Somogyi Hírlap, 1996. július (7. évfolyam, 152-178. szám)

1996-07-09 / 159. szám

4 SOMOGYI HÍRLAP MEGYEI KÖRKÉP 1996. július 9., kedd Tízéves kora óta van dolga a törvénnyel Rács mögött a szuloki fosztogató Többrendbeli betörés elkö­vetőjét tartóztatták le a barcsi rendőrök. A 16 éves szuloki fiatalember az utóbbi másfél hónapban bi­zonyítottan öt ízben köve­tett el bűncselekményt. A nevéhez fűződik többek kö­zött a helyi élelmiszerbolt föltörése, és több magánla­kás kifosztása. Ezekről a betörésekről már beismerő vallomást tett, és a bűnjeleket is megtalálták nála a rendőrök, akik a bizo­nyítottakon kívül még jó né­hány korábbi bűncselek­ménnyel is gyanúsítják. A fiatalembert egyébként jól ismerik a rendőrök, és a szulokiak egyaránt. Még csak tizenhat éves, de már hosszú a bűnlajstroma. Ko­rábban többször került inté­zetbe, de onnét rendszerint hamarabb hazaért, mint akik odaszállították. Mint meg­tudtuk, tízéves kora óta van dolga a törvénnyel. Tevé­kenységét általános felhábo­rodás kíséri a faluban. A falubeliek elmondták: a betelepült fiatalember és fel­nőtt segítője rettegésben tart­ják az egyedül élő embere­ket. Úgy érzik, nemcsak va­gyonuk, de az életük sincs biztonságban tőlük. Leg­utóbb például egy idős asz- szonyhoz törtek be, hogy el­vigyék a biciklijét és a borát, és a betöréshez ásóval is fel­szerelkeztek, hogyha az asz- szony föl talál ébredni, fejbe suhintsák. Bakteriológiailag egyelőre kifogástalan, kémiailag olyan, amilyen a víz Tiszta a Deseda-minta Ugrásszerű lehet a vízminőségromlás.. FOTÓ: KOVÁCS TIBOR A Deseda tó vízminősége a felszíni vizek szabványának megfelelő, ezért nyugodtan lehet benne fürdeni, állapít­ható meg a legutóbbi vizsgá­lat eredményéből. Mindez az utóbbi hetek csapadékának, a fürdőzők elmaradásának köszönhető. Egy kánikula azonban most is sokat ron- hat a helyzeten... Dr. Szőlőssi József, a városi ÁNTSZ tisztiorvosa érdeklő­désünkre elmondta, elsősorban azt vizsgálták, hogy a bakterio­lógiai szempontok szerint al- kalmas-e a víz a fürdőzésre, kimutatható-e olyan bakté­rium, ami összefüggésbe hoz­ható emberi széklettel. — Bakteriológiai szempon­tok alapján a vízminőség meg­nyugtató, ami nem jelenti azt, hogy az érzékeny bőrűeknek, akik esetleg kiütést kapnak a •víztől, nem kell a fürdés után lezuhanyozniuk — mondta a városi tisztiorvos. A Városgortdoksággal kötött megegyezés szerint ezen a nyá­ron hetente vizsgálják a Kapos­vár melletti mesterséges tó vi­zét, amelynek kémiai mutatói a környezeti adottságok, a tőze- ges meder következményei. így nem furcsa, hogy a víz oldott magnézium- és káliumtartalma nagyobb az ideális szintnél, és érthető a zöldalga jelenléte is. Komolyabb probléma csak ak­kor lenne, ha toxintermelő kék alga teijedne el a tavon. A strand környékén egyébként gyengébb a vízminőség az átla­gosnál, ami abból fakad, hogy a minimális áramlás miatt azon a részen pang a víz. Információnk szerint a jövő­ben különböző színű táblákkal, több nyelvű felirattal kell majd tudatni a fürdőzőkkel, mibe mennek bele. Gál László, a tó­kezelő Városgondnokság munkatársa erről még nem hal­lott, ám azt elmondta: ha a kék- vagy a zöldalga olyany- nyira elszaporodna a tóban, hogy az az egészségre ártal­mas lehetne, akkor ezt, mint eddig tették, feltüntetnék a par­ton. (Balassa) Egyetem IFOR-katonáknak Raffael Edgár magyar származású amerikai egyetemi tanár Taszáron és Kaposváron tanítja az amerikai katonákat. A tantárgyak között szerepel a magyar történelem, benne a szőkébb környezet, Somogy megye és Kaposvár történelme is. A ma is magyarként élő és gondolkodó professzor önként vállalta az IFOR csapatoknál a munkát, mert meggyőződése, hogy kötelessége ezzel is segíteni a magyarságot. — A neve első'hallásra nem is tűnik magyarnak. — A családnevem, a Raf­fael, nem tudom honnan ered. Örököltem. A keresztnevemet édesanyám Shakespeare egyik művéből választotta. — Regényes életút az öné. — 1930-ban Déván szület­tem, tehát ha úgy akarjuk, ak­kor én erdélyi magyar család­ból származom. Anyanyel­vem maradt a magyar, annak ellenére, hogy jól beszélek románul, németül, angolul és keveset franciául. 1930-as évek végén Temesvárra kerül­tem, ahol az általános tantár­gyak mellett franciát, németet és román nyelvet tanultam. A középiskola elvégzése után szintén Temesváron az orvosi egyetemre iratkoztam be. Az első év után megkérdezték tő­lem, hogy volna-e kedvem a diplomáciai pályához. Mivel vonzott a külpolitika, szeret­tem volna sokat utazni, úgy döntöttem, hogy búcsút mon­dok az orvosi egyetemnek. Bukarestben beiskoláztak egy két éves diplomata képzőbe, amelyet egy év alatt végeztem el. Elkezdtem dolgozni a kül­ügyminisztériumban, egy olyan osztályon, amelynek az ENSZ volt a munkaterülete. Nemzetközi konferenciákra, tanácskozásokra jártam, ahol tolmácsolás, illetve szerve­zési feladat volt a munkám. Elkezdtem írogatni és mel­lette még tanítottam az egye­temen nemzetközi kapcsola­tok és diplomácia történet tan­tárgyat. Az egyik írásom — „Az atomenergia békés fel- használásának lehetősége” — felkeltette az akkori szovjet nagykövet érdeklődését. Leír­tam ebben a cikkben, hogy azoknak az országoknak, akik rendelkeznek urániummal, hozzá kellene szólni ehhez a témához. Jepisev tábornok büntetésből került Bukarestbe nagykövetnek és ez nem tet­szett neki. Elkezdett utánam erősen érdeklődni. Barátaim figyelmeztettek: ha maradok, lesz lehetőségem sokat írni és gondolkodni — Szibériában. Hát ez a perspektíva nem tet­szett nekem, ráadásul a kül­ügyminisztériumunkban is fekete bárány voltam, mert nem akartam belépni a pártba. Egyik napról a másikra mun­kanélküli lettem egy olyan or­szágban, ahol mindenkinek volt munkahelye. Ezután rö­vid időre egy utazási irodánál helyezkedtem el, majd a hol­land légitársaság képviselője­ként Amsterdamba küldtek tanulni. Akkor úgy döntöt­tem, hogy nem térek vissza Romániába. — Hogy boldogult idegen környezetben Hollandiában, barátok, ismerősök nélkül? — 1964-ben átmentem Németországba és megkeres­tem a Szabad Európa rádiót azzal a kéréssel, hogy szeret­nék náluk dolgozni. Azt mondták, a magyar osztályon nincs hely, de a román osztá­lyon azonnal elkezdhetem a munkát. Először a dokumen­tációs osztályon dolgoztam, majd 1966-tól a román szer­kesztőségben Galagition né­ven. A 60-as évek végén a román titkosszogálatban elha­tározták, hogy megölnek minket. Három kollégámat, akikkel együtt dolgoztam kü­lönböző módon és helyeken ölték meg. — Erről is írt könyvében a román titkosszolgálat nyu­gatra szökött vezetője Pacepa tábornok. — Telefonon megfenye­gettek engem is. 1979-ben, mivel nem kaptunk védelmet a rádiótól otthagytam a SZER-t. — Hogyan került kapcso­latba az amerikai hadsereg­gel? — Még a SZER-nél dol­goztam, amikor már volt kap­csolatom a marilandi egye­temmel. Ennek az egyetem­nek van szerződése az US Army-val, a hadseregen belüli oktatásra. Ha valahol legalább 3 amerikai katona tanulni sze­retne, akkor meg kell szer­vezni az oktatásukat. A ma­gyar fogalmak szerint ez két­szintű oktatás: középiskolai, majd egyetemi végzettséget ad. Magasak a követelmények és szigorúak a szabályok. Ahol sok az amerikai katona, ott az egyetem teljes program­ját oktatni tudjuk. — Magyarországon milyen körülmények között folyik az oktatás? — Taszáron és Kaposváron 3Q0 hallgatót oktat 6 tanár. Történelmet, pszichológiát, politikai tudományt, matema­tikát, nyelvet oktatunk. Új do­log, hogy felvettük a tantár­gyak közé a magyar történel­met is. A hétvégén diákokért kell rohangálnom, hogy a megfelelő létszám megle­gyen. Ez nem olyan kellemes dolog. — Ha nincs hallgató, nincs fizetés sem? — így van. A hadsereg kurzusonként fizet. Nem egy elegáns dolog az, hogy a tariár fogdossa össze a hallgatóit, azért hogy dolgozni tudjon. — Ez az iskola milyen vég­zettséget ad? — Az első részben közép­fokú végzettséget, majd erre épül rá az egyetem, amely tel­jes értékű egyetemei végzett­séget ad. Az amerikai katonák jelentős részének nincs kö­zépfokú végzettsége. Ez az iskola biztosítja ennek meg­szerzését. Aki pedig tovább akar tanulni, az diplomát is szerezhet a katonai szolgálat alatt. — Az elmúlt években több­ször járt Magyarországon. — 1989-től többször jártam Magyarországon és Romániá­ban. A romániai forradalom idején Budapesten egy-tv előtt ültem. Amikor a magyar sza­badkőműves páholy újra in­dult, akkor is Budapesten vol­tam. Az Intercontinentál Szál­lóban több mint 100 ország szabadkőművesei találkoztak. Én egy amerikai páholyt kép­viseltem. — Az amerikai katonák Magyarország képe az ön vé­leménye szerint milyen? — Én onnan indulok ki, hogy elsősorban az amerikai tiszthelyettesek, de néha a tisz­tek is olyan szemtelenül, be­képzelten, nagyképűen beszél­tek a magyar partnerekkel — akik néha nagyon magas be­osztásban dolgoztak, —, ami engem is megdöbbentett. Sok­szor nem is úgy fordítottam ahogy mondták, nehogy valaki megsértődjön. De előfordult az is, hogy a magyar partner úgy tudott angolul mint én, akkor nem tudtam segíteni, csak szé­gyenkeztem. Felelős amerikai tiszteknek én mondtam, hogy ez nem Szomália, nem Etiópia, ez egy nagy múltú, hatalmas, kulturális hagyományokkal rendelkező nép. Ez az ország már akkor létezett, amikor Amerikáról még nem is tudtak. Megmondtam azt is, hogy a tárgyalásokon megjelenő ma­gyarok néha sokkal művelteb­bek mint az amerikai partne­reik. Mondtam nekik, hogy nincs jogotok így beszélni, mert ez az ország befogadott benneteket és nagyon szeretne segíteni. Ezek az emberek na­gyon keveset tudtak Magyar- országról. Ez nem az ő a hibá­juk, hanem a vezetőségé. Ma­gyarországról fel kellett volna készíteni ezeket a katonákat. Már sok mindent pótoltunk, de az első napok hibáit nagyon nehéz helyre hozni. Ma már folyamatosan javuló pozitív Magyarország kép kezd kiala­kulni az itt lévő amerikai kato­nák körében. — Professzor úr az ön vé­leménye szerint az IFOR te­vékenység az év végére befe­jezhető terv szerint? — A boszniai béke sajnos, nem lesz meg az év végére. Ez olyan, mintha egy állapotos nőnek az orvos azt mondaná, hogy három hónap után szül­jön. Ugye ez nem lehet. Most lecserélik az amerikai főpa­rancsnokot, akit már régen le kellett volna váltani. Ez az admirális félt a saját árnyéká­tól. Remélem, hogy az új pa­rancsnok határozottabb lesz. December 20-ig az amerikai katonákat ki kell vonni. Ha hoznak minden eszközt, akkor már szeptemberben meg kell kezdeni a kivonulást. Egysze­rűbb lenne a helyzet, ha a technikai eszközöket Horvát­országban és Magyarországon hagynák. Clinton egyébként azt mondta, hogy év végére Boszniából vonják ki az ame­rikai katonákat. Azt nem mondta, hogy Magyarország­ról is. Az elnökválasztáson sok múlik, az elnöknek tartania kell a szavát, mert ez ellenkező esetben politikai öngyilkosság lenne. Az amerikai katonai és politikai vezetők ma kitérnek a válaszok elől, vagy mellébe­szélnek. Én úgy gondolom, hogy hamarosan válaszolni kell ezekre a kérdésekre. Ma­gánvéleményem, hogy még egy ideig lesznek amerikai ka­tonák Taszáron és Kaposvá­ron. Puskás Béla Lakásokat adtak át Marcaliban A városi kórházban dolgozó szakemberek lakásgondjainak enyhítésére négylakásos társasházat adtak át Marcaliban. Az egészségügyi intézmény és a helyi önkormányzat közös beru­házásában készült létesítmény anyagköltsége 6-7 millió forint között mozgott. A kivitelezést a kórház —, amely többletbevé­telét forgatta vissza az építkezésbe — saját szakember-gárdájá­val oldotta meg. * Árpád-kori templomot keresnek Bogláron Dr. Jankovich-Bésán Béla a Magyar Tudományos Akadémia Régészeti Intézetének munkatársa kezdett ásatást tegnap a bala- tonboglári Temető dombon. A város egyesületeinek és civil szervezeteinek ösztönzésére állnak neki a feltárásnak. Sokan azt feltételezik, hogy egy Árpád-kori templom romjai pihennek itt a dombon. — A feltételezés nem alaptalan, de nem is vehető biztosra - mondta tegnap a régész. — 1938-ban Darnay Béla a keszthelyi múzeumtól jött ki és egy 7-szer 11 méteres épület alapjaira bukkant, amit Varga Béla plébános kertjében gyü­mölcsfa ültetés alkalmával találtak. S valóban Árpád-kori temp­lomnak vélték, erről tanúskodnak a nemzeti és a keszthelyi mú­zeum archívumában egyaránt őrzött dokumentumok. A most kezdett és tíz napra tervezett feltárás hivatott igazolni, vagy cá­folni az elődök feltételezéseit, illetve befejezni az akkor félbe­hagyott régészeti munkát. Kaposvári az alelnök A Nagyenyeden és Gyulafehérváron megrendezett IV. Magyar- Román Polgárfórumon a kaposvári Magyar-Román Baráti Tár­saságot Bejczi László elnök és Andrikó Ferenc képviselte. A nyitó ülés legfontosabb témája a különböző társaságok és filiá- lék jövőbeni együttműködése volt. A nagyenyedi küldöttgyűlé­sen elfogadták a működési szabályzatot és tárgyaltak a társaság strukturális átalakításáról. Személyi kérdésekben is döntöttek: a Magyar-Román Baráti Társaság országos alelnökévé Bejczi Lászlót választották. Gyulafehérváron zárónyilatkozatot foga­dott el a polgárfórum több mint száz résztvevője. Ebben kieme­lik: mindkét országban megnőtt a civil szervezetek szerepe, ezért ajánlással fordulnak Magyarország és Románia kormá­nyához, hogy a civil kapcsolatok ügye az alapszerződésben is kapjon helyet. Azt kérték, hogy mindkét ország szorgalmazza és támogassa a civil szféra közti közvetlen kapcsolatok fejlesz­tését. Új községháza Balatonberényben Huszonnégy milliós forintba került a tegnap átadott új balaton- berényi községháza. A faluképbe illő épületet Fehér László helybeli építész tervezte, a kivitelezést pedig a keszthelyi Uni- gép Kft végezte. A régi épületből ■?-, amelyet a felújítás után az idősek klubja vesz birtokába — a tervek szerint idén ősszel köl­tözik ki a hivatal. Jó búzatermést várnak Kutason „Bevetés előtti” szünetet tartanak a kutasi Mezőkert Rt-nél. Nyolcvan hektár őszi árpa betakarításával már végeztek, a hét végén kezdik a búza aratását. — Nem túl jók a kilátások: a 360 hektár területen 40 mázsa körüli termésátlagra számíthatunk — mondta Varga László igazgató. — A búza minősége azonban jó, ezer tonnát exportra értékesítettünk az Intertrade-nek. Jó volna, ha addig tudnánk még várni az aratással, amíg a termés nedvességtartalma 16-18 százalékra csökken. így kevesebbe kerülne a szántó működtetése, a kapacitásnak megfelelő órán­ként 25 tonna gabona kiszárítása. Kerékpározó háromfaiak a Mecsekben 240 kilométert kerekezett, húszat gyalogolt a háromfai húsz is­kola kerékpársportot kedvelő diákja az elmúlt napokban. Hat felnőtt is elkísérte őket a túrára. A vándortábor során Szigetvá­ron át elkerekeztek Pécsre, ahol két napot töltöttek. A Mecsek­ben túráztak, majd Orfűre látogattak. Innen indultak Három­fára. A túrát komoly fizikai és KRESZ felkészítés előzte meg.

Next

/
Thumbnails
Contents