Somogyi Hírlap, 1996. augusztus (7. évfolyam, 179-203. szám)
1996-08-29 / 201. szám
12 SOMOGYI HÍRLAP NYUGDÍJASOK 1996. augusztus 29., csütörtök Hadigondozottak fogadóórája A nyári szünet elmúltával szeptember első hétfőjén - és ezután minden hónap első hétfőjén - fogadónapot tart a Hadirokkantak, Hadiözvegyek és Hadiárvák Somogy Megyei Szövetsége. A Nyugdíjasok Szervezetei Somogy Megyei Szövetségének Fő utcai irodájában hétfő reggel 9-től 12-ig Jobban János alelnök várja az érdeklődőket. 40 éves találkozó Ságváron Negyvenéves találkozójukat tartották a hét végén a ság- vári általános iskola 1956- bari végzett diákjai. Megtisztelte az összejövetelt az iskola néhány egykori tanára is. Együtt idézték fel a majd fél évszázada történteket - immár a megszépítő messzeség szemüvegén át. Elhatározták, hogy az osztálytalálkozót ezentúl évente megrendezik. Árubemutató Kisgyalánban Árubemutatóra hívta tegnap a kisgyaláni nyugdíjasokat az R. BENDER nemzetközi értékesítő és kereskedelmi kft. A bemutatott termékek kizárólagos értékesítési jogával rendelkező cég a szakszerű ismertetés után ebéden látta vendégül a bemutatón részt vevő kisgyaláni nyugdíjasokat. Jutaiak elrontott ünnepe Farkas Lászlóné, a jutái nyugdíjasklub vezetője egy hónapja örömmel újságolta, hogy augusztus 20-án megnézik a debreceni virágkarnevált. A hét elején arról számolt be, hogy elrontották az ünnepüket, előre megváltott belépőjegyeik ellenére nem engedték be őket a kapun, mert a kerítésen átgázoló fiatalok jegy nélkül is megtöltötték a lelátót. Pereskedni persze nem akarnak, de ezután a virágkarnevál már nem szerepel a jutaiak programjában. Egyesületet alakít Hetes Előzetes megbeszélések után úgy határoztak a hetesi nyugdíjasok is, hogy egyesületet alakítanak. Xz alakuló közgyűlésre holnap (péntek) este kerül sor a falu művelődési házában, amelyre minden érdeklődőt szeretettel várnak. Szita Károly is elkísérte Kaposvár idős polgárait Barangolás az Őrségben Kaposváriak a pityerszeri műemlékfaluban - a világhíres „kontyos-ház” előtt a képen jobbról Svajda József, Jobban János és Szita Károly fotó: pozsgay Miklós Gyakori találkozásaik egyikén Svajda József MSZOSZ-elnök javasolta a kaposvári nyugdíjasok vezetőinek, hogy menjenek egyszer kirándulni szülőföldjére, az Őrségbe is, nézzék meg hazánk egyedülállóan szép természetvédelmi körzetét. Elragadtatott szavai meggyőzték Székely Sándorékat, és a múlt hét péntekén már a Vas megyei hármashatár felé gördült a turistabusz ötven kíváncsi kaposvári nyugdíjassal, akiket elkísért Szita Károly, a város polgármestere is. Veleméren állt meg először a csoport, megcsodálni az 1200- as évek végén épült gótikus templomot, méteres falai állták az idő és a történelem viharait. Aquila János 1377-ben készült freskói ma is lenyűgözik a szemlélőt. Pankászon és Gödörházán az 1700-as években készített szoknyás harangláb masszív építményét tekintették meg ezután, a vastag gerendákat ácsoló egykori mesterek munkáján meglátszik, hogy az építményt századokra tervezték. Magyarszombatfán az őrségi fazekasművészet termékeit ismerték meg a kirándulók. Nem hivalkodó dísztárgyakat készítenek ezen a tájon, hanem a mindennapi élet szükséges eszközeit, edényeit, megőrizve és továbbfejlesztve évszázadok felhalmozott tapasztalatát. A Vadása-tó volt az út következő megállója. A Desedához hasonlóan mesterségesen felduzzasztott víz kedvelt kirándulóhely, horgászok, strandolok csóna- kázók paradicsoma, káprázatosán szép természeti környezetben. Az Őrség talán legismertebb „szerére” a szalafői Pityerszerre buszozott ezután a csoport. Ez a népi műemlék épületcsoport abban különbözik a szennaitól - az építkezés eltérő stílusán túl - hogy ezek a házak eredeti helyükön állnak, nem más településekről hordták ösz- sze. Egy szentgotthárdi és körmendi séta fért még az egynapos túrába. Opel-városban az ország egyik legszebb, az 1700- as években épült barokk templomának pompáját, Körmenden a Battyhyány-kastélyt csodálták a résztvevők. Szép, élményt nyújtó út volt. Sokat lehetne még beszélni e különleges tájegységről, de most - Európa felé haladtunkban - talán érdemes néhány szót ejteni arról, hogy az ember mennyire a történelem játékszere. Sebők József, a somogyi NEB nyugalmazott elnökhe-. lyettese, Szentgotthár szülötte - aki Svajda Józseffel az idegen- vezető szerepét is ellátta - elmondta: ez a határmenti térség egykor Európához tartozott. A kaszagyári munkás vasárnap délután Ausztriába ment át sörözni, az osztrák tanár meg Szentgotthárdon borozott, s a határőr nem a papírokra volt kíváncsi, hanem inkább arra, hogy hazafelé tartva a kaszaszélesítő, vagy a tanár lesz-é spiccesebb. Aztán jött a század két legszömyűbb diktátora, s átok lett a határ közelsége. Rokonokat, barátokat csak különleges engedéllyel, farkaskutyás ellenőrzések közepette lehetett meglátogatni, elzárt terület lett a gyönyörű Őrség. Most újra áldássá válhat a hármashatár, bizonyítja ezt az Opel is, hisz hatalmas gyárat épített itt igen rövid idő alatt. Vagy egy másik, szebb példa: híres búcsújáró hely volt az 1400-as években épült rönöki Szent Imre templom. Háborúk, tűzvészek pusztították, használták katolikusok, reformátusok is. Falától tíz méterre húzták meg a trianoni határt, aztán jött a vasfüggöny. A 70-es években lebontását határozták el, de nem akadt vállalkozó, még állami cég sem, aki elvégezte volna. Tíz éve az osztrák katolikus hívek kezdtek gyűjtést megmentésére, s ma újjáépítve hirdeti Isten és Szent Imre herceg dicső-, ségét. A templom mellett padok, a magyar és az osztrák oldalon is. Az ide érkező fáradt kaposvári kirándulók egyik fele a magyar, másik része az osztrák padokra telepedett, útlevél- és vámvizsgálat nélkül, háborítatlanul, és mindkét oldalon gyakran volt hallható az a szó, hogy Európa, az országnak ebben a történelem és politika pofozta szegletében. A Körmend melletti Hegyalja Csárdában volt a vacsora, itt kérdeztem meg Szita Károly polgármestert, miért tartja fontosnak, hogy részt vegyen - nem kevés elfoglaltsága közben is - városa idős polgárainak kirándulásán?- Nem most kezdődött a kapcsolat, majd minden tanácskozásukon, rendezvényükön részt veszek, de kiránduláson - bár többször invitáltak - még nem voltam velük. Nagyon szeretek köztük lenni, mert őszinte kaposvári polgárok. Élettapasztalatuk, bölcsességük sok tanulsággal szolgál számomra. Őszinte kritikát kapok tőlük és ezekből csak okulhatok. Segítem őket ahol, ahogy lehet, mert már bizonyítottak, időt és fáradságot nem kímélve létrehozták és működtetik a város két legolcsóbb élelmiszerboltját. A nyugdíjasok között végzett felmérésükre bizton támaszkodhat az önkormányzat a segélyek, juttatások elosztásánál. Méltók arra, hogy a lehetőségek adta határokon belül támogassam törekvéseiket. Nyugalmas, békés, veszekedésmentes várost és országot akarnak, ami az én vágyam is. Katona Csongor Nyugdíjban a buzsáki idősek istápolója Az összetartozás melege Augusztus hava mindig a tisztaságé a buzsáki öregek napközijében: három héten át tart a festés, a meszelés, a rendez- kedés. Iváncsics Lászlóné pedig nehezen találja a szavakat, amikor arról beszél, hogy az 1971-ben megnyitott kellemes otthon 1975-től egyfolytában mostanáig az ő második otthona is volt egyben. Az intézet vezetőjeként igyekezett a helybeli időskorúak számára barátságos légkört, hasznos, jó időtöltést biztosítani, több, mint 21 esztendőn át. — Fiatalasszonyként kerültem ide, s ripsz-ropsz, az idő elrepült - mondja most félig nevetve, félig könnyeivel küszködve. — Azt felsorolni nem lehet, hány kellemes, emlékezetes programunk volt. Hegedű, citera, ének, kertészkedés, kirándulások. Igaz, néha kisebb civódások, nézeteltérések is, mint mindenütt. A lényeg azonban az együvé tartozás melege, amit annyiszor érezhettünk az elmúlt idők során. Most az asszony, aki annyit anyáskodott a nála idősebbek felett - maga is elérkezett a nyugdíjas korhoz. — Szinte hihetetlen — mondja —, de hát ez van, és kicsit el is fáradtam. így most pihenés következik, bár a családot otthon továbbra is nekem kell ellátnom, és ez sem kevés. Annyira vagy fáradt azért persze sohasem lehetek, hogy be ne nézzek néha az én kedves kis öregjeimhez. (Kun T.) Atadiak Gotalovóban A gotalovói falunap ünnepségén vett részt a nagyatádi Őszi Napfény nyugdíjas klub harminc fős csoportja. A Horvát Szív elnevezésű rendezvényen nyolc település folklóregyüttesei vettek részt. A horvát települések, Csáktornya, Zágráb és Gola mellett a magyarokat az atádiak képviselték. — A hamar jött meghívásra gyorsan igennel válaszoltunk — mondta Gergő Sándomé, a klub vezetője. Táncosaink és énekeseink vettek részt a falunapon. Népi táncosaink műsort adtak, az énekesekkel együtt két féle népviseletben utcai menettáncon is szerepeltek. A huszonöt perces műsorban azokat a táncszámokat adták elő, melyeket az elmúlt hetekben gyakoroltunk. A folklór műsorban fellépő nyugdíjas táncegyüttes műsora közben többször is felcsattant a vastaps. Előadták a Ritka búza magyar táncot és az atádi Simongáti lányok című számot, aminek zenéjét a helyi Kutor Ferenc szerezte. Az előadást össztánc követte, melyben a horvát fiatalok is részt vettek. Ünnepelt a falu, ünnepeltek velük a nagyatádiak is. Németh István Jani és a gánica Tévéműsorokról nemigen szoktunk megemlékezni ezen az oldalon, ám a múlt hét vasárnapján kora este kaposvári főszereplői voltak a Jani házhoz megy című havonta jelentkező adásnak. Azok számára, akik elmulasztották megnézni, röviden a történet: Kató néni (az anyós) eladta házát, tulajdonképpen egy élet megtakarított tőkéjét, és a pénzt szétosztatta két gyermeke és unokái között. Százkilencven ezer forinttal (ami egy Fő utcán sétáló IFOR-katona alig több mint kétheti fizetése) járult hozza leánya és veje toponári házának berendezéséhez, abban a reményben, hogy ott élete végéig békés otthonra lel. Lakva ismerni meg az embert - tartja a mondás. Esetünkben ez a legteljesebb mértékben beigazolódott, mert Kató néni rövid idő alatt albérletben találta riportot készítő Betlen János szakszerűen, indulatok nélkül, az érintettek mindegyikét meghallgatva készítette el filmjét. Kapóra jött a pesti stábnak, hogy mindkét helyszínen gánica volt aznap az ebéd. Ez az egzotikumnak számító eledel aztán adta slusszpoént: végső tanulságként képernyőre írták a gánica receptjét. Frappáns, ügyes... Egyetlen szóval maradt adós a műsor, és ez a szó a szegénység, ami egymás mellé kényszerít - akár önként, jó szándékkal is - össze nem illő embereket, akik aztán egymást hibáztatják elrontott életükért. Mert gánica ide, gánica oda - a film tanulsága mégiscsak ez volt... Katona Csongor Ritka előléptetés - a hűségért, kötődésért A honvédelmi miniszter augusztus 20 alkalmával ezredessé léptette elő a kaposvári Knoll Gyula repülőalezredest. A miniszter a — nyugdíjasok körében kétségkívül ritka — elismerést az élet- úttal, a Magyar Honvédséghez való kötődéssel, példamutató magatartással, és a honvédelem érdekében kifejtett közéleti tevékenységgel indokolta. A megye javaslatára kapott előléptetés némileg kárpótolja a nyugdíjas repülőt aktív korszakának vége felé (őszinteségért, szókimondásáért) elszenvedett —- egészségét és családját egyaránt veszélyeztető — oktalan sérelmekért. Pedig könnyen találhattak volna okot az elismerésre, hiszen négyszer hozott le súlyos műszaki hiba miatt végveszélybe került repülőgépet, s csak a csodával határos módon maradt életben. Pedig hagyhatott volna csapot-papot, hiszen mindannyiszor megkapta a parancsot a katapultálásra, ám ő nem adta fel, mert féltette gépét, és azokat, akikre rázuhanhat. Amúgy a parancsot szentnek tartotta. Hogyan mondhatott volna nemet a hadnagyból lett századparancsok, majd ezredparancsnok-helyettes, aki valamennyi Mig-típuson repülve oktatta pilótatársait a fegyelemre, és áldozatvállalásra. — A legkritikusabb helyzetben is meg tudtam őrizni nyugalmamat. Akkor is elhittem a műszereknek, hogy vízszintesen repülök, amikor úgy éreztem, hogy „fejre állt” a levegőben a gép — mondta Knoll Gyula — Csak a nyugalomnak köszönhettem, hogy nem fúródtam a földbe a Mig-19-sel, amikor mindkét hajtóműve leállt. Tudtam, hogy ezzel még senki se szállt le hasonló esetben, ám — szinte súrolva a zimányi háztetőket — eszembe jutott, hogy ha az akkumulátort felhasználva az indítómotorral megpörgetem a hajtóműveket, talán nem lesz temetés... Pilóta temetésből akkor már sok volt Taszáron. Ő mindegyiket szinte személyes tragédiaként élte meg. Ott állt annak a barátjának a sírjánál is, akinek hiába kiáltotta célra repülés közben: „emeld ki a gépet!” A sok tragédiát látva elsősorban ő kezdeményezte: alakítsanak ki emlékfalat a gyakorlatok elhunyt hőseinek Taszáron, emlékoszlopot a repülőknek. Ezek a külsőségek kifejezői a katona-és bajtársakhoz fűződő baráti kötődésének, amelynek lényege: a segítőkészség. Ez vezeti a nyugdíjas napokban is. Figyelemmel kíséri — a sajnos nem kevés — rossz anyagi helyzetben élő — pilóta életét, és addig jár a különböző szervekhez, amíg valamilyen segítséget (segélyt) ki nem harcol a legrászorultabbaknak. A Somogy Megyei Veterán Repülők Egyesületének elnökeként a kaposvári helyőrségi klubban szerdánként találkozik a háborút végigharcolt, és azokkal a pilótákkal, akikkel együtt szolgált. Az izgalmas repülőélmények mellett szóba kerül a mai élet is, Knoll Gyula nyugdíjasként lett repülőezredes és napirenden vannak a különféle programok. Beszéltek arról is: addig nem kellene lecserélni a régi gépeket, amíg nincsenek helyettük újak. No és a taszári repülőtérről: sajnálják, hogy korábbi formájában nem maradhat fenn. No persze, amíg fémmadár száll az égre, addig ők nem keserednek el. Igaz ugyanis amit a pilótainduló állít: „...És ha azt mondja, hogy nagyon szeret téged, szíve választottja mégis csak a gép...”. A repülő, amely emlékként is sok mindenért kárpótol. Szegedi Nándor
