Somogyi Hírlap, 1996. augusztus (7. évfolyam, 179-203. szám)
1996-08-01 / 179. szám
8 SOMOGYI HÍRLAP NYUGDÍJASOK 1996. augusztus 1., csütörtök Marcali idősek a gyógyfürdőben A csokonyavisontai gyógyfürdőbe szervezett kirándulást a múlt héten a Marcali Városi Nyugdíjasklub. A kivált reumás betegek számára ajánlott gyógyfürdőbe harminchárom klubtag utazott el busszal, önköltségi alapon. A nem túlságosan zsebbe vágó kiadások senkinek sem okoztak gondot. A gyógyvíz igazi felüdülést jelentett mindnyájuknak, így délután tagjaikban kellemes fáradsággal, jó hangulatban érkeztek haza. Idősgondozás Siófokon Négy féle módon segíti az öregeket a siófoki gondozási központ. A házi segítségnyújtásban hat szakember vesz részt. Az idősek gondozó háza napi huszonnégy órás ügyeletben várja a rászorulókat; ezt tizenegyen veszik igénybe. Az idősek klubjában huszon- ketten -kapnak napi háromszori étkezést is a kötetlen programok mellett. 190 idős embernek biztosítanak szociális étkeztetést. Az étel adagját a központ 150 forintért vásárolja, de van, akinek a rászorultsága miatt csak harminc forintot kell fizetnie érte, a külön- bözetet a városi önkormányzat téríti. Nyugdíjba vonult öreglaki háziorvos A közelmúltban szép ünnepségen búcsúztatták dr. Wágner László öreglaki háziorvost, aki négy évtizedes praktizálás után vonult nyugdíjba. Az idősek klubjában rendezett találkozón nemcsak a község polgármestere és az ön- kormányzat intézményeinek vezetői, hanem az öreglaki gazdálkodók is méltatták a kiváló orvos áldozatos tevékenységét. A magas szintű munka elismeréseként a népjóléti miniszter díszoklevelet küldött. Kaposváriak Nagyszakácsiban A Nyugdíjasok Szervezetei Somogy Megyei Szövetségének Klubja a hét végén kirándulást szervez Nagy- szakácsiba. Két autóbusz- szal, közel százan vesznek részt a királyi szakácsok versenyén. Megtekintik a tánccsoportok bemutatóját és megízlelik a mesterszakácsok remekeit. Hitelminősítő törzsszámok Lapunk hűséges kaposvári olvasója panasszal fordult szerkesztőségünkhöz. Javíthatatlanná vált mosógépe helyett szeretett volna újat vásárolni, részletre. Vitte magával az áruvásárlási hitelhez szükséges nyugdíjasszelvényt, és ekkor érte a kellemetlen meglepetés. A boltban ugyanis azt közölték, hogy ő nem vásárolhat részletre, mert törzsszámában a 7-es kód szerepel.- Kisiparosként dolgoztam, a nyugdíjjárulékot évtizedekig ugyanúgy fizettem, mint bármelyik vállalati vagy közalkalmazott, tehát a nyugdíjamra ugyanolyan jogosultságot szereztem befizetéseim alapján, mint bárki más, nem értem, miért minősítettek másodrendű nyugdíjassá. Tudom, hogy többe kerül a mosógép, ha részletre veszem, de egy év alatt könnyebben kifizettem volna az árát, így összekupor- gatott megtakarított pénzünket kellett erre áldozni. Olvasónk panaszával a Somogy Megyei Nyugdíjfolyósító Igazgatóság nyugellátási osztályát kerestük meg. Mit is jelentenek a kódszámok?- Az Országos Nyugdíjfolyósító Igazgatóság az öregségi nyugdíjakon kívül több mint kétszáz jogcímen biztosít ellátást - mondta Talpas Jó- zsefné osztályvezető-helyettes.- A jogosultság jellege szerint szükséges volt valamilyen rendszert, ellátási csoportosítást kialakítani. Három számjegyű kóddal jelöljük a különféle ellátási formákat. Az Lessel az öregségi, a 2-essel a rokkantsági és baleseti, a 3-as- sal a hozzátartozói, a Lessel a baleseti járadékosok törzsszáma kezdődik. Az 5-ös, 6- os, 7-es és 9-es számokkal kezdődő kódok a mezőgazda- sági, szakszövetkezeti és egyéb vegyes ellátásokat jelölik. Tehát ezek az úgynevezett törzsszám-vezérszámok a jogosultsági csoportokat jelölik és nem a hitelképességet. Az első négy csoportba tartozók állandó ellátmányok, az 5-9 közöttiekben vannak ideiglenesek is. Egy példát említve: ha egy előnyugdíjas munkát vállal, részére az illetmény folyósítását azonnal beszüntetik, így az esetleg elmaradt hitel- részleteket az igazgatóság nem tudja levonni. Megkerestük az OTP kaposvári fiókját is, ahol Bíró Lajos csoportvezetőtől a következőket tudtuk meg:- Szó sincs semmiféle hitel- képtelenségről. A munkában állók esetében is munkáltatói, kereseti igazolást kérünk, és nem fizetés esetén a munkáltató vonja le a tartozást. A nyugdíjasok hitelügyeinek elbírálásakor is ezt az eljárást alkalmazzuk; arra kérünk igazolást, hogy a törlesztés elmaradása esetén a nyugdíjfolyósító levonja és a hitelező intézménynek átutalja az elmaradt részleteket. A panasz ilyenformán magyarázatot nyert, mégis maradtak némi aggályaink. Két hónappal ezelőtt az Országos Nyugdíjfolyósító Igazgatóság 1995-ös évkönyvét ismertettük, s abban azt olvastuk, hogy az intézet munkatársai túlterheltek, nyolc-tíz ügyiratot is feldolgoznak óránként az elvárható három-négy helyett. Ha a nyugdíjfolyósító és a hitelintézetek képviselői megállapodnának abban, hogy nyilvánvaló esetekben nem szükséges külön igazolás, hanem elegendő az ellátás összegét is tartalmazó nyugdíjszelvény, néhány tízezerrel kevesebb ügyet kellene intéznie az igazgatóságnak. A nyugdíjas sem érezné magát megbízhatatlan adósnak, másodrendű állampolgárnak, és nem kényszerülne fölösleges levelezge- tésre. A cím egyébként, amelyen az igazolás beszerezhető a következő: Országos Nyugdíjfolyósító Igazgatóság, Budapest 1820. A kérelemre feltétlenül írjuk rá a nyugdíjas- törzsszámot. K. Cs. A múlt emlékeit kutatva Fontos volt, hogy a tanító beszélje az egyszerű emberek nyelvét A ma nyugdíjasai számos olyan esemény emlékét hordják magukban, amit szívesen megváltoztatnának, ha erre lehetőség adódna. A háborúk sok család életét felforgatták, gyakran évtizedek kellettek ahhoz, hogy az eredeti történésekre fény derüljön. Mayer György ilyen történeti kutatásra használja a „ráérős” nyugdíjas éveket. Dolgozatával megyei és országos pályázatot nyert, a vaskos kötet So- mogyhárságy történetét dolgozza fel 1948-ig. — Szüleim a falu legnagyobb gazdái voltak negyven hold földdel. Mire én hazaértem a hadifogságból, őket és a testvéremet kitelepítették. Későbbi találkozásaink során soha nem beszéltek a történtekről, az emlékeket mélyen eltemették. Mindig izgatott, mi is történhetett, tíz éves kutatás eredményét állítottam össze miután nyugdíjba mentem. Akkor még zárolt anyag volt a kitelepítés, ez tehát egy újabb kötet témája, mely most vár megírásra. Kisebbik fiúként a tanulás lehetőségét kapta, kaposfői tanítóként hívták be katonának a háborúban. Később többek között ott is volt iskolaigazgató, mígnem a család lakóhelyén, Kaposmérőben nem bíztak rá ugyanilyen feladatot. Tizennégy évig, a nyugdíjba vonulásig irányította a mérői iskolát. — A harmincas évek végén a tanítóképzőben közéleti gondolkodásra neveltek. Fontosnak tartották, hogy a tanító beszélje az egyszerű emberek nyelvét, a kérdéseikre választ adjon, hogy a lámpás szerepét betölthesse. Még mezőgazdasági óránk is volt, tájékozódtunk a falusi élet minden területéről. — Milyen volt a három évtizeddel ezelőtti Kaposmérő? — Kicsi település, 900 lakóval, mely mára majdnem megháromszorozódott. Nyolc község körzeti iskolájában hét különböző helyen folyt a tam'tás. Miután az áldatlan állapotokra minden évben felhívtam a figyelmet, 1974-ben megépülhetett az új iskola, mely ma is szolgálja a lakókat. Jó arra emlékezni, hogy mindegyik igazgatóságom alatt épült egy-egy iskola Ordacsehiben, Kaposfőn és itt is. A falu lakói szorgalmasak, de abban az időben külön állt a két közösség, a katolikus és a református. A körzetesítéskor kezdtek beköltözni a szomszédos falvakból, majd Kaposvárról, slassan összeszoktak az idegenekkel. Már nem nevezik őket „gyüttmentnek”. Az új helyzethez jól alkalmazkodtak, öröm látni az összetartást a nagy rendezvényeken. Mayer György 1982-ben ment nyugdíjba. Családjában lánya folytatja a pályát ugyanabban az iskolában. Igazából nem olyan ráérősek azok a nyugdíjas évek. A nagy kert és a holdnyi szőlő rengeteg munkát ad. Maga építette a borospincét, hasznosítva a szibériai hadifogságban szerzett kőművestudást. A téli időszak a történeti kutatásé, az adatok rendezéséé, az újabb kötetet legalább olyan színvonalasra szeretné megírni, mint a pályázatot nyert elsőt. Izményi Éva Tisztességes megélhetést adott a műhely Mester apák öröksége Évtizedek nyugodt, célirányos mozdulatai fotó: királyj. Béla Prait Imre kétéves volt, amikor édesapja, idősb Prait Imre gumijavító műhelyt nyitott a kaposvári Fő utcában, 1930- ban. Szabómester lévén nyilván nem arra gondolt a cégalapításkor, hogy egy gumis dinasztia alapjait veti meg, hanem inkább arra: egyre kevesebb ember rendel új ruhát, a defektes bicikli pedig mindig több. Egy család becsületes munkája nyomán, hatvanhat év elteltével a Prait-gumi ma már fogalom a Kaposvár környéki autósok körében.- Eredetileg közgazdasági pályára készültem, iskoláimat is ennek érdekében végeztem - mondja Prait Imre, aki már nyolc éve nyugdíjas. - Aztán addig-addig jártam édesapám műhelyébe, míg ott is maradtam. Abban az időben egy-két orvosnak, ügyvédnek, földbirtokosnak volt csak autója, néhány taxi poroszkált a kaposi utcákon. Nem voltunk gazdagok, de tisztességes megélhetést adott a műhely. Aztán jött a háború, majd néhány kötelező szövetkezeti év. 1954- ben lettünk édesapámmal újra önálló iparosok, akkor nyitottuk a kis udvari műhelyt az Ady Endre utcában. Negyven éven át dolgoztunk ott. Ezt az új vásártéri telepet két éve már a fiam építtette.- Természetes volt, hogy ifjabb Prait Imre folytatja nagyapja, édesapja mesterségét?- Egyáltalán nem, és nem is erőltettem. Ha könnyebb, tisztább munkával is boldogul, hát legyen úgy. Aztán egyszer csak maga határozta el, hogy mestervizsgát tesz a gumis szakmából és társunk lesz a munkában. Nyugdíjba vonulásom óta ő irányítja a céget.- Az unokák közül lesz-e folytatója a tisztes iparnak?- Legidősebb unokám leány, egyetemista, tanárnak készül. A középső, Dávid, közgazdasági szakközépiskolába jár és él-hal a számítógépekért. Nyaranta, így most is, itt tesz-vesz; kerekeket cserélni, kocsit emelni már ő is tud. A legkisebb általános iskolás unokám nagyon szeret a műhelyben lenni, de ő ezt még inkább csak játéknak tekinti. Legyenek boldogok, ha felnőnek, nem bántanak meg, ha nem a gumis mesterséget folytatják.- Mivel telnek a nyugdíjas évek?- Munkával, ahogy addig is. Rendszeres napi feladatok nélkül képtelenség élni. Segítek a fiamnak, mint ahogy édesapám is segített nekem, amíg csak ereje engedte... Katona Csongor Ingstettenben azért más Az öregek nyugaton is segítik a fiatalokat. Az elmúlt héten Mikében járt Max Blohin 74 éves nyugdíjas. Az idős ember a németországi testvérfaluból tett látogatást a somogyi kistelepülésen. — Ingstettenben születtem, azóta is ott élek. Örök életemben földműveléssel foglalkoztam. Állatokat tartottunk, gabonát termeltünk. 