Somogyi Hírlap, 1996. június (7. évfolyam, 127-151. szám)
1996-06-22 / 145. szám
20 SOMOGYI HÍRLAP SZÍNES HÉTVÉGE 1996. június 22., szombat Bárhogy is jön ki az ember a rendőrségről, csak vesztes lehet Gyárfás, aki megszabadult a gyanútól Gyárfás Tamás újságíró, a Nap Tv elnöke Gyárfás Tamást, a Tv2 privatizációjában is érintett Nap Tv elnökét, az ismert újságírót és sportvezetőt néhány hete Kaposváron gyanúsítottként hallgatta ki a rendőrség. Az akkori szűk szavú tájékoztatásból csak az derült ki, hogy fiktív számlák kiállításával és áfa-csalással gyanúsítják. Alig két hét alatt kiderült, hogy a feltevések nem megalapozottak. Gyárfás a minap újfent Kaposváron járt. Már nem gyanúsítottként, hanem vendégként. Barátját, Gyenesei Istvánt kereste föl, aki ugyanúgy mint ő, a MOB elnökségének tagja. Lapunk munkatársa is beszélgetett vele. — Most valahogy mintha derűsebb lenne az arca, mint néhány hete... — Pedig a Nap Tv-ben a sminkesek mindig körültekintő munkát végeznek. — Nem a Nap Tv-ben láttam. — Hanem? — Kaposváron, ahogy éppen ment be a rendőrségre. — Ön is ott volt? — Igen, az utcán vártam. — Meg sem szólított. — Nemigen vett volna észre. Nagyon el lehetett mélyedve. — Nem kívánom önnek ezeket a mélységeket. — Kiszolgáltatottnak érezte magát? Egyáltalán mit tehet, aki ilyen helyzetbe kerül? — Vallomást. — Mi játszódott le a lelkében? — Látja, akkor erre senki sem volt kíváncsi. Tudja, van egy ilyen ügyben még érték is. Eddig például még sohasem értékeltem, hogy szabad vagyok. Eszembe sem jutott,milyen, ha valakivel nem tárgyalhatok egyenrangú partnerként. Amikor megkezdődött a kihallgatás, hirtelen minden átértékelődött! Olyan lehet ez, mint amikor egy ember a kórházi ágyon a műtét előtt fekszik.. Már tudja, hogy valami nagy baj van vele, de még nem tudja, hogy mi... — Önnel tudatták? — Ott volt a vizsgáló tiszt és a gépírónő. A tiszt a gépbe diktálta a velem kapcsolatos vádakat. Én csak hallgattam. — Nem érezte előre a bajt? — Éles látásomat aligha igazolja, de nem. Tavaly októberben Budapesten már találkoztam a vizsgálatot vezető tiszttel. Az egyik üzleti partnerünkkel kapcsolatosan iratokat kért. Aztán csaknem öt hónapig nem történt semmi. Május 7-én hallgattak volna ki tanúként. Május 4-én telefaxon kaptam egy újabb hírt: nem tanú, hanem gyanúsított vagyok. — Hogyan zajlik egy ilyen kihallgatás? — Nehéz néhány szóval ösz- szegezni. A hangnem rendkívül kulturált volt. Indulatok nélkül, szenvtelenül, szakszerűen közölték velem, hogy nagy értékű csalásban alaposan gyanúsítható vagyok. Több kilogramm dokumentumot néztek át, ismereteim szerint 8-10 érdekeltet hallgattak meg. Valamennyien igazolták, hogy nem követtem el semmit. Az is elismerte, aki nem fizette be az áfát, hogy tőlem, illetve a cégemtől megkapta. Ellenőrizték a számlákat, az átutalásokat és magát a teljesítést is. — Ezek szerint alapos volt a vizsgálat? — Igen. — így utólag nehezményezi a nyomozók munkáját? Hiszen végül is kiderült, hogy megalapozatlanul gyanúsították. — Ha őszintén beszélek, a helyükben magam is hasonlóképpen jártam volna el. Felmerült a gyanú, ki kellett vizsgálniuk. Ilyen esetben nem lehet szempont, hogy az érintett gépkocsivezető, bányász vagy éppen újságíró. — Pedig