Somogyi Hírlap, 1996. augusztus (7. évfolyam, 179-203. szám)
1996-08-07 / 184. szám
1996. augusztus 7., szerda SOMOGYI HÍRLAP SOMOGYI TAJAK 5 Nincs még pedagógus a gigei katedrán Elkészült az iskola Még a régi polgármester és a képviselőtestület szorgalmazta: hozzák vissza újból az alsó tagozatot Gigébe. Hozzá is fogtak a katolikus egyház tulajdonában levő épület átalakításához, ám a kivitelező csapnivaló munkát végzett. Hiába kérték, nem pótolta a hiányosságokat. Az önkormányzat beperelte. Amíg folyt a huzavona, egymást követték a tanévek. Az álomból nem lett semmi. A gyerekek továbbra is Csökölyben tanulnak. A közelmúltban viszont elkészült az iskolaépület — újságolta Kovács Elek, Gige jegyzője. Egy másik vállalkozót bíztak meg a munkákkal, s így már fogadhatná is a lurkókat. Pénz viszont nincs. Sem pedagógusbérre, sem lakásra. Azt tervezik, hogy az imaházként is használt épületben hétközben szakköröket, különféle fakultációs programokat tartanak, hétvégeken játszóházakat. Természetesen pedagógus irányításával. Hogy mikor szólal meg a tanítás kezdetét jelző csengő a gigei kisiskolában? Erre senki nem tud válaszolni. Sokan elhibázott lépésnek tartják, hogy egy olyan jól felszerelt iskolából, mint a csökölyi, vissza akarják hozni a gyerekeket. Simon Károly egykori polgármester, a saját iskola szorgalmazója viszont mindig azt hangoztatta: vajon meg lehet-e tartani a falu fiataljait, ha már kiskorukban reggel hatkor ébredniük kell, hogy a busz a szomszéd település óvodájába, iskolájába szállítsa őket. A dilemma sokáig az marad. Ám a pénz(telenség) nagy úr. Gigében is. (Lőrincz) Elemér tejet mér Csankóék gálosfai udvarán népes kis sereg gyűlik össze este hét óra tájban nap mint nap. Friss tejre várnak a falubeliek, amit Csankó Elemér és felesége termelnek öt tehenükkel. Amíg a fiatalasszony kifeji a jószágokat, a vevők szívesen eldiskurálnak. Egy nagymamáját elkísérő kisfiúval naponta körbe kell járni az udvart, hogy megnézhesse a lovakat, a jámboran bámuló cifra borjakat, s egy kalitkában turbékoló díszgalamb párt.- Nemrég költöztünk ide Kistótvárosról, azért ez a rendetlenség - magyarázza építőanyaggal telezsúfolt portájukon Csankóné. - Szűkösen vannak a tehenek is ebben a fészerben, de már építjük az istállót. Reggel ötkor kelünk, hogy hétkor már vihesse a férjem a tejet a falubelieknek, kinek - kinek házhoz, kimérve. Negyven forintért adjuk literét, ami nem fogy el, az a tejcsarnokba kerül - mondja. A gazda, Elemér büszke saját készítésű, gumikerekű lovaskocsijára, ami nélkülözhetetlen a tej szállításához.- Folyton tervezgetek, sokat álmodozom, csak pénz nincs az álmok megvalósításához. - Nemrégiben egy sajtkészítő miniüzemet látogattunk meg a feleségemmel, egy hasonló kialakítása másfél millió forintba kerülne; egyelőre letettünk róla. Marad a tejtermelés. A negyvenes éveiben járó Csankó Elemér jól emlékszik arra az időre, amikor minden tehén után kaptak az államtól támogatást. Úgy érzi, mostanában magára hagyják ezt az ágazatot. így apad a termelői kedv és a tejhozam is. Ő azért még nem adta fel. Rajna Ferenc Jákó a fiatalokra épít Míg más falvak esetében iskolabezárás, csoportösszevonás, s pedagóguselbocsátás miatt fáj a feje a település polgármesterének, addig Já- kóban éppen a nevelés-oktatás terén elért eredményekre büszkék. A 735 lelkes községben — a pedagógus házaspár sokrétű munkájának köszönhetően — évek óta jól működik az iskola alsó tagozata, s minden évben jutott valamennyi pénz a technikai eszköztár fejlesztésére is. Az önkormányzat óvodát működtet, amelyben nemrég csoportot bontottak, s így egy csoporttal és óvónővel több lett. Bakó László, Jákó polgármestere megválasztásakor azt vallotta: hangsúlyos szerepet kell, hogy kápjon a nevelésoktatás ügye. Nemcsak ő, hanem a képviselők is tudják: egy település megtartó ereje a fiatalj'aiban van. És ezért mindent megtesznek. L. S. A kadarkúti plébános az építkezés művezetője