Somogyi Hírlap, 1996. július (7. évfolyam, 152-178. szám)
1996-07-20 / 169. szám
12 SOMOGYI HÍRLAP SZÍNES HÉTVÉGE 1996. július 20., szombat Nagymarosi és villachi cserkészek imája az újságírókért Farkaskölykök Kisasszondon A lánytábor lakói naponta többször összegyűlnek az alkalmi kultikus helyen fotó: kovács Kondérokban fő az ebéd a kisasszondi kastély mögötti erdei tisztáson. A gyerekek öt tagú csapatokban, külön- kiilön készítik étküket. Némelyikük alkalmi vállfát fabrikál ágból és zsinórból, s vannak, akik fonalat festenek. A cserkészek már megszokták a tábori életet. Az Európai Cserkészek Magyar Szövetségének nagymarosi tagjai osztrák társaikkal közösen érkeztek Somogyba. Kaposvár testvérvárosából, Villachból és Sulzból is vannak itt gyerekek. Hollikné dr. Rendessy Annamáriától, a tábor vezetőjétől megtudtuk: a cserkészeten belüli reform- mozgalom gazdagítja a magyar pedagógiát is. Vallásos nevelési mód ez, nagy szerepet kap a testi, a lelki egészség, a jellemnevelés és a közösségi lét. Az Isten iránti érzék, valamint ajellem fejlesztése a legnehezebb. — Közös európai érték a kereszténység — mondta. — Ez az egyetlen biztos pont, ami megteremtheti Európa egységét. A mozgalomban ezt próbáljuk hangsúlyozni, és valljuk mi is a latin közmondás igazát, miszerint a kegyelem a természetesre épít. A cserkésztábor témája a honfoglalás. Mindent e köré szerveztek. Megfordultak Kassai Lajos lovasíjásznál, találkoztak Balás Béla megyéspüspökkel, és ellátogattak Ka- posszentbenedekre a bencés monostorhoz, Váli Ancilla nővérhez. — A gyerekeknek nem előadások, hanem hiteles emberek, életutak kellenek — tartja a táborvezető. A lányok szőni, fonni tanulnak, maguk rendezik be tábori életüket. Sokat énekelnek, beszélgetnek, apró jeleneteket mutatnak be, és naponta többször imádkoznak. A héten cserkészavatóra készültek; közülük többen csak „farkaskölykök” voltak eddig. 9-12 éves korig őrzik e jelzőt, utána válnak csak igazi cserkésszé. Garamvölgyi Katalinnak leginkább a természetközelség imponál, s az, hogy sok barátra lelt a táborban. No, meg az sem utolsó: külföldre is el tudnak menni cserkész társaikhoz. A kaposvári sétálóutcán koruk- beli lányok megjegyezték: túl feltűnően öltöznek, ők azonban büszkén öltik magukra az egyenruhát. Jólesik nekik, hogy az út szélén gyalogolva felveszi őket a kocsi, s a falubeli öregek némi nosztalgiával bátorítják őket: Folytassátok csak, szép dolog ez! Claudia Villachból érkezett, s tetszik neki a somogyi vidék. Azt mondja: szívesen jönne vissza bármikor. S hogy milyenek a magyar fiúk? Némi meditálás után rávágja: Elmennek... Látják: fotós kollégámmal indulni készülünk. Kezük megállj !-t int. Vezetőikkel közösen egy szép dal énekelnek nekünk, majd körbe ülik a kiöregedett fából készített kultikus helyet, s imádkoznak az újságírókért. Lőrincz Sándor Egy nyugdíjas ügyész visszaemlékezései Az akasztott ember vallomása Az érintettek büntetésüket letöltötték. Erre figyelemmel álnevek használatával vállalkozom a bűnügy ismertetésére. írásom egyik főszereplője: négy gyermekes, cigányszármazású Öreg, a másik szereplő hosszú és görbe orrú asszony: a Vércse. Az Öreg visszaeső bűnöző volt, makacs kitartással gondoskodott utánpótlásáról. Gyermekeit bűnözésre nevelte, családi kapcsolaton alapuló bűnelkövetést —- árulók, besúgók hiányában — „biztonságosnak” tartotta. Elképzelése valóra vált. A család felfedezés veszélye nélkül, egy éven keresztül betöréses lopások sorozatát követhette el. A rendőrség tehetetlen volt, intézkedése csupán az italboltokban, és egyéb kereskedelmi egységekben történő helyszíni szemlékben merült ki. A rendőri felderítés eredménytelenségének fő oka az Öreg leleményessége, példátlan ravaszsága volt. Lakásának udvarában a négy méteres oszlopra villanyt vezetett. Éjjel, ha égett a villany azt jelezte, hogy rendőrség a lakás közelében van, figyel, és „szeretettel” várja a vallásosnak nem mondható, betörésben elfáradt, virrasztó családtagokat. Nem csak a rendőrség figyelt, hanem a Vércse is. Az udvar környékén végezte kis- és nagy dolgát. Ennek nyoma azonban a földön nem maradt. Az érdekesnek látszó jelenségről a rendőrség — sajnos — késve, hónapok