Somogyi Hírlap, 1996. augusztus (7. évfolyam, 179-203. szám)

1996-08-31 / 203. szám

12 SOMOGYI HÍRLAP SZÍNES HÉTVÉGE 1996. augusztus 31., szombat Kertész Sándor rektorokat fest Portrék a Georgikonba Kertész Sándor a készülő portrékkal Az alapításának 200. évforduló­ját ünneplő Pannon Agrártu­dományi Egyetem Georgikon Mezőgazdaságtudományi Ka­rán színvonalas, változatos jubi­leumi program emlékeztet a múltra. Minden bizonnyal a nevezetes események közé tartozik a közel­jövőben egy portrésorozat át- adása-avatása az egyetem dísz­termében. Ugyanis az utóbbi év­tizedekben a mezőgazdasági akadémia, majd főiskola és egye­tem rangján működő keszthelyi intézmény igazgatóinak, főigaz­gatóinak és rektorainak portréit állítják ki. Az arcmások készítője Kertész Sándor festőművész. Miért esett a választás a Ka­posváron élő művészre? Erről Kertész Sándor szűkszavúan csak annyit mondott: tudomása szerint az agráregyetem vezetői alaposan tájékozódtak, legalább egy tucat alkotó munkásságát mérlegelték, aztán még a télen felkeresték őt. Tanáros alapos­sággal „vizitálták” különböző munkáit, elbeszélgettek a pályá­ról, művészi felfogásáról. A „kollokvium” eredménye, hogy megköttetett a megállapodás. A felkérés szerint 18 fénykép alap­ján készülnek az olajképek. A megrendelő pedig az akkori rek­tor Sáringer Gyula akadémikus volt. Róla is - következetesen - fotó alapján készült a kép, miként a tizenkilencedik portré modelljé­ről is, a mostani rektorról, Horn Péter akadémikusról. Akárhogy vesszük is, a különböző méretű, többnyire „igazolványosan” me­rev fekete-fehér fotók festménnyé fogalmazása nagy kihívás. — Nagy megtiszteltetés és nagy kihívás is — vallotta meg Kertész Sándor — mert fényké­pekből kellett olvasnom. Különös feladat így megállapítani, milyen lehetett a haj színe, milyen a szem. Ám izgalmasabb a tekintet megértése! A legfontosabbnak a karakter megragadását tartom. Ugyanis ha az ember hosszasan tanulmányoz egy képet, lassan vallani kezd a jellemről is. Érde­kes, hogy mennyi minden árad egy szelídebb arcból, amiből egy finomabb, lágyabb lelkivilágra le­het következtetni. Aztán van olyan arc, amelyből valamiféle belső öröm sugárzik, az például, hogy a rektor úr az életet nagyon szerette, kedvelte örömeit. Ilyen­kor az ember meleg színekkel dolgozik. Van viszont tanáros szi­gor is... Az lesz végülis az izgal­mas, amikor a portrék bekeretezve majd egymás mellett sorakoznak a díszteremben és együttes össz­hatásukban szemlélhetők. — Mennyit adhat önmagából egy alkotó amikor portrét kell fes­tenie? — A tónusokban, a hangula­tokban, a háttér megválasztásá­ban is sok minden kifejezhető. Egyébként még szakmabeliek is megjegyzik: miként van az, hogy az ember festőién, lazán, köny- nyedén de ugyanakkor precízen, aprólékosan is tud dolgozni. Mit mondhatok erre? Talán azt, hogy van bennem egy kis öröklött né­met precizitás, egy kis délszláv FOTÓ: TÖRÖK ANETT líra meg valami magyaros szerte­lenség. Annyi bizonyos, hogy a Ker­tész Sándor alkotói világából megismert grafikák, festmények, kompozíciók sok utat járó, sok újdonságra nyitó együttesében, a természetelvű felfogás, máskor az expresszív, ironikus hangnem mellett a portrék, ahogy alkotó­juk mondja, a hivatásos mester­ség próbáját jelentették. Hűséges alázatot és fantáziát közös neve­zőre hozva. A fogadtatásról pe­dig annyit: a festő „vizsgáját” tetszéssel és elismeréssel nyug­tázták az egyetem vezetői. Tröszt Tibor Balladás Bakony B okor rezdül a tisztás szélén. Paripa tűnik föl mögötte, kucsmás