Somogyi Hírlap, 1996. szeptember (7. évfolyam, 204-228. szám)

1996-09-07 / 209. szám

1996. szeptember 7., szombat SOMOGYI HÍRLAP SOMOGYI TÁJAK 5 Egynyáriak A régi balatoni kereskedők még ma is olyan magas szinten műve­lik a szakmát, mint régen. Egyre kevésbé öröklődik azonban az üz­let apáról fiúra. A balatoni butikok, borkimérések, kolbászsütők je­lentős része szezononként gazdát cserél. Az új bérlő nem is sejti, hogy öt nyár óta ő az ötödik „gazda”. A szép remények gyorsan összeomlanak. Spórolni kezdenek; a villannyal például úgy, hogy kihúzzák a hűtő dugóját a konnektorból. A hús, tej, tojás szerintük eláll anélkül is. A számlával is spórolnak; csak annak adnak, akiből kinézik, hogy ellenőr. A tulajdonost a feketén ott dolgozó, vagy papíron mindössze 14 ezer 500 forintot kereső alkalmazott sok esetben nem is ismeri, ők egynyáriak csupán: megpróbálják min­denféle trükkökkel elszedni a turista pénzét, aztán illa berek. Ma­guk után hagynak minden problémát. Rájuk mondják azt a hatósá­gok: vizsgálnak egy olyan személyt, aki nem is létezik. A becsüle­tes fajtából való sikeres vállalkozók mindahányan jól tájékozottak. Másképpen nem is mehet a szekér. A Kisosz minden szezon elején információkkal látja el tagjait. Az Apeh 58 esetben ellenőrizte a nyugtaadási kötelezettség teljesítését Kisosz-tagnál, és csupán ket­ten hibáztak. Mások tekintetében ez az arány összehasonlíthatatla­nul rosszabb. Már egy éve élnie kellene a törvénynek, ami a kamara kezébe adja a vizsgáztatás, ellenőrzés, szankcionálás jogát. E szerint pél­dául a figyelmeztetést követően egy hónap után egyszerűen be le­het zárni az üzletet. Ma még 20 ezer lakosnál többet számláló tele­pülések vezetői, apparátusai is küszködnek a mindenre fittyet há­nyó vállalkozóval. A problémák mindig visszatérnek. A vendégek is? (Czene) Minimum ár a szőlőért A Dél-Balatoni borvidék hegy­községi tanácsának választmá­nya delegációt küldött a legna­gyobb szőlő felvásárlókhoz, hogy megállapodjon a területén érvényes védőárakban a mintegy 3000 hektár ültetvényen gazdál­kodó 4500 szőlősgazda képvise­letében. Ennek ellenére a szőlő árát továbbra is a piac határozza meg, azonban a hegyközségi ta­nács ajánlata, hogy a szőlő mi­nimum kilónkénti ára 30 forint legyen. S ez biztonságot nyújt a szüretelőknek. Megkezdték a szőlő és pince kataszter összeállí­tását is, mert ez a nyilvántartási rendszer az alapja a piac szerve­zésnek és a szakmai fejlesztés­nek. A cél: ne csak hazai, hanem európai viszonylatban is átjár­ható legyen. A Dél-Balatoni borvidék öt hegyközsége már ki­dolgozta az adatbázisát. Fürdőzők a századelőn Balatonszárszói fürdőzők, az 1910-es évek képeslapján Pßrtjßr&k. i Balatonié r&ztWÜrdő. A hétvégén zárul az a fotókiállí­tás, amely Balatonszárszó múlt­ját mutatja be korabeli képeken. Az értékes dokumentumokat dr. Pordán Erzsébet gyűjtötte. Ta­lán az egyik legérdekesebb ez az 1910-es évekből származó fel­vétel az önfeledt balatonszárszói fürdőzőkről. A polgármesteri hivatal székházában most csak a fotókiállítástól búcsúznak a lá­togatók. Állandó bemutatóként itt marad az a régészeti tárlat, amelyet Idős ősz Józsefnek a te­lepülésen és környékén gyűjtött leleteiből rendeztek be. A lelkes faluszépítő Ázsoth Gyula nyu­galmazott iskolaigazgatóval ja­vasolta annak a millecentenári- umi emlékműnek a létesítését, amelyet fel is avattak Szárszó régi településrészén. Balatonszabadi lámpása Zákonyi János 70 éve kapta meg diplomáját a híres budai állami tanítóképző intézet­ben. Rubindiplomáját most vehette át a balatonszabadi általános iskolában, ahol 52 éven