Somogyi Hírlap, 1996. június (7. évfolyam, 127-151. szám)
1996-06-20 / 143. szám
8 SOMOGYI HÍRLAP — NYUGDÍJASOK 1996. június 20., csütörtök Felmérés a rászorulókról A jutalomkirándulás résztvevői a veszprémi várban Vakációzó földváriak Marcaliak a Parlamentben Dr. Suchman Tamás privatizációs miniszter, Marcali országgyűlési képviselőjének meghívására a Parlamentbe látogatott a város nyugdíjas egyesületének kulturcsoportja. A patinás épület megtekintése után a miniszter a Parlamentben ebéden látta vendégül a marcali nyugdíjasokat. Társelnök lett Kovács Lajos A Somogyért Egyesület társelnökévé választották meg - dr. Suchman Tamás és Varga József mellett - Kovács Lajost, a Nyugdíjasok Szervezetei Somogy Megyei Szövetségének elnökét. Az egyesület ezzel a választással a megye nyugdíjasainak megbecsülését is kifejezte. Támogatták a klub kirándulását A városi képviselő-testület harmincezer forint támogatást hagyott jóvá a tabi nyugdíjasklub részére. Az idősek Zalaegerszeg környéki kirándulásukhoz kérték a támogatást; ezt a testület a szociális keret terhére szavazta meg. A kiruccanáson több mint ötven idős ember vett részt. Idősek klubja Kercseligeten Harmincöt tagja van a ker- cseligeti idősek klubjának. Az intézmény az 1,5 millió forintos állami támogatásból nem tudja fenntartani magát, ezt az önkormányzatnak még jócskán ki kell egészíteni. Az időseknek sokféle programot szerveznek: a kulturális programokon kívül ingyenes vérnyomásmérés, különféle akciók várják a klub tagjait. Most zalakarosi kirándulásra készülnek, amit minden évben megszervez a klub. Idős házaspárt ünnepelt Zamárdi A zamárdi Önkormányzat ajándékkosarat adományozott Joó Kálmán és felesége, Friesz Ilona részére házasságkötésük ötvenedik évfordulója alkalmából. A helyi római katolikus templomban az idős házaspár újból örök hűséget fogadott egymásnak. Ezt követően a Kocsi-csárdában a közel száz vendég — köztük 3 gyermekük, és 7 unokájuk — részvételével tartották meg újbóli lakodalmukat. Alapítványt hozott létre tavaly a Nyugdíjasok Kaposvári Egyesülete, hogy rászoruló tagja gondjain enyhíteni tudjon. A jogos igények megismerésére felmérést készítettek több mint 1300 nyugdíjas életkörülményeiről. Tapasztalatairól Pécsi Mártát, az alapítvány kuratóriumának elnökét kérdeztük. — Hányán vettek részt a munkában? — Amikor a felmérést terveztük, úgy gondoltuk, hogy a tizennégy kaposvári választó- körzetben egy-egy tagunk kényelmesen végigjárja az ott élő nyugdíjasokat. Amikor az igazi felmérés elkezdődött, be kellett látnunk, ez így lehetetlen. Eleinte elég bizalmatlanul fogadtak bennünket, sokan többszöri próbálkozás után sem nyitottak ajtót. Végül is negyvenhármán vettek részt a kérdőíves felmérésben, ez a munka közel fél évet vett igénybe. — Mennyi most a kitöltött kérdőívek száma? — Legalább egyszer 1336 nyugdíjas ajtaján kopogtattunk, közülük 698-an névvel vállalták az adatszolgáltatást, 256-an ragaszkodtak a névtelenséghez, de válaszoltak a kérdéseinkre, így jelenleg 954 tagtársunk helyzetéről van pontos képünk. — Mit tükröznek a kérdőívek? — Előre kell bocsátanom, hogy az egyesületbe nem a legszegényebb nyugdíjasok kérik a felvételüket. Sokukat a két bolt kedvezményes árai és az önköltséges kirándulási lehetőségek vonzották közénk. A megkérdezettek 3 százaléka él havi tízezer forintnál kevesebből. 10 és 12 ezer közötti ösz- szeggel 6, 12-14 ezer közötti vei 14, 14-16 ezer közötti összeggel 24 százalék gazdálkodik. 25 ezer forint feletti összeget mindössze 7 százalékuk kap havonta. Január 1-jén a kikérNépviseletbe öltözött magyar nyugdíjasok és fiatalok hozták be a Budapest Sportcsarnok színpadára szombaton az Európai Idősek I. Baráti Találkozóján résztvevő mintegy húsz nemzet zászlóját. Göncz Árpád, a találkozó fővédnöke elfoglaltsága miatt levélben kívánt jó szórakozást és munkát. A rendezvénysorozat keretébe illeszkedett az Európai Idősek Művészeti Fesztiválja, amelyen kórusok, tánccsoportok, népművészeti együttesek zenekarok és szólisták léptek dezettek átlagnyugdíja 17 ezer 45 forint volt. Az adatlapokból kiderül, hogy a rezsiköltség, a gyógyszerek és egyebek kifizetése után egy személynek átlagosan napi 160 forintja marad megélhetésre, ez katasztrofálisan kevés. — Hogyan tudnak segíteni a valóban rászorulókon? — 1995-ben 72 esetben méltányossági nyugdíjemelést tudtunk elintézni, egyszeri segélyt 55 tagunk kapott. Az idősek világnapján 62 ezer forintot, a karácsonyi hangversenyen 52 ezer forintot osztottunk ki vásárlási utalvány formájában az alapítvány jövedelméből. Idén 24 méltányossági nyugdíjemelési kérelmet adtunk be, és 20 tagunk számára kértünk egyszeri segélyt. Közgyógyellátási és lakásfenntartási támogatást közel ötven esetben sikerült kijárnunk. — Mekkora összeg van most az alapítvány számláján? — Az alapítvány 1995. december 31-én 370 ezer forinttal zárt, ennek egy része kincstár- jegyben, egy része vállalkozásban kamatozik, az idősek világnapján várhatóan 95 ezer forintot tudunk kiosztani. A gyűjfel. Konferenciákat is rendeztek, számos téma között szó volt a nyugdíjról, az idősek életéről és a generációk közötti kapcsolatokról. Millecentenáriumi megemlékezést tartottak vasárnap a Hősök terén és a Budai Várban, délután és este Budapesthez közeli településeken nyugdíjas klubokat látogattak meg. Ugyancsak vasárnap nemzetközi népművészeti, népi ipar- művészeti, képzőművészeti kiállítást és vásárt rendeztek a XII. kerületi Művelődési Köztést több-kevesebb sikerrel most is folytatjuk. Áprilisban száz levelet küldtünk szét segítséget kérve. Hat magánszemélytől — ügyvédektől, patikusoktól és egy orvostól — 14 ezer forintot kaptunk, vállalatok, pénzintézetek, biztosítók vagy elutasító levelet küldtek, vagy válasz nélkül hagyták kérésünket. De nem hagyom magam könnyen lerázni, mert tudom, hogy azok nevében szólok, akiknek a napi betevő falat előteremtése is gondot jelent. — Elmondana egy különleges esetet? — Segélyt kért egy mini- málnyugdíjat kapó tagunk. A felmérés során meglepetten láttuk, hogy háromszintes, kétga- rázsos, kertes házban él, minden bizonnyal jómódú családjával. A kérését el kellett utasítanunk. * * * A Nyugdíjasok Kaposvári Egyesülete kedden jutalomkirándulásra vitte a felmérésben részt vevőket. A Balaton-felvi- dékre látogattak, megismerték Veszprém nevezetességeit, a várnegyedet. A jó hangulathoz hozzájárult a badacsonyi borkóstoló is. K. Cs. pontban, ekkor a gyermek - és az ifjúsági képzőművészeti pályázat legjobb alkotásait is megszemlélhették az érdeklődők. Hétfőn konferenciák sora következett, koncertekkel és gálaműsorokkal, a keddi nap fénypontja délben az aranylakodalmi szertartás volt a Budapesti Bazilikában, ahol több mint harminc pár esküdött ismét örök hűséget egymásnak. Az első ilyen jellegű találkozóra mintegy ötezer ember érkezett, sok külföldi ország nyugdíjas szervezete küldte el képviselőit. A diákokhoz hasonlóan a balatonföldvári nyugdíjas egyesület tagjai is nyári szünetet tartanak. Összejöveteleiket ők is szeptembertől júniusig tervezik, a balatoni idegenforgalmi szezonban az amúgy időmilliomos nyugdíjasok sem érnek rá. Sokan az üdültetésből egészítik ki a jövedelmüket, leköti őket a vendégvárás, fogadás. Ilyenkor érkeznek meg többségükhöz a vakációzó unokák is, az ő kényeztetésük minden programnál fontosabb. A három éve alakult egyesületnek 224 tagja van az állandó lakók közül, Ili Mártonná hat társával közösen irányítja a szervezetet. Hagyománnyá vált, hogy az első őszi összejövetelükön a polgármester beszámol a település életéről, viszonzásként kíváncsi az idősek véleményére. A.havi találkozókon praktikus témákból szerveznek előadásokat, rendszeres vendégük a családorvos, aki a betegségek megelőzéséről ad tájékoztatást. Meghívták Balatonföld- vár három felekezetének — katolikus, evangélikus, református — képviselőit is, mert ez a korosztály aktív részese a hitéletnek, s érdeklődnek egymás vallása iránt. Máskor jogászt kértek fel tanácsadásra, aki hagyatéki és végrendeleti ügyekben segített eligazodni. Szívesen részt vesznek a település valamennyi rendezvényén, a földvári nyugdíjasokra számítani lehet a közösségi programokon. Ahogy a diákok a tanévet, ők is kirándulással fejezték be az egyesületi évet. I. É. Készültem arra az időre, mikor semmire nem telik Takarékosan Sárdon — Borúlátó vagyok. Korábban arra gondoltam, hogy nyugdíjasként nyugodtan élek. Tévedtem. Ötvenkilenc éves fejjel mindennap kapálhatok — mondta Szabó Lászlóné. A somogysárdi asszony az egyik kaposvári gyárban dolgozott, négy éve nyugdíjas. Férje meghalt, lányai férjhez mentek; egyedül él. A krumplit kapálta, mikor találkoztunk. — A betevőért dolgozom, mivel már a falun is egyre drágább az élet — mondta. — Takarékoskodni kell a vízzel, a gázzal, a villannyal. Régen nem figyeltünk erre, sokkal olcsóbb volt a megélhetés. A krumplit megmosom és ezt a vizet adom a disznónak. Köbmétere vagy száz forintba kerül, nem lehet csak úgy kiönteni. A nyugdíj kevés. Ruhát is már régen vettem; amíg dolgoztam, igyekeztem mindent beszerezni. Készültem arra az időre, amikor majd nem telik semmire. Sajnos bejött a jóslatom; kevés a pénz, ezért járok napszámba is. Manapság már annak is örülök, ha akad egy-két napos elfoglaltság. A falubeliekkel gyakran elmegyünk az egyik környékbeli gazdához kapálni. A munka felfrissíti az embert, tette hozzá. Ha így van, sokáig fiatalos marad. — Soha nem szégyelltem Szabó Lászlóné késő estig dolgozik FOTÓ: KIRÁLY J. BÉLA dolgozni. Remélem, még jó ideig lesz hozzá erőm. Kint a földön hét ágra süt a nap, a szegény ember meg serénykedik. Fél hatkor kezdtem kapálni, és délig meg sem állok. Délután jut egy szussza- násnyi idő pihenésre, este pedig várnak a ház körüli munkák. Egy szóval igaz a mondás: a nyugdíjasoknak kevés az ideje. Talán ez így van jól. Ha időmilliomos volnék, lehet, hogy nem tudnék mihez kezdeni. így legalább megvan a mindennapi szórakozásom. (Harsányi) Európai Idősek I. Baráti Találkozója volt Budapesten A földrész egysége jegyében A Liget otthon lakói jól érezték magukat Újvárfalván FOTÓ: KIRÁLY J. BÉLA TJjvárfalván jártak vendégségben a Liget otthon lakói Énekszóval a bográcsnál A kaposvári Liget otthon lakóit látta vendégül az újvárfalvi Széchenyi Zsigmond vadásztársaság. Áz egynapos kirándulásra az idén második alkalommal került sor. A jó hangulatú találkozón Büttl Géza, a vadásztársaság elnök-helyettese beszélt tevékenységükről. A társaság 14 ezer hektáron gazdálkodik, 77 tagja van. Évente kétmillió forintot költenek vad- * etetésre, az erdei-mezőgazdasági vadkárokra pedig tízmilliót. Külföldiek is szép számmal felkeresik ezt a területet; szeptemberre több svájci, osztrák és német vendég jelezte már jöttét. A rövid bemutatkozás után a nyugdíjasok beszélgetéssel, erdei sétával töltötték az időt. — Nagyon szívesen élnék itt: csodálatos ez a vidék — mondta Peregi József né, az otthon lakója. — Az embernek jól esik a néhány órás kikapcsolódás. Mindig szerettem a természetet, ezért már nagyon vártam a mostani kirándulást. Az otthon munkatársa, Balázs Jánosné elmondta: a vadásztársasággal már tavaly felvették a kapcsolatot, és szeretnének máskor is eljöhetnének. A nyugdíjasoknak fontos, hogy néha kizökkenjenek a hétköznapokból. Ugyanezt mondta Kertész Pálné is. — Egy ilyen kirándulás arra is alkalmas, hogy mindenki elfeledje a búját-baját. Még az is kacarászott, aki ritkán mosolyog. Az ember teljesen megváltozik, ha megérinti a természet. A vidéki levegő csodát művel: az ember pár évvel fiata- labbnak érzi magát. Egyesek kisebb csoportba verődve sétáltak, mások a pogácsától és a frissítő italoktól rogyadozó asztalok körül beszélgettek. A bogrács alá időben begyújtottak, hiszen a vadpörkölt elkészítéséhez idő kell. A szakácskodást Bleier József, a társaság hivatásos vadásza vállalta. — Igen jó volt ez a kirándulás — mondta a 63 éves Kovács Jenő. — Örülnénk, ha máskor is eljöhetnénk ide. H. M.