tudja, hogy hiába tisztázódott minden. Ismeri a kabátlopás esetét? Mostantól már nem mondhatja, hogy nem volt dolga a rendőrséggel. — Ebben igaza van. Már nem mondhatom. — Viszonylag gyorsan kiderült az igazság. — Látja, ezért még hálával is tartozom. Sajnos nem jellemző ez a tempó. Vannak ügyek, amelyek évekig elhúzódnak. Ez a vizsgálat is már több mint egy esztendeje kezdődött. Más kérdés, hogy én csak a fináléban kaptam benne szerepet. — A rendőrség gyorsaságát az ön ismertségének tudja be? — Nincsenek személyes tapasztalataim, de azt hiszem, hogy a lassú tűzhalál lehet a legrosszabb. Ha valakinek egyszer leáldozik, akkor amilyen hamar csak lehet, jobb az egészen túl lenni. A rendőrség gyorsaságát nagyra értékelem, akkor is, ha tudom, éppenséggel ez a gyorsaság számomra rossz eredményt is hozhatott volna. Ha nem az derül ki gyorsan, hogy ártatlan vagyok, hanem az, hogy bűnös, akkor már ott csücsülnék egy cellában. — Amikor megidézte a rendőrség, felkészült arra, hogy esetleg nem otthon hajtja álomra a fejét? — Pizsamát, fogkefét Pestről nem vittem magammal, de minden átfutott a fejemben. Például, hogy azt mondják, már egy kicsit késő van, ne kocsi- kázzon újra olyan hosszú utat, maradjon nálunk reggelig... — Nem volt börtönvíziója? — Elképzelni sem tudom, hogy ha valaki nem vétkezik, mégis becsukják. Ez fordítva sokkal inkább lehet igaz. — A kihallgatás közben végiggondolta eddigi életét? — Nem. A vizsgálótisztre összpontosítottam. — Úgy beszélt önnel, mint egy bűnözővel? — Nem. Mindvégig korrekt volt, a munkáját végezte. — Mi történik akkor, ha valóban megsértette a törvényt, nem ismeri el a vétkét, hanem megpróbál mindent Gyárfás Tamásra kenni? — Ahogy most már én is tudom, a Pietro Nero cég vezetője valóban nem fizette be az áfát, de mást nem feketített be. Kétségtelen, hogy megtévedt, súlyos kárt csinált, de nem volt aljas. Még ha állítólag erre késztetést is kapott. A Népszabadságban olvashattam, hogy egy országos napilap 2 millió forintot ajánlott neki, ha engem bemocskol. Nem akarom a gyanúsítottat gyanúsítani, de remélem, ez képtelenség. Mert ha ez igaz, akkor, ahogy mondani szokták, az igazi gengszterek valóban szabadlábon vannak. — Nem gondolta végig, hogy az áfa ügy kapcsán most „leszámolhatnak” a Gyárfással és a Nap Tv-vel? — Végig nem gondoltam, hanem végigolvastam a cikkeket... Volt lap, amely kiemelten foglalkozott az üggyel, majd miután elejtették a vádat, azt már meg sem írta. — Nem mindegyik írás volt kifejezetten támadó... — Kevesellte? Nekem sok volt. — Össztűzre számítottam. — Ha az ember egy aluljáróban kap három hatalmas pofont, nem hiányol két továbbit. — Hogyan élte meg otthon a történteket? — Kifelé megpróbáltam azt mutatni, hogy úgymond zavartalanul dolgozom tovább. Valójában ez már-már lehetetlen. Bemenni úgy a televízióba, ahol én vagyok az elnök és tisztességes munkát követelni... Riportot készíteni, amikor a riportalany azt hiszi, joggal méreget. Az erkölcsösség nevében cikket írni, amikor mások szemében a cikkíró erkölcstelen. Senkinek sem kívánom. — Azoknak sem, akik meglovagolták a helyzetét? — Nem. — Már megnyugodott? — Ma már újra foglalkoztat, hogy az Egérke vagy a Rózsa Norbert csúcsformában lesz-e majd az