Somogyi Hírlap, 1996. szeptember (7. évfolyam, 204-228. szám)
1996-09-18 / 218. szám
8 SOMOGYI HÍRLAP VELEMENYEK 1996. szeptember 18., szerda Kaposvár melegsége Ez év nyarán két nap híján két hetet töltöttünk az Önök városában, Kaposváron. Bár egy váratlan és igen kellemetlen betegség megváltoztatta nyaralásunk menetét, mégis rengeteg pozitív élménnyel és kellemes, szívmelengető emlékkel tértünk haza. Nagyon találó az a kifejezés, hogy Somogyország, mert valóban mintha egy másik országba, teljesen más mentalitású emberek közé kerültünk volna, csak épp’ itt is magyarul beszélnek. Persze ezek látszatra nem nagy dolgok, hanem olyan „apró” emberi pillanatok, gesztusok, amelyek mégis szebbé, jobbá teszik az életünket. Hadd soroljak fel most néhány példát a teljesség igénye nélkül. Itt — végre — visszaköszönnek az embernek az üzletben, mosolyognak, készségesek. Egy vasárnap bementünk egy kis üzletbe — valahol a Tallián Gyula és a Fő utca sarkánál — egy-két dolgot venni, s közben feleségem rádöbbent, hogy nincs őrölt pirospaprikánk. A boltban viszont éppen elfogyott. Az eladó — egy idősebb úr — látva gondunkat, megkérdezte: „Most, ma kell a főzéshez?” „Igen, arra kellene” — válaszoltuk. „Tudják mit, adok én maguknak a sajátomból egy főzésre valót” — s már ment is hátra. Kaposváron volt nemrég a Lovastoma Világbajnokság. Leparkoltunk, mentünk a bejárat felé. A buszmegállóban egy hölgy áldogállt várakozón. Egyszer csak elnézést kérve odalépett hozzánk, s azt mondta: van néhány tiszteletjegye, s ha megengedjük, szívesen bevisz minket. Mire bent körülnéztünk, már el is tűnt a forgatagban. A tanítóképző főiskola kollégiumában laktunk. Itt mindenki nagyon szívélyes, jó vendéglátó. Aztán beütött a krach. Mindhárom gyermekünk ételmérgezéssel bekerült a kórházba. Két nap múlva mentünk volna haza, de erről szó sem lehetett. S erre mi történik? Másnap reggel odajön hozzánk a gondnoknő, hogy az igazgatóval megbeszélte, s ha nem sértenek meg (ők minket!), addig maradhatunk, ameddig csak kell, s természetesen fizetni sem kell érte. Jobbulást kívánnak a gyerekeknek. No és a kórház!... A doktornő és a nővérek körbe ugrálták a gyerekeket. Mindent megtettek értük, s nemcsak a fizikai gyógyulásukért, hanem a lelki feloldódásukért is, hogy felderítsék őket. Ez a VÁROS egy emberi melegséget hordozó csoda ebben a mai rohanó, elidegenedő XX, századvégi világunkban. Köszönjük! Sándor József és családja Budapest, Ferenc krt. 23. III/2. Varászló óvodája Napjainkban, amikor lép- ten-nyomon arról szólnak a hírek, hogy iskolákat, óvodákat szüntetnek meg, úgy gondolom, öröm hallani arról, hogy egy 230 lelkes kisközség óvodát létesít. Varászló azon kistelepülések közé tartozik, ahol a lakosság közel fele nyugdíjas. Örvendetes viszont az a tény, hogy az ifjúság jelentős része itthon alapított családot és a gyermekszaporulat megnőtt az elmúlt 5 év során. Két éve fogalmazódott meg a képviselő-testületi tagok és a polgármester fejében, jó volna óvodát létesíteni. Sok szülőt megnyugtatna, ha gyermekét nem kellene utaztatni Nemes- dédre vagy Vésére már 3 éves korában. A gondolatot tett követte, ez év tavaszán. A község művelődési házának hátsó része lett. Azt átalakítva és a csoport- szobával, a melegítőkonyhával, a kazánházzal megtoldva felépült az új óvoda. A berendezési tárgyakat, játékokat, konyhai eszközöket Székesfehérvárról kaptuk. Ezúton is