Somogyi Hírlap, 1996. június (7. évfolyam, 127-151. szám)

1996-06-29 / 151. szám

20 SOMOGYI HÍRLAP SZÍNES HÉTVÉGE 1996. június 29., szombat Már senki sem reménykedik a varázslatot megtörő csodában Patcán nem kell az óra Zsalakóéknak a kicsik jelentik a szórakozást fotó: török a. A megye legkisebb települése. Egyetlen utca, néhány ház, szinte mindegyikre ráférne a tatarozás. Alig száz ember, jó­részt idősek. Patca egyike azoknak a kis településeknek, amelyeknek csaknem bizonyo­san az elnéptelenedéssel kell számolnia. Cseke Lászlóné három éve Szennából költözött Patcára. Mondja: nem azért, mert ez volt a szíve vágya, hanem azért, mert nem volt más választása. — Itt olcsón tudtam meg­venni a házat, és nem is kellett messze költözni, kevesebbe ke­rült a fuvar. Az itteniek közül voltak olyanok, akik rögtön el­fogadtak minket, és vannak, akik még a mai napig sem. Igaz: én is nehezen tudtam megszokni az it­teni életet. Túl kicsi ez a hely, itt mindenki tud mindenkiről min­dent. És túl nagy a csend. Meséli: 14 ezer forintos nyugdíjából 8 ezer forint a köl­csönök törlesztése. Nyulakat te­nyészt, hogy valamiből meg tud­janak élni a fiával. — Jó ára van most a nyúlnak, érdemes foglalkozni vele. Csak a táp ne lenne olyan drága! Ami a konyhára kell, az megterem a kertben, van harminc baromfim, csirkék, kacsák. Sok munka van a háztájival, de legalább elfogla­lom magam valamivel... Itt lehet igazán lemérni, hogy mennyivel szegényebbek az emberek — mondja a patcai bolt vezetője, Bellái Endréné. — A havi forgalmunk alig éri el a 200 ezer forintot. Hiába hozatok mindent, ami a háztartásban csak kell, nem veszik. Néhá- nyan, akik bejárnak dolgozni a városba, ott vásárolnak. Itt csak az idősek, a nyugdíjasok marad­nak. Sokan vannak, igaz, öreg ez a falu, de olyan szegények, hogy semmire nincs pénzük. Tavaly nyáron még 100 ezer forinttal több forgalmunk volt, azóta ennyit romlott a helyzet. A felvágott, a tejtermék egyál­talán nem fogy, csak a kenyér, a liszt és a cukor. A legszüksége­sebb dolgok. Amit a ház körül is meg lehet termelni, azért senki nem ad pénzt. — Sokaknak van kertje, álla­tai. Csak annyi, amennyi elég sa­ját magának vagy a családnak, nagyban nem érdemes foglal­kozni gazdálkodással. A felvá­sárlási árak alacsonyak, a meg­munkálás, a műtrágya meg drága. Ha kifizetjük azt, semmi nem marad. Akkor meg mit ér a munkánk? Ott, abban a két házban fiata­lok laknak. Kisgyerekkel, akik ide, Patcára születtek... — Szinte áhítattal ejti ki mindenki a szót. Ritkaság ez. — Majdnem húsz évig Ka­posváron éltem, két éve kerül­tem ide — mondja Zsalakó Ta- másné, az öt hónapos Szandra mamája. — Nem akarok Patcán megöregedni, ahogy lehet, elköl­tözünk innen. Itt nincsenek fiata­lok, ahhoz meg túl fiatal vagyok, hogy napokig ne találkozzak egy lélekkel sem. Az egyetlen szóra­kozás a kicsi... — Ha lehetne, mi is elköltöz­nénk — teszi hozzá sógornője, Zsalakóné Szolnoki Mária. — Azelőtt Kaposszerdahelyen él­tem, az se nagy falu, de Patcához képest valóságos metropolisz. A szakmám cukrász, munkát is könnyebben találnék Kaposvá­ron. Meg aztán itt van a 7 hóna­pos kislányom, Eszter. Neki sem ezt a sorsot szánom. Nézzen csak körül! Ez itt a vi­lág vége. Semmi... — mutat körbe a középkorú férfi. -— Ak­kora itt a csönd, hogy szinte fáj... Farkas János Patcán szüle­tett. Meséli: sok mindennel fog­lalkozott, és sok kacskaringó után jutott vissza ismét Patcára. Most már meg sem fordul a fejé­ben, hogy elköltözzön innen. — Már nem járnak össze az emberek, túlságosan megkese­redtek ahhoz, hogy beszélgesse­nek. Az egyetlen szórakozásom az, hogy járom az erdőt. Meg az olvasás köt le. Mindegy mi, csak betű legyen. Amúgy semmi nem érdekel. Látja, órát sem hordok: itt nincs jelentősége annak, hogy hány óra. Itt megállt az idő... Fülsiketítő csend, néptelen ut­cák, kihalt udvarok. Patca alszik. Mint a mesebeli Csipkerózsika: mély, ájult, álomtalan álmát alussza, egyre kevésbé remény­kedve a varázslatot megtörő csodában. Jakab Edit Csatahely csöndjében Kustra Pál: A születésnél kapott talentummal egy emberöltőn át kell gazdálkodni Szeretnénk köszönetét mon­dani azért az adományért, amellyel megkönnyítette gyermekünk iskoláztatását... Bízunk abban, hogy fiúnk az életben bizonyítani fogja: nem veszett kárba a neki jut­tatott segítség... Édesapám szokta mondani a megrende­lőinek, amikor kifizették a ru- havarratásért járó pénzt: az Úr adjon helyette ezerannyit. Kívánom én is most ezt Kustra