Somogyi Hírlap, 1996. július (7. évfolyam, 152-178. szám)
1996-07-17 / 166. szám
1996. július 17., szerda SOMOGYI HÍRLAP SOMOGYI TAJAK 5 Főnyeremény lenne egy jól fizető állás Mezőcsokonyai kaszások A hidegtől és az áremeléstől félnek leginkább Csornában Szénnel rakott utánfutók A fűtési idényre készülnek a csornaiak fotó: kőhalmi Szilvia Elkaszálgatok egész nap. Nyugis munka ez, csak a pénz kevés: havonta 12 ezret kapok. De ez is jobb, mintha egész nap otthon ülnék — mondta Sándor Zoltán. A mezőcsokonyai fiatalember több társával együtt közhasznú munkásként dolgozik. Legutóbb az útmenti partot kaszálta. Bíró József,ellenőrizte a munkájukat, és elégedett velük. — Nem kell nógatni őket, tisztességesen dolgoznak, még ebben a kutyamelegben is — mondta. — Bár nem árt, ha az ember rajtuk tartja a szemét. Ha végeznek a kaszálással, akkor is lesz munkájuk jó ideig. Ez az érdeke mindenkinek, s általa a falu is szépül. — Nekünk ez a 12 ezer forint jelenti a biztos megélhetést — Budapesttől Tápiószentmárto- nig adakoztak a vállalkozók, amikor megtudták: Vótapusz- tán ismét több kisgyermek táborozhat. Ennek köszönhetően július 13—20-ig 180, ezt követően 150 fiatal tölthet egy hetet az Evangéliumi Pünkösdi Közösség szeretetotthonának parkjában. Egy 13 fős zentai csoportot is várnak. Balogh Sándor, a tábor vezetője elmondta: főként az ország keleti felében élő fiataloknak nem futotta a nyaralásra, ezért valamivel kevesebben jönnek Vótára, mint az elmúlt években. Annak ellenére van ez így, hogy még mindig itt táborozhatnak a legolcsóbban. Míg másutt 6000 forintot, Vótán csak 2500-at kell fizetni egy hétre. Gyermekenként további ezer forintot adományokból sikerült előteremteni. — Szeretnénk, ha a táborozás ünnep lenne minden gyer— Majdnem fölvett az előbb egy kispolskis. Amikor azonban meglátta a hátizsákjainkat, úgy döntött, egyedül folytatja az utat — mondta a zalaegerszegi Gulyás Zoltán. Barátjával egy hete Somogybán barangol. Juta határában találkoztunk. Főiskolások; amit néhány hét nyári munkával kerestek, elutazzák. Kaposváron töltöttek pár napot, barátokkal találkoztak. Egymás szavába vágva beszélnek élményeikről. mondta Marcii Péter. A 47 éves férfi feleségéről és két lányáról gondoskodik. — Az asszony otthon van, a gyerekek dolgoznak, de keveset keresnek; az a pénz jóformán csak az ennivalóra elég. Egyre ritkábban vásárolunk a boltban; jobbára csak tejet, kenyeret veszünk. Az a szerencsénk, hogy a kertben megterem minden. Ha városban élnénk, nem tudom, mi lenne velünk... Marczi Péter korábban az egyik kaposvári cégnél dolgozott, tűrhetően keresett. A leépítéskor azonban először a vidékieket küldték el. Egy biztos városi állás lottófőnyeremény lenne számára — tudtuk meg tőle. Azzal talán könnyebbé válna az élete. Akkor telne ruhára is. Mostanában ugyanis „kilóra” veszik az inget, nadrágot, és azt is csak módjával. H. M. meknek — mondta a táborvezető. — A finom ételek mellett igényes programokkal várjuk őket; 25 különféle szakkörben teljesedhet ki alkotókedvük. 12 felnőtt 5 napon át készítette elő a táborozást. Fizetségük feléről lemondtak, és az útiköltségüket is állták, hogy minél több maradjon a gyerekeknek. Az 5-15 éves fiatalok többsége sátorban lakik, de néhány gyülekezet már faházat is épített. A támogatók jóvoltából eddig minden évben jutott fejlesztésre. Tavaly játszóteret építettek, s 1,5 millió forintos beruházással tető alá került a korszerű konyha is. A táborozok a Bibliáról is sokat beszélgetnek. Tapasztalataik alapján tanulják meg: miként érvényesül a kereszténység a mindennapi életben. Az önzetlenség, a segítségnyújtás és a befogadás így nem marad írott malaszt. (Várnai) — Közel lakunk Kaposvárhoz, mégis csak néhányszor jártam ott. Nagyon tetszett a belváros, lenyűgöző. Somogyot nagyon szeretem, több rokonunk is itt él. A Balatont pedig imádom: gyakran tavasszal és ősszel is lejárunk. Egy hétig majd a fonyódi kempingben nyaralunk — mondta Gulyás Zoltán. — A hátizsákban minden elfér: póló, nadrág, tisztálkodószerek. Szeretjük ezt a vándoréletet... • H. M. Két dologtól fáznak a környékbeliek: a hidegtől és az áremeléstől. Szélsebesen terjed a híre, ha drágul a szén — mondta Magyar Lajos, a Tokodi Szénfeldolgozó Rt csornai telepének vezetője. A csornai telep folyamatosan kapja az utánpótlást: konix brikettet, iszapszenet, kokszot és tűzifát. Hamarosan orosz feketeszénnel bővítik készletüket, és a legfontosabb építőanyagok is időben raktárba kerültek. Most, a nyár közepén naponta 200 mázsa szenet is elvisznek, de augusztus végére várhatóan száz mázsával többet. A fűtési idényre jóelőre készülnek a csornaiak. Rajtuk kívül itt vásárol még sok batéi, nagyberki család, s járnak ide Tolnából is. A szén persze, drága, és hírlik, hogy a nyáron tovább drá-' gul. Manapság mindenki alaposan kiszámolja, hogy melyik fajtából, mennyit vesz. Szinte kilóra pontosan. — Kevesen engedhetik meg maguknak, hogy egyszerre vegyék meg az egész téli tüzelőjüket - mondta Magyar Lajos. - Egy fűtési idényben legalább 30 mázsa szénre van szükség, de a nagyobb házakban száz mázsát is elégetnek. A vevőknek mélyen a zse-‘ bükbe kell nyúlni, ha nem akarnak fázni. Gond nem most van, hanem majd a télen lesz; akkor jönnek a zsákos emberek. Ők csak apránként tudnak megvásárolni egy-két mázsa szenet. Olyan is előfordult, hogy csak szánkón tudták hazahúzni a tüzelőt, mivel egy kocsit már nem tudnak megfizetni. A szegényebbek is mindent megtesznek azonban, hogy már most egy pár mázsa szenet vegyenek. Ez az aranytartalékuk. (Harsányi) Összekötő útról készül a terv Régi vágya válik valóra a csökö- lyieknek és a kisbajomiaknak, ha elkészül a két települést ösz- szekötő út. A tervezés már elkezdődött, és a pécsi szakemberek szeptember közepére ígérik a végleges változatot. Az ön- kormányzat most pályázat útján akar pénzt szerezni az összekötő út kivitelezési munkálataihoz. Faluszépítésre pályázatokból A Város- és Faluvédők Országos Szövetségétől 30 ezer forintot nyert a cserénfai önkormányzat. Az erdőfelügyelőségtől 50 ezer forintot kaptak fásításra. A pályázaton nyert pénzből felújították a haranglábat és virágládákat is vásároltak. Víz a temetőkben Rinyakovácsiban A rinyakovácsi önkormányzat kivezettette a vizet a falu katolikus és református temetőjébe is. A víz vezetés költségei a két közcsappal együtt hatszázhuszonötezer forintot tettek ki. Három település a fiataljaiért Egyre kevesebb pénz jut a kistelepüléseknek az ifjúsági és a sporttevékenység támogatására, ám legutóbb három Ka- pos-menti településnek kedvezett a szerencse. A sántosiak és a szentbalázsiak 150-150 ezer forintot, a kaposgyarmatiak 100 ezer forintot nyertek. Ezt az összeget a falu fiataljaira fordítják. A kaposgyarmati diákok például Szegedre és Ópusztaszerre mennek kirándulni. Hetesi idősek balatoni útja A Balaton-partra látogattak el a hetesi öregek. A közelmúltban rendezett kiránduláson harmincötén vettek részt Bank Lajos, a nyugdíjasklub elnöke vezetésével. Ellátogattak Keszthelyre és a tihanyi apátsági templomba is - ez utóbbi helyen alkalmi hangversenyt is adtak. Keszi László orgonáit. Csak a talponmaradást tervezhetik az önkormányzatok Verseny üres medencében A mostani önkormányzati gazdálkodás olyan, mintha üres medencében rendezett úszóversenyen kellene aranyérmet nyerni; az állam csak a feladatokat osztja le, a szükséges anyagi forrást nem, s így kellene eredményt felmutatni. Számvetést készítenek —- a négyéves ciklüs és az idei év feléhez érve — a helyi ön- kormányzatok. Az eredmény mindenütt ugyanaz: előrelépésről nem is álmodhatnak, csak az életben maradásukért küzdenek több-kevesebb sikerrel. Handó János szennai polgármester szerint panaszkodni nem érdemes, dicsekedni meg nincs mivel. Azok a települések, amelyekre „rászakadt” a közös intézmények működtetése, szinte lehetetlen helyzetbe kerültek. — Az állam a települések lojalitására bízza az osztozkodást, a fenntartáshoz pedig a fejlesztéstől kell elvonni a pénzt. Helyi adókkal már nem lehet több terhet rakni a lakosságra, mert nem bírják. Az egészségügy nem betegbarát, az oktatás nem gyerekbarát: ha a mostani normarendszer nem változik meg, ha a tanulócsoport helyett ezután is a létszám után jár a támogatás, az a kis iskolák végét jelenti. Tervezni pedig csak egyet lehet, egyre elérhetetlenebb vágyként: a talponmaradást. — Szinte fillérre pontosan ugyanúgy indítottuk az idén is az évet, mint az 1993-ast, csakhogy azóta sokkal kevesebbet ér a pénzünk — mondta Nyitrai István, Bő- szénfa polgármestere. — Ez jól mutatja azt is, hogy mennyi a mozgásterünk: mostanra eljutottunk oda, hogy a legszükségesebb fejlesztéseket is jobbára a lakosság pénzéből kell megoldanunk, mert az állami normatíva nem elég. Nehezíti a helyzetet, hogy a lakosság is egyre nehezebb helyzetbe kerül, egyre több a munkanélküli, úgyhogy rájuk sem támaszkodhatunk. Egyetlen lehetőségünk itt, a Zselicben a falusi turizmus, de hogy az beinduljon, még rengeteg a pótolnivaló az infrastruktúra, a szolgáltatások területén. S ahhoz megint csak piénz kellene... Szentbalázs is krízisköltségvetést készített: 44 millió forintos gazdálkodási keretük mellett 1,7 millió forintot igényeltek az önhibájukon kívül veszteséges települések pályázatán. Kis Bank Lajos polgár- mester szerint az önkormányzatoknak távlatokban kellene gondolkodni, legalább a négyéves ciklusra előre tervezni, de ez lehetetlen; amíg évente változik a központi finanszírozás szabályozási rendszere, még a körvonalakat sem lehet előre látni. — Két éve, az induláskor optimisták voltunk, igaz, akkor másként festett a finanszírozási rendszer, a fejlesztési lehetőségek is. Ma minden a takarékos gazdálkodásról, a visszafogott fejlesztésekről szól, vagyis a pénztelenségről. A közös intézmények működtetésében meg kell találni a konszenzust a társtelepülésekkel, ez pedig — a romló gazdasági helyzet miatt — egyre nehezebb. Az induláskor azt tűztük ki célul, hogy a színvonalat továbbra is tartani tudjuk. Mostanra azonban rá kellett jönnünk, hogy ez a legnagyobb feladat, amit vállalhattunk. Jakab Edit Kétszáz diák játékos pihenője a parkban Élővíz tábor Vótán Stoppal, hátizsákkal mennek a Balatonra Modem csavargók Hedrehely a szerencséjét keresi Elmentek innen a fiatalok, s a középkorosztály is hiányzik. Szinte már csak, mi öregek lakjuk a falut — mondta a hedre- helyi Major János. A 70 éves férfi itt'született, s „áttalpalta” az életét. Cipész volt. Kadarkúton és Kaposváron is dolgozott. Egy időben a téesznek készített lószerszámokat. Major János cipész „áttalpalta ” az életét fotó: kovács tibor Saját cipőit még megjavítja, de másnak már nem vállal munkát. Feleségével a takaros porta rendjét vigyázza. Kapál, kaszál, ha kell, s az állatokról gondoskodik. Néhány tyúk kárál csak az udvaron és két süldő várja az etetést. — Békés, csöndes falu a mienk, csak az a baj, hogy kevés a pénzünk. Mint az országnak. Nincs kereslet az állatok iránt, de ha van is, nem érdemes leadni a jószágot, olyan keveset fizetnek érte. Többen próbálkoztak már állattartással, de elment tőle a kedvük. Majoréknak két gyerekük, öt unokájuk van. Korábban — amikor még fiatalabbak voltak — arra gondoltak: elköltöznek Hedrehelyről, mégis maradtak. Azt mondják: nem mennek már sehová, itt akarnak végleg megpihenni. Nemcsak nyugalmas, hanem szép falu is Hedrehely. Az odaérkezőt frissen nyírt focipálya fogadja; gondozott utak, gereblyézett virágágyások. A rendezett faluképre büszkék a polgármesteri hivatalban is. A jövedelempótlósok kezemunkáját dicsérik a gondozott területek. Juhászné Kolber Teréz megbízott jegyzőtől tudom: a kenyér nélkül máradtaknak így próbálnak 90 napos munkaviszonyt biztosítani. A településen ugyanis sok a munkanélküli. Korábban a vis- nyei faüzem — ahol koporsókat készítettek — a hedrehelyi- eknek is adott munkát. Most, hogy felszámolás alatt van a szövetkezet, már reménytelenebb a helyzet. A jegyzőasz- szony kilátástalannak tartja ezt az állapotot, mivel a falu meglehetősen el van zárva a külvilágtól. A borsos útiköltség pedig tovább rontja az esélyeket. — Keveset tehetünk — mondta Juhászné Kolber Teréz. — Szociális segélykeretünk véges. Az pedig senkinek sem lehet a célja, hogy a munkaképes falubeliek tartósan állás nélkül maradjanak. Minden testületi ülésen felvetődik: jó volna, ha idevetődne egy vállalkozó. Az önkormányzat a té- esztől megvette a hivatal melletti faházat, amely kiválóan alkalmas lenne egy kisüzem beindítására... A Hollandiában élő Janko- vics József megkedvelte ezt a vidéket. Nagy területet vásárolt, és két szolgálati lakást is vett. A falubeliek abban bíznak: talán nekik is jut majd kenyér Jankovics József jóvoltából. A hatszáz lelkes faluban egyébként 1992 óta újra van nyolcosztályos iskola. A visnye- iekkel társultak, csakúgy, mint az óvoda esetében. Hetente kétszer rendel orvos — nő- és a gyermekgyógyász is fogadja betegeit —, és a védőnő is gyakran megfordul itt. A helybéliek 16 százaléka cigány, különösen fontos a tanácsadás... Az alapellátás biztosítva van, ám — sokan úgy vélik — ez nem elég az örömhöz; mindennapi kenyér kellene. Arra azonban, ki tudja még, meddig, de várni kell. Lőrincz Sándor