köszönetét mondunk Cser Bélánénak, aki a székes- fehérvári önkormányzat humán szolgáltató intézetében dolgozik és megyénk szülötte. Ő sietett segítségünkre. A hivatal Schuller Ferenc- nét, a székesfehérvári Manci János óvoda vezetőjét bízta meg, hogy állítson össze számunkra egy teherautónyi —, 100 ezer forint értékű — a város számára nélkülözhető óvodai berendezést. Nagy segítséget jelentett a vései termelőszövetkezettől kapott szőnyegek, és az étel- szállító edények, melyeket kölcsön kaptuk a kezdéshez, ígéretet kaptunk Hagyánek Lászlótól, a böhönyei Lénia Kft igazgatójától, hogy az óvodánknak ajándékoz egy kétszemélyes lengőhintát. Természetesen a községben dolgozó közhasznú munkások és a gyermekek szülei is segítségünkre voltak, hogy szeptember 2-án fogadni tudtuk a gyermekeket új intézményünkben. Köszönetét mondok Gresa Gyula polgármesternek, aki fáradságot nem ismerve igazgatta a munkálatokat. Külön köszönjük nagylelkű ajándékát, azt a két szőnyeget, ami a csoportszobát szépíti. Ä varászlói óvoda létrejöttének rövid története is jó példa arra, hogy az emberekben él még a segítő szándék, az önzetlenség, az összefogás képessége, ha jó ügyet szolgálhatnak vele. Bácsai Margit óvónő a természetes előny POROTHERM® N+F POROTHERM® béléstest rendszer POROTHERM"'25N+F POROTHERM'30 N+F POROTHERM* 38 N+F POROTHERM'10 N+F POROTHERM' N+F koszorútégla POROTHERM® födémgerenda POROTHERM® áthidaló A POROTHERM* N+F nem csak egy kitűnő tégla, hanem Európa-szerte ismert házépítési rendszer. ELŐNYEI: • 28%-kal kevesebb fűtési energiát használ, így egy életen át pénzt takarít meg, • 38%-kal lerövidül az építés ideje, • 57%-kai kevesebb a habarcs felhasználása, • ingyen kapja az építési rendszer előnyeit. A mai világban nagy súlyt fektetnek arra, hogy a leendő épületek kitűnő hőszigetelő képességgel rendelkezzenek, kellemes, egészséges lakóklímát biztosítsanak. A nyugateurópai technológiával készült POROTHERM N+F építési rendszer összes eleme természetes alapanyagból, az építésben több ezer éve használatos égetett kerámiából készült. Formai kialakítása, illeszthetősége precíz építést biztosít. A POROTHERM'* rendszer lakóklímája ideális, alapanyaga természetbarát. Rendszervásárlás esetén házhoz szállítás. Forduljon a helyi építőanyag kereskedőjéhez! nilik WIENERBERGER Téglaipari Rt. 1113 Budapest, Bartók Béla út 152/h. Fax: 203-9988 Tel.: 203-9990/217 HA ÖN CÍMÜNKRE ELKÜLDI HÁZÁNAK TERVEIT, INGYENESEN KISZÁMÍTJUK A SZÜKSÉGES POROTHERM® TERMÉKEK MENNYISÉGÉT. r “■m•——-------------»«§ I Kérem, küldjenek címemre részletesebb információt. I Név: ............................... I | 18. ! Cím: □□□□ magánvásárló i Wienerberger Téglaipari Rt. 11113 Budapest, Bartók Béla út 152/h. I Fax: 203-9988 Tel.: 203-9990/217 i tervező kivitelező Kérjük nyomtatott betűvel kitölteni! Tanítóképzés egyetemen? A Somogyi Hírlap szeptember 7-én megjelent száma jelentős figyelmet szentel a jelen és a jövő tanítóinak. Jól teszi! A maiak megérdemlik, a jövőbeliek — reméljük — még inkább. A tanítóképzés gondjairól, perspektíváiról az illetékes: a főigazgató mondja el gondolatait. Mondanivalóján egyfajta reménykedő aggódás vonul végig. Miért aggódik? A képzés iránt támasztott növekvő elvárások miatt, melyeknek az oktatók — esetleg — nem tudnak megfelelni. Hiszen „... el lehet venni a tanszékektől a szigorlatok, az államvizsgáztatás, az intézménytől a