Somogyi Hírlap, 1996. szeptember (7. évfolyam, 204-228. szám)

1996-09-03 / 205. szám

1996. szeptember 3., kedd SOMOGYI HÍRLAP SPORT 9 VÉGH ANTAL OLIMPIAI NAPLÓJA (4.) Közte TÍZ A magyar női kézilabdacsapat néhány hónapja már vitézke­dett, a világbajnoki ezüstérem megszerzésével. Akkor jött meg az étvágy: az ezüstből miért ne lehetne az olimpián arany? A legjobb négy közé jutot­tunk, de a kisördög nem nyu­godott bennem. Azt súgta, va­lami nincs rendben a csapat háza táján. És akkor jött Ko­rea. 0:11. Uramisten! Egyetlen gólt sem dobni és tizenegyet kapni! Ezt a szégyent elvi­selni! Mondják, hogy nem itt kez­dődtek a bajok, hanem ott, hogy Laurencz László szövet­ségi kapitány elfogultan válo­gatott. Akit kivitt az olimpiára, azt itthon kellett volna hagyni, akit meg itthon hagyott, azt ki kellett volna vinni. A csapat kapja a gólokat, Laurencz meg veszekszik. Nem utasít, nem taktikai tanácsot ad, hanem ve­szekszik. Amikor meg vége a meccsnek és a riporter rákér­dez, az edző azt mondja: „Ez nem publikus.” Az, ami legin­kább érdekelné az embert. A háttér, amit ismerni, tudni jo­gunk van! Hiszen a mi pén­zünkből utaztak a lányok At­lantába. Mi hát akkor a titkolni valójuk előttünk? A szövetségi kapitány arca hamuszürke, a lányok meg bóklásznak a leve­gőben, támolyognak a parket­tán. Kirángatni őket a kátyú­ból? Az edzőnek már nincs ereje. A veszekedésekhez van? Még jó, hogy nem halljuk mindig, amit mond nekik. Csepüli, ócsárolja őket, mert ezeknek a lányoknak ez kell. Egy frászt! Vagy Laurencz László nem való ehhez a csapathoz, vagy ez a csapat nem való Laurencz Lászlóhoz. Meg az a koreaiak elleni 0:11. Az első negyedóra múltával egy-két gól azért be­került a koreai hálóba is. De a tíz mindig közte volt. A végére még több. Mi történt a magyar csapattal? Nemhogy a maxi­mumra spannolná fel magát, hanem még a leggyengébb formáját is alulmúlja. Mondják, nem volt jól ösz- szeállítva. Vannak a magyar sportnak soha föl nem fedett titkai. Mert ki tudja megmondani, vajon Meksz Anikó miért csápolt oly­kor annyira esetlenül, hogy né­hány labdát maga pofozott be a kapujába? Máskor meg kivédte az ellenfél szemét. De amikor leginkább szükség lett volna rá, csak lepkézett. Sérült volt? Meglehet. Vagy Mátéfi Eszter, a Ro­mániából érkezett magyar. A gólvágók legkitűnőbbike. Itt már csak a hetesek. Az se mind. Semmi száguldás, semmi erő. És a nagyszerű Szilágyi Ka­talin? Minden idők egyik legjobb szélsőjének hol vannak a táj­funszerű elfutásai? Aztán Szántó Anna, a vonalmenti száguldás másik istennője. Mintha Laurencz László maga sugallta volna neki, hogy már nem nagyon számít rá. Csak meg-megvillanások, a régi tündöklésekből egy-egy cse­rép. Összetörve és összerakat- lanul. És Kocsis Erzsébet is. Egy biztos: ha Kocsis Böbe az at­lantai olimpián viselte is a ki­rálynői koronát, nem itt sze­rezte. Aztán Korea után Norvégia. És megint úgy kezdtek, mintha az ég alatt száguldó sa­sok helyett tojótyúkokat kül­dött volna pályára Laurencz László. Voltak olyan pillana­tok, amikor arra gondolt az ember, hogy az egy Knézy Je­nőn kívül itt senkit nem érde­kel a győzelem. Mintha fásult közönnyel — mindegy, hogy mi az eredmény — a magyar lányok szerettek volna túllenni az egészen. De mégis fordul a kocka, vezetést szerez a ma­gyar válogatott. Újra él a re­mény, ha csak a fénye pislákol is. Bronzszínűen csillog. Meg­van a bronz. És mi újra szere­tünk benneteket, lányok. Lám, a végén még Laurencz László is öleli vert-győztes seregét. Női kézilabdásaink az atlan­tai olimpián éppen annyi érmet szereztek, mint India vagy Mexikó, Izrael vagy Mongólia összes sportolója. Úgyhogy csókolom a kezeteket, lányok. Akkor is, ha olykor remegett ez a kéz. (Részletek az író hamarosan megjelenő' könyvéből) ( Folytatjuk) Junior sakk Európa-bajnokság Angol listavezető Siófokon Siófokon, a junior sakk Európa- bajnokság ötödik fordulójában egy győzelmet, három döntet­lent és két vereséget könyvel­hettek el a magyar versenyzők. Egyedül Kovács Gábor tudott nyerni a német Haus rath ellen. Ruck Róbert a mezőny egyik legjobbjával, az ukrán Pono- marjovval ült asztalhoz, a ma­gyar fiatal a világos bábukkal döntetlent ért el. Az 5. forduló magyar vonat­kozású eredményei: Ruck Róbert-Ponomarjov (ukrán) döntetlen Savic (jugo­szláv)-Szűk Balázs 1-0 Maros (szlovák)-Gyimesi Zoltán dön­tetlen Krakops (lett)-Barva At­tila 1-0 Kovács Gábor-Haus- rath (német) 1-0 Lehmann Zol- tán-Antoniewski (lengyel) dön­tetlen. Az élcsoport állása: Savic (jugoszláv), Parker (angol), Ni- sipeanu (román), Sarijazdanov (orosz) 4-4 pont, Ruck Róbert, Ponomarjov, Gyackov (orosz), Del Rio (spanyol) 3.5-3.5 Szűk Balázs, Gyimesi Zoltán, Ko­vács Gábor 3-3, Lehmann Zol­tán 2.5, Barva Attila pedig 2 pontot szerzett eddig. Kosárlabda Magyar Kupa Vereség a Kanizsától Autóscentrum Gazdász-Nagvkanizsa 78-85 (40-43) Autóscentrum-Gazdász: Soós (12), Varga (18/9), Nagy G. (15), Fónai (10), Szabó (Í5/9). Csere: Váli 4, Tóth Z. (4). A kaposváriak teljesítményén nagyon érződött az edzés hiány. Az elején elhúztak a vendégek és csak a félidő hajrájában zár­kózott fel a kaposvári legénység. Sok hiba tarkította szünet után is a Gazdász játékát, s ez döntött. Ingatlanok tulajdonba adása Tizenöt év csak sportra Szorosan együttműködik majd az Országos Testneve­lési és Sporthivatal (OTSH), valamint a Kincstári Vagyoni Igazgatóság (KVI) az egyes sportcélú ingatlanok tulaj­doni helyzetének rendezésé­ről szóló törvény végrehajtá­sában, amely meghatározó szakaszához érkezett. Gallov Rezsői, az OTSH elnöke elmondta: nagyrészt tisztázód­nak a tulajdoni viszonyok azon sportlétesítmények esetében, amelyeknél az 1990-ben szüle­tett törvény szerint vonták meg a kezelői jogot az egyesületektől. A tulajdoni rendezés hozzájárul­hat ahhoz, hogy a létesítmények továbbra is a sport céljait szolgál­ják. Az összes sportcélú ingat­lannak mintegy 20-25 százalé­kára terjed ki törvény hatálya. Csányi Sándor, a KVI vezér­igazgató-helyettese elmondta, hogy hamarosan megjelenik az a lista, amelyről az ingatlanok megszerzésére jogosult sport­egyesületek, illetve önkormány­zatok igényelhetnek majd. Csak olyan szervezetek kaphatják meg