Somogyi Hírlap, 1996. július (7. évfolyam, 152-178. szám)
1996-07-13 / 163. szám
12 SOMOGYI HÍRLAP SZÍNES HÉTVÉGÉ 1996. július 13., szombat Másodszor is átadási határidőt módosítanak Csurgón Bank és a közösségi ház Az a hír jáija Csurgón, hogy egy bank 16 millió forintért kivásárolt egy fióknakvaló részt az épülő közösségi házból. Abból az épületből, amit a város polgárságának kíván adni a város képviselőtestülete, és ami bizony sok parttalan vitához, bírósági perhez és civakodáshoz vezetett már. Egy házból, ami egyházi kártalanításból épül egy forráshiányos, intézményfenntartási nehézségektől meggyötört városban. Ferencz József műszaki irodavezető jót derült, a polgár- mester azonban kicsit bosszús lett a pénzintézeti tranzakcióról szóló hír hallatán. — Sajnos, elég sok rémhír ilyen primitív módon teljed Csurgón — mondta Szászfalvi László. — A történetből annyi igaz, egy bank valóban megkeresett azzal szándékkal, hogy fiókot nyitna az épületben. Ezt én elképzelhetőnek tartom, persze, csak akkor, ha az eredetileg tervezett funkció nem csorbul, és ha a város legfrekventáltabb helyéért kemény pénzt fizet a pénzintézet. De ebben a képviselőtestületnek, mint tulajdonosnak kell állást foglalnia. A közösségi ház kivitelezésére kötött 80 milliós forintos szerződés amúgy ismét átadási határidő-módosításra szorul: az épületnek másfél hónapja kellett volna elkészülnie. Új határidő egyelőre nincs, a testület a kivitelező ajánlatára vár, aminek július 15-ig kell megérkeznie. Horváth László vállalkozó, a kivitelező cég képviselője nem kívánt nyilatkozni a lehetséges határidőről. A második határidőt a kemény tél, valamint egy késedelmes alvállalkozói teljesítés tette tarthatatlanná. Információnk szerint a kivitelező már felbontotta a csurgói telephelyű Fatartó Kft-vel a szerződést. A munkák azóta jól haladnak. Ferencz József irodavezető elmondta, az utcafronti első traktus tetőszerkezete elkészült, a színházterem feletti részen most is folyamatosan dolgozik egy erdélyi ács-csapat. A tetőszerkezet készültségi foka 60-70 százalékos. A tél okozta, és korábban aggasztó mértékűnek vélt károkról szakértői jelentés készült a testület számára. A koszorúnál lévő felső falkoronánál történt lefagyásokat a kivitelező kijavította, a megmaradt hibákat pedig folyamatosan orvosolja. Egy szaktanácsadókkal kiegészült bizottság időközben megvizsgálta az épület funkcionális adottságait, és megállapította, hogy a színpad meglehetősen kicsi. Ennél nagyobb kérdés azonban, milyen tartalommal töltik meg a második szintet? Jelenleg átképző központ, zeneiskola és szálloda szerepel a lehetőségek között. (Balassa) A hivatalból nézvést meg volna a ház FOTÓ: TÖRÖK ANETT Az okucani parancsnok Új parancsnok, kipróbált katonák Okucaniban fotó: laufer László Új lakója van Okucaniban a Magyar Műszaki Kontingens parancsnoki munka- és lakó- konténerének. Darók József mérnök ezredes, a szegedi műszaki dandár 44 éves parancsnoka július elsejével átvette a teendőket a méltán népszerűvé vált dr. Ronkovics József ezredestől, aki szeptembertől folytatja tanintézeti tevékenységét a Kossuth Lajos Katonai Főiskolán. Darók ezredes szereti a nyarat. A nyár mindig tartogatott számára valami meglepetést, zömében kellemeset. Idén augusztus 3-án lesz 26 éve, hogy átlépte az egri Dobó István laktanya kapuját újonc növendékként, s azt sem tartja titoknak, hogy augusztus 8-án köszönti majd családja születésnapján. Ez év elején angol nyelvtan- folyamra vezényelték elöljárói, majd június végén Okucaniba, a Magyar Műszaki Kontingens élére. A parancsnoki teendők átvétele során itt kértünk interjút tőle lapunk számára.