Somogyi Hírlap, 1996. szeptember (7. évfolyam, 204-228. szám)

1996-09-06 / 208. szám

1996. szeptember 6., péntek SOMOGYI HÍRLAP SOMOGYI TAJAK 5 A sült galamb, és a turista nem jön magától Vendégváró Szülök Édességek és írószerek a barcsi Szivárványnak Adakozó vállalkozók A barcsi Szivárvány általános iskolának gyűjtött több helybeli és pécsi cég. Az adományokat Szemere Márta igazgatónő vette át a gyűjtést kezdemé­nyező pécsi M.A.C. Bt képvise­lőjétől. A barcsi Gránit nagyke­reskedelmi vállalkozás, a Raab Karcher tüzép és a Bart építész­szervező kft, a pécsi Renoval- Anda Kft, a Modul Kft, a bara­nyai téglagyártó vállalat, vala­mint a Kereskedelmi és Hitel­bank Rt adományaiból mintegy 50 ezer forint gyűlt össze, mely — mint az igazgatónő elmondta — a legjobbkor jön, mivel tan­terembővítés és helynövelés vált szükségessé az iskolában. A sérült gyerekek száma ugyanis folyamatosan nő, s emellett az intézményben ha­marosan korai fejlesztő központ is indul, amellyel megyei fel­adatot vállalnak magukra. A gyűjtést kezdeményező cég ezen felül mintegy 30 ezer Adomány a Szivárványnak forint értékben édességet és író­szereket is ajándékozott a sérült gyerekek nevelésével foglal­kozó iskolának. A spanyol édességek kizárólagos impor­FOTÓ: PÖLÖSKEI TIBORNÉ tőre az ENSZ és a FAO élelmi­szeregészségügyi laboratóriu­maiban vizsgált és minősített termékeit hozta el a barcsi gye­rekeknek. N. L. Építőbrigád állástalanokból A turista, a szállóvendég nem sült galamb, s magától nem ta­lálja meg a vendégváró falusi­akat. Kemény munkával lehet csak kialakítani a falusi turiz­must — állítják Szulokban, ahol ennek a hat éve tartó ke­mény munkának most már az eredményét is látják. A tavalyi rossz szezon után az idei végre megint jobb — mondta Szakács Józsefié, azoknak a szulokiaknak egyike, akik vendéglátással foglalkoznak a faluban. Szu­lokban 20 ilyen család van. — Hat éve kezdtük, és bizony nem volt könnyű. Mert hiába a sok beszéd, nyilatkozat, hogy a turizmus a falu egyik kitörési lehetősége, kézzel fogható se­gítség, igazi támogatási rend­szer nincs mögötte. Létezik ugyan szervezet, amely a fa­lusi turizmust hivatott élénkí­teni, a művelőit segíteni. Szép pénzért föl is vesz a tagjai közé, tagdíjért rendszeresen jelentkeznek, de nekem még egyetlen vendéget sem küld­tek. Ma már látom, eredmény csak akkor várható, ha a falu­ban van valaki aki veszi a fá­Bélaváron csak tizenöten vág­tak bele, hogy pár holdon gazdálkodjanak. Nagyobb birtok nincs a faluban. A vál­lalkozások többségét szükség szülte; ilyen a Halász család gazdasága is. A bélavári szövetkezetben dol­gozik idősb Halász István, de két fia, István és Attila már vállalkozásba kezdett. — A földet a fiatalok nem szeretik, abba bele kell szü­letni — mondta id. Halász Ist­ván. — Az a legnagyobb gond, hogy nincs se tapasztalatuk, se eszközük. A visszakapott na­gyobb földterületeket is ezért adták bérbe. Mi két hektárt művelünk, ezzel megbirkó­zunk. István fiam vérbeli ke­reskedő, Attila meg segít neki a vállalkozásban. Halászék kukoricát és babot vetettek, burgonyát ültettek a földbe. A takarmány nagy ré­szét az állatokkal etetik föl; ami marad, azt értékesítik. Fel­téve, ha lesz rá kereslet is. A 3-4 növendék bikának és 20-30 sertésnek azonban sok eleség kell. A tápot nagyon drága; ezért jutott néha a disz­nóknak franciabarack, a tehén radtságot, és kapcsolatokat ke­res külföldi utazási irodákkal. Szulokban ez a valaki Sza­kácsnő volt, aki addig levelez- getett egy német utazási iro­dával, amíg el nem jöttek az iroda képviselői, és föl nem mérték a lehetőségeket. Ez­után elkezdtek szállingózni a turisták. — Ma már az Északi tenger mellől is jönnek hozzánk, egész Németországra kiterjed az üzletfeleink köre. Sok a visszatérő vendégünk is. Szülök egy csöppet köny- nyebb helyzetben van, mint a legtöbb falu, hiszen ez sváb ajkú település, a vendég szinte mindenkivel meg tudja értetni magát. Emellett nyújtja mind­azt ami egy magyar falutól el­várható: a jó levegőt, a csön­det, lehet a környéken va­dászni, több termálfürdő is van a közelben... A sok városi gyerek láthat élő tehenet, lo­vagolhat, lovaskocsira ülhet.... A szezont végigdolgozta a házaspár, Szakácsék most, az ősszel mennek nyaralni: né­hány nap múlva már Hajdú­szoboszlón pihenik ki a nyár fáradalmait. N. L. még banánt is evett. Mielőtt bárki tréfát sejtene, Halász István elmondta: — A fiam kereskedéséből származó, de eladásra alkal­matlan gyümölcsöt adja ne­künk, ezt etetjük föl a jószág­gal. Megfelelő arányban ke­verjük az eleségükbe, így semmi nem vész kárba. Én gyerek koromban soha nem et­tem banánt; igaz, először a te­hén is csak nézte. Aztán meg­barátkozott vele... Idősb Halász István a munka mellett ügyel kis gaz­daságukra. Ért hozzá, a szö­vetkezetben állattenyésztőként dolgozik. A Limusin hús­marha bikákat hárommázsásan adják le. Szlovén, horvát és német piacon nyolcvanezer fo­rintot is adnak érte. Ezért azonban keményen meg kell dolgozni, reggeltől estig. Ist­ván fiáék is segítenek neki az etetésben. — A kistermelők munkája még mindig nincs megfizetve — mondta idősb Halász Ist­ván. Sovány vigasz nekünk, hogy ezekben a hetekben is­mét emelik a sertés felvásár­lási árát. Németh István Építő-karbantartó brigádot szerveztek munkanélküliekből Barcson. Azok lehetnek a tag­jai, akik korábban az építő­iparban dolgoztak, és meg­szűnt a jogosultságuk a jöve­delempótló támogatásra. Má­justól máig összesen több mint 30 állástalan szakember for­dult meg a brigádban, és közel 300 ezer forint értékű munkát végeztek. A város közterüle­tein építési-javítási munkák­ban vesznek részt, s az intéz­ményeknél adódó karbantar­Napi száz kamiont léptetnek ki és be a barcsi határon. Ez a szám jelentős, és tovább nö­vekedhet a határátkelő terve­zett fejlesztésével. Ez a véle­ményük a szakembereknek és a kamionosoknak is. A budakeszi Unyi László és a miskolci Czeglédi Tibor Zág­rábba készül egy rakomány szappannal. Elmondták: nem sűrűn járnak errefelé, legutóbb az IFOR csapatoknak szállítot­tak utánpótlást. így nem is tud­ják igazán megítélni, hogy mekkora forgalomnövekedést jelentene Barcsnak a határát­kelő fejlesztése. Az azonban bizton állítják, hogy ez nem kis mértékű lenne, hiszen sok tási feladatokat végzik el. Se­gédkeztek a sportcsarnok-épí­tésnél is, s hamarosan a so- mogytamócai futballpálya pa­dozatát hozzák rendbe. — Miután lejár a jogosult­sága az állástalannak a jövede­lempótló támogatásra, további jogosultságot csak akkor sze­rezhet, ha három hónapon át dolgozik — mondta Kimpf István, a szakmunkásképző igazgatója. — Dolgozni lehet az árokparton kaszálgatva is, de nekik is jobb, és több hasz­kollégájuk számára lerövidí­tené az utat. További forga­lomnövekedést jelentene a növény- és állategészségügyi állomás létrejötte is. Sülé Fe­renc, a vámhivatal parancs­noka ugyanezen a véleményen van. — Tapasztalataink alapján elmondható, hogy a kamiono- sok jó néven vennék a terve­zett