át nevelt generációkat. Az ünnepen megjelent 15 „kisdiák”, akik valaha az első osztályába jártak. Mindany- nyian 76-77 évesek; ősz, haj­lott hátú emberek már. Ar­cuk ráncos az időtől, és az emlékező mosolytól. Édesapám 1912-ben nyerte el harminc pályázó közül a siófoki kántortanítói állást — emléke­zett. — Később én is „lámpás­nak” tanultam, a diplomámmal előbb Gárdonyi Géza katedrá­jára léphettem Karádon, aztán 52 évig tanítottam balatonsza­badi apróságait. Megesett, hogy egyszerre 165 elsősnek okítot­tam a betűvetést. Szabad időben sokat jártam a Balatonra. Akko­riban az ország gazdagjai az Adriai-tenger partjára Dalmá­ciába jártak nyaralni. Az ott ta­pasztaltak nyomán próbálta ké­sőbb nálunk is meghonosítani az idegenforgalmat néhány jö­vőbe látó, jó üzleti érzékkel rendelkező, alkotó kedvű em­ber. Mindahányan zsidók vol­tak. A víz akkoriban a mai Bat­thyány utcáig nyújtózkodott, lentebb még legalább nyolcvan centi magas hullámok hömpö­lyögtek. A turisztikában gon­dolkodók szőlőültetvényekkel teli sóstói domboldalakat vásá­roltak a veszprémi káptalantól. Kisvasutat is építtettek odáig, azzal hordták a kitermelt földet a Balaton-partra. Ennek a töl­tésnek az egyik végén ma a móló áll, odébb pedig a szállo­dasor. Az első vendégek persze nem hotelben laktak, hanem a közeli falvakban vettek bérbe néhány hétre, pár hónapra pa­rasztházakat. Zákonyi János testvére, Fe­renc néhány éve távozott az élők sorából. Ő volt a balatoni titkok — a víz, a várak, az itt született népmesék — legjobb ismerője. Számtalan érdekes könyv írója, a nagy tó egyik le­A rubindiplomás Zákonyi János FOTÓ: CZENE ATTILA gelvakultabb szerelmese. Zá­konyi János szereti a vizet, de a földhöz — mint beszélgeté­sünkkor kiderült — erősebb gyökerek kötik. — A föld a magyar ember megélhetésének alapja — ma­gyarázta. — Keservesen műkö­dik a gyáripar, az idegenforga­lom is visszaesett, s nem élhet ezekből mindenki amúgy sem. Fiatalságom földművelők kö­zött telt; a katolikus vallású szegények közül nagyon sokan dolgoztak cselédként. Becsül­tem őket, együtt éreztem velük. Apám sokszor mondogatta: Magyarországon a nagyurak számára van megterítve az asz­tal évszázadok óta, akik nem engedik élni a szegény embert. Korábban volt rá mód, hogy megváltoztassák a szívüket, de ma már — úgy látom — erre semmi esély. A gazdagok csak pörlekednek, esetleg vígasztal­nak, de nem adják oda felesle­güket a rászorulóknak. Az or­szággyűlésben ülők sem tudják a kivezető utat megmutatni úgy gondolom, hatalmi harc folyik a közösség kárára, aminek a tétje az: ki legyen a legcsillogóbb farkú kakas a szemétdombon. Erőszakkal — pisztollyal, kés­sel, ököllel — pedig csak keve­sek képesek javakat szerezni. Az idős pedagógus a min­denkori, hatalmon lévő párt(ok) nevétől, ígéreteitől függetlenül vallja: dacolni kell velük. Kriti­kus hangvételre van szükség, mert mindig becsapják az el­esetteket. — Nekem az életfilozófiám az, hogy segítsek mindenkinek, mindenhol, minden tisztességes dologban — summázott Záko­nyi János. — Ez persze nem hit, hanem ész kérdése. Hogy a mai fiatalokat milyen ideák mozgat­ják, azt nem tudom pontosan. Hozzájuk is méltatlannak tar­tom, ha alaposan berúgva vé- gigüvöltik éjszakánként a főut­cát. Úgy gondolom: egy okos, humánus ember csodákat te­hetne velük. A szülőktől, tiszta kezű tanítóktól függ, hogy mi­lyen érzelmű állampolgárok lesznek belőlük. A mondatok egy pillanatra kifogynak. A las­san fogalmazódó gondolatok nyomán a Siófok várossá ava­tása előtt még Balaton parttal büszkélkedő Szabadi utcáin járhattunk. A századdal csak­nem egyidős