Somogyi Hírlap, 1996. július (7. évfolyam, 152-178. szám)
1996-07-31 / 178. szám
1996. július 31., szerda SOMOGYI HÍRLAP SOMOGYI TÁJAK 5 Fogynak a haszonállatok, nő a takarmány ára Bizonytalan kistermelők Bizonytalan manapság a mező- gazdasági kistermelők sorsa. Még egy évre sem tudunk előre tervezni, olyan gyorsan változnak a fölvásárlási árak — mondta Gyötfi Károly cserénfai gazdálkodó. Pár éve hagyta ott a várost és költözött családjával a zselici faluba. Úgy gondolta, a zajos város és a gyári munka után egy kis pihenést jelent a vidéki munka. Pihenést, de nem semmittevést. Mostanság ugyanis még az is előfordul, hogy nincs elég munkája. Azt a pár baromfit és sertést, amit nevel, a közeli húsfeldolgozóknál csak potom áron tudja értékesíteni. Semmi sem ösztönzi arra, hogy szaporítsa az állatállományt. — Évente 6-8 disznót nevelek, és az egész faluban is mindössze hét anyakocát tartanak. A tavalyi 170-180 forint helyett már csak 125-öt adnak a sertéshús kilójáért. Csoda, hogy elmegy a kedve a gazdának? Pedig a hatvanas években a mezőgazdaságból élt meg a falu. A 130 tehénből mára csak hét legelészik a szabadban. A közel 100 munkára fogható emberből pedig 15 munkanélküli, a többiek a városban kerestek munkát. Györfi Károly nem tagadja: szerény, mintegy százezer forintos nyeresége van évente kis gazdaságból. Ebből kell megújítani a következő évi termést, megvásárolni a takarmányt és pótolni az elhasználódott kisgépeket. — Most a gabona ára szaladt meg. A tavalyi ezer forint helyett 2500-at is adnak mázsájáért; érdemes termeszteni. Ugyanakkor 50 százalékkal drágábban jutunk a takarmányhoz. Ezért nem érdemes állatot tartani. (Várnai) Éjszaka a gálosfai tetőn Sátrak Jegeskúton - Oltár a zöldségesládákból Kiss József plébános az erdei tisztáson misézett FOTÓ: FORRÓ ILONA Azt mondják a kaposgyarmati fiatalok: mindannyian beállnak cserkésznek, annyira tetszett nekik a dunaföldvári diákok cserkésztábora. Harmincöt fiú és lány érkezett ugyanis Ka- posgyarmatra, s verte fel sátrát a jegeskúti erdőben. A tíz nap alatt a fiatalok komfortossá tették környezetüket. Fürdőt építettek, tábori konyhát rendeztek be, keresztet, magaslest állítottak, s a zászlófelvonó tövében kultikus helyet alakítottak ki. Néhány leterített, műanyag zöldségesláda volt az oltár, ahol Kiss József plébános mondott misét. Az általános és középiskolás ifjak Szabó Ildikó vezetésével érkeztek, s mint elmondták: minden évben máshol szeretnék felverni sátraikat, ám a 700 éves település és környéke annyira megbabonázta őket, hogy ide bármikor szívesen visszajönnének. Mosolyogva mesélték: volt olyan este, amikor a fiúk eltévedtek, s Kaposvár és Zselicszentpál között félúton hajtották álomra a fejüket, de a lányok is elvétették az útirányt, s az éjszakát valahol a gálosfai tetőn töltötték. A helybelieknek a záró tábortűznél mondtak köszönetét. Az őrsök műsorral kedveskedtek, és gyarmatiakat is bevonták a mókázásba. (Lőrincz) Vajon ki éleszti föl haló poraiból a koporsóüzemet? Visnyén, a világ végén Balatincz István 37 év után került az utcára FOTÓ: KOVÁCS TIBOR Öreghegy, Hárserdő, Pacsér- visnye, Kápolnáshegy, Ká- polnásvisnye, Visnyeszéplak — mindegyik apró település Visnyéhez tartozik, s alig 250- en élnek itt. Akik évtizedekkel ezelőtt e tájon vertek tanyát, megszokták már, hogy várni kell a buszra, s ha esik, bokáig járnak a sárban. Akik az olajütőben vagy a té- eszben keresték a kenyerüket, lassan beletörődnek: akárhova fordulnak, nem kapnak munkát. Az olajütő leégett, a koporsóüzemet bezárták; sok az állástalan. A koporsóüzemet sokan elsiratták, hiszen 120 embernek jelentett biztos megélhetést. Többen abban bíznak, hátha valakinek eszébe jut: a koporsógyártásban van pénz. — Nemcsak Visnyének vannak gondjai, hanem minden olyan településnek, ahol korábban termelő üzem működött — véli Takács János köijegyző. — Sok helybélit foglalkoztattak, ám kénytelenek voltak szélnek ereszteni a dolgozókat. A köijegyző szerint még csak remény sincs új munkahelyre, ha csak meg nem tetszik ez a vidék egy vállalkozónak... Balatincz István vejével, Orbán Józseffel kistraktorral jött vízért. Mindketten hedrehe- lyiek, de itt van a földjük. 400 négyszögölön uborkát termelnek, s jó közepes termésre számítanak. Mindketten a a tsz-ből kerültek az utcára. — Régebben disznókat is hizlaltunk — mondta Balatincz István —, de most már nem éri meg. Az alacsony felvásárlási árral sokunk kedvét elvették. 2800 forint egy mázsa táp, a disznóhúsért meg 110 forintot adnak!? Még a kocákat is leadtuk. Nem foglalkozom én már a disznókkal, de a földből sem lehet megélni. Nem tudom, mi lesz itt, ahol az embert 37 év után kiteszik az állásából... Ötven éve jött Visnyére férjével Murai Sándomé. Pápakovácsiban éltek, amikor tanítói állást kínáltak hites urának. — A messzeségbe és a bizonytalanságba jöttünk — mondta Murainé a buszváróban. — Jónak tűnt Visnye, ez a világvégi falu, s mi nem bántuk meg, hogy letelepedtünk. Nagyot fordult a világ, itt, a faluközpontban megvan minden. Az orvos hetenként rendel, a gyerekek meg eljárnak Hedre- helyre és Kadarkútra tanulni. Az a baj csak, hogy kihaltak, vagy elköltöztek innen a velünk egyidősek. Özv. Kurdi Józsefné hétéves volt, amikor családja Visnyére költözött. Huszonöt év után leszázalékolták. Van egy kis kertje, azt műveli. — Visnyét szorgalmas, de szegény emberek lakták — jegyzi meg a madártestű öregasszony. — Most is megpróbálnak valahogy megélni, de egyre többen vannak, akik az ivásba menekülnek. Az asszonyok felszállnak a buszra, após és vő elindul a földekre. Kiürül a központi tér. Minden mozdulatlan, csak egy fekete macska nyújtózik nagyot a kerítésoszlopon. Lőrincz Sándor Fogászati ügyelet hét falunak Végre megoldódott Hetes és hat környező község fogfájós lakóinak gondja. A négy évvel korábbi rendelet szétválasztotta a háziorvosi szolgálatot a fogorvositól, s ekkor került több önkormányzat hátrányos helyzetbe. A hetesi fogászati ügyelet — hét faluval — ugyanis csak a harmadát kapta annak a pénznek, mint a többség. Ez akkor került felszínre, mikor a tb- támogatások csökkenésével Kaposvár egy központi hétvégi ügyelet működtetését javasolta, s ez százezer forint többletkiadást jelentett volna Hetesnek és társainak. Minden fórumot végigjártak, mígnem úgy döntött az egészségügyi önkormányzat és a Népjóléti Minisztérium, hogy megváltoztatja az előnytelen rendeletet. Júliustól az eddigi 58 ezer forint helyett 160 ezer forintot kapnak havonta. Az anyagi források újraelosztásával igazságosabb helyzetbe került a hetesi fogorvosi ügyelet, ahol mindennap rendel szakember, s nemrég gyarapodtak egy fogászati röntgennel is. I. E. Szoruló nadrágszíj Nagybajomban is Takarékossági intézkedésekről is szó esett a nagybajomi ön- kormányzat legutóbbi ülésén. A képviselők az 1997-es költség- vetés előkészítésekor arról döntöttek, hogy a korábbi három párhuzamos 6. és 7. osztály helyett két osztályt indítanak. Az önkormányzat 3-4 millió megtakarításra számít ezekkel a megszorításokkal. Lipótfán az ősi papírkészítésről A lipótfai kúriában már minden készen áll arra, hogy tizenkét hazai és külföldi művészt fogadjon. A házigazdák első alkalommal, ám hagyományteremtő szándékkal adnak otthont a jövő hét elején nyíló alkotótelepnek, amelyen a papírmerítés ősi technikájával ismerkedhetnek meg az érdeklődők. Kavalkádra készülő cserénfaiak A hétvégi falu- és sportnapra készülnek a cserénfaiak. A hagyományos rendezvényen bemutatkozik az IFOR, ügyességi és családi versenyek váltják egymást. A bálon bemutatkoznak a kaposvári Flamingók is. Négymillió forint a büssüi járdára Az útalap 50 százalékos költségtámogatásával elkészült a büssüi Táncsics utca aszfaltozása. A 450 méteres útszakaszt, 4,1 millió forintos ráfordítással az őrei Indukció Kft. készítette. Büssüben már csak a 200 méter hosszú Kossuth utca aszfaltozása várat magára. Lelkész-házaspárt várnak a mérőiek A kaposmérői református hívek társadalmi munkában teszik rendbe a templomhoz tartozó elhanyagolt parókiát és udvarát. Hamarosan megérkezik a hívek által már hosszú idő óta áhított fiatal lelkészházaspár. A faluban ugyanis az elmúlt két évtizedben nem szolgált ott élő református lelkipásztor. Menjen jól a lakosságnak, mert akkor megy jól a városnak is Dombóvár kiheverte gyermekbetegségeit Zökkenőmentes működésről nem is álmodhatunk, az viszont nem mindegy, hogy mekkorák, elfogadható mére- tűek-e azok a bizonyos zökkenők — állítja Tóth Attila, Dombóvár polgármestere, megvonva a mérleget a négyéves választási ciklus és az önkormányzat idei évének feléhez érve. — Szerencsésnek vallhatja magát a dombóvári önkormányzat, hiszen a választások után gyorsan kiheverte „gyermekbetegségeit” — folytatta. — Háttérbe szorultak a pártpolitikai csatározások, és valóban a város gondjaival-ügyei- vel foglalkoznak a képviselők. — Két fő vonalat határoztunk meg az önkormányzati célokban — mondta a polgár- mester. — Az egyik: menjen jól a lakosságnak, mert akkor megy jól a városnak is. Ennek egyik legfontosabb eleme a vállalkozások támogatása. Negyedévente fórumot szervezünk a dombóvári vállalkozóknak, ahol olyan aktuális kérdések kerülnek napirendre, mint például, hogy Dombóváron is legyen vámudvar vagy a Dombó expó megszervezése. Ezen a fórumon döntöttünk arról is, hogy a vállalkozók az iparűzési adójuk tíz százalékát kulturális, oktatási és sportintézmények támogatására ajánlhassák fel. A másik cél, hogy érezzék jól magukat a dombóváriak saját városukban. Ehhez ugyanúgy hozzátartozik a városkép, a szemét- szállítás vagy a zöld területek kialakítása, mint az önkormányzati hivatalban létrehozott közszolgálati iroda. — Megvalósultak-e a két évvel ezeló'tti célok? — Sikerült elindulnunk, de nagyon sok van még hátra. A legfájóbb: nem tudtuk elérni, hogy a 15 százalék körül stagnáló munkanélküliségi ráta valamelyest csökkenjen. Nem tudtunk betelepíteni nagyobb vállalkozást. Viszont sikerült elérni, hogy várhatóan a jövő év végére megérkezik Dombóvárra a földgáz; ez nagy előrelépést jelent. Már az előszerződéseket is megkötöttük. — Az idei év tervei? — Kétmilliárd forintból gazdálkodunk, s még így is 50 millió forint hitel felvételére kényszerül a város. Legnagyobb — öröklött — nagyberuházásunk az ipari szakmunkásképző intézet tornacsarnokának felépítése, mintegy 100 millió forintos költséggel. Ezt a létesítményt várhatóan augusztusban át tudjuk adni. Az országban elsőként közhasznú társasággá alakult a kórház. Erre azért volt szükség, mert csak így őrizhettük meg az eddigi egészségügyi szolgáltatásokat. Harmincmillió forintot fordítunk a város csatornázására. Talán ez a legégetőbb: ha megvalósul, még mindig csak negyven százalék lesz Dombóvár csatornázottsága. Szoros a nadrágszíj, s talán még szorosabb lesz, de én optimista vagyok: a befektetett tőke meg fog térülni. Ha nem is rövid idő alatt, de látszani fog a csökkenő szociális kiadásokban és a növekvő iparűzési adókban. — Mit vár az önkormányzati ciklus második felétől? — Ettől az évtől csak annyit, hogy valahogy sikerüljön átvészelni, és tudjuk átadni a félkész beruházásokat. A hátralevő két évtől pedig azt, hogy minél több valósuljon meg abból a településfejlesztési, gazdaságfejlesztési tanulmányból, amelyet néhány hónapja készíttettünk el. Az inkubátorház, a mezőgazdaság jó adottságait kihasználó, fejlett feldolgozó- ipar betelepítése, a gunarási Tóth Attila polgármester FOTÓ: TÖRÖK ANETT fürdő, s így az idegenforgalom fellendítése nem szabad, hogy ez csak egy terv maradjon. Jakab Edit
