Somogyi Hírlap, 1996. június (7. évfolyam, 127-151. szám)

1996-06-08 / 133. szám

20

SOMOGYI HÍRLAP

SZÍNES HÉTVÉGE

1996. június 8., szombat

Loire-Balaton barátság

A franciaországi Nantes-ban talán még nálunk is jobban örülnek annak, hogy a magyar parlament elfogadta a terület- fejlesztési törvényt. Tudják milyen lehetőségeket nyit meg a régiók fejlesztésében, hiszen ebben évtizeddel előbbre járnak. S miként a hazai költségvetés ösztönzi az önkormányzatok együttműködését, Brüsszel is honorálja az európai régiók kölcsönös előnyökön alapuló kapcsolatait.

Az öt — Loire — Atlantique, Maine-et-Loire, Mayenne, Sarthe és Vendee — megyét összefogó Loire-vidék 1990- től Bregtane-nyal közösen működtet képviseleti irodát Brüsszelben, és partneri kapcsolatot létesített a spanyol Galíciával, az olasz Émilia- Romagnával és a német Schleswig-Holsteinnel. A három balatoni megye tavaly kötött szövetsége nyitott utat a francia-magyar partnerséghez. Erre az új kapcsolatra a régió 1,3 millió frankos költségvetést biztosít idén, de számíthat a Phare és az Ecos- Ouverture pályázatokra, illetve állami pénzekre is. Az együttműködési megállapodást a Balaton közepén csütörtökön írták alá a tóparti megyék és a Loire régió képviselői.

Diákcserék Európán át

A 93 választott képviselőből álló regionális tanács a jövőnek dolgozik: idei 3,2 milliárd frankos költségvetésének 57 százalékát oktatásra, szakképzésre fordítja. Hogy milyen sikerrel, ezt láthattuk Orvaultban és Montreuil-Bel- layben.

Az Orvault-i Nicolas Ap- pert Szálloda- és Vendéglátóipari Szakközépiskolában 1650 diák vesz részt az általános gimnáziumi oktatásban, a műszaki-elektronikai és a vendéglátós ismeretek megszerzésében 4 + 2 éves képzés során. Büszkék az iskola névadójára, aki a 17-18. században élt cukrászmester volt és a konzerválás feltalálójaként tartják számon. Az 1986-os francia decentralizációt követően az alsó fokú oktatást a községek, a felsőtagozatost a megyék, a középiskolát a régió finanszírozza, a felsőoktatás fenntartásában osztozik az állami költségvetéssel. Ebben a vendéglátós iskolában például négy korszerű konyha és a kifelé is nyitott étterem működik. Kollégiuma 2 csillagos szálloda. Mint Philippe Giroux, a vendéglátós oktatást irányító igazgató elmondta a szakmai érdekképviseletekkel állapodtak meg abban, hogy milyen keretek között dolgozhat az étterem. Névadó ősük nyomdokain haladva készítenek értékesíthető mirelit termékeket. Egyébként vállalnak cégeknek is munkát, amelyek ezért segítik a diákok utaztatásának finanszírozását. Az iskola szakmai munkájának minősítése, hogy az igazgató asztalán több álláskínálat sorakozik, mint ahány végzős növendéket ajánlani tud. A gyerekek szívesen utaznak külföldi tanul- mányutakra. S rövidesen gyakran jönnek Siófokra is. Az ősszel nyolc tanárt várnak a balatoni megyékből ide, utána 6 francia oktató utazik hozzánk. Az igazgató úgy véli, hogy a siófoki partneriskola rajtuk keresztül bekapcsolódhat az európai hálózatba is, mert ezidáig Norvégiától Krétáig nyolc iskolával működnek együtt, most a magyarok mellett a hollandokkal és az osztrákokkal keresik a barátságot.