barátok között. Hogy mi újság a Dicsértessék utcában? A Balassáék sajnos már meghaltak, de a szembe szomszéd Vidovics néni még a kertbe is kijár dolgozni. A régi házakat errefelé sárból tömték deszkák közé; mocsaras vi­dékre kergette egykoron a török a lakosságot, az ősöket. Renge­teg régiség mesél az öregeknél is beszédesebben a múltról; ró­mai sestertiusok, Szent István király vincellérjének pecsétje, szovjet ágyútöltelék. Ilyen em­lékek között dolgozott Zákonyi János. Ő is letette — derekasan — névjegyét a balatoni régió­nak ebben a szegletén. Hogy milyen lesz a követ­kező nemes okmány, amit majd megkap? Nem tudja, talán vas­diplomának hívják. Öt év múlva járna. Azt mondja erre: azt meg is kellene érni. Az egészséggel nincs semmi baj, no de ő a tízemeletes lakóház közös képviselője... Czene Attila Ságvári természetbarátok A ságvári önkormányzat jól boldogul az idei évben is. Nem küszködnek pénzhiánnyal, sőt, fejlesztésekre is gondolhatnak. Nem csak utcákat, járdákat be­tonoztak, üzleteket építettek az utóbbi időben; szépen szövődik a közösségi élet is. Juhász Gyula, a Csalogány Természetbarát Kör vezetője elmondta: jártak már Pannon­halmán, Veszprémben és Bu­dapesten . Ópusztaszerre két­szer is elmentek. Négy napot töltöttek el a Blikkben, most a gemenci erdőkbe készülnek. —: A lakosság összetétele meglehetősen sokszínű, de az igényes programokat mindenki szívesen fogadja — mondta Ju­hász Gyula, aki a művelődési ügyek felelőse is. — Helyben is megfelelő szintű kulturális szolgáltatásokat kívánnak meg, s ezt az igényt biztosítani is tud­juk. Az önkormányzat igyek­szik megteremteni a feltételeket ehhez. Egyetlen problémánk, hogy nem rendelkezünk olyan teremmel és a hozzá tartozó ki­szolgáló helyiségekkel, ahol sokszereplős színdarabokat is elő lehetne adni. C. A. Gázzal fűtenek a ságvári iskolában Ságvár önkormányzata kivál­totta a széntüzelésű kazánokat; korszerű gázkazánokat szerelte­tett fel az általános iskolánál. A beruházás 1,6 millió forintjába került a községnek. Balatonszabadi jegyző nélkül Megszűnt a balatonszabadi jegyző, dr. Szukics Sándor munkaviszonya. Hosszú viták után közös megegyezéssel, a bér terhére vált meg az önkor­mányzattól. A helyettesítése megoldott, a pályázatot a tör­vényes határidőn belül kiírják az állás betöltésére. Fekete lett a fonyódi piros A fonyódi piacon elszaporodott „itt a piros, hol a piros” tiltott szerencsejátékosok ellen léptek fel a napokban a rendőrök a polgármesteri hivatal közremű­ködésével. Tizenhárom, több­ségében budapesti XIII. kerü­leti lakost állítottak elő a rend­őrök a polgármesteri hivatal ál­tal készíttetett fényképek és rendszámadatok segítségével. A gyorsított eljárás után a leg­súlyosabb bírsággal bocsátották el a tiltott szerencsejátékosokat. Szennyvíztársulat Balatonszárszón A balatonszárszói üdülőterüle­ten kezdte meg a napokban a szennyvízcsatorna építését a barcsi Premil Kft. Az 58 millió forintos beruházáshoz 17 mil­liós céltámogatást és 10 milliós környezetvédelmi alap támoga­tást kapott az önkormányzat. Az érdekeltek portánként 100 ezer forintos hozzájárulást fi­zetnek tíz évi részletfizetéssel. Kinyitották a a Sió-zsilipet A Balaton vízszintjének meg­emelkedése miatt és a várható hidrometeorológiai viszo­nyokra tekintettel a Balatoni Vízügyi Kirendeltség apasztó vízeresztést rendelt el a siófoki vízleeresztő zsilipen. Konok a Volán Tumultus a szóládi buszokon Szóládi szülők panaszolták az egyre nehezebben elvisel­hető tumultust a reggeli bu­szokon. Szeptembertől kényszerű in­tézkedésként megszüntette az általános iskolát a