- Ezredes Úr! Melyek voltak eddigi pályafutásának azok az állomásai, amelyek a legmarkánsabban alapozták meg a jelenlegi beosztását?- Minden bizonnyal a főiskolai, majd a hadmérnöki akadémiai évek azok, amelyeket először kell említenem. A főiskolán szívtuk magunkba a szakma szeretetének alapjait, itt kerültünk szembe először olyan konfliktusokkal, amelyek megoldása a nehézségek későbbi elviseléséhez adtak tartást és önbizalmat. Az akadémia volt az, amelyik rákényszerített bennünket az elmélyültebb probléma megoldó gondolkodásra, a korábban összegyűjtött gyakorlati tapasztalatok igényes rendszerezésére, az újabb ismeretek szüntelen gyarapításának szükségességére, erősítette kitartásunkat és nemzeti önérzetünket is. Ha nem tűnik fellengzősnek a kifejezés, úgy is fogalmazhatom: ezek az ismeretelméleti alapok. A másik, amiről soha nem szoktam elfeledkezni a gyakorlat, konkrétabban fogalmazva a csapatélet. A két dolog között lényegét tekintve nincs különbség, hiszen aki eredményt akar elérni, akinek fontos, hogy amit csinál, annak értéke legyen, jól tudja: egyiket sem lehet hivatali munkarendben végezni.- 1995 decemberében megjelent a felhívás az IFOR feladatban való magyar részvételre. Gondolom, azonnal jelentkezett.- Nem, mivel a feladat kidolgozásának során nyilvánvalóvá vált: az elöljárók a műszaki zászlóalj parancsnokának, a szegedi dandár törzsfőnökét, Létai Attila alezredest választották ki és világosan elmondták: a kontingens parancsnoki poszt kérdése momentán nincs napirenden. Eléggé fegyelmezett katona vagyok, tehát nem is forszíroztam a dolgot. Január elején aztán sor került annak a kérdésnek a felvetésére, ha a félidő lejártával dr. Ronkovics ezredes váltásra kerül - mások mellett - számításba vehetnek-e a beosztásra? Kizárólag a kötelező katonai udvariasság okán kértem rövid gondolkodási időt arra, hogy azt jelenthessem: megtiszteltetésnek venném a választásomat.- Gondolom, ez idő' alatt a család ezt a dolgot alaposan megvitatta, utána közölte döntését?- Nem egészen pontos így a fogalmazás. Igaz, korábban - mint annyi katonacsaládnál ekkor - nálunk is felvetődött a dolog elvi lehetősége. Tény, hogy sem feleségem, sem a gyerekeim nem mondták, ha lenne lehetőségem, ne vállaljam el a részvételt. Lényeg az, hogy mikor január végén megkezdtem tanulmányaimat az intenzív nyelvtanfolyamon, valameny- nyien beletörődtek. Valószínűnek tartom viszont, hogy csak akkor hitték ezt el igazán, amikor június végén elköszöntem tőlük.- Könnyű volt a kinti helyzet, körülmények megismerése?- Túlzás lenne azt állítani, hogy alig egy hét alatt sikerült mindenről tájékozódnom. Dr. Ronkovics ezredes úr rendkívül segítőkészen fogadott, s az az előkészítés, amely a kontingens parancsnokságát átadta, mintaszerű. Könnyíti a helyzetemet, hogy az állomány egy részét régebbről ismerem, sokukkal dolgoztam már együtt, ami feltétlen előnyt jelent.- A táborban azt mondják, a híre már megelőzte...