Borban fogant kapcsolatok

Francois Lövet a Montreuil- Bellay-i szőlész-borász szak- középiskola igazgatója büszkén mutatta azt az aranyérmet, amelyet Egerben nyertek a szakközépiskolák nemzetközi borversenyén. Nincs szégyenkezni valónk, hiszen a bala- tonboglári szakközépiskola szintén itt szerzett érmeket és díjakat kitűnő boraival. Az őslény leleteket mintázó kagyló alakú iskola a szőlőtermelő vidék oktatási és kulturális központja egyaránt: 300 fős mozi és színház terme ezt szolgálja. A környékbeli szőlősgazdák borait azt itt dolgozó laboratóriumban minősítik. Az igazgató nemcsak a tanárok és diákok cseréjére gondol az

együttműködés kapcsán, hanem leendő szőlősgazdákat is várnak cserenyaralásra. A

francia vidék termelőinak mindenesetre nagyon tetszik az ötlet. Szívesen létesítenének a Balatonnál üzletet, miként hasonlót nyitnának Nantes-ban vagy Angers-ben is. Azt már Chalonnes sur Liore-ban a Vaslin Bucher cégnél hallottuk Jean Saudubraytől az angersi mezőgazdasági főiskola igazgatójától, a francia mezőgazdasági minisztérium nemzetközi projekt felelősétől, hogy 600 ezer frankból rendeztek be pincészetet a balatonfüredi középiskolában a présgépeket gyártó cég közreműködésével. Ez része annak az oktatási programnak, amelyet magyar egyetemekkel közösen létesített alapítványon keresztül valósítanak meg: technológiát telepítenek és szervezik a felsőfokú mérnökképzést. Egyébként a svájci alapítású Vaslin Bucher, amely világelső a szőlőfeldolgozás és borkészítés berendezéseinek gyártásában, ismert Magyarországon is: minden 10 hazai présgép közül nyolc a cég terméke. Balaton- boglár előtt is nyitott az út az oktatási együttműködésben, amennyiben a diákok tanulják a francia nyelvet(l)

Esélyt teremtő falusi turizmus

Azt mondta Marceau Gilles, a „La Malmongére” tanya tulajdonosa, hogy 49 évesen őszülő szakállal harmadszor kezd neki a tanulásnak, igaz, most a felsőoktatásban próbálkozik. 12 éve kellett rájönnie, hogy rossz adottságú földjei és állattartó gazdasága nem tartja el négy gyermekes családját. A tanya neve is ezt jelenti: „kevés táplálékot ad”. A bankárja azt javasolta, költözzön el, de ehelyett az 54 hektárból 2 hektárt zöldségfélékkel vetett be. Ez alapozta meg a tanya-vendégfogadót, s ma ez a 2 hektár többet hoz, mint az egész gazdaság. Abba is hagyja a földművelést és csak a turizmussal foglalkozik. A képzéseket a vidéki lakosság idegenforgalmi tevékenységét szervező központ, a COFRAT indította 10 éve. Tulajdonképpen egy-egy ötlet megvalósítását segíti a gazdaságokban a vendégfogadókkal közösen. Támogatására csak az számíthat, aki részt vesz a képzési programokban, amelyeket a mezőgazdasági kamarákkal és a régió tanáccsal közösen dolgoztak ki. Ma 2500 helyen több, mint tízezer szoba várja a vendégeket a Loire vidéken. A COFRAT, amely 8 év alatt 28-30 millió frankot költött — a falusi apartman létesítésének 30 százalékát adja támogatásként —, a garancia arra, hogy a vendég minőséget kap a zöldturizmusban. Persze a családi gazdaságok jó ötletei újabb vállalkozást szülnek: a „La Malmongére” tanyán nemrég nyitott boltot a tulajdonos, ahol a környék 30 gazdájának termését árusítja elit vevőkörnek, amely értékeli a házi készítésű termékeket.

Természetvédelmi

filozófiák

Az Atlanci óceán partján fekvő 40 ezer hektáros Briere regionális park tenger és folyó öblökkel, sós mocsarakkal, kis szigetekkel tarka terület, amelyen tizennyolc település osztozik. Új filozófiát képvisel a természetvédelmi területek koncepciójában. Tizenhat évvel ezelőtt az elsők között alakult, ma csaknem harminc regionális park létezik Francia- országban. Ezek olyan lakott területek, amelyek egyensúlyra törekednek az emberek életkörülményeinek javításában, vállalkozásaik fejlesztésében és a turizmus szolgálatában, illetve a különleges állatvilág és természeti kincs megóvásában. Napi együttműködést és folyamatos szervező munkát igényel ez a tevékenység a park igazgatósága és az települések önkormányzatai, szervezetei között. Bernard Guiheneuf ismeri a Kis- Balaton vidékét és lelkes segítője az itteni park létesítésének, mert Briere-hez hasonlóan kiválók a természeti adottságai. Somogy a Nagyberek révén kapcsolódhatna ebbe a nehéz, de gyümölcsöző tevékenységbe. A tóparti önkormányzatok és a háttér települések a francia szakemberek látogatásakor késznek mutatkoztak az együttműködésre.