diplomakiadás jogát.” Aggódik, mert az oktatói kar egy része nem ért vele egyet a Janus Pannonius Tudomány- egyetemhez történő integrálódás ügyében, pedig mind szakmai, mind gazdasági szempontok ezt indokolják. A főigazgató érvrendszere — álláspontja alátámasztására — igen gazdag, és azzal — minden bizonnyal — az érintettek többsége egyetért, a felelősség számára pedig — bizonyára — megnyugtató; ezt várják! Mégis, ez az érvrendszer hiányos! A meghatározó pontot téveszti szem elől, a lényeget nem tartalmazza. Ez a legfontosabb pedig, hogy a tanítóképzésnek a múltban, a jelenben és a jövőben is a kisiskolások számára kell jó szakembereket képezni. Vagyis a döntő érv az kell legyen, hogy az egyetemhez kötött képzés — adottságai magasabb elméleti színvonal, igényesebb kutatási, tudományos lehetőségek, szélesebb látókör és kapcsolatok nemzetközi téren is, stb. — a főiskolánál is jobban biztosíthatja a kisiskolások tanítóigényét. Ez az igény pedig: olyan egyszerű, ám megszállott tanítók kibocsátása, akik tisztában vannak azzal, hogy az l^f. osztályban elsősorban írni, olvasni, számolni kell megtanítani a nebulókat, írni szépen és helyesen, olvasni értőn és érthetően, összeadni, kivonni, szorozni, osztani fejben és írásban. Akik azon mun- kálódnak, hogy a rájuk bízottak szokás- és magatartásrendszerében a jó, a szép, az igaz domináljon, hogy természetes érdeklődésük ne lankadjon, sőt erősödjön kíváncsiságuk, hogy növekedjen éleslátásuk, munkaszeretetük, fizikai és szellemi munkára való készségük és képességük, akik megtanítják a kicsiket tanulni. Mindezt soksok gyakorlással (nem hókuszpókuszokkal). Ne kelljen végre az 5. osztályban, esetleg a középiskolában alapismereteket pótolni. Amikor a főigazgató érveit ezzel a régi-új, el nem avuló gondolattal egészítem ki, magam is szükségesnek tartom azt a vissza nem fordítható, mondhatnám természetes folyamatot, amelyben a véletlenül tanítókká lett elődeink követői előbb közép-, majd felsőfokon, főiskolán szerezték meg képesítésüket és eljő az idő, amikor ez egyetemen történik. A középfokú tanítóképzésnek el nem évülő érdeme, hogy néptanítókat képezett és úgy tette ezt, hogy a tanító a kisiskolásokat indította el, (tanította-nevelte) - szüleivel együtt - azon az úton, melyen belőlük értelmes, értékes polgárok lehettek. A tanítóképzés egyetemhez kapcsolása akkor lenne megbocsáthatatlan, ha (mint ez a főiskolai képzés beindulása után veszélyként kísértett) elfelejtenék a tanítóképzés alapképletét: a tanító a kisiskolásokat tanítja- neveli, erre kell felkészíteni. Tanítói oklevél csak annak jár, aki bizonyságot tesz erre való alkalmasságáról. - Lehet ezt főiskolán munkálni? - Igen. Egyetemen? - Még inkább! Érfalvy Ferenc „kéthetes” néptanító Kiszolgáltatottság ^Több mint tíz éve van telefonunk. Körülbelül két hete a Matáv telefonszerelői az alattunk és a felettünk levő lakásban telefont szereltek, melynek „eredményeként” azóta süket a telefonunk. Ez idő alatt legalább hétszer jelentettem a 03-nak a hibát, s egyszer személyesen is jártam az ügyfélszolgálati irodában. Minden alkalommal azt ígérték, hogy rövidesen kijönnek a telefonszerelők. Azóta valaki állandóan otthon tartózkodik és várja a szerelőket, de hiába. Eddig úgy gondoltam, hogy a Matáv szolgáltat. Én az ellenkezőjét tapasztalom, és egyre inkább kiszolgáltatottnak érzem magam. Rozslay Géza Kaposvár, 48-as ifjúság útja 58.
