Somogyi Hírlap, 1996. július (7. évfolyam, 152-178. szám)

1996-07-10 / 160. szám

1996. július 10., szerda SOMOGYI HÍRLAP BELPOLITIKA 1 Horn: Az ország sorsa nem áll döntetlenre- Nagy bizalmi tőkével kezdhetett prog­ramja végrehajtásához 1994-ben a Hom-kormány. De a tavalyi stabilizá­ciós csomag után népszerűsége alapo­san megcsappant-. Az idén áprilisban valamelyest emelkedett ázsiója, s jelen­leg - sportnyelven szólva - döntetlenre áll. Miniszterelnök úr, egyetért ezzel a megítéléssel?-Nem, nem értek egyet. Az lehet, hogy a kormány önnön népszerűsége ellen dolgozott és dolgozik, amikor el­fogadta és végrehajtja a stabilizációs programot, amikor olyan lépéseket tesz, amelyek tíz és még több esztendő óta esedékesek, csakhogy eddig egyet­len kormány sem lépte meg ezeket. Mi népszerűségünkkel fizettünk az elodáz­hatatlan lépésekért, a lakosság pedig óriási áldozatokat vállalt, hiszen 1995- ben a reálbérek mintegy tizenkét száza­lékkal csökkentek. Nincs patthelyzet De - s ez benne volt az 1994-es kor­mányprogramunkban is - tarthatatlan volt az államháztartás nagymértékű külső és belső hiánya, az eladósodás folytatódása. Korábbi hibák és bűnök, vagy csak tétlenkedés miatt ugyanis az összeomlás réme fenyegetett. Az or­szág sorsa-helyzete azonban nem áll döntetlenre. Az államháztartás deficitje tavaly a felére csökkent egy kritikus, 12 százalékos szintről, s az idén már 4,4 százalék körül lesz. Ha nem is a kívánt mértékben, de lefékeződött az infláció. A külkereskedelmi mérleg javult, hosz- szú idő óta először csökkentek külső adósságaink. Mindezek alapján fölvet­ték hazánkat az OECD-be, a világ leg­fejlettebb államainak klubjába. Most már megindulhatunk fölfelé, reálisan megcélozhatjuk a fenntartható fejlődés, növekedés beindítását, a modem Ma­gyarország megteremtését, az Európai Unióhoz való csatlakozást. Nehezen megélt kudarcok- Ön személy szerint milyen érzésekkel gondol vissza az elmúlt két évre? Me­lyek voltak a kormány legnagyobb eredményei és legtanulságosabb ku­darcai?-Úgy vélem, a politikusok szemé­lyes érzelmei nem igazán nyomnak a latba. Mozgásterünk behatárolt az or­szág anyagi-társadalmi helyzete, a tér­ségben végbemenő, valamint a globális folyamatok által. Az nem fordulhat elő tisztességes politikussal, hogy olyan döntéseket hozzon, amelyek hite szerint nem az ország javát szolgálják. Az azonban megeshet, hogy érzelmei elle­nére kénytelen dönteni. Amikor arról van szó, hogy széles ré­tegeknek csökken az életszínvonala, nem érzem jól magam, s nehezen élem meg, hogy Magyarországon a statiszti­kusok szerint hárommillióan élnek a létminimumon, vagy az alatt, köztük nyugdíjasok és gyerekes családok. Ez a kormány megpróbált segíteni, de lehe­tőségeink behatároltak. Tanulságos kudarcaink között tartom számon, hogy nem tudtuk eléggé elfo­gadtatni a segítségnyújtásban-támoga- tásban a rászorultsági elv érvényesítését, nem tudtuk fölkelteni, megfelelő szintre emelni a társadalmi szolidaritást. Fenntartható növekedés Eredményeinket nem kívánnám tag­lalni, mert az ellenzék úgy is gyakorta sikerpropagandával vádolja a kor­mányt. Nagy vonalakban tehát csak annyit: az ország gazdasági helyzete stabil. Hozzákezdtünk, hozzákezdhet­tünk végre az államháztartási reform végrehajtásához, a nagy elosztórend­szerek - oktatás, egészségügy, szociális ellátás, nyugdíjrendszer, önkormányza­tok - korszerűsítéséhez, amiben, min­den tévhit ellenére, nem az a cél, hogy pénzt takarítsunk meg, hanem az, hogy ezek a rendszerek igazán hatékonyan működjenek. Megteremtettük a fenntartható növe­kedés feltételeit. 1997-től már a reáljö­vedelmek nem csökkennek, sőt, vala­melyest emelkedhetnek is. Tervszerűen mérsékeljük az inflációt, bár a ránk ma­radt kötelezettségek, mint az energia­árak piaci szintre emelése, és más okok miatt a kormány csak azt tudja vállalni, hogy az infláció csökkenése évente öt százalék körül lesz. Mindezek alapján jó esélyünk van rá, s ez egyik legfonto­sabb, ha ugyan nem a legfontosabb cé­lunk, hogy teljes jogú európai uniós tagságunkról 1997-98-ban megindul­janak a tárgyalások, s akár az évezred végére, az első körben a fejlett európai államok közösségének tagjai legyünk. Helyünk az EU-ban- A lakosság nagy része egyetért integ­rációs törekvéseinkkel, de van olyan aggály is, hogy az Európai Unióban mi leszünk a szegény rokon. Ön szerint hol lesz a helyünk az európai társult orszá­gok közös asztalánál?- Akik a csatlakozást szorgalmaz­zák, ezt abban a tudatban tehetik, hogy az Európai Unió a földkerekség egyik legnagyobb gazdasági, demokratikus politikai közössége. S az a terület, ahol a szociális és a szabadságjogok tör­vénybe foglalása és érvényesítése a legmagasabb szintű. A csatlakozás te­hát megteremti, keretbe foglalja egy va­lóban modem Magyarország kiteljesí­tésének feltételeit. Maguk a részletek azonban nagyon bonyolultak. Senki sem várhatja, hogy hazánk a csatlakozással mindjárt a leg­gazdagabbak sorába emelkedik. De fontos mutatókat illetően az ezredfor­dulón az átlagot, vagy a kevésbé fejlett európai tagországok színvonalát már el tudjuk érni. Az Unió demokratikus mű­ködésében nem a szegény rokon meg a gazdag nagybácsi viszonya érvényesül, hanem vannak együttesen elfogadott közös programok, elérendő célok, és ezekben ki-ki nemzeti sajátosságai és lehetőségei szerint vesz részt. Nekünk kell bizonyítani-Az Unió a csatlakozókkal szemben kemény követelményeket támaszt.- Meggyőződésem, hogy az EU - és más euroatlanti integrációs szervezetek- bővítése közös érdek, mert a földrész fejlődését, biztonságát csak ez garan­tálhatja. De az is érthető, hogy mint mindenütt, itt is a belépni szándékozó­nak kell bizonyítania. Joggal követeli az Unió, hogy a reménybeli tagország gazdasága rendben legyen mind az ál­lamháztartás mérlegét, mind a munka- nélküliség és az infláció mértékét ille­tően. Elvárhatja, hogy az illető ország jogrendszere illeszkedjék az európai normákhoz. Megjegyzem, e tekintetben jól állunk, de még így is további félszáz törvényt kell meghoznunk, módosíta­nunk a következő években. Az is jogos elvárás, hogy a csatlakozó ország bel­politikai élete, szomszédaihoz fűződő viszonya ne jelentsen konfliktusve­szélyt. Ilyen konfliktusokat ugyanis az Unió nem kíván importálni, mint ahogy nem vállalja az egyes országok közötti vitákban a döntőbíró szerepét. Minden magyar érdeke- Vannak, akik szerint a kormány a csatlakozás érdekében föláldozza a ha­táron túli magyarság érdekeit. Ön ho­gyan ítéli meg ezeket a vádakat?-Vagy eleve rosszindulatúaknak vagy olyanoknak tartom, amelyek fél­reértéseken alapulnak. Kezdem azzal, hogy kormányprogramunkban a szom­szédainkhoz fűződő viszonyunkat ille­tően történelmi megbékélést hirdettünk meg. Történelmi sérelmei ugyanis eb­ben a térségben mindenkinek vannak, de ezeket nem szabad az aktuálpolitika szintjére emelni. A gazdasági, politikai, kulturális együttműködés e nagyon nehéz sorsú térségben valamennyi ország létérdeke, felemelkedésének záloga. Más kérdés, hogy a kisebbségi jogok érvényesülé­sét, ezeknek a jogoknak az értelmezését illetően vannak vitáink a szomszédos országokkal. A határokon túli magya­rokat ért sérelmeket mindig szóvá tet­tük kétoldalú tárgyalásokon és nemzet­közi fórumokon is. Van egyféle félelem a határon túli magyarság vezetőiben, hogy hátrányo­san érintheti őket, ha Magyarország az első körben, a szomszédos országok egyike-másika pedig csak később lesz az EU tagja. Nos, az esetleges hátrá­nyok eltüntetésének vagy legalább mérséklésének megvannak a technikái, módszerei. Hosszú távon azonban a Kárpát-medence minden magyarjának érdeke, hogy valamennyi ország érett­ségének megfelelő időpontban csatla­kozzék az Unióhoz, amelyben a kisebb­ségi jogok megtartása, normák érvé­nyesítése is magas szintű lesz. Leszakadt régiók- Sokakat foglalkoztat, hogy a keleti és a nyugati országrész között roppant nagy a fejlettségi szintkülönbség, sfélő, hogy a távolság tovább növekszik.