Somogyi Hírlap, 1996. augusztus (7. évfolyam, 179-203. szám)

1996-08-31 / 203. szám

1996. augusztus 31., szombat SOMOGYI HÍRLAP SOMOGYI TAJAK 5 A polgármester szerint 200 millió forintot veszített a város Boglár fut a pénze után (Folytatás az L oldalról) Megválasztása előtt, áprilisban 17-18 cégről tudtak, amelynél járandósága van az önkor­mányzatnak. Ez a szám a rövid idő alatt mára 61-re emelkedett. Megközelítőleg félmilliárd fo­rintra becsülhető az az érték, ami az önkormányzatot illetné. — A város vagyonát most lehet utoljára lényegesen nö­velni, történelmi ez a lehetőség — állítja Soós Zoltán. — Bog­lár vezetése eddig nem sokat tett ennek érdekében. Két hete dolgozom a kárfelmérésen. A lehetséges pénzek jó része örökre elveszett. Most mintegy 100 millió forint van a birto­kunkban, ebből 63 millió a készpénzbevétel, annak kö­szönhetően, hogy a Vektor Rt - persze piaci körülmények kö­zött, jutalékért - segített felderí­teni és hozzájutni a kinnlevősé­günk egy részéhez. Ezt az utat választotta számos más önkor­mányzat is, amely hozzá akar jutni a tulajdonához. Féltem a pillanatnyi békességet Boglá­ron, de ezek a pénzek évtize­dekre meghatározhatják a város sorsát. Tisztázni kell hát: ki a felelős a történtekért. Szerintem a hivatal és annak a vezetése hibás. Más területről is tudok példát mondani a szakszerűt­lenséget illetően; például hat­millió forintra becsülték az idei helyi iparűzési adóbevételt az év elején, aztán ehelyett csak­nem 40 millió forintot vethet­tünk ki. Ilyen óriási tévedést nem szabadna elkövetni. Egy vízparti üdülőt is felem­legetett a polgármester, amely 16 ezer négyzetméteren fek­szik, és teljesen ki van építve az infrastruktúrája. Ezt a vállalat eladta a saját részvénytársasá­gának 1,3 millió forintért. Senki nem nézett utána Boglá­ron az ügynek. Soós Zoltán beszélt arról is: a pénzek elvesztésén túl az is óriási gondot okoz, hogy a je­lenlegi tulajdoni viszonyok nem teszik lehetővé a város megfelelő fejlesztését. S a helyi adóterhek alól is kibújik az ügyben érdekelteknek legalább egyharmada. Alapítványi, költ­ségvetési fedőszervként mű­ködve mentességet vívtak ki, közben pedig a nyugdíjasokról, nagycsaládosokról megfeled­kezve kereskedelmi szállás­helyként is értékesítik szobái­kat a külföldieknek. így éven­ként mintegy 8-9 millió forin­tos bevételkiesést okoznak az önkormányzatnak. A városának mozgási lehető­séget kereső polgármester most éppen amiatt ügyködik, hogy kiderítse: a közművek privati­zációját követően az 1993 után épített rendszerekhez miért jut­hat hozzá ingyen a nem több­ségi állami, hanem külföldi tu­lajdonos. Hiszen a lakosság ki­fizette a bekerülés teljes érté­két, minden hozzájárulást. Az­tán átadja ingyen a rendszerét, és fizeti az emelkedő szolgálta­tási árakat? Szerinte ez a térí­tésmentes tulajdonelvevés nem más, mint a hadiállapotokra emlékeztető elkobzás. Balatonbogláron egyébként hat év óta először - a plusz adóbevételnek és a cégektől a belterületi földekért már sikere­sen behajtott pénzeknek kö­szönhetően - pénzügyi tarta­léka is van az önkormányzat­nak, amelyet állami papírokba fektetett. Czene Attila Nem rendeletre, hanem pénzre van szükség Parlagfííirtás Fonyódon Egyéves, 20-120 centi magas, gyökere orsó alakú, rendesen terebélyes. Levelei egy-két- szeresen