Somogyi Hírlap, 1996. július (7. évfolyam, 152-178. szám)
1996-07-08 / 158. szám
1996. július 8., hétfő SOMOGYI HÍRLAP SOMOGYI TAJAK 5 Féllábú gólyafesztivál Nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket a mesztegnyői gólyafesztivál. Pedig az ötlet eredeti volt: a magyar vidék kedvelt madarainak megérkezésétől a kisgólyák megszületésén át a nyárvégi költözésig gazdag programok sorával kinyújtani az évről évre szűkösebb idegenforgalmi szezont. Nemcsak a támogatások fulladtak ki, de miként Benkes László polgármester fogalmaz: az osztrák, a német és a svájci vendégekre alapozó elképzelés is csorbát szenvedett. A húsvéti ünnepkörre időzített gólya-nyitány ráfizetéses volt, s a falu egymagában nem vállalhatta a folytatást. Ráadásul — jegyezte meg a mesztegnyői elöljáró — Nagybajom lecsapott a turisztikai piacon jól hangzó gólya-ötletre, s néhány héttel ezelőtt megrendezte a maga külön bejáratú fesztiválját. — Az átmeneti kudarc nem szegte kedvünket — nyilatkozta a polgármester —, jö-' vőre régióban gondolkodunk, s a programokat a külföldi igényekre való tekintettel a főszezonra csoportosítjuk. Arra a kérdésre., hogy az idei sikertelenség okán abbamarad-e a Boronka-régióban a gólyák megfigyelése, Benkes László tagadó választ adott. Mint mondta: a mesztegnyői kezdeményezést a környék általános iskolásainak bevonásával folytatják tovább. A falusi turizmusnak nevezett üzletág mélyrepülése okán is — indokolt a megyei szinten összehangolt marketingmunka — véli a falu első embere. Ezt a tevékenységet kellő intellektussal és rámenőséggel érdemes csak művelni. Példa erre néhány németországi — bajor és szász — vásár, ahová felkészületlenül ment ki a szakma somogyi krémje. — Mindnyájunk számára megszívlelendő tanulság: nem az esemény előtt két héttel kell kezdeni a szervezést. Hogy Mesztegnyő már kezd a német köztudatban elterjedni, e mögött 6-8 év kitartó munkája van — tette hozzá a polgár- mester. Csíky K. Erika Dechandt Antal tárlata A marcali Bernáth Galériában július 2-án nyűt kiállítás Dechandt Antal szobraiból — méltatlanul gyér érdeklődés mellett. Mint Baky Péter festőművész kiállításnyitó szavaiban elmondta: Dechandt Antal saját művészi útját járja, bármilyen göröngyös, tövises legyen is az. A képen Baky Péter a kiállító szobrásszal fotó: kun g. tibor Nagypapától örökölt szakmát Borbély, aki bőrkereskedő — Nem mindennapi szakmát választott... Borbély László nyugdíjából származó jövedelmét bőrkereskedéssel egészíti ki. — Szóval: nem választottam, hanem örököltem a nagypapámtól, aki annak idején sikeres volt ebben a szakmában. Ma már megélni nem lehet belőle. Kivált a mi helyzetünkben: három iskoláskorú gyereket nevelünk a feleségemmel, aki pedagógus. Erről ennyit. Emberünk a családjával egyféle lépés- kényszerben települt át, immár 22 esztendeje Fehérvárról — még mint elektroműszerész —, hogy azután itt Böhönyén szakmát váltson. Igaz, nem jókedvéből, hanem mert rokkantnyugdíjba került. — A nUgyapám, ha jól emlékszem havonta 60-70 nyersbőrt vásárolt fel a környéken és adta tovább előkészítés után a bőrgyáraknak. Számára ez biztos megélhetést jelentett. Nekem, a magam „régi szép” idejében is meg kellett elégednem 20-25 bőrrel (borjú, sertés, szarvasmarha), most pedig már ennek is csak a felénél tartok. Talán mondanunk sem kell: a helyzet kulcsát nem Borbély László szorgalmában kell keresni. Azzal nem lenne gond. De a környéken korábban működött kisebb-nagyobb vágóhidak legtöbbje bezárt, mivel képtelenek követni a — különben joggal — követelt higiénés követelményeket. Kivált, hogy a beszállítók száma is csökkent. Éles késsel nyesi le a bőrről a sallangokat — Ráadásul megjelentek az ország legkülönbözőbb részeiről érkezett szerencsevadászok, akik szintén ebből szeretnének megélni — mondja Borbély László. — Ráígérnek az árakra, és a kevés nyersbőrből nekem még kevesebb marad. De ezt a keveset igyekszem jól előkészítve továbbadni a feldolgozó gyárnak. Minden esetre most tapasztalhatom: ami jó volt a nagyapának, az sajnos már alig hoz valamit az unokának. Kun G. Tibor Baloghék mertek, nyertek Harmadik éve, hogy olasz kerti bútorok és a háztartásban használatos műanyag áruk forgalmazására adta a fejét a kelevizi Balogh házaspár. Az orvos- asszisztensfeleség és a marcali honvédségnél polgári alkalmazásban levő férj először csak munka mellett, másodállásban kóstolt bele a kereskedésbe. Szép lassan aztán beindult az üzlet, felépült a saját bolt is, amely jelenleg a Kuz- man&Kuzman féle országos hálózat egyik fontos láncszeme. A Balatontól Lentiig, Siklóstól Pécsig terítik áruval a Dunántúlt, de azt sem hallgatják el, hogy minden fillérért keményen megdolgoznak. Az olasz kerti bútorok legnagyobb hazai importőrével kapcsolatban lévő Baloghék elsősorban nagykereskedelmi lerakatként működnek, ám a falu lakosságából, illetve a Kelevizen átmenő forgalomból is igyekeznek a lehető legtöbbet kihozni. — Kezdetben idegenkedtek az itteniek az új dolgoktól de most már egyre gyakrabban kopogtatnak nálunk — jegyzi meg az asszony. A szezonális cikkek egy idő után kevésnek bizonyultak az éves megélhetéshez — veszi vissza a szót a férj, —- így profilt kellett bővíteni. A családi vállalkozás mára egészen a főútig terjeszkedett; gyalogosnak, autósnak egyaránt szemet szúr a színes kerti ka- valkád. — Erősen szezonális munka ez — állítják egybehangzóan. Tavasztól őszig lefut a java, s igen csak igyekezni kell, hogy biztos megélhetést nyújtson. Az áru heti rendszerességgel kamionon érkezik a fővárosból, a további terítésért már a kelevizi házaspár felel. Az anyacéggel történő elszámolás egyébként jutalékos rendszerben zajlik, s mint mondják, a végeredmény eddig legalább is megérte a gyakran éjszakába nyúló fáradtságot. A haszonból nemcsak a családi megélhetésre futja, de jól jár a vidék lakossága is, amely helyben juthat városi szintű szolgáltatáshoz. Cs. K. E. Pénz a kerékpárúira Boronka vidékén Két új tag, Nikla és Pusztakovácsi felvételéről döntött a Híd a Boronkán Egyesület intézőbizottsága. A csaknem 20 település alkotta boronkai régióban Gyótától Somogy faj szón át Nagybajomig vezető terep-kerékpárút építésére egymillió forintos pályázati pénzt nyert az egyesület, a kisvasút-program- ra pedig 10,2 milliót forintot. Marcaliak tárlata Künzelsauban Remek lehetőséget kaptak a Marcaliban és vonzáskörzetében alkotó Marcali Paletta (Mapa) tagjai, hogy műveiket a külföld is megismerje: Künzelsauban, Marcali testvérvárosában mutatkozhat be a Mapa tíz alkotója a műveivel; alkotásaikat az idegenforgalmáról híres német település polgármesteri hivatalának aulájában mutatták be két hónapig. A kiállítást a hét végén nyitotta meg Volker Lenz, Künzelsau polgármestere. Sávolyi diákok biciklitúrán Főnyed, Szegerdő, Szőkedencs és Sávoly önkormányzati támogatásával a körzetből 30 tanuló töltött egy hetet Szentendrén, diáktáborban. Hazatérésük után néhány napos pihenő után biciklitúrákat szerveztek, lakóhelyi környezetük jobb megismerésére. A naponta reggeltől estig tartó bringatúrákon már bejárták a Kis-Balaton vidékét, s a Csillagvárba is ellátogattak. Sok a segélyezett Simonyiban is Három munkanélkülit és négy jövedelempótlóst tartanak nyilván a somogysimonyi községházán. Az utóbbiak közül egyet az önkormányzat alkalmaz a nyári hónapokban; feladata a közterületek tisztán tartása, a temető és az árkok karbantartása. Rendszeres szociális segélyben - melynek az összege meghaladja a hétezer forintot - hárman részesülnek, de a 101 lakosú kis településen igen nagy a már nyugdíjból élők aránya is. Városszélen, szegénysoron Bizéről New Yorkba visz az út Volt három tanműhelyes iskola, összkomfortos pedagógus lakással. Egy éve az ön- kormányzat elpotyázta: kétszázezerért adta azt, ami legalább kétmillió forintot ér. Eny- nyiért bármelyik bizei fiatal megvette volna. Pedig azt a házat a mi öregjeink hordták-rakták egybe: a falué volt az, mielőtt, — velünk együtt — Marcalihoz került volna. Hiába volt a nagy felháborodás, csak túladtak rajta. Kérdezni se nagyon kell, magától ömlik a szó. Nem Ágoston Józsefné tehet róla, hogy panasz lesz abból, amire kibukik. —* Ki vagyunk öregedve, meg aztán semmit sem kaptunk mi a városhoz csatlakozás fejében. Régi dolog, de még mostanában is sajog: összecsapták a jól működő téeszünket Kelevízzel. Se munka se megélhetés: csoda-e ha elvándoroltak a fiatalok? Mi, alig kétszázan maradtunk, de jószerivel mindenért Marcaliba kell buszozni. Hogy miből, senki se kérdi, pedig lassan száz forint az út oda-vissza. Aki tud, biciklivel megy, de mit csináljanak a betegek, meg az idősek, akiknek se pénze, se ereje? A főútra épült, egyutcás Bizén háromtagú a településrészi önkormányzat. Az érdekképviseletről túlzás volna azt állítani, hogy olajozottan működik. Legutóbb járdaügyben tört ki az általános elégedetlenség, mivel a beígért hatszáz méteres járda- szakasznak csak egy töredéke készült el időre. — Láthatják maguk is, életveszélyes az a kanyar a temetőnél. Járda egyáltalán nincs, de még egy pakolórész sem az autóknak, hogy legalább temetéskor ne a főúton állna a kocsisor. A Varga Laci a mi képviselőnk — teszi, amit kell, tavaly például a szemét- szállítás gondjain segített. Ismerjük jól errefelé, én olyan kiskorától, mint az unokámat itt ni. Ügyes, okos gyerek ez, ötödikes lesz, és már két éve tanulja az angolt. Be is ígérte neki a nagybátyja — tudják aki a New York-i Operánál van, hogy mire tizenhat éves lesz, kiviteti, csak tanuljon szorgalmasan. Jön a Krénusz Józsi megint, hozza a pénzt a nagyszakácsi rendezvényre. Mert csak hazahúz a szíve, akármilyen messze is került tőlünk. Bevándorló is akad a bizei soron, mindjárt a templom mellett. Beck Traian Ervin Temesvárról települt át ezelőtt két esztendővel. Vendéglátós végzettséggel abban bízott: könnyen kerül majd munka. Hogy nem így lett, csak részben az ő hibája, de még bízik a jó szerencsében. — Való igaz, kétszázezerért vettem az ingatlant, de nagyon elhanyagolt állapotban. Raktárnak meg varrodának használták, s a papíron gazdasági épületként volt föltüntetve. Tudja miért fájlalják az itteniek, hogy végül az enyém lett? Mert építési téglának akarták elhordani azt, ami még ép volt belőle... Csíky Kiss Erika Zsitfa gázos gondjai Somogyzsitfa is tagja a marcali központtal megalakult Településfejlesztési Társulásnak, amelynek fő célja a gázprogram mielőbbi megvalósítása. A Kögáz és az érintett 16 település képviselői a minap Marcaliban a városházán a gázvezeték-építés lakossági költségeinek előteremtéséről folytattak eszmecserét. Megvitatták a költségek pályázati úton való lefaragásának lehetőségeit is. A 745 lelkes Zsitfa azonban csak akkor hív össze falugyűlést az ügyben, ha az elöljárók tiszta képet kaptak az ingatlanokra jutó összeg nagyságáról. Próbaüzem Böhönyén Elkészült a böhönyei szennyvíztelep is a Környezetvédelmi Kft kivitelezésében. Most készülnek föl a létesítmény próbaüzemére; még ebben a hónapban sor kerülhet erre, ha elegendő háztartási fogyasztó csatlakozik rá a rendszerre. A beüzemeléshez ugyanis napi 60-80 köbméter tisztító-kapacitás szükséges. Hatvanszázalékos készült- ségű a fővezeték is, amely a község északkeleti részén épült ki először. A százmilliókban mérhető beruházás jövőre fejeződik be, és 434 ingatlant érint a településen.