Gáldonyi Magdolna

Riport a riporterrel

Forró Tamás pályája Kaposvárról indult

Forró Tamás sztárriporter élete Kaposvárról indult. A Munkácsy gimnáziumban érettségizett. Ma ő a Világgazdaság elnök-vezérigazgatója, a Reggeli Krónika és a Nap Tv szerkesztő-műsorvezetője.

Megérkezett, s máris rohan. Ahogy ő mondja: sűrű az élete. Még bele sem kezdünk a beszélgetésbe, már csörög a rádió- telefon.

— Nem szeretem tétlenül múlatni az időt. Lehet, hogy néha kicsit túl is töltöm az életemet. Az igaz, hogy hajnal 4-5 órakor kelek és éjjeleken át dolgozom, de azért jut szórakozásra is. Rengeteg barátom van, és imádom a sportot, elsősorban a teniszt. Vagy — amikor csak tehetem — megnézem a húsz éves lányomat, aki autó- versenyző Angliában. Hétvégenként ott állok a pálya szélén a 100-120 ezres tömegben. Ez a szenvedélyem.

— Ha ennyire szereti a sportot, hogy lett belpolitikus?

— Bár édesapám akkor lett volna a legboldogabb, ha a gyerekei közül legalább az egyik a fogorvosi pályát választja, én mindig humán beállítottságú voltam. Ezért mentem érettségi után Szegedre, a bölcsészkarra. Már egyetemistaként írtam a Dél-Magyarországba; 1973- ban a Magyar Rádió szolnoki stúdiójába kerültem, később Pestre. Az újságíró óhatatlanul is politizál. Akik megélték az ’50-60-70-es éveket, azok tudják, hogy sohasem volt szabad firtatni Kádár János 56 utáni szerepét vagy a munkásőrség dolgait. Mi 16 éves rádiós múlttal elkezdtük kérdezni azt, amit minden magyar ember megkérdezne. Gáspár Sándortól a

Szakszervezetek Világszövetségének elnökétől nem azt kérdeztük, mi volt a prágai kongresszuson, hanem azt, miért jár különvonattal vadászni vagy hogyan lett az övé a Kecskeméti utcában az Acapulco bár. Ez akkor a maga nemében forradalmi volt. Ebből lett a Kossuth rádió Első kézből című műsora. S ott volt aztán a Nap Tv — amit harmadmagammal indítottunk 1989 augusztusában —, és az újságok. Egyébként a baráti körnek van egy olyan oldala is, hogy hozzájutottam többletinformációkhoz, és ha valamit nem jól csináltam, rajtuk keresztül kontrolláltam a közvéleményt. Kérdés nélkül is elmondták, hogy jó-e, vagy sem.

— Azután új kihívásokat keresett....

— Mást is szerettem volna csinálni. — Felmértem a helyzetet, hogy mit bír el az én "múltam”, rádiós-tévés tevékenységem, és csoportosítgat- tam az elképzeléseimet.. Gazdasági lapot alapítottam. Ez ugyan kockázatos volt, de bevált. Jó választás volt, remek távlattal. S nemcsak Magyarországon vagyunk piacon, (Privát Profit, Világgazdaság), hanem Nyugat-Európában is, a Hungarian Economical Reviewnél. Egyébként az, hogy a Világ- gazdaság mértékadó napilap lett, az elmúlt időszak egyik legnagyobb személyes eredményének tartom. De természetesen ezeket már nem én csinálom, nem is értek a közgazdasághoz, csak annyit, amennyit az ember felszed az évek során.

— Elégedett-e a sikereivel?

— Nem tudom, hogy sikeres

vagyok-e. Inkább azt mondom: napról napra nem dolgozom hiába. Dénes Vanda

A bambinók városa

A gyerekek jól érzik magukat makettvárosukban

San Vito nevére aligha figyeltünk volna fel, ha nem lenne Nagyatád olasz testvérvárosa. Pedig korántsem szürke kisváros, s az Adriától alig ötven kilométerre található. Forgalmas főút azonban nem vezet át rajta.

Akik mondjuk Bibionéba tartanak, még a felé vezető jelzőtáblákat sem veszik észre, Ha mégis elvetődik ide valaki, akkor meglepődik gazdagságán. Krónikáját kilencszáz éve írják. Luciano Del Fré, San Vito al

Tagliamento polgármestere büszkén mutatja hivatalának épületét. Hat, vagy hét éve vásárolták meg a középkori palotát egy családtól, amely évszázadokig birtokolta, de a két utolsó örökös közül az egyik Milánóba költözött, míg a másik Amerikában él. Az épület már csak azért is figyelemre méltó, mert falai az egykori városfalra épültek. Az óváros szabályos négyszög alakot formáz. Még állnak a régi városkapuk, amelyeken bejutunk a főtérre. Esténként nagy a sürgés-forgás itt. Este tizenegy után is korzóznak a vitó- iak. Hétközben pedig itt a piactér. Ezerszínű felhozatallal. San Vito al Tagliamento tizennégyezer lakosával sokban hasonlít Nagyatádhoz, ám mégis más.

— Hogyan találtak Nagyatádra, s miért éppen azt választották testvérvárosnak? — kérdem az olasz polgármestert.

— San Vito al Tagliamentó- nak már a hetvenes években volt testvérvárosa Németországban, és Ausztriában. Az osztrák kapcsolat műemlékvédelmi kérdések tisztázása során jött létre. Német barátainkkal kulturális kapcsolatok révén ismerkedtünk meg. A berlini fal leomlása után úgy gondoltuk, hogy keresünk egy közép-európai partnert is. Sokféle felvetés hangzott el a képviselőtestületben. Végül Magyarország mellett maradtunk. Egyik képviselőtársunk a vadászat révén többször megfordult önöknél. Ő javasolta Nagyatádot. Ekkor még nem tudtuk, hogy milyen vendégszerető emberek élnek ott. Az Alpok-Adria Munkaközösségen keresztül megkerestük a somogyi vezetőket. Tőlük is kértünk javaslatokat. Érdekes módon minden előjel arra mutatott, hogy nekünk Nagyatádon van a helyünk.

— A testvérvárosi kapcsolatokról általában megoszlanak a vélemények. Önöknek, olaszoknak miért fontos, hogy német, osztrák, vagy magyar kötődéseik legyenek?

— Az észak-olasz emberek nagyon is bezárkózottak. ha úgy tetszik egoisták, nem nézik jó

szemmel az idegeneket. Elszakadási törekvéseikkel mozgalmakat hirdettek meg. Ezen a szemléleten akarunk változtatni. Elsősorban a gyerekek segítségével. őket nem köti a múlt keserű tapasztalata, természetüknél fogva nyitottak. Ha megismerkednek idegen kultúrákkal és emberekkel, akkor talán jobban megértik a másságot, s nem zárkóznak el előle. Nekünk ezért fontosak a külkapcsolatok.

San Vito al Tagliamento egyébként a bambinók városa. Tíz évvel ezelőtt csak tizenkétezer lakosa volt a településnek. Ma kétezerrel többen vannak.

A gyerekek fontosak az itteniek számára. A város szeretetét már korán beléjük nevelik. Ott- jártunkkor a kicsinyek kartondobozokból építették fel házuk makettjét, s ezekből a házacskákból a városukat. Ott állt a főtér közelében az eredeti mellett a bástyás városkapu, a harangtorony... Az utcákon a gyerekek árulták megunt játékaikat, s büszkén vették át a város kulcsát. Évente egyszer egy egész

napra övék a város. A régi városháza udvarán szabadtéri színpadot állítottak fel. Esténként szabadtéri diszkó, hangversenyek sora várja a korzózókat. San Vito színesen éli hétköznapjait.

Arra voltunk kíváncsiak, hogy az itteniek mennyit tudnak Nagyatádról. A testvérvárosnak vannak elkötelezett hívei, de például a főtéren lévő utazási irodában nem nagyon sokat tudtak róla. A Nagyatádot bemutató kiállítást sem nézték meg. A zeneiskolások hangversenyére is csak néhányan voltak kíváncsiak. A polgármester szavai után nem meglepő a közöny. Azért elégtétellel vehetjük tudomásul, hogy a néhány ezer kiosztott városismertető szórólapba kíváncsiak lapoztak bele. Valamit azért sikerült elmondani rólunk, s ez már önmagában is nagy nyeremény. Egyszer talán megtörik a San Vitón ülő varázs. Luviano Del Fré, a polgármester ebben bízik. S hálás a magyaroknak, hogy segítenek neki. Nagy Jenő