az ingyen átadott sportlétesítmé­nyeket, amelyeknek nincs köz­tartozásuk. A sportlétesítménye­ket 15 évig csakis spbrt célra használhatják a szervezetek és csak különleges esetekben, a sportot felügyelő miniszter en­gedélyével idegeníthetik el. A KVI listáján jelenleg 470 ingat­lan szerepel, többségük koráb­ban az MHSZ vagyona volt. Amelyeket nem sikerül ingyene­sen tulajdonba adni, a kincstár értékesíti. Az értékesítésből be­folyó bevételek az OTSH-hoz kerülnek, és elsősorban a sport­egyesületek pénzügyi helyzeté­nek rendezését szolgálják majd. Élménybeszámoló az ismerősöknek Martinék Mikében járt Martinék János öttusázó sok szállal kötődik So- mogyhoz, és a megye egyik kistelepüléséhez. Az atlan­tai olimpián elért brom- zérme utáni első nyilatkoza­tában is a somogyiaknak és különösen kedves falujának Mikének, valamint az ott élőknek kívánt minden jót. Itt laktak szülei is. A kitűnő öttusázó évente többször is ellátogat a roko­naihoz. Hasonlóan szöuli n^gy sikeréhez, most is tartott egy élménybeszámolót isme­rőseinek. Az általános iskola aulájá­ban sokan voltak kíváncsiak az újabb siker részleteire. Emléktárgyak, bekeretezett képek kerültek elő a 1988-as olimpiai bajnokról. A legin­kább fiatalokból álló közön­séget Martinék kedvenc száma a lovaglás érdekelte. A szerencse adománya, és a vé­letlen műve hogy egy Mike (Májk) nevű, kitűnő képes­ségű lóval küzdötte fel magát az atlantai egynapos verseny negyedik számában a dobo­góra. A résztvevők megtud­hatták a sportolóról, hogy ti­zennégy éves korában kezdett komolyabban ismerkedni az öttusával, s négy év múlva indult el versenyen. Szólt az Martinék János öttusázó, a mikei futballcsapat tagja olimpiai falu elhelyezési kö­rülményeiről, a nem igazán biztonságos intézkedésekről (még a takarítók is „könnyí­tettek” a sportolók anyagi helyzetén). Az elkövetett robbantásos merénylettől ők két kilométerre laktak, de Kovács István nem sokkal előtte járt a helyszínen. Az olimpikon elmondta azt is, hogy minden szolgáltatást ingyenesen vehettek igénybe. A kikapcsolódáshoz játék­termek, koncertek, mozi és még az Internet is rendelke­zésükre állt. Érdekességként említette, hogy Kossuth Lajos dédunokájával is találkoztak, aki önkéntes sofőr volt az olimpiai faluban. Arra a kér­désre, hogy a szöuli arany vagy a mostani bronz az érté­kesebb, ezt válaszolta: — Éle­tem csúcsa Szöul volt, de eb­ben a bronzéremben nyolc év munkája van. A számomra ez is aranyat ér. S, hogy izgult-e a verseny előtt? — Nem, de iz­guljon az, aki még nem nyert aranyat. Én már nyertem — felelte. Megkérdezték tőle mennyi pénzt kapott teljesítményéért. — Nettó 1,8 millió forintot — felelte, mely biztosítja a család megélhetését, és a további versenyzést. Négy év múlva Sydney-ben is el akarok in­dulni az olimpián, de addig is több európa- és világbajnok­ság is lesz még. Ha most meg­hívnak az októberi Világku­pára és így hamarosan véget ér az egy hónapja tartó pihenés. Megtudtuk a sokszoros baj­nokról, hogy a mikei futball­csapat igazolt játékosa. Álta­lában csatárt játszik, de futó­gyorsasága révén időnként végigrohanja a pályát, ha já­téklehetőséget kap. Legutóbb (vasárnap) a Porrog ellen lé­pett „hazai” színekben a zöld gyepre. Németh István Kézilabda NB II A Marcali hozta Mohácsra a vészt Férfi mérkőzés: Harkány-Segesd 30-22 (15-12) Segesd: Pánovics-Mayer (3), Boros (6), Hor­váth Cs. (2), Orbán (6), Tóth (1), Talián (1). Csere: Kocsis, Takács (2), Horváth (1), Vénosz. Edző: Boros Bálint. Ötven percen át nyílttá tudta tenni a mérkő­zés kimenetelét a vendég somogyi együttes, ám a végjátékban a hazaiak összpontosítottak job­ban és eredményesebb támadásaikkal megnyer­ték a mérkőzést. Jók: Pánovics, Boros, Orbán. Csurgó-Barcs 29-23 A mérkőzésről tudósítás nem érkezett. Nó'i mérkó'zés: Marcali VSZSE-Mohács TE 26-21 (12-9) Marcali: Krajczár-Szigetvári (1), Kovács (8), Peringer (6), Szántó, Milinte (2), Tóth (2). Csere: Hamar, Czobor (1), Laczó (6), Szántai, Molnár, Nagy. Edző: Kiss László. Folytatja jó szereplését a marcali együttes. A tavalyi bronzérmes mohácsiak ellen egyre job­ban magához ragadta a kezdeményezést és Laczó irányításával biztosan nyert. Sikeres nyitány Bogláron Sikerrel rendezték meg Bala- tonbogláron a városi önkor­mányzat, a Jankovich közalapít­vány és a budapesti szlalom klub által közösen patronált első mo­untain bike kerékpáros hegyi ve­télkedőt, a „Várdomb Kupát”. Valamennyi kategóriában iz­galmas versenyen dőlt el a he­lyezések sorsa. A dobogós he­lyekből a somogyiaknak is ju­tott. A felnőtt kategóriában Si­mon Balázs (Siófoki KSC) sze­rezte meg a győzelmet, itt a bronzérem a bogiári Pető Sán­dornak jutott. A junior mezőny­ben az ugyancsak siófoki Arany Gáboré lett az ezüstérem, egyébként az itt győző egerszegi versenyző — legjobb időered­ményével — a Várdomb Kupa nyertese is lett egyben. „Hiiligansok” végeztek az élen Kristály Kupa néven kispályás labdarúgó tornát rendeztek Mosdóson. A taszári sportszer­vezői körzethez tartozó telepü­lések fiataljainak vetélkedőjén a mosdósi Huligans FC lett a nyertes, megelőzve sorrendben a Szentbalázsi FC, a mosdósi Kristály és a taszári Gumima­cik csapatát. Legjobb kapusnak Rózner Mihályt (Huligans), legjobb mezőnyjátékosnak Pá­pai Lászlót (Kristály) választot­ták. A gólkirály, nyolc találatá­val a szentbalázsi Sipos Tamás lett. Három telitalálat a totón A 35. heti totónyeremények a jövedelemadó levonása után a következők: 13 plusz egy talá- latos szelvény 3 darab volt, nyereményük egyenként 2 mil­lió 610 ezer 283 forint, 13 talá- latos szelvény 25 darab, nye­reményük egyenként 206 ezer 075 forint. A 12 találatos szel­vényekre egyenként 3522 forin­tot, all találatos szelvényekre egyenként 299 forintot, a 10 ta­lálatos szelvényekre egyenként 90 forintot fizetnek. Góltotó: 4 találatos 13 darab, nyeremé­nyük egyenként 271 876 forint, 3 találatos 320 darab, nyeremé­nyük egyenként 955 forint. A közölt adatok nem véglegesek. Andalúziái körutazás Granada, Cordoba, Sevilla 8 napos társasutazások repülőgéppel, 3 csillagos szállodákban, félpanzióval Indulások: szeptember 7/14/21 c/5 '<U •M <*> I V ! j w '<D u Ö0 o u Oh

Next

/
Thumbnails
Contents