múltán szerzett csak tudomást. A „megérdemelt” pihenésre vágyók viszont már két-három kilométerről is észrevehették az égő villanykörtét, és „hazamenni tilos” jelzéskor a, lopott tárgyak nélkül élvezték az Öreg házának melegét. Nem csak a rendőrség türelme fogyott, hanem a benzin is. A szerencse azonban majdnem segített. A falu őszülő rendőrőrmestere — parancsra — puha ágy és alvás helyett az éjszakai járőrözést választotta. Szellemjárást jelezve már éjfélt ütött a lábodi toronyóra. A rendőr látta ám, hogy a presszó bejárati ajtajában emberi fej bújik ki, figyeli az utcai „forgalmat”. A rendőr a pisztolyát elővéve szaladt a presszó udvarába. A sötét udvarban öten voltak, és a lopott tárgyakat hátrahagyva menekültek. Túlerő miatt a rendőr keze remeghetett, mégis az egyik lövés véletlenül talált. Az Öreg sípcsontján okozott sérülést. A „vezérnek” így is sikerült elmenekülni a családjával. Az őrmester nem vállalta az üldözést, ezért fenyítést kapott. Ezzel nem érthettem egyet. A nyugdíj előtt álló rendőr a meghallgatás során őszintén elismerte; félt. A fenyítést alkalmazó hasonló esetben talán nem félt volna? Több hónap eltelt. Mert nem fedezték fel, a család egyre bátrabb, elbizakodóbb lett. A ravaszságáról híres Öreg sem tudta meggátolni a hajnalig tartó mulatást. Élő zene mellett ettek, ittak, táncoltak. A gyakran szomjas és szűkösen élő, éhező szomszédok, ismerősök irigykedtek is a rejtélyes „jómód” miatt. Az irigység már korábban is sok kellemetlenséget okozott az emberiségnek. Az Öreg családja is gyanússá vált, a „bűvös kör” egyre szűkölt. Egy este váratlan rendőri ellenőrzés volt. Csupán Vércse képviselte a családot, az Öreg ágya üres maradt. Újabb betörés miatt voltak a család tagjai távol. A veszélyes bűnözőként nyilvántartott Öreg rendőrségi felügyelet alatt állt, így a magatartási szabályok megszegése 30 napos elzárással járt. Az éjjel hazaérkező Öreg az ellenőrzésről szomorúan szerzett tudomást és bánatában felakasztotta magát. A Vércse — ahelyett, hogy levágta volna a kötelet, az 500 méterre lakó ismerőséhez ment segítségért. A szomszéd később fénykép- felvételen magam is láttam az Öreg nyakán az akasztás nyomait. A halálra ítélt kivégzésekor hasonló nyaki sérülést szenvedett el. A halálra ítéltnek azonban nem ért földet az egyik lába, az Öregnek viszont lógás közben igen! Micsoda különbség! Vércsén kívül a „tanúnak” hívott ismerős is igyekezett bizonyítani az öngyilkosság tényét. Kihallgatása során az Öreg arra hivatkozott; az akasztott ember nem mehet el hazulról, így a kérdéses éjszakán saját kertjében tartózkodott. A „Vén cigány” arról megfeledkezett, hogy a kötélen való türelmes, kitartó, nyaki sérüléssel járó lógás, főleg halál esetén számít elfogadható alibinek. Alibi hiányában a rendőrség egyre inkább felfigyelt az Öreg családjára. Házkutatás következett. A szakszerű, mindenre kiterjedő házkutatás azonban nem járt eredménnyel. A rendőrség képviselőinek csupán szomorúság jutott. Az egyik nyomozó unatkozott, szórakozásképpen egy csomag Sophyane cigarettával játszott, levegőbe dobta, majd elkapta. Vércse a labdajátékkal nem értett egyet, szikrázó szemmel, haraggal szólította fel a nyomozót; a cigarettához semmi köze, tegye le azt. A nyomozó felszólítás szenvedélyessége miatt a cigarettát magához vette. Több napon keresztül gondolkodott Vércse furcsa viselkedésén. Aztán felfigyelt arra, hogy a cigaretta csomagoló papírján milliós nagyságrendű számsor van feltüntetve. A pécsi dohánygyár illetékese közölte: számsor műszak-számot jelez, egy karton cigaretta szállításkor a kérdéses szám szállítójegyzék alapján kimutatható. Egyértelműen meghatározható, hogy a karton cigarettát melyik kereskedelmi egységnek szállították. Ezt a cigarettát a ladi italbolt vette. A közelmúltban az italbolt sérelmére ismeretlen tettesek lopást követtek el, az Öreg lakásán talált cigaretta a kérdéses italboltból származott. A rendőrség a sebesség túllépésével ment az Öreg lakására. Csupán egy kérdést kellett feltenni: hol vásárolták a visszahozott cigarettát? A kérdésre Vércse válaszolt: határozottan állította, hogy a cigarettát a nagyatádi élelmiszerboltban vásárolták. Az asszony álmában sem gondolt arra, hogy az a doboz cigaretta Nagyatád közelében sem volt. A ladi italbolt és egyéb kereskedelmi egységek feltörésének alapos gyanúja miatt az Öreget gyermekeivel együtt letartóztatták. A rendőri felderítés sikere a véletlenen múlott. Az Öreg nagyobbik fia éppen a börtön vendégszeretetét élvezte. A tervtől eltérően neki lopott cigaretta helyett — véletlenül — legálisan vásároltat küldték. Kizárólag a „felcserélésnek” köszönhető; a rendőrség veszélyes bűnözőket helyezett rács mögé. Az ügyészi kihallgatáskor még látszott az Öreg lábán a lövedék nyoma. Ezért a sérülés keletkezéséről is számot kellett adnia. A válasz meglepő volt, gazdag fantáziára vallott. Az Öreg szemrebbenés nélkül állította; sérülése labdarúgás közben keletkezett! Nyilván nem tudja megmondani a sportszerűtlen ellenfele a nevét? — kérdeztem. Válasz: „ügyész úr, ha felakasztanak akkor sem tudom megjelölni... csak azt tudom az illető cipőjén stop- ük voltak...” Megtörtént esetet meséltem el. Mondtam: cigányokat eddig csak mezítláb láttam futbalozni. Gyakran „csőrrel” „felemelt lábujjakkal) rúgták a labdát sérülés nélkül. Évtizedekkel ezelőtt egy falusi cigány csapat nevében a Ferencvárosnak írtam egy levelet: használt felszerelést, labdát kértem. Arra is hivatkoztam, hogy a cigány közösség a Ferencváros drukkere. Egy hónap múlva megérkezett a várva-várt szerelés. Másnap már észrevettem, hogy egy-két parasztember szántás közben zöld trikóban, futbalcipőben hajtja a lovakat. Nem maradt el a gyors értékesítés! A cigány-csapat továbbra is mezítláb kergette a labdát. A sérülés így elkerülhető volt. Az Öreg türelmesen, sunyin hallgatott végig, majd szó szerint azt mondta; a lábsérülés nem lövéstől, rúgástól származik. A cigányok sem egyformák... Az ügyészi kihallgatás során az Öreg vallomásában ez az egy megállapítás volt igaz. Dr. Dicső István Színésznek készül a „hóbortos” gyerek János, az evangélista Amikor a kaposvári Nagyboldogasszony Katolikus gimnázium tanulói elkészítették a Mária evangéliuma című rockopera adaptációját, senki sem gondolta, mekkora utat jár be a produkció. Idehaza ötször mutatták be, részleteivel kétszer léptek közönség elé Glindében. A csapatot Petőcz András, a premier óta már leérettségizett ,János evangélista” fogja össze. Mint mondta: a főbb szerepeket a „régiek” játsszák, ám a kisebbeknél volt némi változás. S hogy mi a csoda benne? Petőcz András szerint az, hogy színpadra állították, és remek a zenei anyaga. A próbák idején a tanárok közül sokan kételkedtek abban, hogy szinte minden színészi és rendezői gyakorlat nélkül képesek lesznek-e közönség elé állni tanítványaik. Az első előadás, a félezer ember tapsszava azonban eloszlatta a kételyeket. — Egy nagy család a miénk; egymást szerető emberek játszanak a rockoperában. Ez szerintem érződik is — véli András. — Ez a siker, illetve édesanyám ősbemutató utáni kritikája érlelte meg bennem: színész leszek. Azelőtt ő is hóbortosnak gondolt, s azt mondta: majd elmúlik. Petőcz András színészet iránti rajongása nem múlt el. Felvételizett a színművészetire — sikertelenül. Mégsem adta fel. Jelentkezett a Budapesti Művelődési Központban működő Theátrum A BAIATOA fÜÍZÉRT RT. 1996. július 22-én nyitja ZITA nevű ÜZ1CTHÁZÁT SIÓrOK rOKIHEGYCn a Bláthy Ottó u. 12. sz. alatt. Nyitva tartás: hétfő-péntek 6.30—18.00, szombat 6.30—13.00, vasárnap 6.30-10.00 SZÉLES ÁRUVÁLASZTÉK! KEDVEZŐ ÁRAK! Tisztelettel várjuk kedves vásárlóinkat! BRIRTOR riifZÉRT RT. (24843) Petőcz András fotó: török Színiakadémiára, és oda felvették. Az évi 88 ezer forintos tandíjat ugyan még nem tudja, honnan teremtik elő, mint ahogy azt sem, hogy az ősztől hol fog lakni. Vélhetően albérletbe kényszerül, és ösztöndíjat sem remélhet. Tagja az Ifjú Zenemesterek Klubjának; a Big Bird Bandben énekel. Indultak a Ki mit tud?-on, most váija az értesítést: képernyőre jutottak-e. Bár már nem a katolikus gimnázium diákja, mégis élénken élnek benne a négy év emlékei. Úgy véli: itt jött rá arra, hogy más is szeretheti, nemcsak a családja. S hogy mit vár a nagybetűstől? Sok barátot, kevés ellenséget, és azt, hogy sokoldalú művész legyen. Akár itt, Kaposváron is. Lőrincz Sándor