szárnyaltán szeldel- tek, lemetszett tojásdad am­pákkal, fonákjukon rányomott pelyhesek. Ez a parlagfű. Fo­nyódon az országban talán először akartak határozni ar­ról, hogy kiirtják. Veszélyes ugyanis az egészségre, aller­giát okoz. Üdülőhelyi fórumon hang­zott el a panasz, s hatására az önkormányzat rendeletet akart alkotni. Hogy a tüsszö- gést, orrfolyást, szájpad- és szemviszketést megelőzzék, minden csírát magjába kell fojtani; a gyomnövény ugyanis szél útján 20 kilomé­terre is eljut. Tehát hiába irtja egész Fo­nyód, ha egyetlen kertgazda fütyül a kapájára. Befészkeli magát, s ontja betegséget okozó porát. Az előterjesztés a szabálysértőknek esetenként 10 ezer forintos büntetést he­lyezett kilátásba. Bár a vegy­szerezést, szántást, gyomlá- lást az önkormányzat vállalta a saját területén, parkjaiban, a képviselők úgy szavaztak: nem szabályozzák ily módon a lakosság tennivalóját. Nem rendeletre, hanem pénzre van szükség. Nemet mondtak hát az elképzelésre. Az érvényes jogszabályok amúgy is előír­ják a gazok irtását. A jövő évi költségvetésben azonban biz­tosítják a parlagfűirtásra szükséges pénzt. C. A. Kétezren látogatták a zsúpfedeles, öreg tájházat Zamárdi kötőanyaga a föld Puller Ferencné gondnok (balról) az egyik látogatójával A zamárdi tájház 1847-ben épült, ezt az első szoba mes­tergerendájába vésett szám is igazolja. A házat Friesz Benedek építette, akinek dédunokája, Friesz Kázmér és családja ma is a Balaton- parti településen él. A tájházat idén mintegy kétez­ren látogatták meg, többen, mint tavaly. Puller Ferencné kalauzolja a kíváncsiskodó­kat, akiknek belépőként csak a jelképesnek nevezhető 20 forintot kell leszurkolniuk. A falu egyetlen zsúpfede­les, régi házát a községi ta­nács még 1974-ben megvásá­rolta. Az Országos Műem­lékvédelmi Felügyelőség helyreállította; olyan, mint a múlt században volt. 700 ezer forintot költöttek rá, de nem volt berendezése. Hiányzott az a gazdag régészeti és nép- művészeti anyag, amelyet a megyei múzeum restaurálás címen elszállított. Egy évvel később - a helyi gyűjtemény helyett - más, korhű bútorok­kal rendezték be. Ezt a za- márdiak - még ha szakmai érvet hoznak fel a döntésho­zók - azóta is sérelmezik. Dr. Boross Marietta, aki akkoriban a szentendrei sza­badtéri múzeum néprajzosa­ként dolgozott, így mutatta be a házat: „Az épület... jelleg­zetes balatoni oszloptornácos ház. A telekre hosszában épült, falai 80-100 centiméte­resek és úgynevezett fecske­rakással készültek. Kötő­anyaga föld. Archaikus vo­nása, hogy minden helyiség az oszlopos tornácról nyílik. Berendezése élethű.” Hogyan éltek régen e ház lakói? A régi írásokból és a nagyapa elbeszéléseiből a Friesz család úgy tudja: elő­deik a tihanyi apátság szolgá­latában álltak; bognárok, csi­kósok, kovácsok voltak. A házhoz két holdnyi birtok tar­tozott. A telken volt még egy 28 méter mély kút, baromfi- és disznóól, valamint egy pince. A Kőhegy két oldalát a helybéliek szőlővel telepítet­ték be; kiváló boraik voltak. A földművelés mellett - az uraság engedélyével - télen az erdőre jártak fát vágni, a Balaton mellé nádat aratni. Ezeket az anyagokat használ­ták fel házuk építésére, befe­désére. A munka reggel öt órakor kezdődött az állatok etetésével, s ezzel fejeződött be este kilenc után. A férfiak a nagyobb, az asszonyok a ki­sebb állatokat gondozták; ta­vasztól a késő őszi betakarí­tásig nem volt megállás. A nagy munkák végeztével azonban, illetve vasárnap összesöpörték az utcát, az udvart, s ünneplőbe öltöztek. A férfiak még a feleségüket is magázták. Friesz Kázmér 26 évig volt a helyi iskola igazgatója, ma már nyugdíjas. Két fiútest­vére él még Zamárdiban; há­rom fiú- és két lánygyerme­kük van. A faluba egyébként betelepült .az idők során 4-5, valószínűleg távoli rokon Friesz család. Mindannyian Zamárdi megbecsült lakói. Czene Attila Kábítószer-terjesztőt, biciklitolvajt is fogtak Rendőrnek tanultak Siófokon 4270 embert igazoltattak azok a rendőr-szakközép­iskolát végző elsőévesek, akik Budapestről és Cso­pakról jöttek két hónapra Siófokra. Tizenkét esetben tettek büntető-feljelentést; a 415 szabálysértés és 1678 helyszíni bírság folytán be­hajtottak csaknem kétmil­lió forintot. A siófoki rendőrkapitányság jelentős létszámhiánnyal küszködik, főleg nyáron van szükség segítségre. Az állo­mányt ekkor más rendőrka- pitányságokVől, középisko­lákról, főiskoláról egészítik ki. Szvath János százados, pa­rancsnok elmondta: az idén először szerveztek ideiglenes idegenforgalmi gyakorlóőr­söt Siófok körzetében. Megszervezték a hallgatók szolgálatát, amely igazodott a helyi rendőrökéhez. A fel­adatuk az volt, hogy egy év alatt szerzett elméleti tudá­sukat a gyakorlatban is hasz­nosítsák. Felügyelet mellett, úgynevezett mentorokkal, ál­landó közterületi jelenlétet tudtak biztosítani, s ezáltal például harminc százalékkal csökkent az autólopások száma. A rendőrgyakornokok önállóan fogtak el egy kábí­tószer-terjesztőt a buda- pest-siófoki vonaton, s tetten érve lefüleltek kerékpártolva­jokat. Közlekedésrendészeti és igazgatásrendészeti fel­adatokat is elláttak. Jó mun­kájáért most tizenhét rendőr­iskolást jutalmaztak meg - köztük az egyetlen lány gya­kornokot is -, és három men­tort. Tíz hallgató már most je­lezte, hogy a Balaton-parton szeretne dolgozni egy év múlva, az iskola befejezése után. Soós Melinda Új körjegyző dolgozik mától Ságváron Ságvár, Som és Nyim községek önkormányzatai dr. Fodor Zol­tánt nevezték ki körjegyzőnek - a mai napi hatállyal. A szak­ember korábban Lengyeltóti­ban a város aljegyzője volt. Beiskolázási segély Pusztaszemesen Százkilencezer forintot kaptak a pusztaszemesi önkormányzattól a gyermekes szülők. Az óvodás gyermekek után ezer, az általá­nos iskolások után 1500 forintot vehettek át; a középfokú intéz­ményekben tanulóknak kétezer, a felsőfokú tanintézetek hallga­tóinak négyezer forintot fizettek. Régi képeslapokon Balatonszárszóról A balatonszárszói polgármesteri hivatalban régi képeslapokból nyílt kiállítás; dr. Pordán Erzsé­bet gyűjtése a település múltjá­ról mesél. Ugyanott látható id. Ősz Józsefnek a környék régé­szeti leleteit bemutató tárlata. Siótour kedvezmény hazai turistáknak Megkezdődött az utószezon a Balatonon. A Siótour Rt öt nya­ralótelepén rendkívüli kedvez­ményeket ígér a belföldi ven­dégeknek. A siófoki Aranypart nyaralótelepen például szep­tember 13-ig egy négytagú csa­ládnak 3300 forintért adnak szállást egy napra. Később az árakat 30-40 százalékkal csök­kentik. A cég így akaija meg­tartani, visszacsalogatni a több- gyermekes magyar családokat. Libanoni hangulatok Balatonlellén Kabalan Samaha, libanoni szüle­tésű francia festőművész kiállí­tása még szeptember végéig lát­ható a balatonlellei Kapoli mú­zeumban. A 28 éves művész is­mert alkotó; a párizsi Szalonban az „Új realitások” című tárlaton is szerepel művével. Húsz tábla­képe historikus jellegű, színvi­lága a Közel-Keletet idézi, har­minc reklámgrafikája azonban hi- perrealista gondolkodásmódját. A pillangó, a pók, monoton popzene, a bor és a keszeg a déli-parton Hazamentek a balatoni turisták A Zala folyó átlépésére készülve, megáll­tam a somogyi falu jónevű bárja előtt. Teljesen üres, pedig a marcona ajtónálló a másutt megszokott 800-1000 forint he­lyett csak háromszázat kér belépőül. A bárpultnál négy, az útszéli átlagnál vala­mivel csinosabb éjszakai pillangó jóideje nyalogatja a kólát. Keserű lehet az íze. Siófoktól Keszthelyig kellett autókázni, hogy a vacsoraidő után zenekart találjak, amelynek a muzsikájára táncolni is lehet. A régiségboltok, zöldségesek, fagylaltozók már régen bezártak; itt-ott az ajtókon a pók reggelig békésen várhatja áldozatát. Vendég alig van. Hévízen néhány idős német pár sé­tálgat az utcákon. Órányi idő alatt kilenc embert láttam. Pedig a világhírű gyógyfür­dőben nemcsak néhány hétig tart a szezon. Azért minden településen reménykedik még néhány vállalkozó; vendégcsalogató­nak monoton rapzenét üvöltenek a hangfa­lak. A diszkós jórészt saját örömére játszik. Szentgyörgynél rendőrök állítottak útaka­dályt; aki Budapest felől a déli határ felé igyekezik, mind megállítják. Udvariasak, szakszerűek. Nem úgy, mint kicsit korábban a boráról méltán híres lellei Szent Donátus borozó pincémője, aki elhessegette a betérő­ket, pedig hatan még szopogatták a hegy le­vét az egyik asztalnál. Talán az volt a baj a zárórához közeledve, hogy magyarul szól­tam. Edit kedvetlen. A neve kitalált, mert fél, de a története igaz. A 70-es út mellett álldo­gál, várja, hogy az autósok lelassítsanak. Fe­neke kilóg a bugyijából, de így sincs nagy sikere. Szeme életunt, révedez a messzi- ségbe, amikor egyszavas válaszokat mor­mol. Kiderül: a Nyírségből hozták ide, szép ígéretekkel, s azóta nem tud szabadulni. Fe­nyegetik veréssel, a családja kiirtásával, ha beszélni, szökni próbálna. Ütik, ha keveset keres, pedig a konkurencia egyre nagyobb. Maga is csodálkozik néha az egymást váltó férfiakon, hiszen reggeltől estig nem tud tisztálkodni - nincs hol. Háta mögött a gazos árok, partján elvadult bokrokkal; reményte­len szerelmek nászhelye. Pőre árbócrudak döfik a földvári kikötő egét; minden vitorla bevonva. A szigeten fölparázslik egy apró pont, odaérve látom, a cigarettába horgász kapaszkodik. Füstje jó az irtást megúszó szúnyogok ellen. Zsák­mány néhány keszeg. Ráadásul amióta hű- vösödik, a sör sem csúszik jól. Sehol egy stoppos. Hajnali három óra felé már az utakon is gyér a forgalom. Egy ré­szük a fővárosi, nagybani piacra hajt áruért; a kocsi után himbálódzik, zörög az apró utánfutó. Néhány német rendszám is feltű­nik. Hazafelé indulnak ilyen korán, a zsúfolt hegyeshalmi határra. Czene Attila A napfényes órákat kihasználják a balatoni szezonvég ven­dégei. Ha fürdőzésre nem is, de kirándulásra alkalmas az idő. Képünk a siófoki kikötőben készült fotó: török anett

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents