Somogyi Hírlap, 1996. július (7. évfolyam, 152-178. szám)

1996-07-04 / 155. szám

8 SOMOGYI HÍRLAP NYUGDÍJASOK 1996. július 4., csütörtök Támogatásra szorul a kaposvári szociális iroda is Segítenek, ahogy lehet Területi engedélyek, árak, viták, összefogás Horgászkedvezmény, csak korlátozottan Kisebb vitát kavart a nyugdí­jasjegy. Pontosabban: az a kedvezmény, melyet a horgá­szegyesületekben kaptak a tagok. Akik nem vehették igénybe, méltánytalanságnak mondták; másutt kevesellték, amit a Mohosz adott. A horgászjegyek, területi en­gedélyek ára ijesztően megug­rott. Az az előbbi az illeték, az utóbbi a duplázódó halárak miatt. Sok családban okozott gondot — kisnyugdíjasoknál különösen. Van azonban lehe­tőségük az egyesületeknek is; a kedvezményezetteknek szánt és — korlátozott számban — a nyugdíjasjegy. Emiatt hábo- rogtak, például Balatonszent- györgyön is. Azok, akiknek nekik nem jutott. — Tízet kér­tünk; s nem volt elég —■ mondta Kőhalmi Gyula, a szentgyörgyi horgászegyesület elnöke —; tavaly ennyi sem kellett; most elkapkodták, s ve­lünk veszekedett, aki hoppon maradt. Mert hiába igényel­tünk még pótlólag... Nem kap­hattak, mert elfogyott. S vitára ez adott okot a somogyi horgá­szegyesületek küldöttgyűlé­sén: miért nem kérhetnek utó­lag is? Sőt, miért van külön „nyugdíjasjegy” a Balatonon. Tahy Béla szerint ennek — bár csak az egyesületek kap­hatták — a léte törvénytelén. Az olcsóbb területi engedély csökkenti a hal pótlására for­dítható összeget. A megálla­podás szerint ugyanis a területi engedélyek árának 70 százalé­kát halasításra kell fordítani. A kedvezmény folytán tehát ke­vesebb hal jut a Balatonba. — Nem lesz kevesebb! — vitázott vele Somos Ferenc (70), a Siófoki Horgászegyesü­let elnöke. Tényekkel érvelve sorolta, mi növeli a jegyter­jesztési költségeit. S ezt több küldött is kiegészítette. A vita­tott „nyugdijasjegyet” ugyanis a Balatoni Halászati Rt adta ki; összesen ezer darabot — a tag­létszám szerint osztva el a há­rom tóparti megye: Somogy, Veszprém és Zala horgásze­gyesületei között. A Balatoni Halászati Rt ve­zetésének segítő gesztusa ez — a horgászoknak. Amit csak dicsérni lehet. S a háttere: az egyesületek, melyeknek tagjai környezetvédelmi tevékeny­ségükkel, a horgászrend betar­tatásával is segítik a halászati részvénytársaság munkáját. Közös az érdek. Hálós haltol­vajok, horgásztilalmat sértők évente több százezer forint kárt okoznak — ellenük ered­ményt elérni csak összefogás­sal lehet. Ez kristályosodott ki végülis a vitából. Az egyesü­leti alapszabály rögzíti, kinek adható kedvezmény; a sza­bályszegőt is bünteti. Az érdekképviselet, a Mo­hosz az új halászati törvényhez nyújtott be több kezdeménye­zést — a nyugdíjasok érdeké­ben is. Könnyítései is figye­lemre méltók. Ezt a kedvez­ményt azonban — ez is kide­rült a somogyi küldöttek vitá­ján — kevesen igénylik. Pedig a halárak növekedése nem sok jóval biztat. Amibe kapasz­kodni lehet: az egyesület, il­letve az országos szövetség erősödése. Kurucz Ferenc Ábrándoznak az egykori munkatársak Bajomi emlékezők Gázkedvezmény MOL-nyugdíjasoknak A Magyar Olaj- és Gázipari Részvénytársaság siófoki Kőolaj- és Földgázszállítási Üzletága 672 nyugdíjasáról gondoskodik. Havonta 3200 forint gázkedvezményt kap­nak, mely félévente kerül ki­fizetésre: februárban és au­gusztusban. Ezen túl ingyen kapják kézhez a MÓL Rt ha­vonta megjelenő újságát. Öt könyvet is kölcsönöznek Közel száz idős ember láto­gatja rendszeresen a siófoki városi könyvtárat. Az