- A probléma valóban rendkívül sú­lyos. Borsodban a hagyományos nehéz­ipar, az Alföld egyes részein a nagy­üzemi mezőgazdaság széthullása, s a térségben általában a keleti piacok be­szűkülése szinte katasztrofális helyzetet teremtett. A Dunántúl - például Győr- Moson-Sopron, Vas megye, vagy Szé­kesfehérvár - fejlődési üteme már-már eléri a nyugat-európai színvonalat, s így a szakadék az országrészek között nö­vekedni látszik. Speciális megoldások A probléma megoldása nem az, hogy lassítsuk a nyugati országrészek vagy a főváros fejlődését - az elmaradott, hát­rányos helyzetű, leszakadó térségek számára kell speciális megoldásokat ta­lálni. Tapasztalhattuk, hogy a nyugati tőke nem akar Gödöllőnél keletebbre menni - cselekedni kell azért, hogy fel­bátorodjon. A kormány már tett érte: elkészült a Szabolcs-Szatmár-Bereg és a Borsod-Abaúj-Zemplén megye fej­lesztését szolgáló átfogó program, s ha­sonló készül Nógrádra is. Mindenek­előtt az infrastruktúrát fejlesztjük. En­nek jegyében kezdődtek meg végre nagy ütemben az M3-as autópálya épít­kezései, s más munkálatok is. Gondol­kodunk azon, hogy a hátrányos hely­zetű térségekben beruházó magyar tő­kének is a nyugatihoz hasonló adóked­vezményeket adjunk. Az elmaradott térségek felzárkózta­tására jelentős összegeket fordítunk a privatizációs bevételek nyomán kelet­kezett kamatmegtakarításból is. De a központi tervek csak akkor valósulhat­nak meg, ha nagyobb mértékben páro­sulnak a helyi kezdeményezésekkel. Sok százmillió dolláros, márkás hitelt - például a Phare-program keretében rendelkezésre álló összegeket - azért nem sikerült felhasználni eddig, mert nem volt elegendő helyileg jól kidolgo­zott, pontos hatásvizsgálattal ellátott terv. Jogsérelmek nélkül- Végül egy kérdés - nemcsak a minisz­terelnökhöz, hanem a pártelnökhöz is: Mit gondol, mi foglalkoztatja most leg­inkább a lakosságot?- Leginkább az, hogy miként boldo­gulhatunk. De ez egészen mást jelent a nyugdíjasok számára: ők abban bíznak, hogy a kormány meg tudja tartani mos­tani ígéretét és jövőre már nem csökken a nyugdíjak reálértéke. A vállalkozó hosszú távon is kiszámítható adórend­szert, csökkenő járulékterheket sze­retne. Az értelmiséget, a sajtót most alighanem az alkotmánykoncepció kö­rüli viták foglalkoztatják. Valóban nem mindegy, hogy XXI. századi, a szociális jogokat megfele­lően rögzítő, a politikába a társadalom széles rétegeit bevonó alkotmányunk lesz-e vagy másmilyen. Annak azonban örülök s büszke va­gyok rá, hogy ideológiai háborúságok, kollektív jogsérelmek, kirekesztések nem foglalkoztatják, szabdalják ezt az országot. Beszélgetésünk elején kér- ■ dezte, hogy mi volt szerintem az elmúlt két évben a kormány, a koalíció legna­gyobb eredménye. Alighanem ez. Takács Mariann MSZP-évadzáró. Horn Gyula pártelnök-miniszterelnök veze­tésével kedden ülést tartott az MSZP országos elnöksége. A több mint kétórás kötetlen, na­pirend nélküli eszmecserén, amelyen a testület valamennyi tagja részt vett, abban állapod­tak meg, hogy a nyári szünet után legközelebb augusztus 27- én ülnek össze. Újra tiltakoznak. Szeptem­berben ismét országos de­monstrációt tartanak a hivatá­sos tűzoltók, mivel korábbi ké­réseikből szinte semmi nem tel­jesült - jelentette be tegnap a szakszervezet vezetősége. Megelégelték ugyanis az ál­landó hitegetést, ezért ha kell, akár nemzetközi szervezetek segítségét is igénybe veszik, hogy nagyobb nyomatékot ad­janak fellépésüknek. Finomítás. Készül a nemzeti környezetvédelmi program, de első tervezetét nem tartotta par­lamenti vitára alkalmasnak az Országos Környezetvédelmi Tanács. Az átdolgozott javaslat már közelebb került a testület szakértőinek elképzeléseihez. Ennek ellenére újabb finomítá­sok szükségesek. Katonai kontroll. Földön, égen külföldi szakértők tevé­kenykednek tegnap óta ha­zánkban. Egy belga vezetésű nemzetközi katonai csoport - amerikai, holland, francia és szlovák szakértők bevonásával - harckocsik megsemmisítését ellenőrzi Gödöllőn. A nyitott égbolt megállapodásnak megfe­lelően egy román AN-30-as tí­pusú repülőgép háromnapos megfigyelő repülést kezdett a légtérben. Pusztító orkán. Helyenként az óránkénti 160 kilométert is elérte a hazánkba hétfőn betört szélvihar sebessége, de az ennél kisebb széllökések is óriási ká­rokat okoztak. Több helyen megrongálódott az országos villamos távvezeték-hálózat, fennakadások keletkeztek a közúti és a vasúti közlekedés­ben. Tövestül kicsavart fák dől­tek az úttestre, az épületekre és a járművekre, számos épület te­teje megrongálódott. Még a he­gyeshalmi vámosok is fedél nélkül maradtak, mert a forgó­szél lekapta, és elsodorta az osztrák, valamint a magyar vá­mosok közös kezelőépületének lapos tetejét. Többletpénz. Megtetézték a területfejlesztés idei pénzügyi forrásait. Az eredetileg rendel­kezésre álló 4,7 milliárd forin­tot 5 milliárd forinttal egészítet­ték ki a privatizációs többletbe­vételekből. A kamatmegtakarí­tásokból - pénzintézeti kihe­lyezéssel - 13,5 milliárd forin­tot szintén területfejlesztésre szánnak. Szegő-díj fiatal újságíróknak Kitüntető elismerésben része­síti a jövőben a Dr. Szegő Ta­más Díj Alapítvány azokat az újságírókat, akik az elesettek érdekében emelnek szót műve­ikben. Az alapítvány tegnap hirdette meg első alkalommal a pályázatot. A kuratórium úgy ítélte meg, hogy minden idő­ben, de a magyar sajtó jelenlegi helyzetében különösen fontos lehet egy olyan díj, amely fiatal újságírókat jutalmaz, olyanok munkáját ismeri el, akik sokat tettek, tesznek az elesettekért, az érdekeik érvényesítésére képtelenekért. Erre mutatott példát életében, a legkülönbö­zőbb műfajokban a közelmúlt­ban elhunyt dr. Szegő Tamás újságíróként, jogászként, a saj­tójog avatott művelőjeként. Ax írástudók felelőssége Ezt hangsúlyozta Göncz Árpád államelnök tegnap, amikor a Parlamentben fogadta a Magyar Újságírók Országos Szövetségének tisztségviselőit és vá­lasztmányának tagjait, a MÚOSZ elődje, a Budapesti Újságírók Egyesülete megalakulásának 100. évfordulója alkalmából fotó: feb/diósi imre A kormány bizakodóbb, mint tárgyalópartnerei Egyeztetés - kétségekkel Az Érdekegyeztető Tanács munkaadói és munkavállalói oldala egyaránt kérdésesnek tartja, hogy elérhetőek a jövő évi költségvetés irányel­veinek céljai. Véleményük szerint a gazdaság idei muta­tószámai a kormányzati vá­rakozásoknál kedvezőtle­nebbül alakulnak majd. Az ÉT gazdasági bizottságának ülésén a kormányzati oldal kép­viselője elmondta: az 1997. évi irányelvek a GDP 2-3 százalé­kos, a beruházások 10 százalé­kos növekedésével, az összfo- gyasztás 10 százalékos csökke­nésével számolnak. A folyó fi­zetési mérleg várható hiánya 1,5-2 milliárd dollár között lesz, a nettó átlagkeresetek 16­17 százalékkal növekednek, 17-19 százalék körüli fogyasz­tói árindex mellett. A jövedel­meket a reálbérek szinten ma­radása jellemzi. A munkaadók úgy vélik, hogy a jelentés több pontja el­lentmondásos és túlságosan ál­talános. Attól tartanak, hogy a feketegazdaság elleni küzdelem célt téveszt, és az arányosabb közteherviselés szándéka az eddig is becsületesen adózó ál­lampolgárokat sújtja. A munka- vállalók szerint az idei, várha­tóan 4 százalékos csökkenés után jövőre növekednie kellene a jövedelmek reálértékének. Az államháztartási reformot pedig csak úgy tartják elfogadható­nak, ha minden lépést hatás- vizsgálat előz meg.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents