Somogyi Hírlap, 1996. július (7. évfolyam, 152-178. szám)

1996-07-24 / 172. szám

1996. július 24., szerda SOMOGYI HÍRLAP SOMOGYI TAJAK 5 A helikopterek szinte a kert végében landolnak Amerika-falva Újlakon- Tönkrement az ut, de ha­marosan kijavítják. Clinto- néknak biztos van néhány dollárjuk, segítenek rajtunk- mondta Horváth István. A kaposújlaki férfi szereti az amerikaiakat. Azt mondja, kedvesek, barátságosak; a baj csak az, hogy nem érti a szavukat.- Néha bizony elbeszélget­nénk. Ehelyett csak intünk egymásnak, és mindegyikünk megy a dolgára. Ezeknek ál­landóan van melójuk. Azokkal az irgalmatlan nagy kamio­nokkal megállás nélkül autóz­nak, a helikopterek is szinte percenként szállnak le meg fel. Az elején nagyon furcsa volt, de pár hónap alatt megszoktuk a zajt, már nem zavar. Tudja, nagyon rendes csapat — mondta meggyőzően. — Volt, aki a bűnözéstől félt, mások pedig csak a külföldiektől tar­tanak. Pedig rendes gyerekek ezek. A Dózsa utcai szülői házat építi át Für Antal. Nagyberki­ből költözik Újlakra. — Azt hittem, sokkal több balhé lesz, de semmi komoly gond nincs. Meglepően kedves emberek, a gyerkőcöket pedig kifejezetten szeretik. Tegnap például megállt az egyik teher­autó, katonák kipattantak: cso­kit, fagyit osztogattak a kicsi­nyeknek. A falu befogadta a katonákat. Túl vagyunk már a döbbenetén, amikor a törékeny női teherautó-sofőrökön cso­dálkoztunk. Egy néger katona sem okoz meglepetést. A lé­nyeg, hogy nem lett igazuk a kétkedőknek; nincs itt kábító­szer, se bűnözés. Újlak meg­maradt bájos kis falunak. — Jó lenne az IFOR-osok­hoz kerülni — mondta Simon József, a Dózsa utca sarkán. — Kigyúrt, kemény srácok ezek. Azt is hallottam, hogy nagy pénzeket kapnak. Kaposvári vagyok, de egyszer majd meg­próbálkozom a felvételivel itt, Újlakon. Szívesen lennék so­főr; megvan a teherautós-jogo­sítványom. Ha kell, még Bosz­niába is lemennék, csak fizes­sék meg. Remélem, összejön életem nagy lehetősége. A Dómján család alig fél éve költözött ide Pécsről. Azt gon­dolták, nyugodtan élnek majd a családi házukban. Alighogy beköltöztek, jöttek az amerika­iak. Dómján István szerint nem vészes a helyzet, a kato­nák csak a dolgukat teszik. — A forgalom, a zaj óriási. Sok benzint elfüstöltek már. Én még csak elviselem, de a fele­ségem morgolódik néha. A he­likopter leszállás előtt ugyanis túl közel száll a házak felett, és nagy zajt okoz. Egy a szeren­cse: repülőből azért jóval keve­sebb van, mint teherautókból. Főleg az unokáimnak tetszenek a katonák. No, meg a repülők, helikopterek. Ezek szinte a kert végében landolnak. — Jöhettek volna többen is, akkor talán fellendül a bolt for­galma — mondta Tóth Györgyné, az újlaki élelmi­szerüzlet vezetője. — Az el­múlt pár hónapban egyszer vá­sárolt nálam egy néger katona, az is csak egy kiló kenyeret. A falubeliek szerencsére to­vábbra is jönnek hozzám, így megélek valahogy. — Ha oroszok lennének itt, könnyebben szót értenék velük — mondta Slegovics István. — De hát ezekkel jóformán senki nem tud beszélni. Harsányi Miklós Elkészült a legtöbb kárt szenvedett taszári Széchényi utca szennyvízelvezető rendszere. Az IFOR-járművek által megrongált vezetéket a föld alatt helyezték el. A közművek helyreállítását követően 44 millió forint ráfordítással a Stra- bag Rt is megkezdte az utak helyreállítását fotó: török anett Hátrányos helyzetű gyerekek a táborban Az acélbéka kincsei Adam E. Smedley mindent megmutat fotó: kovács tibor A melegtől áthevült, meztelen felsőtestű lurkók teljes odaa­dással vették birtokukba a hi­deg fémből készült katonai rendőrautót. Legszívesebben elemeire szedték volna szét az IFOR-járgányt, hogy minden „porcikáján” megtapasztalhass sák, miként működik egy ilyen gépezet. Idilli kép a Deseda partján. A terepszínű járművet Adam E. Smedley ezredes és három katonatársa vezette a nyugalmas tó partjára. A zárt­kertek végében elterülő völgy­ben két héten át olyan fiatalok élvezhetik a játékos pihenést, akiknek nem futja balatoni vagy külföldi nyaralásra. Az ötven, szociálisan hátrányos helyzetű gyermek elsősorban a taszári központú Belső- Somo­gyi Gyermektábor Alapítvány jóvoltából és több szervezet, cég támogatásával, heti ezer fo­rintért tölthet itt tartalmas két hetet. Metzger István táborve­zető szerint ennél olcsóbb nya­ralást sehol sem biztosítottak még a gyerekeknek, akik első­sorban Taszárról és környéké­ről, de Budapestről, Nagykani­zsáról és Jászberényből is eljöt­tek az IFOR révén híressé vált településre. Cser István szülőként, ön­ként vállalta a kicsik felügyele­tét. Két gyermeke, köztük a tá­bor legfiatalabb lakója, a hat­éves Pisti is osztozik az együtt- lét örömeiben. Danes Róbert, a A cég gazdálkodása az exportra épül, tudtuk meg dr. Göndöcz Gyula igazgatótól. Évi faki­termelésük 50 ezer köbméter vastagfa, több' mint a felét Olaszországba, Németor­szágba és Ausztriába szállítják cellulóz- és papíripari feldol­gozásra. A hazai értékesítés megoldatlan, a feldolgozáshoz nincs elég kapacitás. Az idén 400 millió forintot meghaladó bevételt tervezett a Zselici Er­dészet, feladatait 150 szerző­déses dolgozóval, valamint vállalkozókkal látja el. A terü­letén lévő húsznál több telepü­lés lakóinak nyújt ezzel meg­élhetési lehetőséget. Az egyik legértékesebb fa­fajta a Zselicben az ezüsthárs, amit — az igazgató szerint — illő tisztelettel kezelnek. Mint­kaposvári közlekedési szakkö­zépiskola másodikos diákja szakértőként elemzi az ameri­kai dzsipet. — A motorja na­gyon jó, erős — mondja, mi­közben végigsimítja az oldalát. Robinak csak szerény kitérő e pihenés. A tábor után dolgozni megy. Az építőiparban vállal segédmunkát, hogy némi pénz­hez jusson. Egy vékony leányka tisztes távolságból lesi a „félelmetes” járművet. A hétéves, somogy- sárdi Schiszler Lívia szíveseb­ben lubickol a hűs habokban. Bár először engedte el hosz- szabb időre édesanyja kezét, egy száz hektáron itt alakítot­ták ki a kutatók az országban egyedülálló ezüsthársas génre­zervátumot, hogy megőrizze az utókornak ezt a ritka termé­szeti kincset. Ott nincs terme­lés, csak tudományos megfi­gyelés. A hárs jó mézelő, ezért előszeretettel Tátogatják a mé­hészek. Az idei virágzáskor száz vállalkozó települt ki mé- heivel egy-két hónapra. A táj védett növénye a rusz- kusz, mára szerencsére veszí­tett népszerűségéből, így ke­vésbé gyűjtik. Annál többen keresik a gombát; bőven terem a vargánya, a galamb, a keserű és a nyúlgomba. A Zselicet előszeretettel látogatják a tu­risták, az utakat, pihenőhelye­ket az erdészet gondozza. A Kaposvár melletti Tókaji­föltalálja magát a barátok a kö­rében. — Ugyanolyan érdeklődők, mint az amerikai gyerekek — mondta Adam E. Smedley. — Szeretnének hasonlítani hoz­zánk és azt csinálni, amit mi. Leginkább a fegyverek izgatják a fantáziájukat. Szívesen vála­szolunk minden kérdésükre, hi­szen nem ez az első alkalom, hogy a gyerekek közt vagyunk. A terepszínű kocsi, akár egy hatalmas acélbéka, békésen állja a rohamot. A katonák időnként csokoládét, amerikai zászlót varázsolnak elő a belse­jéből. Várnai Ágnes parkerdőt nemcsak a kirándu­lók kedvelik, lőtere hazai és nemzetközi versenyeknek is helyet ad. A bányai dombol­dalban egy liget cseperedik a tavasz óta: 220 vöröstölgy hir­deti ott a millecentenáriumi évfordulót. Az erdészet facse­metéi az 1100-as számot for­mázzák, s néhány év múlva már távolból is látható lesz. A Zselici Erdészet területén üzemi vadásztatás is folyik. Évente 5-600 nagyvadat lőnek. A kardosfai vadászházban gyakran vendégeskednek né­met és osztrák vadászok, aki­ket ide csalogat az értékes gímszarvasállomány, a vad­disznó, az őz és a dámszarvas. Másfél évtizede telepítették be Kecskehát és Csárdahely kör­nyékére a muflonokat. Színesí­tik a vadállományt, s jól sza­porodnak. Fácánból, nyúlból kevés van a területen, ezért nem is fenyegeti őket az üzemi vadászat. (Izményi) Katonai bemutató Szabadiban is A nagy érdeklődésre való tekintettel egymás után két hétvégén is technikai esz­köz-bemutatót tartottak Szabadiban. A művelődési ház udvarán az amerikai hadsereg katonái vonultat­ták fel harci eszközeiket. Harang kerül a templomtoronyba A közelmúltban felszentelt hetesi metodista templom tovább bővül. A tervek sze­rint egy hitoktató helyiséget alakítanak majd ki, s a to­ronyban egy harangot is el­helyeznek. Kézműves napok Mezőcsokonyán Minden hónapban szervez­nek kulturális műsort Me­zőcsokonyán. Legutóbb egy duatlon versenyt rendeztek, most a kézműves napokra készülnek. Az augusztus eleji rendezvényen több­nyire a helybeli és a kör­nyékbeli gyerekek vesznek részt, hogy megismerjék a kosárfonás, az agyagozás, a szíjgyártás és az ikebana- készítés titkait. Harminc éves az öregek otthona Harmadik évtizede szol­gálja Mosdóson a település lakóit az idősek otthona, ahol 27 nyugdíjas tölti nap­jainak egy részét. Az ön- kormányzat jelenleg ked­vezményes ebédet biztosít, amit két gondozó szolgál fel, s ők szervezik a prog­ramokat is. Ingyen tankönyv Kadarkúton A kadarkúti önkormányzat átvállalta az általános isko­lai tanulók tankönyvköltsé­gét. A középfokú intézmé­nyek tanulóinak személyen­ként hat, a felsőfokú intéz­ményekbe igyekvőknek 10 ezer forintot biztosít. Védett ezüsthársak, vöröstölgyek, génrezervátum a Zselicben Muflonok Kecskeháton A 9200 hektáron gazdálkodó Zselici Erdészet 8700 hektárnyi erdő felett őrködik a Zselicben, ahol megtalálható szinte va­lamennyi hazai fafajta és nagyvad. Az értékes faállomány többsége tölgy, bükk és hárs. A faluvégi szeméttelep helyére álmodott vendéglőt Kadarkúti Horváth-kert HORATH fOGADÚ A kadarkúti Horváth István április 1-jére időzítette foga­dójának megnyitását. Nem áprilisi tréfának szánta a vendéglőt. Abban bízott, hogy jobbra fordul a sorsa, hiszen egy ideig munkanél­küli volt. Úgy véli: jó ötlet volt, hogy belevágott az építkezésbe, és kényszerűségből ő is az ősök példáját követte. A családban több vendéglős volt, ezért szánta rá magát: megpróbálja. A muskátlis fogadó helyén ko­rábban egy nagy szeméttelep volt. Horváth István,' a Bárdi­bükki Állami Gazdaság szán­tóüzemének egykori vezetője megvette a területet, és takaros vendéglőt épített. Igaz, négy­öt évig készült, de érződik: a gondos gazda mindent belea­dott. — A hencsei golfpálya ven­dégeire, s az átmenőforga­lomra számítottam, amikor ide álmodtam ezt a fogadót — mesélte. — Négymillió forin­tot építettem be ebbe a házba, és azt tervezem, hogy később panzióként hasznosítom. A fogadóban 90-95-en költ­hetik el egyszerre ebédjüket, vacsorájukat, s a majdani pan­zióban húsz vendég éjszakáz­hat. S hogy milyen évre számít? Horváth István azt mondja: örül, ha nullszaldóra kifut. Ézt az eredményt is annak kö­A tulajdonos neve fémjelzi a fogadót fotó: kovács Tibor szönheti, hogy családtagjai az alkalmazottak. Feleségével, fi­ával és leendő menyével vág­tak bele a vállalkozásba, ami — jól tudják — kockázattal jár. Ám csak az nyerhet, aki kockáztat. (Lőrincz) A kórházban „gyógyítanak” majd a képek Művésztelep Mosdóson Rippl-Rónai József, „a festők Szindbádja” 1919-ben Mosdó­son a Pallavicini-kastélyban alakította meg rövid ideig mű­ködő szabadiskoláját. A Művé­szetbarátok Egyesületének tá­mogatásával a közelmúltban az Amerikából hazatelepült Riba Márta vállalkozott arra, hogy évente képzőművészeti alkotó­tábort szervez. Az idén huszonötén vendé­geskednek Mosdóson. A tábo­rozok tizenkét napot töltenek Somogybán, hogy a számukra legkedvesebb tájrészletet vász­non, papíron megörökítsék. Az alkotók egy része a haj­dani kastélyban, a fiatalabbak a Riba Márta régi parasztházból kialakított műteremház udvarán fölvert sátrakban laknak. Min­den korosztály képviselteti ma­gát, néhányan húsz év alattiak, hárman pedig már a nyolcadik ikszet is elhagyták. Az alkotótábort dr. Karvaly Ildikó, Mosdós polgármestere nyitotta meg tegnap. A több mint egyhetes alkotómunka „gyümölcsét” kiállításon láthat­ják majd az érdeklődők. A tárlatot dr. Losonci Miklós nyitja meg július 31-én 18 óra­kor a kórház előadótermében, ahol méltatja az alkotókat és a műveket. A bemutatott képek egy ré­sze — csakúgy, mint az előző években is — a mosdósi Tüdő- és Szívkórház tulajdonába ke­rül, és a közösségi helyiségek falát díszítve szolgálja majd a betegek gyógyulását.

Next

/
Thumbnails
Contents