- Ez a hírlánc mindenhol megvan, semmi kivetni valót nem találok benne. Elődöm követelményein nincs okom változtatni, hiszen az a megbecsülés, ami nem kis mértékben az ő személyes tulajdonságainak, vezetési stílusának köszönhető, kellően indokolják annak az útnak a helyességét. Biztos, hogy sok dologban más feladatok állnak most előttem és természetesen a kontingens előtt is. Az első hidat már megépítették, az első útszakaszt már rendbehozták, az első sikerek elismerése már megtörtént. Nézetem szerint a legfontosabb az, hogy azoknak az elvárásoknak, amelyekre méltán rászolgált munkájával a magyar kontingens, ezután is meg kell felelnünk. A sikerek érdekében azonban semmiképpen nem szabad megfeledkeznünk a biztonságról, a fegyelem folyamatos fenntartásának szükségességéről. A feladat végeztével épségben kell hazajutnia az állomány minden egyes tagjának, csak így tehetjük fel a koronát a vállalkozásra. Nincs előttünk tehát látványos jövő, de ez semmivel sem jelent majd könnyebb, vagy kevesebb munkát.- A táborban mit tart a legfontosabb tapasztalatnak a kontingens parancsnok nézőpontjából?- Azt, hogy aki bennem itt a műszaki dandár parancsnokát keresi, lehet, hogy csalatkozik. Ami a feladat műszaki részét illeti, az viszonylag könnyen áttekinthető, kevés problémát jelenet, hiszen a részletek kidolgozását a stabil műszaki törzs végzi magas színvonalon. A kontingens parancsnoknak igazi NATO követelmények szerinti munkaszervezés a feladata, ami jelentősen eltér a hazai gyakorlattól. A tervezett feladatok szemrevételezésére, az előzetes elképzelések kialakítására és a megvalósításra vonatkozó számvetések, adott esetben konkrét ajánlatok alapján kerül sor a pontos határidőkkel megjelölt megbízásra. A koordinációnak itt megkülönböztetett szerep jut, hiszen a helyi közigazgatástól a hazai és külföldi beszállítókig mindenkivel élő kapcsolatban kell lenni ahhoz, hogy a tervezett időre és minőségben elkészüljünk egy-egy munkával, amiből egy időben több is van, mindegyik fontos, egyiknek sincs igazán primátusa a többi előtt.- Kérdezhetem a jövó't illető terveiről?- Úgy vélem, korai lenne. Egy-két hónap elteltével talán eldől az IFOR által vállalt megbízatás vége is, korai és alaptalan lenne bármit is mondanom. Egy biztos: az itt megismerteket feltétlen hasznosítani tudom majd a szegedi műszaki dandár parancsnokaként. Ha lesz még akkor műszaki dandár Szegeden...Kuti Ferenc Kortárs korpuszok a Vaszary Képtárban XX. század, XII. stáció Művészettörténeti kuriózum és tárlatlátogatói csemege — mindez elmondható a Corpus a Kárpát-medence kortárs művészetében (1958-1996) című képzőművészeti kiállításról, amely vasárnap nyílik Kaposváron, a Vaszary Képtárban. A magyarországi millecen- tenáriumi rendezvények kiemelkedő képzőművészeti tárlatán csaknem százharminc anyaországi és határon túli magyar művész, illetve külföldi alkotó százhatvankét munkája ad — természetszerűleg nem teljes, de mindenesetre — páratlanul gazdag keresztmetszetet. Képet arról, hogy a keresztény ikonográfia legfontosabb ábrázolása, Krisztus keresztrefeszítése mennyire sokszínű tartalmat és értelmezést nyerhet, illetve nyert az utóbbi négy évtizedben. A Kárpát-medencében, a XX. századvég előtt. A tárlat ötlete nem mai keletű. Tíz évvel Kelet-Berlinben dr. Pogány Gábor művészet- történész, akkoriban a somogyi