olimpián. — Annál is inkább, hiszen ön az úszószövetség elnöke. — Készülök az MLSZ vezetőivel zajló egy órás televíziós vitára az NBI 20 csapatos kibővítéséről. És persze újra napirenden van a Tv2 privatizációja, amelyért könnyen lehet, hogy a Nap Tv is harcba száll. — Jót tett ez a kihallgatás a privatizációs esélyeiknek? —: Ugye, ez az úgynevezett álkérdés? Nem tett jót. Kialakulóban volt egy nemzetközi konzorcium. Jövendő német partnereimmel már a sajtótájékoztató időpontját egyeztettük, amikor jött ez a villámcsapás. Jóakaróim megküldték Németországba az üggyel kapcsolatos cikkeket és azok precíz fordításait. Érthetően megrendült a tekintélyes világcég. Egy hónapra megfagyott körülöttem a levegő. Most már ocsúdunk. Persze, ami megtörtént, azt nem lehet meg nem történtté tenni. Ha túl is vagyok az ügyön, nem vagyok a győztese. Ha bárki gyanúsítottként jár a rendőrségen, még ha tisztázza is magát, csak vesztes lehet. Lengyel János Somogyi nevezetességek fotótárlata Múltépítő építészet A kaposvári Gőzsy Gáborné képe a somogyvári apátságról 1100 éve építészeti emlékei Somogybán — ezzel a címmel írt ki fotópályázatot a szomszédos megyék alkotói számára a Somogy Megyei Művelődési Központ. A zalai, baranyai, tolnai és természetesen somogyi pályázók a megye nevezetes építészeti emlékeit látogatták sorra, hogy színesben, a szürkeséget, kopottságot jelentő fekete-fehérben, vagy éppen a színesnél százszorta színesebb fekete-fehérben örökítsék meg a múlt megmaradt építőköveit. Somogyvár apátsága, Buzsák kápolnája, Kaposvár téglagyára és Szent István szobra, Siófok modern temploma a magyarság, a somogyi múlt különféle korainak egy-egy történetét, jellegzetes építészetét elevenítik föl a tárlaton. A fotók egy része megelégszik a dicséretes dokumentálás eszközeivel, a puszta látvány nyújtotta értékekkel. Néhány alkotó azonban hozzáad, kiemel, hangsúlyoz, összpontosít, egyszóval mondanivalót, egy véleményt vagy egy fontos érzést is sugall, megérintve a látottaktól, a millecentenárium, a megtörtént múlt fizikai értelemben vett jelentőségétől, jelentésétől. Ézek lettek a művészileg leginkább értékes, megkapó munkák, mint amilyenek Kotnyek István nagykanizsai fotó- és festőművész, amatőr filmkészítő alkotásai, Fények, árnyak, formák játszadoznak gazdag érzelemvilágú feketefehér fotósorozatán, amely II. díjat kapott a pályázaton (I. díjat a zsűri nem osztott ki) megosztva Gyugyi Péter ireg- szemcsei fotóssal, aki szintúgy fekete-fehér munkákkal pályázott. Harmadik díjas a' pécsi Gáli Szabolcs lett, aki a barcsi Kremzír kastély ódon falai közé vette be magát, hogy ott a míves kovácsoltvas korlátok és a csigalépcső formáit megörökítse, és képet adjon az épület állagromlásáról. Különdíjra a marcali Tari Marianna alkotásait tartotta érdemesnek a zsűri. Az építészeti emlékeket bemutató tárlatot július 15-ig tekinthetik meg az érdeklődők a megyei művelődési központ kiállítótermében. B. T. A bogiári cserkészek ellopott sátra Hétfő este hat_ óra tájékán történt, mikor Szöllősi Ferenc esperes, a bogiári templom plébánosa misézni ment, hogy a plébánia udvaráról elloptak két sátrat. A cserkészek rakták ki száradni őket. Amíg Tabon jártak néhány kiegészítőt venni hozzá, még megvolt mind a kilenc. A szomszédasszony látott hat óra körül szaladgáló gyerkőcöket arra. Mások pedig egy sárga csomagtartós Wartburgot felfelé a Kápolna utcában. Ahogy átfésülték a domboldalt, megtalálták a csomagból elszórt fémrudakat, de a két szállásnak való nem került elő... A kilenc sátorra hatvan gyermeknek van szüksége. A bogiári 622-es Gaal Gaston Cserkészcsapat július első hetében Szulokra megy táborozni. Velük tartanak kárpátaljai társaik is, mert az esperes minden nyári táborba igyekszik meghívni a határon túli magyar fiatalokat. Szöllősi Ferenc különös gondossággal készül a táborozásra: a közegészségügyi szakemberekkel bejárta a táborhelyet másfél kilométerre a termálfürdőtől, hogy mindenben megfelelhessenek a szigorú előírásoknak. Természetesen a gyerekek érdekében. A fürdővel megegyezett, hogy kedvezményes jegyet kaphatnak a nyitvatartási időn túli fürdőzésre. Szállításra készen állnak az összecsukható faasztalok a plébánia emeletén. No, és a sátrak. Évekkel ezelőtt Für Lajos honvédelmi miniszter és dr. Gaál Antal országgyűlési képviselő közbenjárásával kapott kölcsön katonai sátrakat. Míg néhány éve megvette a csapatnak a felszerelést. Ma egy ilyen nyolcszemélyes fésűs paraszt- házforma sátor hetven-nyolcvanezer forintba kerül. Nem tudja még egyszer megfizetni. A rendőrök is mondták a két ellopottra, hogy azok alatt nem lehet árulni, kifejezetten táborozásra valók. Előkerülnek a képek a nyári cserkésztáborokról. Hogy a szépen kifeszített sátrakat megmutathassa. Úgy nézi meg újra mint féltett kincseket. A hetvenöt esztendős esperes életének hatvannégy eve meghatározó része a cserkészmozgalom. Teleki Páltól, a tragikus halált halt miniszterelnöktől tanulta, hogy mindig „több telik tőle”. S mióta teheti azon van, hogy mindig többet adhasson a gyerekeknek. Gazdag élete az ékes bizonyítéka, hogy a testi és lelki edzettség, amit a cserkészcsapatban kapott, képessé tette a helytállásra minden nehéz helyzetben. Ezért sem hiszi el soha, hogy a főcserkész miniszterelnök öngyilkos lett volna. Ma már olvasni emlékezéseket, amelyek szintén kétség bevonják ezt. Hogy csodálkozott annak idején Varga Béla mikor műemlék lett szeretett bogiári temploma. Nem a kora miatt, hanem egységes szép terveiért. Feri bácsi, ahogy a gyerekek hívják, két éve még felment a tetejére festeni. A Műemlékvédelmi Felügyelőség tizenegy éve oklevelével ismerte el, hogy két dolgos kezével újította fel megye szerte a műemlék templomokat. Ha kellet zsindelyt rakott vagy megkopott szobrokat festett. A fotók mellől előkerül két kitüntetés: Iharosberény és Boglár adta a településért végzett munkájáért. Tizedik gyermekként született, természetes volt a pék, vagy hentes munka. Tervezett házakat is. Ha valahol elakadt a technikus, mondták hívja a plébánost. Hét évtizeddel a háta mögött, együtt táborozik a gyerekekkel. Ha éjjel fáznak az őrségben, kimegy helyettük. Állami nyugdíjat kap, az egyházi fizetést a cserkészcsapatra költi, és mindenét amije van. Trikókat csináltatott a gyerekeknek emblémával, hogy kényelmes legyen a viselet a táborban. Az önkormányzattól kaptak most nyolcvanezer forintot. Szépen gondosan eltervezték a táborozást. Csak az a két sátor hiányzik. Gáldonyi Magdolna