Templomépítő hencseiek Lukácsi Géza kadarkúti plébános mindennapos vendég a hencsei építkezésen fotó: kovács Azt mondják: aki templomot épít, a jövőre gondol. A hencseiek is vallják; egy hónappal ezelőtt a polgármesteri hivatal mellett kezdték el ásni az alapokat. Magasodnak már a falak, s a szép, csúcsíves ablakok is készülnek. Lukácsi Géza kadarkúti plébános gyakori vendég az építkezésen. Úgy is fogalmazhatnék: ő a művezető. Egyeztet, tárgyal, irányít, közben pedig biztat. Mert mint mondja: kell a bátorítás a munkásoknak, azért van itt. A plébános a református templommal szembeni iskolakápolnában miséz havonta egyszer. Kicsi a falu, húsz-huszonöt hencsei hallgatja prédikációit. A falubeliek azt szerették volna, ha méltóbb helyen dicsérhetnék az Urat. A plébános ötlete volt: ne a kápolnát alakítsák át, inkább építsenek egy kisebb templomot. Az önkormányzat is támogatta a tervet, és a polgármesteri hivatal melletti területet ajánlotta fel. Az egyházközség és a hívek támogatásával, valamint — a püspökségen keresztül — külföldi segítséggel kezdődött a munka. Négy kőműves dolgozik Isten hajlékán, és az önkormányzat jóvoltából közhasznú munkások is: hordják a téglát, a malterosvöd- röt. Még ebben az évben tető alá kerül az épület, s talán a jövő tavasszal fel is szentelheti a megyéspüspök az új, száz ember befogadására alkalmas templomot. A régi haranglábról idehozzák a harangot, hogy misére hívja a hencseieket. Ä plébános abban bízik, hogy tovább erősödik a hitélet. — Régebben a tanítón kívül a pap is a település meghatározó személyisége volt. Most is így van? — Korábban talán jobban elfogadták a papot az emberek, mint most — feleli a plébános, akire kilenc település lakóinak lelkigondozása bízatott. — Én is ember vagyok, nekem is vannak ellenlábasaim. Nem lenne jó, ha mindenkinek rokonszenves lennék. Ám ha szólok, hogy segíteni kellene, jönnek az emberek. S hogy milyen a jó plébános? Ezt nem tudja Lukácsi Géza. Azt vallja: nem neki, a híveknek kell ezt tudni. Ő megpróbál az elvárások szerint élni. Ám azt ne kívánja tőle senki, hogy a kánikulában ne rövidnadrágban, hanem reverendában, állig begombolkozva irányítsa a hencsei templomépítést. Lőrincz Sándor A gyógynövényekből nem lehet meggazdagodni Csalángyűjtő a sárdi határban- A gyógynövény ment meg minket. Ha a környéken nem találnék csalánt, zsurlót, gyógyteát, felkopna az állunk — mondta Kuti Sándor. A sömogysárdi férfi három gyereket tart el, a felesége gyesen van. Korábban vállalkozásba fogott, de megbukott a fémhulladék-felvásárlással. Somogysárd határában azonban bőven van gyógynövény. Meggazdagodni nem lehet a gyűjtögetésből, de az érte kapott pénz ennivalóra elég. — Naponta 4-5 kilót is szedek. Persze sokat kell ezért hajolgatni. Ha a növényt leszedtem, megszárítom. Legalább két napig kinn tartom, utána szállítom az átvevőhöz. Nem kapok érte valami sokat. Úgy vagyok vele, mint a málnázók. A faluban egyébként sokan foglalkoznak gyógy növénygyűj-. téssel. Több családnak ez az egyetlen biztos bevétele. Sorolja az árakat: a csalán kilója 110 forint, a zsurlóé ennél jóval kevesebb, csak hatvan. Olykor hársat is szed, de azt nehéz begyűjteni. A növénygyűjtők „kincse” a csalán. Jól fizet, és van technikája a szedésének is. A pénz nagyon kell, mert abból van a legkevesebb: ötüknek 24 ezer forintot hoz a postás, és ebből 3800 megy az OTP-nek. Sokat fizetnek a villanyért, vízért is. Amikor arról faggattam Kuti Sándort, hogy mi lenne a legnagyobb vágya, azt mondta: utazni vinné a családot. — Csak a Balatonra mennénk; pár napos kikapcsolódás feledtetné az itthoni nehézségeket. Az asszonyra is ráférne a pihenés. Ha még maradna egy kevés pénz, helyrepofoznám a házat. Énnek is minden baja van — mutat az épületre —, de legalább tető van a fejünk fölött. (Harsányi) Papírt merítenek a lipótfai kúriában Hazai és külföldi alkotók lepték meg a hét elején a lipótfai kúriát, ahol Jancsikity József és Lieber Erzsébet kaposvári művész-tanárok irányításával egy ősi mesterséggel, a papírmerítéssel ismerkednek meg. Az alkotótábor munkájában részt vevő művészek a különböző technikákkal vasárnapig „kísérleteznek” a kúriában, s az érdeklődőket is szívesen beavatják e mesterség titkaiba. Kézműves napok Mezőcsokonyán Másodszor rendeznek kézműves napokat a hét végén Mezőcsokonyán. A helybéli gyerekek és a környező települések diákjai kilenc műhely munkájába pillanthatnak be. Az ősi mesterségekre kíváncsiak többek között a korongozás, a kosárfonás és a gyöngyfűzés fortélyait leshetik el a helyi általános iskolában rendezendő, látványos program- sorozaton. Inkább a leányok ülnek a nyeregbe Rendszeresen látogatják a kaposvári, illetve a környék beli fiatalok Tóth György várdai lovasudvarát. A lovaglás elsősorban a lányokat érdekli. A Várdára érkezők többsége a szebbik nemet képviseli. A lányok hamar elsajátítják a lovaglás és a lóápolás szabályait. Tankönyvsegély a diákoknak Ötvennégy hencsei általános iskolás tanuló útiköltségét vállalta magára az ön- kormányzat a néhány hét múlva kezdődő tanévben. A hencsei képviselők arról is döntöttek, hogy nemcsak a gyerekek Kadarkútra utaztatását támogatják, hanem tankönyvsegélyt is adnak a diákoknak. A bécsi zeneművészeti akadémiára és az érettségire készül a kaposmérői fuvolás Házimuzsika a lányszobában A kaposmérői Fertály család háza előtt sétálók megszokták már, hogy hol fuvola, hol zongoraszó, hol szépen csengő ének hallatszik ki a lányszobából. Bár mint a 17 éves Andrea és a 14 éves Katalin bevallja, néha civódás előzi meg a gyakorlást, mikor egyszerre szeretnék használni a zongorát. Legutóbb nem mindennapi hírt vitt haza Andrea: felvették a bécsi zeneművészeti akadémiára. Tízéves fuvolatanulás hozta meg ezt. a kivételes eredményt. — A szolfézs-felvételi nem volt nehéz — mondta Andrea a vizsgáról —, mert a mi Ko- dály-módszerünk biztos alapot ad, s Kutiné Majnay Judit tanárnő jól felkészített a kaposvári Liszt Ferenc Zeneiskolában. A hangszeres bemutatkozáshoz negyven perces műsort kértek, és abból választottak. A külföldi diákok rendkívül magabiztosak, náluk az önbizalom az első. Egy japán fiú például aranyfuvolával jött. Az eredményről itthon értesültem másnap, mikor felhívtam az intézetet. Az első pillanatban még felfogni is nehéz volt, hogy most nyolc év vár rám a bécsi akadémián. Itthon pedig a Munkácsy gimnázium negyedik osztálya és az érettségi következik, tehát be kell osztani az időt Bécs és Kaposvár között. Lazításra a nyár ad lehetőséget, bár most sem marad el a napi 3-4 órányi gyakorlás. Az utóbbi években amúgy is a zenetanulás vette át a főszerepet mindennapjaiban, az ezüstfejes angol fuvola gyakran van kézben. A három évvel fiatalabb Katalin énektudásával tűnt ki társai közül az iskolában, népdaléneklési versenyen ért el jó eredményt. Szeptemberben kezdi a középiskolát, idegen- forgalmi szakon. Bár zenei pályán szeretne inkább érvényesülni, azért reálisan gondolkodik, s az érdeklődési körébe tartozó területen tanul tovább. Azt vallja, nem szabad megelégedni a középszerű teljesítménnyel, nővére példája is bizonyítja, hogy érdemes energiát fektetni a tanulásba. Nem tartják tehernek az állandó gyakorlást, erre soha nem is kellett biztatni őket. Tanáraik mindig elérhető célokat tűztek ki; Andrea Csupor László türelmét, Kati Pap'pné Baráth Katalin mindenre kiterjedő figyelmességét, Veréb Judit közvetlenségét említi. A Fertály családban három generáció él együtt, a nagymama a főztjével kényezteti a lányokat. Az édesanya, hogy minél több figyelmet szentelKét zenészlány egy családban hessen nekik, a házukban nyitott kis élelmiszerboltot tizenegy éve. Apjuk, Fertály József terelgette a lányokat a hangjegyek világa felé, miután maga is tanult zenét, s a Happy and FOTÓ: KIRÁLY J. BÉLA Band együttes alapító tagja volt. Szeptembertől gyakran ül majd autóba, hogy tehetséges lányát Bécsbe szállítsa. (Izményi)