múzeumok igazgatóhelyettese, Cseicsnemé Hegedűs Erika ugyanott múzeoló- gus és közművelődési osztályvezető, ma az Infomark Marketing-Reklám Bt design menedzsere egy tárlat anyagát vitte ki a testvérhonba, ahol Harsay Ilona iparművész éppen akkor és ott bontott kiállítást. Az ő bőrből készült korpusz-parafrázisa — amely része a kaposvári anyagnak is — adta az első impulzust: össze kellene szedni ezeket a korpuszokat, hogy látni és érezni lehessen, miként hatnak egymás mellett. Harsay Ilonáé mellett már akkor képbe kerültek a legnagyobb nevek: Kondor Béláé, Somogyi Győzőé, Szántó Piroskáé és Kovács Péteré, akiknek a munkái az alapját teremtették meg a mai kiállításnak. A megvalósítás még ugyanebben az évben, amikoi/is az ötletet beépítették a következő évi múzeumi kiállítási tervbe, megfeneklett. Pogány Gábor hangsúlyozza, ha egy mód van rá, akkor ő nem szeretné a lépcsőházi partizánt játszani, úgyhogy csak mint tényt említem s nem mint forradalmi tettet: a korpusz-tárlat terve egy munkatársával együtt egyenesen a megyei pártbizottsági szőnyeg szélére sodorta. Ott hallhatta a meghiúsító indokot: most, amikor az értelmiség körében terjed a vallásosság, nincs szükség a klerikális propagandára. A korpuszok műteremben, fejben, lélekben maradtak. Ám most itt vannak, több mint egyéves, szívós szervezőmunka eredményeként, egyszázhatvanketten. Korpuszok mind, és mégsem csupán azok. A keresztre feszített test szimbólummá lett, a tragikum, az áldozattá válás és az áldozatvállalás szimbólumává. A megfeszítés, a Golgota, a kereszthalál, a kín- szenvedés, a megváltó-várás sosem volt aktuálisabb metafora és hihetetlenül erős művészi kifejezőeszköz, mint itt és most. Kereszthalálok százada ez. Népek, vallási és etnikai kisebbségek vitték-viselték a maguk keresztjét, s kérdezték még a XII. stációban: Én Istenem, mért hagytál el engem? Polgárháborús szörnyűségek ihlették például a horvátországi szerb Nenad Opacic négy alkotását, aki szabályosan kifestette magából azt a félelmet, hogy ő is áldozattá válhat. Amint félelmek motiválták egy sor más alkotást is, hiszen a korpuszok jórésze egy olyan korban fogant, amelyben a hatalom nem igazán méltányolta a vallásos tartalmat a művészetben. Ehhez képest a temesvári Zimán Viz- tályos Magda textil-alkotása még díjat is nyert, mert vélhetően nem vették észre, hogy keresztet ábrázol. Amint van olyan grafika is, ahol szabályosan keresni kell egy portréban a három belerajzolt keresztet. A kolozsvári Benczédi Sándor kisplasztikája sem korpusz, hanem egy gerendát cipelő székely, mégis a szé- kelység keresztjét vállaló Krisztus-jelképpé válik. A Corpus-tárlat — ahol somogyi alkotók művei is szép számmal megtalálhatók, így például Bors István, Csiszár Elek, Kiing József, Wee- ber Klára, Leitner Sándor, Jancsikity József és Szabados János alkotásai — nem akar egyfajta kegyszer-áruminta vásár lenni. Pogány Gábor szerint a legtöbb műben nem elsősorban a szimpla vallásosságot kell keresni (habár természetesen vannak ilyen alkotások is), hanem egy művészi téma feldolgozásának gazdagságát és maiságát. A Göncz Árpád köztársasági elnök erkölcsi támogatásával létrejött kiállítás fő szponzora a Magyar Olaj- és Gázipari Rt, amelynek segítségével a művek októberben eljutnak a budapesti Vasarely Múzeumba is. Balassa Tamás