vitézzel a nyergé­ben. A lóról szakad a veríték, a vi­téz napbamította gyerek-arcán diadalmas mosoly. Kopjájával lendületes köröket rajzol a leve­gőben, és elemi erővel tör ki be­lőle a kiáltás: Huj, huj! - Elnyúj­tott kürtszó a válasz. Ä fiatal vitéz - valamelyik ispánfi - leugrik a lóról, majd összecsap mögötte a kökénybokor. A sűrűben jávorszarvas haldok­lik. A szügyén kopjaütötte seb. A diadalittas legény csizmás lábát az állat fejére helyezi, s büszke póz­ban várja vadásztársait. Ebben a pillanatban ordítás rázza meg az erdőt. A kőrisfák közül előbukkan egy hegyesarccsontú, halálsápadt legény.- A kerálfi... a kerálfi - szól el- csukló hangon.- Imre? Hol vagyon? Mi tör­tént!?- Megholt. Mindketten a jávorszarvas te­temére roskadnak.- István úr valamennyiünket karóba vonat... Fehér völgyben fekete szőr­csuha. A térdeplő Gellért lassan föláll, és csontos, sárga arcát a jéghideg égre emeli. Uram segélj! - mormolja égő szemmel. - Add, hogy a vértanúd lehessek, hogy életemet e szilaj nép boldogulásá­ért ajánlhassam fel... Uram, se­gélj! És elmegy Budára, ahol a Vathák lovat áldoztak a magyarok pogány istenének, s leborotvált fe­jükön a maradék hajat csimbókba fonták. Még egyszer, utoljára fel­tűnik a Szeret menti síkság, még egy utolsó, veszett nyargalás... Szent Benedek fiát a mélységbe taszítják, de Lengyelországból már elindultak a Vazul-fiak, hogy István úr örökét fölvállalják. And­rás, Levente, Béla... Századokat söpör a bakonyi szél. Némelyik faóriás észre sem veszi... M agányos lovas az elva­dult ösvényen. Vállán puska, oldalán kard, övében pisztoly. Híres somogyi gerilla-harcos, eltorzított arccal (hogy a ráuszított kopókat félre­vezesse), kisebesedett lélekkel... Petőfi, Jókai pápai iskolatársa, Kossuth kormánybiztosa. Ő nem ment Világosra, nem jutott be a menlevelet adó Komárom várába és nem vonult emigrációba. Nosz- lopy Gáspár nem tette le a fegy­vert. Amikor már minden veszve volt, konokul legyintett, és foly­tatta a szabad­ságharcot. Nem törődött Haynau bitófáival, kivégzőosztagaival, fe­jébe vette, hogy foglyul ejti Fe­renc József császárt. Hogy is sike­rülhetett volna? Fejcsóváló történészek sorfala között lép az akasztófa alá... Évek, évszakok vonulnak... Egy Vas megyei bicskás legény betör a sűrűbe. Kezében fokos, a vállán tarisznya. Kivilágosodnak a bakonyi csárdák, selyem kendő borul a lányok vállára, s a pász­torkunyhók lakói áhitattal emel­getnek egy nevet. A rangos ud­varházakban, a városi kereskedők otthonaiban félelmet, haragot kelt ez a név. Sobri Jóska pedig vadvi­rágillatú legendák között lovagol végig A bakonyon, végig a Du­nántúlon. És egyszercsak eléje csapódik a „ne tovább!”- Add meg magad, betyár! Jóska önérzetes választ ad: tü­zel. De jobbra, balra és mögötte is megmozdulnak a bokrok. Ezután népdalok híresztelik or­szágszerte: Sobri Jóska halva van. A szél üvöltve száguld a bozó­tos tájon. A hó betemeti a völgye­ket, patakmedreket, eltorlaszolja a barlangok nyílását. Százéves fa­törzsek hasadnak ketté, megfa­gyott madarak fordulnak le az ágakról. Gézaháza. Turisták a fák között. Patinás ajtók, nyikor­gó falépcső, kandallómeleg.- Jelszó? - kérdi az egyik tu­rista a másikat.- Halál a német megszállókra! Éljen a szabad, demokratikus Ma­gyarország!-Éljen! Az állig begombolt kabátok alól előkerülnek a fegyverek, és egy könyv: József Attila versei Cserépfalvi kiadásában. Tulajdo­nosa, egy szőke, keskeny arcú fia­talember belelapoz a könyvbe, majd hangosan olvas: ...