új törvény sarkalatos kérdése az integráció, méghozzá nem csupán a gazdasági ésszerűség, hanem szakmai előnyök jegyében.- Vannak akik fölvetik egy a Kaposváron működő felsőoktatási intézmények közötti integráció lehetőségét. — Elismerem: megoldás lehet ez is. Ha egy város olyan szerencsés, hogy önálló jogi személyként létező főiskolái működnek egymás mellett, melyek képzése — másságuk ellenére is — kiegészítené egymást. Kaposváron jogi személyként mi vagyunk az egyetlen önálló főiskola. A másik kettő kar, illetve tagozat, melyek talán nem is túl szerencsésen egészítenék ki egymást, s talán a szándékaik is mások. Mindeközben nem odázható tovább főiskolánk átalakítása. Egyre több szakra, újszerű képzésre — köztük posztgraduális képzésekre — van szükség a fönnmaradáshoz. E képzések indításáról ugyancsak a magyar akkreditációs bizottság dönt, méghozzá preferenciákat adva az integrált intézményeknek. Egy universitas keretei között sokkal több lehetőségünk lenne arra, hogy az említett állami kétharmad mellé megkeressük a hiányzó egyharmadot, szakok indításával, kurzusokkal, szakirányú továbbképzésekkel. A karok között létrejöhetnek közös vállalkozások. 1997 széptemberé- ben főiskolánkon száz jogi ügyintéző levelező képzése kezdődik meg. Ez a képzés a pécsi állam- és jogtudományi kar tagozataként indul majd meg, de Kaposváron. A főiskolának és a munkában résztvevő oktatóinknak is komoly haszna származik belőle. Ha a pécsi universitás része leszünk, mindez nappali tagozaton, közös vállalkozásként működhetne. A pedagógusképzés különböző szakterületein vannak olyan tananyagrészletek, melyek közösek, legyen szó óvónő-, tanító vagy tanárképzésről. Egy egységes egyetem keretei között ezek az úgynevezett kredit-ek beszámíthatók, a Pécsett működő szakképzések egy része idehozható. Az integráció nemcsak eszköz, feladat, lehetőség, hanem kényszer is. A törvényben áll,hogy aki 1998 decemberéig nem része egy nagyobb egységnek, azt törlik a felsőoktatási intézmények sorából. A pécsi egyetemnek tett - az integrációt igenlő - szándéknyilatkozatot főiskolai tanácsunk - belátva, hogy ez érdekünk - megszavazta. — E szándékot azonban nem tette magáévá az oktatói kar egésze és a szakalkalmazottak egy része. Vannak, akik — igaz, jórészt érzelmi érvekkel — még vitatják ezt a lényegében elkerülhetetlen jövőbeni lépést. — Az ellenérvek mögött személyes érdekek, félelmek is meghúzódnak. Félelem a magasabb követelményektől, a létbizonytalanságtól. S bár megváltozott életünk velejárója, hogy az állását mindenkinek egyetlen munkahely sem garantálja, meggyőződésem, hogy oktatóink túlnyomó része számára az integráció nem veszélyt, hanem lehetőséget jelent. A pécsi egyetem oktatói semmiképp sem pályáznak a helyükre. Tény viszont, hogy a felsőoktatási törvény által előírt — s most már számon is kért — minőségi követelményeknek meg kell felelni. Nem én döntöm el, s még csak nem is Pécsen fogják eldönteni, hogy ki a főiskolai tanár, ki a docens, ki az adjunktus és ki a tanársegéd. Ezek követelményeit a törvény határozza meg. A kutatómunka és a kiemelkedő szakmai-gyakorlati tevékenység mellett például a nyelvtudás követelményéből sem lehet engedni. Megértem egyes emberek félelmeit, nem szeretem viszont a félelemgerjesztést, amikor valaki saját presztizsérdekét intézményi érdeknek próbálja föltüntetni. Amennyiben egy intézmény — a függetlenség jelszavával — a törvény ajánlásával ellenében is önálló marad, számolnia kell a következményekkel, elsősorban az ellehetetlenüléssel. A függetlenség csak idea. Az intézményeknek szakmai autonómiájuk van, egy főiskolai karnak is, ezt pedig senki nem kérdőjelezi meg. Ha egy modernebb, átjárható rendszert akarunk, akkor ez a döntés nyilván érint embereket. Szó sincs azonban arról, hogy oktatóink zömének veszélybe kerülne az állása. Mellesleg bármely intézménynek — a nem integrálódottaknak is — hosszú távon meg kell tervezniük személyi állományukat, összhangba hozva a feladatokat és a létszámot. Az életképességnek ezt a feltételét nem lehet megúszni egy önálló intézményben sem. — Az „Integráció vagy önállóság?” kérdéshez kapcsolódó belső viták és feszültségek, mennyire terhelik meg az intézmény életét? — Egy krízishelyzet következményei mindig szomorúak, sok energiát és időt vesznek el a munkától. A magyar felsőoktatásban most szinte mindenütt konfliktusok erőterében születnek a döntések. Mindenütt felszínre kerülnek a partikuláris érdekek, előbukkannak a sérelmek és félelmek. A napi érdekekkel szemben nehéz a hosszabb tá- vúak mellett kiállni. Vezetőként mégsem tehetek mást. Törekvéseimben elsősorban a fiatalabb kollégáktól kapok támogatást, akik értik, hogy egy egyetemi kar oktatójaként jobbak a lehetőségeik a tudományos fokozat- szerzésre, szakmai kapcsolatok teremtésére, végül is a szakma nemzetközi szintjének elérésére. No és a hallgatóktól, akik az első pillanatban felismerték, hogy az integráció számukra az átjárhatóságot jelenti, hogy a főiskola ily módon egy tudományegyetem pecsétjét garantálja a diplomájukon. Sajnos, egy tanítóképző főiskola ma egy kicsit zsákutca is a felsőoktatásban. Ha például itt végzett egy az idegennyelv tanulásban eredményes hallgató, s később nyelvtanár akart lenni, mindent elölről kellett kezdenie. Még csak nem is az egyetemen folytathatta tanulmányait, hanem a tanárképző főiskolán. 11 évig tanult, mire nyelvtanár lehetett. Egyetemi karként konvertálható tudást adhatunk. Az említett szándéknyilatkozatban 1998 január elsejét jelöltük meg határidőként, hogy az addigi tárgyalásokon legyen idő a döntés megalapozásához. Ezeken a tárgyalásokon az integráció leghevesebb ellenzői is ott lesznek. Remélem, idővel ők, a főiskolai gyarmatról beszélők is fölismerik, hogy minél nagyobb egy egyetem, annál kevésbé áll fönn a csatlakozók gyarmattá alacsonyításának veszélye. Az egyetemnek az az érdeke, hogy erős, szakmailag autonóm karai legyenek, melyek egymással hatékony kapcsolatokat tudnak kialakítani. A szenátus soha nem avatkozik bele a karok szakmai ügyeibe. Ha az integráció valakinek előnytelen, akkor az épp a főigazgató, no meg a gazdasági igazgató. Mindkettőjüknek erős kontrollal kell a továbbiakban dolgozniuk. Engem ez nem zavar. Alázattal szoktam elfogadni a feladatokat, s most is az intézmény egészének jövőjét igyekszem egyengetni. Akár a saját érdekem ellenében is. — Merre tart hát végül is a kaposvári tanítóképző főiskola? — Remélem, hogy az intézmény modernizációja, s ami nélkül ez elképzelhetetlen az integráció felé. így nem kellene attól félni, hogy idővel visszacsúszunk líceummá, középiskolává, hogy visszaszív bennünket a középszerűség. Azok a főiskolák, melyek az önállóságukat görcsösen őrizgetik, nagyon súlyos következményeket vállalnak, az önkormányzatra maradhatnak. Én nem hiszem, hogy adott esetben a kaposvári önkormányzat — mely szereti és segíti főiskolánkat — képes volna akárcsak kétharmad részében is fönntartani az intézményt. Ezt a terhet már csak azért sem vállalhatnák, mert ide korántsem csak kaposvári gyerekek járnak. Az integrációs vitában személyemet ért támadások sorában az is elhangzott, hogy eladtam a Bajcsy-Zsi- linszki utca felét. Pedig hát ez a főiskola itt marad, csaK épp több lehetőséghez jut, és több lehetőséget kínál az oktatóknak, a diákoknak és a városnak is. Szóval nem a főiskola megy Pécsre, hanem inkább az egyetem jön Kaposvárra. — Köszönöm a véleményét. Bíró Ferenc PÁLYÁZ AT a városgondnokság intézményvezetői állása betöltésére Nagyatád Város Képviselőtestülete pályázatot hirdet a Nagyatádi Városi Önkormányzat Városgondnoksága vezetői állására Feltételek:- magyar.állampolgárság,- büntetlen előélet,- az intézmény tevékenysége szerinti szakirányú felsőfokú iskolai végzettség. A pályázat elbírálásánál előnyben részesül szakirányú, legalább 3 éves vezetői gyakorlattal rendelkező pályázó. A vezetői állás betöltésének módja: határozatlan időre szóló vezetői megbízás. Bérezés: a Kjt szerint. A pályázathoz csatolni kell:-diplomamásolatot,- 3 hónapnál nem régebbi erkölcsi bizonyítványt,- önéletrajzot,- eddigi szakmai tevékenység leírását. A pályázat benyújtásának ideje: A Somogyi Hírlapban történő megjelenést követő 2 hét. A pályázatot Nagyatád város polgármestere címére - Ormai István, 7501 Nagyatád, Baross G. u. 9. - kell benyújtani. számítógépes Tanfolyam Kaposvár Petőfi u. 47 882/319-550 N Számítógépkezelő kezdő 5,000 Ft Számítógépes titkárnői 10,000 Ft Excel 5.0 10,000 Ft Word 6.0 10,000 Ft © délelőtt © délután © este © hétvégén ® Kismamáknak, munkanélkülieknek 1,000 Ft kedvezmény. 3 4COLONIA Az UAP - a világ ötödik, Európa második legnagyobb biztosítási csoportjának - magyarországi tagja a Colonia Biztosító Rt.- felsőfokú végzettségű,- szakmai tapasztalattal (biztosítás, értékesítés),- jó szervezőkészséggel,- vezetői tapasztalattal, megyei igazgatót keres az alábbi feladatkörbe:- értékesítési szervezet fejlesztése, .- új munkatársak felvétele,- munkatársak oktatása,- megyei értékesítési szervezet irányítása. Gépkocsi használat szükséges! Kínálunk:- kiemelten magas, teljesítményarányos bérezést,- 2000 km/hó költségtérítést,- magas szintű szakmai képzés*. A pályázathoz géppel és kézzel írt önéletrajzot, bizonyítvány másolatokat és igazolványképet kérünk mellékelni. Cím: Dukai Ferenc régióigazgató, Colonia Biztosító Rt., 7621 Pécs, Citrom u. 2. _____________________ _____________________''________________________(28380)