úrnak. (Részlet egy levélből) — Úgy gondolom, hogy min­denkinek kötelesség megosz­tani embertársaival azt, amije van, kötelessége segíteni má­sokon Kustra Pál vállalkozó mondta ezt. A levél neki szólt. A Servus Bt tulajdonosa hosz- szú évek óta tevékenyen bizo­nyítja, hogy a megfontolandó szavak, a kijelentés mögött segítőkész — s ma már sike­res — vállalkozó áll. Ha úgy érzi „kötelességének”, az or­szág túlsó felébe küld pénzt, hogy a nincstelen család el­temethesse tragikus körülmé­nyek között elhunyt gyerme­két (Az elkeseredett anya se­gélykiáltását egy újságban ol­vasta). Támogatja a sportren­dezvényeket éppúgy, mint egykori lakóhelyének Barcs­nak a Templom téri általános iskoláját, a szociális gyer­mekotthont, a Deák Ferenc ál­talános iskolát. És még szá­mos barcsi és szigetvári in­tézményt. Jelentős összeggel járult hozzá a szentborbási kápolna építéséhez is. Az esz­tergomi ferencesek gimnázi­uma rászoruló diákjainak tá­mogatását pedig szinte köte­lességének érzi, ennek a gim­náziumnak az elvégzése jelen­tette ugyanis életé nek egyik fontos állomását. A Szigetvár melletti Csata­helyen élő háromgyermekes család apa szegény paraszti családba született Felső- szentmártonban. Ma 265 hek­táron gazdálkodik... Azt mondja: gyermekkora „szédü­letes szegénységében” a leg­nagyobb dolog a szeretet; s ez a hitből hagyatott rájuk. Az 50-es években szüleivel járt napszámba, béraratást vállal­tak, hogy méltósággal viselt szegénységüket valamelyest enyhítsék. Küzdelmes, csaló­dásokkal és sikerekkel teli életútja olyan, mint egy tan­mese. A hit meghatározója sorsá­nak, ám ezt — mint mondja — nem hivalkodóan, látvá­nyosan éli meg. Alig kilenc évesen már kántor volt, s az akkori felsőszentmártoni plé­bános orgonálni is megtaní­totta. Az élet hihetetlenül ne­héz akadályain a hit segítette át, általa lett emberré. Amikor elhatározta, hogy támogatja az esztergomi ferencesek egyik gimnazistáját, önmaga is ne­héz körülmények között élt. Három gyermekét — felesége tragikus halála után — egye­dül nevelve egy állami gazda­ságnál dolgozott, hétvégen­ként pedig fát vágott, hogy megélhetésüket biztosítsa. Nehéz diákéveire visszagon­dolva mégis úgy érezte: segí­tenie kell. Ennek már csak­nem tíz éve, s a végtelenül szerény, halk szavú ember az­óta is évről évre megtalálja azokat a diákokat, akik nél­küle nem végezhetnék el az iskolát. Most a Szigetvár melletti pusztán, Csatahelyen él, ame­lyet körös-körül ölel az általa birtokolt hatalmas, példásan megművelt terület. A gazda­sági épületekben katonás rendben sorakoznak a gépek, a telep exportszállítás előtti karanténjában 160-170 borjút nevelnek. A cég nevének megválasztásakor is hű ma­radt önmagához és az elvei­hez. A Servus ugyanis latinul szolgát jelent. Aki kereskedik, az szolgáljon — hangsúlyozza Kustra Pál. Legújabb tervét is a hit, s az iszonyú fájdalommal elveszí­tett édesanyja iránti rajongó szeretete „diktálja”. A közép­korú férfi könnyeivel küsz­ködve mondja: a birtokán ter­vezett kápolna építésével a Teremtőnek szeretné megkö­szönni, hogy küzdelmes éle­téhez erőt adott. Megáldotta azzal a lehetőséggel, hogy önmaga és mások hasznára élhessen. A születésnél kapott talentummal ugyanis egy éle­ten át kell gazdálkodni. S ahogy távolodom a gyö­nyörű, végtelenül csöndes Csatahelytől, már tudom: a szegénység mélységeit is megélő Kustra Pál ezzel a ta­lentummal jól „sáfárkodott”... Tamási Rita Magas Mi nem kötjük meg az Ön kezét. A Budapest Befekteté­si Kártya egy forradalmian új szolgáltatást biztosít Önnek: úgy kínál magas hozamú be­fektetési lehetőséget, hogy közben bármikor és bárhol - akár külföldön is - hozzáfér­het megtakarított pénzéhez. Nem kell többé azon törnie a fejét, hogyan forgassa pén­zét! Megteszik ezt Ön helyett mások: olyan szakemberek, akik igazán értenek a befekte­tésekhez. Csak nyissa meg kártyaszámláját*, és ezután a számlára befizetett összeg úgy kamatozik, mint a leg­vonzóbb értékpapírok. Ha készpénzre van szüksé­ge, az immár konvertibilis Budapest Befektetési Kártya segítségével bármikor pénz­hez juthat a világ számos bankfiókjában, bankautoma­tájából, illetve a kártyát több tízezer üzletben felhasznál­hatja vásárlásra. Érdeklődjön fiókjainkban, vagy a 269-6286 telefonszámon! Budapest Befektetési Kártya. Befektetés és készpénz egy kártyában! ‘Minimális befektetés 50.000 Ft + 2.000 Ft kártyadíj. A számlanyitáshoz útlevél és fotó szükséges. ^£$\/ÁR0 tf S­Budapest Bank Rt /G4P0SV&*

Next

/
Thumbnails
Contents