„Hogy mi ne legyünk német gyarmat..." „Édes hazám, fogadj szívedbe... ” A nno domini 1956. Győr- sövényház. Homályba hajló novemberi dél­után. Földes szoba, mestergeren­dás mennyezet, sarokpad. Az asz­tal körül egy győri, egy óvári és egy soproni diák. A kihűlt rakott tűzhely előtt sámlin ül a házi­gazda és újságot olvas. A diákok az elmúlt napok eseményeiről be­szélgetnek, s találgatják, meddig tart még az iskolai kényszerszü­net. A házigazda (az egyik diák édesapja) összehajtogatja az újsá­got, föláll.- Ma Győrben voltam - mondja. - Azt beszélik, Maiéter Pált kiszabadították az oroszfog­ságból, és már a Bakonyban van. Gyűjti a hadsereget... ... Haj, balladás Bakonyerdő, mit mesélsz majd az unokám­nak?! Szapudi András CSILLAGOK FÖLDKÖZELBEN Sinatra harmadik esküvője Frank Si­natra harmadszor is megnősült. Igaz, második fe­leségétől, Barbarától nem vált el, így ez az ese­mény valójában a húsz évvel ezelőtti eskü meg­erősítése volt. A nyolcvan éves és nem túl jó egészségi állapotnak örvendő sztár gyermekei és a nagyszámú meghívott vendégsereg előtt kijelen­tette: húsz év múlva megint megerősítik az 1976- ban egymásnak tett fogadalmukat. Sharon Stone igényei Lehetőleg doktori címmel, de legalább százötvennégyes intelligen­ciahányadossal rendelkezzen az, akivel Sharon Stone hajlandó ágyba bújni. Hogy az értelmi ké­pességek hogyan aránylanak az ágybéli teljesít­ményhez, az eddig nincs kimutatva, de tény, hogy a szépséges színésznő nem szeretőt keres magá­nak, hanem apát születendő gyermekének. A har­mincnyolc éves sztár nem akar férjhez menni, sőt - mint mondta -, a gyermeket is egyedül kívánja felnevelni. A jelentkező férfiak legnagyobb örö­mére a szőke szexbomba öt napra hajlandó a kivá­lasztott apajelöltet a házába fogadni. „Sem a hír­név, sem a gazdagság nem ér semmit, ha az em­bernek nincs gyereke” - ezzel indokolja elhatáro­zását a sztár, aki attól tart, nemsokára kifut az idő­ből. A sztár egyébként nagyon igényes. A megfe­lelő jelölt rendelkezzen kimagasló szellemi ké­pességekkel, legyen szőke hajú és kék szemű, nem ihat és nem dohányozhat, családjában nem fordulhat elő örökletes betegség. A gyermekről előre le kell mondania és neve sem kerülhet nyil­vánosságra. i Quinn tizenkettedszer is apa Ant­hony Quinn tizenkettedszer is apa lett, ráadásul nyolcvanévesen. A mama „természetesen” nem a felesége, hanem korábbi titkárnője, Kathy Benvin. A kétszeres Oscar-díjas mexikói színész makk- egészséges, legifjabb fiát Ryannek keresztelte el. Bár a gyermek házasságon kívül született, úgy lát­szik, nemsokára megoldódik a családi jogállása. Amennyiben a már hónapok óta húzódó, csúnya válóper véget ér, Quinn - előreláthatólag augusz­tusban - elveszi gyermekének anyját, aki egyéb­ként korát tekintve az majdhogynem unokája le­hetne. Egy férfi, egy eset A szeretet, a nem lan­kadó szerelem ad erőt neki, hogy újra talpra áll­hasson. A hatvanhét éves Günter Strack és fele­sége, Lore (59), 38 esztendő óta házasok. A nagy Strack most különösen rászorul az asszonyi-há- zastársi törődésre. Súlyos beteg. Beszélni is alig tud, jobb karja csaknem bénultan csüng. Szélütés érte a nálunk is kedvelt német színészt, a „Két férfi, egy eset” sorozat joviális-zseniális ügyvéd­jét. Egy hónapja esett össze müncheni szállodájá­ban, reggeli közben (amire nála az éjszakai forga­tások miatt általában délben kerül sor). Súlyos ke­ringési zavar - állapították meg első látásra az or­vosok. Hatan alig tudták beemelni a százharminc kilós tévésztárt a rohammentőbe. A klinikán kide­rült, állapota sokkal súlyosabb, hosszú