Somogyi Hírlap, 1996. július (7. évfolyam, 152-178. szám)

1996-07-18 / 167. szám

8 SOMOGYI HÍRLAP NYUGDÍJASOK 1996. július 18., csütörtök Kaszóban, Csurgón, Nagyatádon jártak a kaposváriak Erdőjáró kirándulók Az ágneslaki arborétum közel százéves fáit is megcsodálták a kirándulók — Régen azért nem jöttünk ide, mert nem volt szabad, most meg azért nem, mert nincs rá pénzünk — mondta egy hölgy a buszban, ahogy Kaszó felé közeledett a Nyugdíjasok Kaposvári Egyesületének kirándulócsoportját szállító jármű. Alacsony mező- gazdasági nyugdíjak Az országban jelenleg hat­százezer mezőgazdasági nyugdíjas él, kétharmad ré­szük a szövetkezetekben el­töltött munkaviszonya után kapja az öregségi járandó­ságot, ami összegét tekintve 1500 forinttal kevesebb az átlagos nyugdíjaknál. Kisgyalániak Esztergomban Kegyes volt a szeszélyes nyár a kisgyaláni nyugdíja­sokhoz, mert szombati észak-dunántúli kirándulá­sukat ragyogó napsütés kí­sérte. Megismerkedtek Szé­kesfehérvár történelmi ne­vezetességeivel, megcsodál­ták a zsámbéki műemlék­templomot, majd útjuk vég­állomásán, Esztergomban a Bazilikában jártak, megte­kintették az egyház kincsei­ből rendezett kiállítást. Akvarellek, versek a Faluházban Farkas Jánosné amatőr festő, a Siófoki Nyugdíjas Klub tagja, csendélet képei­ből szerveztek kiállítást a kőröshegyi Faluházban. A 22 műalkotás többsége ak- varell. A művész egyes ké­peihez verseket is írt, me­lyek ott olvashatóak és idé­zik a festmények hangulatát. A tárlat a hónap végéig te­kinthető meg. 200 ezer forint fűtéstámogatásra A balatonendrédi önkor­mányzat ez év tavaszán százezer forintot osztott ki a településen élő nyugdíjasok között fűtéstámogatásként. Az ősz folyamán ezt az ösz- szeget megduplázza: a fű­tési idény kezdetekor a rá­szorultságra figyelemmel, differenciáltan kerül kifize­tésre. Erre a célra kétszáz­ezer forintot különítettek el. Lengyeltótiak gazdag nyara A nyugdíjasok lengyeltóti egyesületének 230 tagja tar­talmasán töltheti a nyarat. Szentgyörgyi Gyuláné gaz­dasági ügyintéző szervezé­sében legutóbb Ópusztasze­ren, Kecskeméten és Kiskő­rösön tekintették meg a te­lepülések nevezetességeit. Augusztusban Lillafüredre és környékére szerveztek ki­rándulást. Az egyesület tag­jai csütörtökönként a műve­lődési házban intézik ügyes­bajos dolgaikat, s itt tartják a vezetőségi üléseket is. Nagyatádon csatlakozott a tár­sasághoz Ágoston Gyula, a környék kitűnő ismerője, ő ka­lauzolta a csoportot a példásan rendben tartott egykori hon­védségi „támaszponton”. Meg­tekintették a miniszteri lakosz­tályt is, ahol olykor Czinege Lajos pihente ki a helikopteres szarvasvadászat fáradalmait. A rusztikus berendezés, az őz- bőrborításű ülőgarnitúra láttán bizony, szóba került a félszá­zalékos nyugdíjemelés is. A táj varázsa azonban hamarosan elnyomta a komor gondolato­kat. Kisvasúttal közelítették meg a Baláta tót. Mozdonya -— mint a nagyok — erdei ke­reszteződésekhez közeledve még füttyentett is egyet-egyet. Rövid séta után egy magasles­hez érve látható volt a tórend­szer fel-felcsillanó víztükre, s az odaszűrődő hangok érzékel­tették, jól érzi magát a madár­A nyugdíjbiztosító számításai szerint még a legjobb esetben is legalább 10 milliárd forinttal túllépi a tervezett 16 milliárdot a nyugdíjbiztosítási alap ez évi hiánya. A legpesszimistább elő­rejelzés mintegy 30 milliárd fo­rintos deficittel számol. Erről Károlyi Miklós, a Nyugdíjbiz­tosítási Önkormányzat fel­ügyelő bizottságának az elnöke számolt be, miután az önkor­mányzat jóváhagyta az alap világ ezen a természetvédelmi területen. A kaszói ebéd után — mi más lehetett volna, mint szar­vaspörkölt — az ágneslaki ar­borétumhoz utazott tovább a csoport. Perjési Sándor erdész személyes barátjaként mutatta be az itt található csaknem száz fafajta szinte mindegyikét. Templomi áhítattal sétált a tár­saság a századunkkal egyidős csodálatos fák között, s hall­gatta az elhivatott erdészt az ember és a természet kapcsola­táról, küzdelméről. Perjési Sándor szavai elárulták, hogy ebben a harcban ő egyértel­műen a természet pártján áll. Csurgó volt az út következő állomása. A múzeumban meg­nézték a város egykori legendás tanárának, Raksányi Lajosnak a festményeit, majd a „kertek alatt” a gimnázium parkjába sé­táltak. Ott derült ki, hogy a ka­1995-ös zárszámadását. El­mondta: a Nemzetközi Valuta­alap pemrég hazánkban tartóz­kodó tárgyalódelegációját is tá­jékoztatták a nyugdíjbiztosító pénzügyi helyzetéről. Ezzel kapcsolatban leszögezték, hogy a mérleg alapjában véve attól függ: befolyik-e a költségve­tésbe rendkívüli járulékbehaj­tásként szereplő 24 milliárd fo­rint a tb-alapokhoz. A nyugdíj- biztosító optimista számításai púk zárva vannak. A nagy kité­rőt elkerülendő, csínytevő, vá­sott diákként a kérítés egyik szűk résén hagyta el a patinás helyszínt a hatvan-hetven éve­sek csapata. A történteket újra­élték az Ibolya presszó fagy­laltja és süteménye mellett, na­gyokat nevetve egymáson, ön- magukon. A nap utolsó programja a nagyatádi faszobrásztelep meg­tekintése volt. Kovács Géza, a városi művelődési központ munkatársa mutatta be a látvá­nyos szabadtéri tárlatot, anek­dotákkal, a művészek megis­mertetésével hozta közelebb az alkotást a szemlélőhöz. Hazafelé a nap élményeit raktározták emlékezetükbe a busz utasai, egyesek a követ­kező kirándulás útvonalát ter­vezgették. Már látszottak az északnyugati városrész „felhő­karcolói”, amikor megszólalt hátul valaki: — Hatvannégy éve élek itt, és nem is sejtettem, hogy ilyen csodálatos Somogy. Katona Csongor szerint ez a bevételi tétel legföl­jebb 60 százalékban teljesülhet, a hiány viszont így is minimum 25 milliárd forint lesz. A közgyűlés elfogadta a nyugdíjbiztosítási alap 1995. évi gazdálkodásáról szóló zár­számadást. Az ágazat tavaly 18,2 milliárd forintos hiánnyal zárta az évet. Ennek a rendezé­sére ezúttal nem kell törvényt kibocsátaniuk. A hiányt a költ­ségvetés keretében rendezik. A nyugdíjbiztosító bizakodik Szeretetotthon épül adományforintokból Szerkesztőségünk több leve­let kapott, melyben a Ka­posváron épülő idősek ott­honáról kértek tájékozta­tást. Az érdeklődés, és az önkormányzati intézmény hosszú várakozói névsora jelzi: a magányosak igénylik ezt a fajta gondoskodást. Pedig nem könnyű a döntés, hogy megváljanak-e a régi otthontól, a megszokott kör­nyezettől. A magány, az elha- gyatottság, a betegség vagy a család érdektelensége érleli az ilyen elhatározást. A me­gyeszékhelyen az Otthon ala­pítvány kezdeményezte a sze­retetotthon kialakítását, me­lyet Jóföldi Gábor, az alapít­vány elnöke irányít. — A kaposvári közgyűléstől tavaly kaptuk meg a húskom­binát egykori, Béla király utcai faépületeit, s szeptemberben kezdtük a munkát. Sajnos, visszavetett bennünket a febru­ári tűzeset, ezért a kiszolgáló- helyiségeknél több mint két hónapos a csúszás. Szeptember elsején azonban szeretnénk megnyitni az első részt, nyolc kétágyas szobával, amelyhez vizesblokk is tartozik. — Hány embernek tervezik ezt az otthont? Ki jöhet ide? — Még négy egyágyas és négy kétágyas szobát alakí­tunk ki, ezeket, reményeink szerint, jövő áprilisban adjuk át. Huszonnyolc ágyas lesz ez a szeretetotthon. A bekerülés feltétele, hogy a jelentkezők kaposvári lakosok legyenek. Azoknak adunk szállást, aki elhagyottak, nincs családjuk, aki rászorul erre. Hatan várják már a megnyitót, s még van tíz szabad helyünk. Gondos­kodtunk már az ágyakról is, de ha valaki ragaszkodik megszokott bútordarabjához, természetesen hozhatja. — Milyen anyagi kötele­zettséggel jár ez? Mennyi lesz a térítési díj? — Mi nem kérünk házat, ingatlant; a rászorulókon aka­runk segíteni. Az adományo­kat azonban elfogadjuk, mert ezekből épül az otthon. Eddig két és fél millió forintba ke­rült, a munkákhoz nem kap­tunk sem állami, sem pályá­zati támogatást. A térítési díj pedig megegyezik az önkor­mányzat által megállapított összeggel. — Hol tartanak most a munkákkal? — A szennyvízelvezetéssel bajlódunk, a régi építők olyan betont csináltak, amit alig tu­dunk feltörni. Szükségünk lenne egy vízvezeték-szere­lésben, csatornázásban jártas szakemberre, hogy gyorsab­ban haladjunk. A belső tapé­tázást, festést sem kezdhetik el a fiaim, amíg ezen nem ju­tunk túl. Nyolc éve ezelőtt jött létre az Otthon alapítvány; kezdet- • ben a szenvedélybetegek ápo­lását vállalta fel, majd létre­hozta az első átmeneti szál­lást. Tavaly döntöttek az öre­gek támogatásáról. Legna­gyobb tőkéjük a hit: hisznek abban, hogy találnak segítő­kész, önzetlen embereket, akik támogatják e nemes célt. Izményi Éva Jutái szorgoskodók A nyár derekán sem pihen­nek a jutái nyugdíjasok. Dolgoznak a kertben vagy éppen a ház környékét te­szik rendbe. — Minél hamarabb be aka­rom fejezni a gyomlálást. Eb­ben a melegben nem lehet órák hosszat dolgozni — mondta Ivók Józsefié, aki nemrég múlt hetvenéves. — A munkánál még nem találtak ki jobb gyógyszert — mondta. — Ez ad az ember­nek erőt. Megtehetném, hogy egész nap csak üldögéljek, de mi hasznom lenne abból. Ha mindent a piacon kellene megvennem, bizony, hamar elfogyna az a kis pénz. Ebben a kis faluban szerencsére, jól megvagyok mindenkivel. Tóth József kistraktorával éppen a mezőről jött, amikor találkoztunk. Hajnal óta ka­pálta a kukoricát, a déli meleg elől igyekezett haza. — Mára elég volt a mun­kából. Ilyen hőségben már nem lehet kapálni. Délután sincs azonban lazsálás: a ház körül mindig van tennivaló. Pihenésre majd csak este jut idő. — Jó mondás az: a nyugdí­jasoknak van a legkevesebb idejük — mondta Kiss László. — Délután a tüzelőt aprítom fel, utána meg a kertben segí­tek a feleségemnek. Minden­nek megvan a maga ideje, ezt a munkát csak mi végezhetjük el. Ha befejeztem, kigondo­lom, hogy mihez kezdjek másnap. H. M. A hatvanéves férfi kidobófiú akar lenni Mérői szerencsevadász — Mérőben körbenéztem, de inkább Kaposváron keresek munkát — mondta a pécsi Sugár Lajos. — Ha ott sem talá­lok értelmes elfoglaltságot, Siófokra megyek. Valahol csak akad munka: ebben biztos vagyok. Egy kisebb vállalkozásban dolgozott évekig, ami egyik napról a másikra tönkre ment. Nyugdíjazták, de az életerős férfi nem akar egész nap unat­kozni. Feleségétől elvált, két felnőtt lánya önálló. Manap­ság azt csinál, amit akar. — Nagyon sok barátom él Somogybán, valamelyik majd csak segít rajtam — mondta. — Anyagilag is jól jönne, ha el tudnék helyezkedni. Az el­múlt pár hónapban nagyon so­kat költöttem, felújítottam a lakásomat. Amire végeztem, nyugdíjas lettem. Képzelheti, hogy mennyire várom mosta­nában a postást... De nem csak a munka miatt akarok dol­gozni. Aki fiatal kora óta megállás nélkül hajtott, az hatvan évesen nem kíván egyik napról a másikra leállni. Belepusztulnék abba, az biz­tos. Az a szerencsém, hogy sok mindenhez értek. Irodai munkát is vállalhatok éppúgy, mint fizikait. Sokáig sportol­tam, a kondimat megőriztem. Szívesen elmennék egy őrző­védő kft-hez is, vagy az egyik mulatóhelyre kidobófiúnak. A lényeg, hogy néhány hónapig elfoglaljam magam. Ha netán rosszúl választanék, újabb he­lyet keresek. Mesélt távolabbi terveiről. Ha pénze lesz, elmegy egy kenu-túrára. Ez legalább olyan régóta dédelgetett álma, mint az, hogy biciklivel külföldre kiránduljon. Életében eddig két kerékpárja volt: az egyiket apjától kapta gyerekkorában, a másikat maga vette, negyve­névesen. Ha lehetősége lesz, végre-valahára a rokonait fel­keresheti bicajjal — Spanyol- országban. H. M. Bizony, ilyen bonyolult az élet Az idős emberek a közlekedésben is igénylik a segítségünket, meg­értésünket, türelmünket. Felvételünk illusztráció fotó: török anett Kedden Kaposváron a Teleki utca elején akartam átmenni az út egyik oldaláról a másikra. Sajnos, nem vettem észre, hogy mögöttem jön egy személyko­csi, melyben két „úriember” ült. Figyelmetlenségemre gú­nyosan kiszólt az ablakon: ugye, nagyon bonyolult az élet? Nyugdíjas vagyok, s leg­utóbb 60 forint emelést kaptam, így valamivel több, mint 11 ezer forint a nyugdíjam. Egy hajvágásért 200-220 forintot kell fizetnem, a kenyér szinte másfélszer annyit, mint pár hó­nappal ezelőtt. Nekem valóban bonyolult az élet. De ezt nyil­ván hiába mondom olyan em­bereknek, akik gőgösen ülnek egy nyugati kocsiban. Jancsók József Kaposvár, Ady E. u. 1.

Next

/
Thumbnails
Contents