határfejlesztést, és meg­alapozott az is, hogy ezzel jó­val nagyobb átmenő forga­lomra számíthatna a város. A vámparancsnok a forga­lomnövekedés mértékét is megsaccolta: — Ha létrejön a növény és állategészségügyi állomás, ez már önmagában harminc­not is hajtanak, ha a szakmá­jukban dolgoznak ez idő alatt. Ezért jó ez a lehetőség, ame­lyet a helyi munkaügyi kiren­deltség, a városgazdálkodási vállalat és az 525. számú szakmunkásképző intézet kö­zösen teremtett meg. A bri­gádmunkának némi nevelő ha­tása is van ezekre az embe­rekre: volt akit ittasság miatt el kellett küldeni. Visszaké- redzkedett, és ezután fegyel­mezetten ledolgozta az ide­jét. N. L. negyven kamionnal nagyobb forgalmat jelentene. Abból gondolom ezt, hogy korábban nem egyszer ennek hiánya mi­att kellett másfelé irányíta­nunk szállítmányokat. S még ez a szám is tovább nőhet, hi­szen a kamionosok arra men­nek, ahol gyorsabb az ügyin­tézés, hamarabb átjuthatnak a határon. Ha lehetőség nyílik a barcsi átkelőn az előkezelésre, és nem a határon kell vára­kozni a kamionoknak, ezzel több hely és idő jutna a sze­mélyforgalomra is, amely így szintén tovább nőhet. Márpe­dig az átkelő területének növe­lése, a várost elkerülő út meg­építése mindezt lehetővé teszi. N. L. Orgona az épülő templomnak Az új csurgói református temp­lom még csak tervrajzon léte­zik, de már a belső berendezé­sére is gondolnak. Korpádi Já­nos csurgói származású hollan­diai lakos egy huszonötezer gulden — két és fél millió fo­rint — értékű orgonát ajánlott föl a felépülő templomnak. Állásajánlatok Dél-Somogyban A barcsi munkáltatók takarító, raktári segédmunkás, eladó és villanyszerelő szakmában kí­nálnak munkát a helybeli il­letve környékbeli munkanélkü­lieknek. A barcsi munkaügyi kirendeltség tájékoztatásából kiderül, hogy alkalmazásra ke­resnek vízügyi képesítéssel és hajóvezetői vizsgával rendel­kező jelentkezőt is. Új helyen a csurgói bölcsőde Hétfőtől új helyén folytatja működését a ésurgói városi bölcsőde. A rendelőintézet déli szárnyában a megszüntetett hétvégi ügyeleti egység helyén alakították ki az új intézményt. A másfél millió forintos beru­házásból a Konzol Kft kivitele­zésében a gyermekgondozás jobb feltételeit sikerült megte­remteni. A volt bölcsőde he­lyére a IV. számú óvoda költö­zik. Az átalakítási munkákat még szeptemberben elvégzi a polgármesteri hivatal köz­munka brigádja. Támogatás az iskolakezdésre A homokszentgyörgyi önkor­mányzat támogatást nyújt a tanévkezdéshez a falu iskolás- és óvodás korú gyerekeinek. Az általános és középiskolás diá­kok kétezer forint, az óvodások ezerötszáz forint támogatást kapnak. A helybeli iskolások csáládjainak ennyivel keve­sebbe kerülnek a tankönyvek, a más iskolába járók a pénzt kap­ják meg. Összesen százkilenc- ven homokszentgyörgyi gyerek kap idén támogatást a tanév­kezdéshez. Kevesen fogtak mezőgazdasági vállalkozásba Banánt is eszik Bélaváron a tehén Napi száz kamion a barcsi határon Iskolába jött a székely lány Darányban Potonyiéknál a két fiú mellé egyik napról a másikra egy lány is ke­rült. Kovács Kingát azonban nem a gó­lya hozta, hanem félig-meddig a kény­szer. Erdélyből, Székelyderzsről érke­zett, hogy itt járja ki a gimnáziumot, és — mint a beszélgetésből kiderült — esetleg a főiskolát is. Darány és Székelyderzs között testvérkap­csolat van, innen az ismeretség — mondta Potonyi István. — A diákcserék alkalmával került hozzánk Kinga. Megismertük és ha­mar megszerettük. Amikor kiderült, hogy otthon az általános iskola után hiába jelent­kezett a tanítóképző középiskolába, elkezd­tünk gondolkodni, hogy miképp segíthet­nénk. A kislány ugyanis nagyon jó tanuló volt, egyértelműen azért utasították el, mert nem volt protekciója és nem volt román. Ez meghatározta volna a sorsát, hiszen sem má­sik iskola, sem munkalehetőség nincs ott a közelben. Annak sem volt értelme, hogy vár­jon egy évet és újból jelentkezzen, hiszen a magyarok csak a legritkább esetben kerül­nek be az ottani tanítóképzőbe. Mi felaján­lottuk: jöjjön át tanulni Magyarországra. Be­fogadjuk, hiszen ahol két gyerek jól lakik, ott jut a harmadiknak is. Ésszerű döntés volt, de nem volt könnyű meghozni. A szülei sírva engedték el a kis­lányt. — 1000 kilométerre tanulok az otthonom­tól. Nagyon jó itt, de sokszor van honvá­gyam — mondja Kinga, aki a szigetvári gimnáziumba jár. — Tudja nagyon nehéz körülmények között élünk otthon. A falum­ban, amely nagyobb, mint Darány, nincs bolt, és összesen 8-10 családnak van autója. Naponta egyszer, vagy egyszer sem jár be busz Székelyudvarhelyre. Édesapám mun­kanélküli, édesanyám könyvelő egy iskolá­nál. Erdélyben nagyon nehéz ma fiatalnak lenni. Sok hozzám hasonló korú csak ül ott­hon, nem dolgozik, nem képezi magát, hi­szen egyikre sincs lehetősége. Drávatamási és Drávagárdony — amely szintén testvérkapcsolatban áll a székely- földi településsel — támogatja a leány tanu­lását. Azt a pénzt, amit a falusi gyerekek tá­mogatására megszavaznak a testületek, megkapja ő is. Amikor arról érdeklődöm, hogyan lesz tovább, azt mondja: tanító, vagy tanár sze­retne lenni. Nem sok reménye van azonban, hogy otthon bekerüljön egy főiskolára, ezért valószínű, hogy további négy-öt évet tölt még itt. De ha elvégezte a szükséges iskolá­kat, haza megy — erősíti —, mert csak ott­hon akar tanítani. — Kell az otthoni gyerekeknek a jó ma­gyartanár, hiszen óriási elszigeteltségben él­nek. Persze nemcsak a hivatástudat visz vissza. Azért is szeretnék hazamenni, mert én már csak oda tartozom. Járt már a Hargi­tán? Ha igen, akkor tudja, hogy miről beszé­lek. Olyan tiszták a patakok, hogy inni lehet belőlük. Érintetlen a természet, őszinték az emberek, erős az összetartás. Nagy László Negyven év a pályán Négy évtizede lépett először a katedrára Horváth József ta­nító, aki 21. tanévét kezdte meg tizennyolc tanítványával a rinyaszentkirályi háromosz­tályos tagiskolában. Min­denki „tanár bácsija” - hétt éve naponta Nagyatádról jár a kistelepülésre.- Hubay István tanítótól vettem át az iskolát - mondja. - Szüleimtől sok jó dolog mellett őszinteséget is tanul­tam. Most ez mondatja velem, hogy igazán jól érzem itt ma­gam. Szentkirály már az én falum is. Huszonegy évvel ezelőtt Görgetegről úgy kerül­tem ide, hogy egy évig mara­dok. Ennyi lett belőle. A tanító az összevont osz­tályban egész nap együtt van a diákjaival, az összes tanulóra figyelni kell.- Ez az én munkám, erre szegődtem, ezt nekem meg kell tennem. Nálunk nincs lyukasóra. A gyerekekkel együtt töltött idő mindennél többet ér - teszi hozzá Hor­váth József. Nincs olyan gye­rek, akit valamiért ne lehetne szeretni. Akármilyen rossz is a gyerek, vagy rosszul tanul, mindegyikben van érték. In­nen elkerülve megállják he­lyüket a görgetegi felsőbb osztályokban is. Az iskolát nemrégiben tata­rozták.- Büszke vagyok a mi kis intézményünkre - sommázza véleményét -. Arra is, hogy innen elkerült tanulóink szí­vesen jönnek vissza. Németh István

Next

/
Thumbnails
Contents