egy hónapra kikölcsönzött könyvek után a hetven év felettiek nem fizetnek. A ta­pasztalat azt mutatja, hogy az időskorúak szeretnek ol­vasni: egyszerre átlagban öt irodalmi művel távoznak. Bogiári fafaragók Balatonföldváron A balatonboglári Lengyel- Magyar Barátság Háza fafa­ragó körének kiállítását nyi­tották meg a héten a bala- tonföldvári Bajor Gizi Kö­zösségi Házban. A zömmel idős mesterek alkotta kör nemcsak szép munkáinak bemutatásával örvendezteti meg városát. Hasznosak és szépek azok a faragott hir­dető táblák, amelyeket Bog­lár több pontján elhelyeztek és a képzőművészeti prog­ramokban gazdag nyári lát­nivalókról adnak eligazítást. Kaposváriak őszi tervei A Nyugdíjasok Kaposvári Egyesülete elkészítette őszi rendezvény-tervezetét. Szeptemberben millecente- náriumi megemlékezést tar­tanak. Októberben Balás Béla megyéspüspök lesz az egyesület vendége, valláse­tikai kérdésekről tart elő­adást. Novemberben Szita Károly polgármester tart be­számolót az önkormányzat kétéves munkájáról. Hazánkban nőtt a nyugdíjasok aránya A 90-es évektől napjainkig a nyugdíjasok számának növekedése a magyar lakos­ságon belül háromszorosa volt az előző ötéves perió­dusban mértnek. Míg 1990- ben 2,5 millió, ma már több mint 3 millió nyugdíjas él az országban. Arányuk a teljes lakossághoz képest öt évvel ezelőtt 24,7 százalék volt, jelenleg már meghaladja a 30 százalékot. A szociális törvényt idén ápri­lisban módosította az ország- gyűlés, a változás érintette többek között a közgyógyellá­tásban részesülők körét is. Ottóné Bene Ibolyát, a ka­posvári polgármesteri hivatal szociális irodájának vezetőjét kértük meg, ismertesse a mó­dosítás lényegét.- Május elseje óta alanyi jogon kapnak közgyógyellátási iga­zolványt az I. és II. rokkantsági csoportba soroltak, a rendszeres szociális segélyben részesülők és rokkantsági járadékosok, esetükben nincs meghatározott jövedelemhatár, és a hivatalnak sincs mérlegelési lehetősége. Rászorultsági alapon azok ré­szesülhetnek közgyógyellátás­ban, akik egy főre eső jöve­delme nem éri el a mindenkori nyugdíjminimumot (ez jelenleg 9600 forint) és havi gyógyszer- költségük ennek tíz százalékát (960 forintot) meghaladja. Egyedülállók esetében maga­sabb a jövedelemhatár, 14400 forint. A törvény ezt a két ellá­tási formát - tehát az alanyi jo­gon és a rászorultsági alapon járót - rögzíti tételesen. Kapos­váron egy 1993-as közgyűlési határozat méltányossági alapon Öt nyugdíjba vonuló pedagógust ünnepeltek: Sebestyén Károlyt, Sebestyén Károlynét, Wéber Jánost, Wéber Jánosnét és Tu- sor Zoltánt a hét végén a ka- posmérői Hunyadi János Általá­nos Iskola tanári szobájában. Meglepetésként érte őket s bi­zony, néhány örömkönnycsepp is megjelent az arcukon. Régi ta­nítványaik egy rövid előadással köszönték meg hosszú évek munkáját, aminek jutalmaként most eljött a pihenés időszaka, ők pedig emígy feleltek: Sebestyén Károly: — 35 éve vagyok a pályán. Pályakezdé­semtől napjainkig az iskola sok változáson ment keresztül, én mégis örömmel gondolok vissza az itt eltöltött éveimre. Hogy mi­ért bírtam ki a katedra mögött állva ilyen hosszú ideig? Nem tu­dom, ezt talán szavakba sem le­het önteni. Azok az élmények se­gítettek, hogy óráról-órára láttam, a tanítványaim milyen sikereket érnek el. Egy biztos, szerettem tanítani. Ha újra kezdhetném, is­mét ezt választanám. Sebestyén Károlyné: — Em­lékezetes a Kaposmérőben eltöl­tött 26 év.' Örömmel és küzde­lemmel teli évek ezek, de jó volt mindig érezni a kollégák és ta­nítványaim szeretetét, tiszteletét, is módot ad közgyógyellátási igazolvány kiadására, abban az esetben, ha az igénylő gyógy­szerköltsége az egy főre jutó jövedelem 15 százalékát meg­haladja. A törvénymódosítás egyértelműen bővítette a jogo­sultak körét, az igazolványra felírható orvosságok számát vi­szont szűkítette.- Vagy az összeghatár átlé­pése, vagy a szükséges gyógy­szerfajtája miatt sok idős rászo­ruló elesik a közgyógyellátási igazolványtól. Rajtuk hogyan tud az önkormányzat segíteni?- A közgyűlés 1995 decem­beri határozatában - előre látva a gyógyszerárak emelkedésé­nek hatását - már úgy döntött, hogy azoknak rászorulóknak, akik nem jogosultak közgyó­gyellátásra, de jelentős össze­geket fordítanak orvosságra, gyógyszertámogatást állapítha­tunk meg. Erre egyéni kérel­mek alapján évente kétszer van lehetőség.- Mennyivel emelkedett a köz­gyógyellátást igénylők száma?- Pontos számot még nem tudok mondani, mert a külön­böző jogcímeken igényelt ellá­tásokat még nem összesítettük. Húsz százalék körüli növeke­désre számítunk, hozzávetőleg ahogy mellettem álltak. Élmény volt minden irodalomóra, a fo­galmazásaik olvasása. Öröm látni, hogy a régi tanítványaim ebben a „televíziós” világban még ma is szívesen nyúlnak a könyvekhez. Nem is hagynám abba, ha nem lennének fiatal utódok, akiknek szüksége van a gyakorlatra s akik ha nem állhat­nak a helyünkre előbb-utóbb el­hagynák a pályát, amit viszont nem szeretnék. Tusor Zoltán: — Harminckét 1500 rászorulón segítünk így.- Köztudott, hogy a tavalyinál száz millióval kisebb összeggel gazdálkodik idén a szociális iroda. Hogyan képesek kielégí­teni az egyre növekvő igényeket?- Májusban - a változó kö­rülményekhez igazodva - át­szerveztük az iroda munkáját. Munkatársaink addig egy-egy részterület, segélyezési, ellátási forma felelősei voltak. Most a város egy-egy körzetének gondjait vették a nyakukba. Ez­zel azt reméljük elérni, hogy az ügyfeleknek kevesebbszer kell az irodába bejönni, emberköze- libb lesz a kapcsolat.- Meddig lesz elég a most rendelkezésükre álló kétszáz millió forint?- Minden lehetséges pályá­zaton megpróbálunk pénzhez jutni. Ha semmilyen forrásból sem kapunk támogatást, októ­berre kiürül a kasszánk. Taka­rékossági okokból megpróbá­lunk a rászorulókon úgy is segí­teni, ha bejönnek egy-egy na­gyobb, kifizethetetlen közmű­számlával, hogy mi keressük meg a gáz- vagy áramszolgálta­tót és részletfizetési lehetőséget kérünk ügyfelünknek. Úgy se­gítünk, ahogy lehet. K. Cs. éve vagyok pedagógus. Kezdet­től fogva itt, Kaposmérőben dol­goztam. Szép volt, nagyon is szép. Öröm volt látni ezt a mű­sort is, tanítványaimat — szülőt és gyermekét —, azokat, akik gondoltak rám. Wéber Jánosné: — Igazán köszönöm ezt a csodálatos elő­adást. Szívesen kezdeném újra. Wéber János: — Lehet vala­mit is egy ilyen szívbemarkoló műsor után mondani? Gombás Bálint — Az egyik régi munkatár­samat látogattam meg Ba­jomban. Jól elbeszélgettünk, felelevenítettük az egykori emlékeket — mondta a ka­posvári Horváth János. — Szükség van az ilyen be­szélgetésekre — folytatta. — A mai rohanó világban már a nyugdíjasoknak is kevés ideje van. Áz idős emberek zöme dolgozik, alig jut idő egymásra. Kollégámmal az egyik gyárban húztunk le jónéhány évet egy­más mellett. Nemcsak mi ba­rátkoztunk össze, hanem az asszonyok is jól kijöttek egy­mással. A kapcsolat régóta tart, kiállta az idő próbáját. Sajnos, egyre ritkább az ilyen barátság, mint a mienk. Nem tudom, mi­ért van ez így. Szerintem nem lenne törvényszerű az, hogy az emberek állandóan csak rohan­janak. Mesélt egykori születés- és névnapokról. Amikor barát­jával és a többi munkatársával virradatig ünnepeltek. Arra is szívesen emlékezett, amikor együtt mentek kirándulni. Per­sze akkor még a gyerekei kicsik voltak, és ők is nagyon fiatalok. A hetvenéves férfi mégsem bánkódik. Örömmel mesél. — Jó visszaemlékezni az elmúlt évekre. Szerencsés va­gyok: még élnek azok a bará­taim, akikkel együtt örültünk annak idején... H. M. Mérői pedagógusbúcsúztató Tusor Zoltánt köszönti egyik volt tanítványa Versenybringa az álma — Igazi házi málna ez, ilyet egyik boltban sem kap ám. A gyereknek viszem, Kapos­várra. Szegénynek legalább a gyümölcsért ne kelljen pénzt adnia — mondta az igali Bog­dán József. Ócska kerékpárját alaposan megrakta minden­féle étekkel: paprika, paradi­csom, zöldség kapott helyet kosarában. A férfi nyugdíjas, mégis mindenben igyekszik segíteni fián. Korát megha- zudtolóan kerekezett Kapos­vár, felé. — Havonta alig 15 ezer fo­rint nyugdíjat hoz a postás, ennivalóra azért még futja. Tudja, világéletemben mindig vigyáztam arra, hogy a kamra soha ne legyen üres. Most is van otthon néhány szál kol­bász, egy pár befőtt, meg gyümölcs. Na persze pár üveg bor is akad a pince mélyén, mert annak is kell lennie egy valamirevaló házban. Ez a mi kincsünk: mást úgyse tudtam összehozni egy élet alatt. Feleségével szerényen él­nek. Egyszobás házuk van, vagyont nem gyűjtöttek. Álma viszont annál több van. Nemrég múlt hatvanöt, de igazából még alig hagyta el szülőföldjét. Utazni szeretne, világot látni. Katona korában — még az ötvenes évek elején — egyszer eljutott Pestre is. Ha valamilyen csoda folytán megütné a lottó főnyere­ményt, házat építene. Nem pa­lotát, csak egy háromszobá­sat. Szépen berendeznék, és csendesen éldegélnének. Na persze saját magáról sem fe­ledkezne meg. Egy csillogó­villogó versenykerékpárt venne. — Elámulok, hogy ezek a fiatal kölykök milyen gyö­nyörű bicajokkal száguldoz­nak. Biztos gazdag a papájuk. Ezek legalább annyiba kerül­nek, mint az én egyhavi nyugdíjam. Bézzeg nekem csak ilyen egy öreg csotrogá­nyom van — mutat a valóban kivénhedt bicajra. — Ha egy­szer vehetnék egy új bicajt, bebarangolnám egész Somo- gyot. Felkeresném az öreg cimboráimat, meg a rokono­kat. Van olyan is, akit gye­rekkorom óta nem láttam. A magunkfajta családok általá­ban kétszer keresik fel egy­mást. Lakodalomkor, meg temetéskor... H. M. Idős korban új ismeretek A Szegedi Borrend kínálatából kóstolgattak Szakmai tapasztalatszerzésre Kistelekre látogattak a nagy­atádi kertbarát kör tagjai. A nyolcvan fős szervezetben hat­van nyugdíjas van, akik közül többen csak az elmúlt években kapcsolódtak be a mezőgazda- sági kistermelésbe. A Duna-Ti- sza közén legutóbb a homoki talajon történő termelést ta­nulmányozták. — A látogatás hasznossága mellett sok érdekességet is lát­tunk — mondta Tamás Imre elnök. El sem tudtuk képzelni az itteni kötött ötvöskónyi és segesdi talajok után, hogy a fu­tóhomokon ilyen eredménye­sen gazdálkodjanak. ■— Az ottani gazdák kifeje­zetten piacra termelnek, eladni a Balatonra hozzák viszik a gyümölcsöt — kapcsolódott a beszélgetésbe Duics János. A fákon nagyon kevés barackot hagynak, a minőséget helyezik előtérbe, 30-40 dekás gyümöl­csök teremnek. A nagyatádi vendégeket a Szegedi Borrend tagjai vendégül is látták. A kis­teleki kertbarátok képviselői augusztus 20-án látogatnak Nagyatádra. (Németh)

Next

/
Thumbnails
Contents