képviselő- testület, most az alsó tagozatos gyerekeket is Balatonszár­szóra viszik. Csakhogy a reg­gelente 7 óra 5 perckor innen továbbinduló buszon már ott vannak a teleki, a nagycsepe- lyi és a kötcsei diákok, no és a munkába ingázó falubeliek. A szóládiak szerint ezeken a já­ratokon legalább 140 utas zsú­folódik össze. A gyerekek úgy tolják fel egymást a járműre. A szülők féltik őket az ag­gasztó állapotok miatt. Gyako­riak a szóváltások a sofőrök­kel is, de ez nem javít a hely­zeten. Vörös Gyula szóládi pol­gármester elmondta, hogy év­tizedes probléma ez a körzet­ben. Annak ellenére, hogy most Szóládról mindössze há­rom gyermekkel jár több Bala­tonszárszóra mint tavaly, tel­jesen jogos a szülők aggo­dalma. Ezért tárgyaltak már augusztusban a Kapos Volán­nal, de nem jutottak dűlőre. Felmerült az iskolabusz vásár­lása is, amelyhez most lehet központi pénzekre pályázni. Ám a fenntartást nem bírja a falu költségvetése. A többi te­lepülés pedig, ahogy a pol­gármester fogalmazott, úgy véli, az ő gyerekei felfémek a buszra. Vörös Gyula azt fon­tolgatja, hogy a Művelődési és Közoktatási Minisztériumhoz fordul: ha már a kormányzati intézkedésekkel arra kénysze­rítik a kistelepülést, hogy megszüntesse az iskoláját, ak­kor segítsen. Bereck Gyula ba­latonszárszói polgármester közbenjárásával kaptak ígére­tet a szárszói Balatoni Szőlős­kert Tsz-től, hogy november­től beállítanak egy járatot, hogy legalább télen könnyít­senek az iskolába ingázó gye­rekek helyzetén. Természete­sen ehhez a segítséghez is plusz pénz kell... G. M. Csatornaprogram Bogláron Az ősszel három éves csatorna építési beruházás kezdődik Ba- latonbogláron. Az értéke 140 millió forint. Idén a császtai vá­rosrészben a Gaál Gaszton utca és a Várdomb közötti öt utcá­ban és a Március 15. téren fektetnek szennyvízvezetéket. Ez a fejlesztés csaknem öt­venmillió forintba kerülw az önkormányzat költségvetésé­ből nyolcmillió forintot ad hozzá, illetve sikeres pályáza­tokkal a központi céltámoga­tási keretből tízmillió, a kör­nyezetvédelmi alapból tizen­két millió forintra számíthat Boglár. Száztíz család portán­ként százezer forintos érde­keltségi hozzájárulást fizet tíz évi kamatmentes részlet lehe­tőséggel. Gáspár Lászlótól a polgármesteri hivatal csoport- vezetőjétől megtudtuk a mai napig már hatvanan jelezték csatlakozási szándékukat. Rö­videsen meglesz a társulási tör­vényben előírt hatvanhat száza­lékos részvételi arány. A beru­házó csatornamű társulat Kenéz István elnökletével a Közbe­szerzési Értesítőben meghir­dette a kivitelezői pályázatot és október elejéig várják a vállal­kozók jelentkezését. A császtai városrészben legkésőbb a jövő nyárra szeretnék befejezni a munkát az utak helyreállításá­val együtt. A következő évben a Gyep utcában és környékén, majd 1998-ban a Zrínyi utcában foly­tatják a csatornázást. Ma Bala- tonboglár területének 80-90 százalékán működik a környe­zetvédő szolgáltatás. A három éves fejlesztés sikeres befejez­tével csaknem elérik a teljes el­látást. Mindössze néhány utca marad, mint a Kikötő utca és a Dózsa György út. Ez a főútvo­nal azért okoz gondot, mert az előírt úthelyreállítás több pénzt igényel, mint a szennyvízveze­ték megépítése. Komolyabb feladat Szőlőskislak csatorná­zása, mert ehhez fővezetéket kellene építeni a leilei szenny­víztisztítóig, vagy alternatív megoldás lehet egy mini tisztító telepítése, de ahhoz megfelelő tározó szükséges a tisztított szennyvíz elhelyezésére. Bár­mely megoldás mellett dönt az önkormányzat, jelentős költ­ségvetési pénzt kell előterem­tenie. G. M.

Next

/
Thumbnails
Contents