orvosi ke­zelésre, majd pedig rehabilitációra szorul. A leg­többet foglalkoztatott német televíziós színész, Schrack közeli ismerőse, a SAT1 tévé egyik mun­katársa úgy nyilatkozott: „Schrack úr állapota na­gyon rossz. Abszolút nyugalomra szorul.” A mű­vészt ápoló egyik nővér megerősíti, hogy valóban szélütéssel kezelik. Mindössze ketten látogathat­ták: a felesége és a fia, Michael (40). Heteken át kisírt szemmel virrasztónak az ágya mellett. Ma már az egyik fekete-erdei klinika kezeltje (mint a másik nagy siker tévéfilmsorozatban). Strack be­tegsége miatt átmenetileg szüneteltetik a SAT1 tévé széles közönségsikerre pályázó sorozatának - Dániel, Fülöp és a szerelem csodája - forgatását. Strack pótolhatatlan. ROZSOS GÁBOR Balaton-part, 1996 . M.-nek És a fák: elszáradt törzsű hajdan volt platánok. Száz évig bírták. Aztán jött a századvégi átok: vegyszer, permet, lassú méreg (a látható csoda), melytől csak a dudva pusztult el - majd platánok sora. Még kétszáz év és mi jövünk. Talán méreg sem kell, ha végleg eltűnik az ózon, és nem marad ember ki elmondhatná: milyenek a tóparti éjek, s fák törzsén hogy ölelték egymást, a kambium-évek. Csökken a kereslet, hiánycikk a szakma Földet vett a szíjgyártó A családom 109 éve űzi az ipart. Nagyapám 1887-ben kezdte Ta­másiban; előtte standbeli katona volt, hat évig a század szíjgyártó- műhelyparancsnoka. Négy fia folytatta a mesterségét, s utánuk én. A 73 éves Huth Márton szíj­gyártó mondta ezt. Huth Márton 17 éves korában jött először a tabi vásárba. Azóta minden hó­napban elhozza kiváló lószer­számait, lovaglóostorait, díszes bőrkészítményeit. Ismerik keze munkáját nemcsak a Dunántú­lon, de szinte az egész országban. Egy évszázada nem múlt el úgy igali, memyei, toponári, kapos­vári vásár, hogy Huth szíjgyár­tóék meg ne jelentek volna azon. — A négyes magyar verseny­fogat díszszerszámát is én készí­tettem 1985-ben, a Belügymi­nisztérium megrendelésére — mondta büszkén az ipar kiváló mestere. — Ebbe a garnitúrába csak kivételes alkalmakkor fog­ták be a lovakat. Úgy tudom, ké­sőbb a kiskunhalasi határőrök kapták meg a minisztériumtól. Híres fogathajtók is tőlem rendel­ték a bőrszerszámot: Kádár László, Abonyi Imre, Fülöp Sándor... S ott voltak az állami méntelepek: a mezőhegyesi, a bábolnai, szilvásváradi. Az or­szágos mezőgazdasági kiállí­tás bemutatóján is szebbnél szebb fogatokkal jelentek meg. A lovak az általam készített szerszámokban versenyeztek sok fogathajtó Európa- és vi­lágbajnokságon. Annak idején sokat dolgoztam külföldre is. — Szép mesterség ez. — Nézze meg a kezem: min­dent elárul. Több mint öt évti­zede vagyok szíjgyártó, ott a nyoma az ujjaimon. Igaz, már kevesebbet dolgozom; csökkent a kereslet is, kevés a fogat... — Meddig csinálja? — Amíg bírom a munkát; a véremben van... Most vettem vissza ötven hold földet, s a né­metekkel műveltetem. Aztán van ezer négyszögöl szőlőnk. Bár ne volna; a munkabérre nem elég húsz hektó bor... — Utánpótlás? — Egyik fiam örökölte a szakmát, a másik villamosmér­nök. Az unokáimat is érdekű ez a szép mesterség. Krutek József ÁRVERÉSI HIRDETMÉNY A Kereskedelmi és Hitelbank Rt. siófoki fiókja árverést tűzött ki 1996. szeptember 2-án, hétfőn, 10.00-ra Az árverés helye: Balatonszabadi, Balatoni u. 1. Az árverésre kerülő ingatlant és ingóságokat előtte ugyanitt lehet megtekinteni. Árverésre kerül: 2198 m2-es telken lévő, nemrég épült családi ház, komplett péküzem, teljes berendezéssel. (28266)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents