Somogyi Hírlap, 1996. július (7. évfolyam, 152-178. szám)
1996-07-18 / 167. szám
8 SOMOGYI HÍRLAP NYUGDÍJASOK 1996. július 18., csütörtök Kaszóban, Csurgón, Nagyatádon jártak a kaposváriak Erdőjáró kirándulók Az ágneslaki arborétum közel százéves fáit is megcsodálták a kirándulók — Régen azért nem jöttünk ide, mert nem volt szabad, most meg azért nem, mert nincs rá pénzünk — mondta egy hölgy a buszban, ahogy Kaszó felé közeledett a Nyugdíjasok Kaposvári Egyesületének kirándulócsoportját szállító jármű. Alacsony mező- gazdasági nyugdíjak Az országban jelenleg hatszázezer mezőgazdasági nyugdíjas él, kétharmad részük a szövetkezetekben eltöltött munkaviszonya után kapja az öregségi járandóságot, ami összegét tekintve 1500 forinttal kevesebb az átlagos nyugdíjaknál. Kisgyalániak Esztergomban Kegyes volt a szeszélyes nyár a kisgyaláni nyugdíjasokhoz, mert szombati észak-dunántúli kirándulásukat ragyogó napsütés kísérte. Megismerkedtek Székesfehérvár történelmi nevezetességeivel, megcsodálták a zsámbéki műemléktemplomot, majd útjuk végállomásán, Esztergomban a Bazilikában jártak, megtekintették az egyház kincseiből rendezett kiállítást. Akvarellek, versek a Faluházban Farkas Jánosné amatőr festő, a Siófoki Nyugdíjas Klub tagja, csendélet képeiből szerveztek kiállítást a kőröshegyi Faluházban. A 22 műalkotás többsége ak- varell. A művész egyes képeihez verseket is írt, melyek ott olvashatóak és idézik a festmények hangulatát. A tárlat a hónap végéig tekinthető meg. 200 ezer forint fűtéstámogatásra A balatonendrédi önkormányzat ez év tavaszán százezer forintot osztott ki a településen élő nyugdíjasok között fűtéstámogatásként. Az ősz folyamán ezt az ösz- szeget megduplázza: a fűtési idény kezdetekor a rászorultságra figyelemmel, differenciáltan kerül kifizetésre. Erre a célra kétszázezer forintot különítettek el. Lengyeltótiak gazdag nyara A nyugdíjasok lengyeltóti egyesületének 230 tagja tartalmasán töltheti a nyarat. Szentgyörgyi Gyuláné gazdasági ügyintéző szervezésében legutóbb Ópusztaszeren, Kecskeméten és Kiskőrösön tekintették meg a települések nevezetességeit. Augusztusban Lillafüredre és környékére szerveztek kirándulást. Az egyesület tagjai csütörtökönként a művelődési házban intézik ügyesbajos dolgaikat, s itt tartják a vezetőségi üléseket is. Nagyatádon csatlakozott a társasághoz Ágoston Gyula, a környék kitűnő ismerője, ő kalauzolta a csoportot a példásan rendben tartott egykori honvédségi „támaszponton”. Megtekintették a miniszteri lakosztályt is, ahol olykor Czinege Lajos pihente ki a helikopteres szarvasvadászat fáradalmait. A rusztikus berendezés, az őz- bőrborításű ülőgarnitúra láttán bizony, szóba került a félszázalékos nyugdíjemelés is. A táj varázsa azonban hamarosan elnyomta a komor gondolatokat. Kisvasúttal közelítették meg a Baláta tót. Mozdonya -— mint a nagyok — erdei kereszteződésekhez közeledve még füttyentett is egyet-egyet. Rövid séta után egy magasleshez érve látható volt a tórendszer fel-felcsillanó víztükre, s az odaszűrődő hangok érzékeltették, jól érzi magát a madárA nyugdíjbiztosító számításai szerint még a legjobb esetben is legalább 10 milliárd forinttal túllépi a tervezett 16 milliárdot a nyugdíjbiztosítási alap ez évi hiánya. A legpesszimistább előrejelzés mintegy 30 milliárd forintos deficittel számol. Erről Károlyi Miklós, a Nyugdíjbiztosítási Önkormányzat felügyelő bizottságának az elnöke számolt be, miután az önkormányzat jóváhagyta az alap világ ezen a természetvédelmi területen. A kaszói ebéd után — mi más lehetett volna, mint szarvaspörkölt — az ágneslaki arborétumhoz utazott tovább a csoport. Perjési Sándor erdész személyes barátjaként mutatta be az itt található csaknem száz fafajta szinte mindegyikét. Templomi áhítattal sétált a társaság a századunkkal egyidős csodálatos fák között, s hallgatta az elhivatott erdészt az ember és a természet kapcsolatáról, küzdelméről. Perjési Sándor szavai elárulták, hogy ebben a harcban ő egyértelműen a természet pártján áll. Csurgó volt az út következő állomása. A múzeumban megnézték a város egykori legendás tanárának, Raksányi Lajosnak a festményeit, majd a „kertek alatt” a gimnázium parkjába sétáltak. Ott derült ki, hogy a ka1995-ös zárszámadását. Elmondta: a Nemzetközi Valutaalap pemrég hazánkban tartózkodó tárgyalódelegációját is tájékoztatták a nyugdíjbiztosító pénzügyi helyzetéről. Ezzel kapcsolatban leszögezték, hogy a mérleg alapjában véve attól függ: befolyik-e a költségvetésbe rendkívüli járulékbehajtásként szereplő 24 milliárd forint a tb-alapokhoz. A nyugdíj- biztosító optimista számításai púk zárva vannak. A nagy kitérőt elkerülendő, csínytevő, vásott diákként a kérítés egyik szűk résén hagyta el a patinás helyszínt a hatvan-hetven évesek csapata. A történteket újraélték az Ibolya presszó fagylaltja és süteménye mellett, nagyokat nevetve egymáson, ön- magukon. A nap utolsó programja a nagyatádi faszobrásztelep megtekintése volt. Kovács Géza, a városi művelődési központ munkatársa mutatta be a látványos szabadtéri tárlatot, anekdotákkal, a művészek megismertetésével hozta közelebb az alkotást a szemlélőhöz. Hazafelé a nap élményeit raktározták emlékezetükbe a busz utasai, egyesek a következő kirándulás útvonalát tervezgették. Már látszottak az északnyugati városrész „felhőkarcolói”, amikor megszólalt hátul valaki: — Hatvannégy éve élek itt, és nem is sejtettem, hogy ilyen csodálatos Somogy. Katona Csongor szerint ez a bevételi tétel legföljebb 60 százalékban teljesülhet, a hiány viszont így is minimum 25 milliárd forint lesz. A közgyűlés elfogadta a nyugdíjbiztosítási alap 1995. évi gazdálkodásáról szóló zárszámadást. Az ágazat tavaly 18,2 milliárd forintos hiánnyal zárta az évet. Ennek a rendezésére ezúttal nem kell törvényt kibocsátaniuk. A hiányt a költségvetés keretében rendezik. A nyugdíjbiztosító bizakodik Szeretetotthon épül adományforintokból Szerkesztőségünk több levelet kapott, melyben a Kaposváron épülő idősek otthonáról kértek tájékoztatást. Az érdeklődés, és az önkormányzati intézmény hosszú várakozói névsora jelzi: a magányosak igénylik ezt a fajta gondoskodást. Pedig nem könnyű a döntés, hogy megváljanak-e a régi otthontól, a megszokott környezettől. A magány, az elha- gyatottság, a betegség vagy a család érdektelensége érleli az ilyen elhatározást. A megyeszékhelyen az Otthon alapítvány kezdeményezte a szeretetotthon kialakítását, melyet Jóföldi Gábor, az alapítvány elnöke irányít. — A kaposvári közgyűléstől tavaly kaptuk meg a húskombinát egykori, Béla király utcai faépületeit, s szeptemberben kezdtük a munkát. Sajnos, visszavetett bennünket a februári tűzeset, ezért a kiszolgáló- helyiségeknél több mint két hónapos a csúszás. Szeptember elsején azonban szeretnénk megnyitni az első részt, nyolc kétágyas szobával, amelyhez vizesblokk is tartozik. — Hány embernek tervezik ezt az otthont? Ki jöhet ide? — Még négy egyágyas és négy kétágyas szobát alakítunk ki, ezeket, reményeink szerint, jövő áprilisban adjuk át. Huszonnyolc ágyas lesz ez a szeretetotthon. A bekerülés feltétele, hogy a jelentkezők kaposvári lakosok legyenek. Azoknak adunk szállást, aki elhagyottak, nincs családjuk, aki rászorul erre. Hatan várják már a megnyitót, s még van tíz szabad helyünk. Gondoskodtunk már az ágyakról is, de ha valaki ragaszkodik megszokott bútordarabjához, természetesen hozhatja. — Milyen anyagi kötelezettséggel jár ez? Mennyi lesz a térítési díj? — Mi nem kérünk házat, ingatlant; a rászorulókon akarunk segíteni. Az adományokat azonban elfogadjuk, mert ezekből épül az otthon. Eddig két és fél millió forintba került, a munkákhoz nem kaptunk sem állami, sem pályázati támogatást. A térítési díj pedig megegyezik az önkormányzat által megállapított összeggel. — Hol tartanak most a munkákkal? — A szennyvízelvezetéssel bajlódunk, a régi építők olyan betont csináltak, amit alig tudunk feltörni. Szükségünk lenne egy vízvezeték-szerelésben, csatornázásban jártas szakemberre, hogy gyorsabban haladjunk. A belső tapétázást, festést sem kezdhetik el a fiaim, amíg ezen nem jutunk túl. Nyolc éve ezelőtt jött létre az Otthon alapítvány; kezdet- • ben a szenvedélybetegek ápolását vállalta fel, majd létrehozta az első átmeneti szállást. Tavaly döntöttek az öregek támogatásáról. Legnagyobb tőkéjük a hit: hisznek abban, hogy találnak segítőkész, önzetlen embereket, akik támogatják e nemes célt. Izményi Éva Jutái szorgoskodók A nyár derekán sem pihennek a jutái nyugdíjasok. Dolgoznak a kertben vagy éppen a ház környékét teszik rendbe. — Minél hamarabb be akarom fejezni a gyomlálást. Ebben a melegben nem lehet órák hosszat dolgozni — mondta Ivók Józsefié, aki nemrég múlt hetvenéves. — A munkánál még nem találtak ki jobb gyógyszert — mondta. — Ez ad az embernek erőt. Megtehetném, hogy egész nap csak üldögéljek, de mi hasznom lenne abból. Ha mindent a piacon kellene megvennem, bizony, hamar elfogyna az a kis pénz. Ebben a kis faluban szerencsére, jól megvagyok mindenkivel. Tóth József kistraktorával éppen a mezőről jött, amikor találkoztunk. Hajnal óta kapálta a kukoricát, a déli meleg elől igyekezett haza. — Mára elég volt a munkából. Ilyen hőségben már nem lehet kapálni. Délután sincs azonban lazsálás: a ház körül mindig van tennivaló. Pihenésre majd csak este jut idő. — Jó mondás az: a nyugdíjasoknak van a legkevesebb idejük — mondta Kiss László. — Délután a tüzelőt aprítom fel, utána meg a kertben segítek a feleségemnek. Mindennek megvan a maga ideje, ezt a munkát csak mi végezhetjük el. Ha befejeztem, kigondolom, hogy mihez kezdjek másnap. H. M. A hatvanéves férfi kidobófiú akar lenni Mérői szerencsevadász — Mérőben körbenéztem, de inkább Kaposváron keresek munkát — mondta a pécsi Sugár Lajos. — Ha ott sem találok értelmes elfoglaltságot, Siófokra megyek. Valahol csak akad munka: ebben biztos vagyok. Egy kisebb vállalkozásban dolgozott évekig, ami egyik napról a másikra tönkre ment. Nyugdíjazták, de az életerős férfi nem akar egész nap unatkozni. Feleségétől elvált, két felnőtt lánya önálló. Manapság azt csinál, amit akar. — Nagyon sok barátom él Somogybán, valamelyik majd csak segít rajtam — mondta. — Anyagilag is jól jönne, ha el tudnék helyezkedni. Az elmúlt pár hónapban nagyon sokat költöttem, felújítottam a lakásomat. Amire végeztem, nyugdíjas lettem. Képzelheti, hogy mennyire várom mostanában a postást... De nem csak a munka miatt akarok dolgozni. Aki fiatal kora óta megállás nélkül hajtott, az hatvan évesen nem kíván egyik napról a másikra leállni. Belepusztulnék abba, az biztos. Az a szerencsém, hogy sok mindenhez értek. Irodai munkát is vállalhatok éppúgy, mint fizikait. Sokáig sportoltam, a kondimat megőriztem. Szívesen elmennék egy őrzővédő kft-hez is, vagy az egyik mulatóhelyre kidobófiúnak. A lényeg, hogy néhány hónapig elfoglaljam magam. Ha netán rosszúl választanék, újabb helyet keresek. Mesélt távolabbi terveiről. Ha pénze lesz, elmegy egy kenu-túrára. Ez legalább olyan régóta dédelgetett álma, mint az, hogy biciklivel külföldre kiránduljon. Életében eddig két kerékpárja volt: az egyiket apjától kapta gyerekkorában, a másikat maga vette, negyvenévesen. Ha lehetősége lesz, végre-valahára a rokonait felkeresheti bicajjal — Spanyol- országban. H. M. Bizony, ilyen bonyolult az élet Az idős emberek a közlekedésben is igénylik a segítségünket, megértésünket, türelmünket. Felvételünk illusztráció fotó: török anett Kedden Kaposváron a Teleki utca elején akartam átmenni az út egyik oldaláról a másikra. Sajnos, nem vettem észre, hogy mögöttem jön egy személykocsi, melyben két „úriember” ült. Figyelmetlenségemre gúnyosan kiszólt az ablakon: ugye, nagyon bonyolult az élet? Nyugdíjas vagyok, s legutóbb 60 forint emelést kaptam, így valamivel több, mint 11 ezer forint a nyugdíjam. Egy hajvágásért 200-220 forintot kell fizetnem, a kenyér szinte másfélszer annyit, mint pár hónappal ezelőtt. Nekem valóban bonyolult az élet. De ezt nyilván hiába mondom olyan embereknek, akik gőgösen ülnek egy nyugati kocsiban. Jancsók József Kaposvár, Ady E. u. 1.
