Somogyi Hírlap, 1996. szeptember (7. évfolyam, 204-228. szám)
1996-09-02 / 204. szám
4 SOMOGYI HÍRLAP MEGYEI KÖRKÉP 1996. szeptember 2., hétfő Nehéz, de nem reménytelen a kis iskolák helyzete Az idei tanévkezdés már-már megszokott módon gondokkal terhes a közoktatási intézmények számára. Ezúttal a törvény módosítása ad okot fejtörésre, s ha valakit ez nem zaklatna föl túlságosan, az a kötelező óraszám-emelésen berzenkedik. Különös félelemmel néznek a tanév elé a kis iskolák: pedagógiai programkészítés, a NAT-ra való készülés köti le az energiákat ott, ahol olykor a megmaradás is elemi gond. Intézményvezetőket, és minisztériumi osztályvezetőt kérdeztünk: milyen tanévre számítanak? — Nagyon nehézre — válaszolt Ró- zsásné Horváth Erzsébet magyaregresi igazgatónő. — Mindenki rettenetesen fél, és ezt általában elmondhatom, mivel mi, kis iskolák vezetői külön tanfolyamon is találkozunk, elpanaszoljuk, elsírjuk egymásnak gondjainkat. Félünk a létszám-leépítéstől, ami egy kis testület esetében, amilyen a miénk, megoldhatatlan gondokat okozna. Emiatt félünk az iskolabezárástól is, mert abban a faluban, ahol nincs iskola, ott megszűnt a kultúra. Magyaregresen alsótagozatos iskola működik, mintegy 30 diák tanul az ösz- szevont osztályokban. Spórolni a teljes összevonáson, a háromfős testület további kurtításán lehetne, ez azonban veszélyeztetné a minőségi munkát. Wallinger Endre szennai igazgató- helyettes pedagógiai szaktanácsadóként is dolgozik, a Kaposvár és környéki iskolák vezetőinek segít eligazodni a törvényben. Legfontosabb feladatnak jelenleg azt tartja, hogy a pedagógus-társadalom köztudatába bekerüljön a pedagógiai programkészítés jelentősége. Ez a program leírja az iskola teljes tevékenység-rendszerét, a gyermekmegőrzéstől egészen addig, hogy eljuttatja a tanulókat egy alapfokú nyelvvizsgáig. — Mindez komoly helyzetelemzést igényel, a szűkebb társadalmi helyzet elemzését, hogy a célokat, a feladatokat pontosan és helyesen tudják megfogalmazni az iskolák — emelte ki az igazgató-helyettes. — Ezekhez kell rendelni a feltételeket, amelyek már az önkormányzati szférát is érintik: mit tudnak ebből biztosítani, ami még nem áll rendelkezésre. A pedagógiai programokat ugyan csak 1998. szeptemberére, a NAT tartalmi életbelépése idején kell elfogadni, ám jövő év őszére már körvonalazódnia kell a programoknak, hiszen költségvetési vonzatúk van. A kis iskolákat a pluszfeladat meg fogja terhelni, mivel kis létszámmal rendelkeznek. Ugyanígy pluszmunka lesz, pluszpénz nélkül a helyi tantervek írása vagy kiválasztása. Mindehhez szaktanácsadók segítségét lehet igénybe venni, ami viszont már pénzbe kerül. — A legnagyobb segítséget a Somogy Megyei Pedagógiai Intézet adja — tette hozzá Rózsásné Horváth Erzsébet —, mert a Kaposvár környéki kis iskolák vezetőinek például megszervezte azt a hat alkalomból álló tanfolyamot, ahol közösen elkészíthetjük a pedagógiai programunkat. Mint megtudtuk, a tanfolyam sincs ingyen, intézményenként 2000 forintba kerül. És akkor még sehol sincs a helyi tanterv, ami újabb költségeket ró az iskolafenntartókra. Az önkormányzatokra, amelyek többsége az utolsó leheletéig ragaszkodik iskolájához. — A mi polgármesterünk azt mondta, hogy ha az utolsó csepp erejükkel is, de küzdenek az intézmény fenntartásáért, és az iskola lesz az utolsó, amitől forrást elvonnak — mondta a magyaregresi igazgatónő. Az említett helyi tantervek mintái amúgy óriási számban, számítógépen vannak, de mint azt Fekete József, a pedagógiai intézet igazgatója tanácskozáson elmondta, még nem érkeztek meg a SOPI-hoz. A kötelező óraszám-emelés mumusa okozta egzisztenciális félelmek, és a közoktatási törvény módosításából következő feladatok, feszültségek tükrében kérdeztük a művelődési tárca osztályvezetőjét: milyen tanévet vár? — Az elmúlt hat évben sokkal elkeserítőbb helyzeteket is átéltünk már — mondta Horváth Gréta. — Nem is azért, mert a minisztérium jól dolgozott, hanem azért, mert a pedagógus tette a kötelességét. Bízom a pedagógusokban, és egy jobb tanévben. (Balassa) Kamatozó Kincstárjegy 1997/v . BIZTONSÁG TÍLSŐFOKON A havonta kibocsátott, egyéves futamidejű Kamatozó Kincstárjegy az egyik legnépszerűbb befektetés az értékpapírpiacon. Nem is csoda, hiszen jól kamatozik és rendkívül biztonságos. • Az állami garancia azt jelenti, hogy az állam garantálja a befektetőnek a névérték és a kamat kifizetését a futamidő lejártával. • A Kamatozó Kincstárjegy évi 23%-ot kamatozik, ami az egyéves futamidejű értékpapírok között különlegesen jónak számít. • Biztonságát tovább növeli, hogy nem kell hazavinni - értékpapír-számlán is tartható, ahonnan sem ellopni, sem elveszíteni nem lehet. • A Kamatozó Kincstárjegy a futamidő alatt másodpiaci forgalmban az OTP Értékpapír Ügynökség Rt., az OTP Bank, a Kereskedelmi és Hitelbank, a Magyar Hitel Bank és az MNB fiókjaiban napi árfolyamon adható és vehető. • Ugyanakkor a futamidő alatt is visszaváltható. (Igaz, hogy ebben az esetben csak a névértéket fizetik ki a befektetőnek.) • A Kamatozó Kincstárjegy könnyen elérhető, hiszen - amint az az alábbi listából is látszik - igen sokan forgalmazzák. A Kamatozó Kincstárjegy legújabb sorozata (1997/VIII.) 1996. augusztus 26-tól szeptember 6-ig jegyezhető. Jegyzési árfolyam az első héten 99,50%, a második héten 100%. A kibocsátás napja (egyben a kamatozás kezdete): 1996. szeptember 11. Évi kamata 23%. AZ ÁLLAM ELSŐDLEGES FORGALMAZÓI: OTP Értékpapír Ügynökség Rt. 1051 Bp., Mérleg u. 4. • OTP Bank Rt. 7401 Kaposvár, Széchenyi tér 2., Marcali, Nagyatád, Siófok, Barcs, Fonyód • K&H Bank Rt. 7400 Kaposvár, Széchenyi tér 3. • Magyar Hitel Bank Rt. 7400 Kaposvár, f, Széchenyi tér 7., Nagykanizsa, Siófok, Tab § AZ ELSŐDLEGES FORGALMAZÓKKAL SZERZŐDÉST KÖTŐ EGYÉB ÉRTÉKESÍTŐHELY: Cooptourist Rt. 7400 Kaposvár, Kossuth Lajos u 8 VALAMINT: MNB Somogy Megyei Igazgatóság 7400 Kaposvár, Széchenyi tér 4. Fenekes 60 éve Fenekes István szinte napra pontosan 60 éve nyírja a népet. A szakmát 1936 szeptemberében kezdte. Ez alatt a 60 év alatt Fenekesből intézmény lett. Sajátos stílusa s felfogása a világról, szakmai etikája avatta azzá. Az én fejemet harminc éve nyírja Fenekes István. Mert hogy fodrász a mestersége. Évtizedekig nyírt a kaposvári Fő utcán az első székben. Aztán amikor lehetőség volt arra, hogy önállósítsa magát — néi hány évvel a nyugdíjaztatása előtt —, „felmondott” a fodrász szövetkezetnek, amelynek alapító tagja volt. Nem sokat gondolkodott. Egy papírfecnire csupán annyit írt: felmondok. Aláírás: Fenekes István. Aztán bérelt egy lomtárat Kaposváron a Honvéd utcában, kitakarította, üzlet formát adott neki, s azóta itt nyírja kuncsaftjait. Most, hogy a kora előrehaladt, már csak délután, s csak azokat, akik kitartottak mellette. Igaz, Fenekesnek mindig megvolt a kuncsaftköre. Akkor is, amikor a Fő utcán a szövetkezet hasznára nyírt. Megismerkedésünk is ennek a kun- csaftkömek köszönhető. Mert hogy a fiatal újságírót a rovatvezetője küldte el a borbély üzletbe: nézze már meg, micsoda protekciózás folyik ott. A vendégeket ugyanis — állítólag — nem érkezési sorrendben, hanem csak úgy, összevissza nyírják. Elment hát a fiatal újságíró, leült a székre, és várta a fejleményeket, hogy majd tapasztalatokat gyűjt. Aztán egyszer csak megszólalt az első szék mellett dolgozó fodrász: „Fiatalember, maga következik”. Aztán készített egy három forintos frizurát. Előzékenyen a pénztárnál is befizette a szolgáltatás árát. Aztán elbúcsúztunk. Később az utcán szólított meg: mikor jön? S mert dadogtam, hát megadta az időpontot is. S ahogy beléptem, én voltam a következő vendég. Fenekesnek érzéke van ahhoz, hogy megfogja az embert. És ahhoz is, hogy pillanatok alatt fölmérje a hangulatát. Jó társalgó a tipikusan férfi témákban, mint a futball, ismeri a város legújabb pletykáit is, de tud nagyokat hallgatni. Sokszor ültem le a székébe fáradtan, s két mondat után észrevette, hogy nincs kedvem beszélgetni. Rendbetette a fejemet anélkül, hogy egy szót szólt volna. Aztán egyszer, van annak már talán nyolc-tíz éve is, besorolt a belső körbe. Egy karácsony előtti hajvágás alkalmával meghívott szilveszteri óévbúcsúztatójára a műhelyébe. Azóta minden Szilveszter délután Fenekes István fotó: kovács négy órakor találkozunk. A műhelye akkorra ki van takarítva, az asztalon fehér terítő és pogácsa. Az alkalomra mindig Villányból hozat vörös bort, s pezsgővel keveri azt. Az asztal- társaság évek óta nem növekszik. Ha valaki távol marad — mert erről a találkozóról nem illik távol maradni —, akkor tudni lehet, hogy nagy a baj... Fenekes Istvánnak ma szá- montartott ügyfélköre van. Értesíti őket, ha szabadságra megy, s figyelmezteti, ha úgy gondolja, hogy rendbe kell tenni már a fejét. Most, hogy az amerikaiak idejöttek, beállított hozzá egy úr. — Mester! Megnyírna? — Szívesen — felelte Fenekes —, ha kivárja, míg elfogynak a vendégeim. — De hiszen nincs más, mint akit nyír. — Most nincs — felelte Fenekes —, de öt perc múlva érkezik X, azt Z követi, és sorolta, hogy ki mindenki van bejelentve már hozzá. — Pedig — szólt az idegen — nekem jó kapcsolataim vannak az amerikaiakkal, s tudnék hozni magának akár néhány tábornokot is, akik akár dollárral is fizetnek. — Tudja mit — felelte Fenekes —, az én vendégeim évtizedek óta járnak hozzám, s remélem, járni is fognak még. Az amerikaiak pedig az ősszel haza mennek. A forintért egyébként is megkapok mindent, a dollár nem érdekel. Fenekes nemcsak nyír, hanem évekig tanított is. Tanítványai szerte a megyében csattogtatják az ollót, ő pedig számontartja mindegyiket. S nemcsak őket, hanem mindazt, ami a városban történik. Amiről Fenekes nem tud, vagy nem tart számon, arra nem is érdemes emlékezni. Fenekes most 60 évre emlékezik. Kercza Imre