1957-ig két lóval dolgoztam, sok sörárpát adtunk el a piacon. Mindig jól éltünk. Négy gyerekem van, hárman közülük a faluban élnek. Nyugdíjas napjaim azzal telnek el, hogy ellátom a fiam állatait. Nálunk is úgy van, mint itt Magyarországon, segítünk a gyerekeknek amiben csak tudunk. Max Blohin bottal, de fiatalos lendülettel járt-kelt. 1100 márka a nyugdíja, s még 650 márka kiegészítést is kap, mert őrséget látott el szabadidejében a helyi francia lőszerraktárnál. Ez szép összegnek tűnik az itteni nyugdíjas szemében, de mint mondta nem lehet az árak miatt összehasonlítást tenni. Azért azt jól látta, hogy nehezebb a magyar nyugdíjas helyzete. Ingstettenben működik egy nyugdíjas földműves szervezet is. A klubtagok befizetéseiből támogatják az arra rászorulókat. — Hatvanöt éves koromban mentem el nyugdíjba — mondja. Én megértem azt, amiről az apám csak álmodozott annak idején, én rendszeres nyugdíjat kapok... (Németh) Az alapító tagra emlékeztek a jutái nyugdíjasklubban Egy összetartó közösség Vörös József alapítója volt a tíz éve alakult jutái hagyományőrző együttesnek, nyolcvanéves korában, egy hónapja hunyt el. A falu szerette és tisztelte idős lakóját, ahogy ma mondják: a kultúr- csoport „lelkét”, ezért emlékének szentelte múlt hét szombati rendezvényét a helyi nyugdíjas klub. Délután templomi gyászmisét tartottak, este a művelődési házban műsoros estet, amelynek első részében Vörös József kedvenc nótáit szólaltatták meg. Szünet után -, mert az élet azért nem áll meg - felléptek a toponári és somogyjádi vendégek, a Flamengó tánccsoport is bemutatót tartott. A több mint száz érdeklődő résztvevő elismerő tapssal jutalmazta a produkciókat. A szomszéd teremben közben svédasztalt terítettek, s a kiadós vacsorát az éjszakai órákba nyúló Anna-bál- lal zárták. A műsoros est után beszélgettünk Farkas Lászlónéval, a nyugdíjas klub vezetőjével, aki rögtön azzal kezdte, nehogy elfeledjem följegyezni Vaskó József jutái vállalkozó nevét, aki rendezvényeik rendszeres támogatója. Munkájukról szólva elmondta, hogy legutóbb a kaposvári tűzoltó-fesztiválon szerepeltek, s rendszeres próbákkal készülnek az idősek világnapjának nagy őszi rendezvényére, a marcali kulturális bemutatóra. Augusztusi tervükben egy kétnapos debreceni kirándulás szerepel, a virágkarnevál rendezvényeit tekintik meg, ha a helyi önkormányzat is segít elképzelésük valóra váltásában. Meleg szavakkal ecsetelte a klubtagok lelkesedését, mint mondta, ha egy héten nincs összejövetel, próba, már reklamálnak. Öröm ilyen klubot vezetni. Az est vendége volt Kovács Lajos, a Nyugdíjasok Szervezetei Somogy Megyei Szövetségének elnöke is, aki megjegyezte: az ilyen rendezvények erősítik meg a hitemet, hogy nem hiábavaló a nyugdíjasokért végzett munka. K. Cs. Bqjtársak az IFOR-nál Kellemes nyári hetet tudhatnak maguk mögött a marcali Nyugdíjas Bajtársi Egyesület tagjai: a hadseregparancsnok külön engedélyével július 22-ikén Ta- szárra utaztak, ahol is 40 tagú különítményüket dr. Isaszegi János ezredes tájékoztatta az IFOR-nál szolgálatot teljesítő magyar katonák feladatairól. Az ezredes elkalauzolta az obsitos tiszteket a tábori kórházba, s megmutatta a helikopterszerelő csarnokban folyó munkát. Élményekben, tapasztalatokban gazdag útjukat rövid időre megszakítva a Szecsey-csárdában engedélyeztek maguknak egy kis kikapcsolódást. K. G. T.
