Somogyi Hírlap, 1996. június (7. évfolyam, 127-151. szám)

1996-06-13 / 137. szám

8 SOMOGYI HÍRLAP NYUGDÍJASOK 1996. június 13., csütörtök Kaproncai festmény a nagyatádiaknak A horvátországi Kaproncára lá­togatott a nagyatádi, konzerv­gyár nyugdíjasklubjának ötven tagja. Városnézéssel kezdték, s délután Hrebinében tekintették meg a naiv festők kiállítását. Ide elkísérte őket Kopricsár- necz József festőművész, a ka­proncai klub kulturális elnöke. Egy festményt adományozott az atádiaknak, akik a tárlatláto­gatás után Sódericán pihentek néhány órát. Este a vendéglátók tamburazenekara magyamó- tákkal búcsúztatta őket. óvodában főznek a nyugdíjasoknak is Hárman kapnak rendszeres szociális segélyt Nagykorpád 126 nyugdíjasa közül. A telepü­lés lakóinak 18 százaléka tarto­zik a hatvan feletti korosztály­hoz, többségükkel törődik a családja, így nem kellett meg­szervezni a faluban a házi szo­ciális gondozást. A szociális ét­keztetést tizenketten veszik igénybe, kilencen éthordóban viszik haza az ebédet az óvodá­ból, három nehezen mozgó idősnek azonban házhoz szállít­ják a friss ételt. Andocsra látogatott a pamutfonó-klub A tavaly kezdeményezett kap­csolat folytatásaként május vé­gén Andocsra látogattak a Mas- terfil pamutfonó nyugdíjasklub­jának tagjai. Az összejövetelen megjelent a település polgár- mestere és jegyzője is. A jó hangulatú találkozón baráti kapcsolatok alakultak ki a két klub tagjai között, elhatározták legközelebb a kaposváriak lát­ják vendégül andocsi nyugdíjas táfsaikat. Születésnapi köszöntő Klubtársukat, a 82 éves Szávai Imrénét köszöntötték születés­napján a kaposvári nyugdíjas háziasszonyok klubjának veze­tői. Maga készítette szendvi­csekkel és süteményekkél fo­gadta otthonában a vendégeket, akiket családjának tekint az egyedül élő asszony. Nyáron nincsenek klubtalálkozók, de az uborkaszezon ellenére is meg­találják a módját, hogy törődje­nek egymással, enyhítsék a nyomasztó magányt. Videóznak a nyugdíjasok A böhönyei idősek klubjának 21 rendszeres látogatója van. A nyugdíjasok beszélgetéssel, ol­vasással, televíziózással, vala­mint videofilm nézéssel töltik el szabadidejüket. Az érdeklő­dők számos napi- és hetilap kö­zül válogathatnak. Választmányi ülést tartott a nyugdíjasok megyei szövetsége Levél a miniszterelnökhöz Választmányi ülést tartott június 6-án a Nyugdíjasok Szervezetei Somogy Megyei Szövetsége. A megye minden részéből összejött egyesületi és klubvezetők előtt Kovács Lajos elnök számolt be az elmúlt fél év munkájáról. Mint elmondta: fontos tanács­kozás színhelye volt Szekszárd május 24-én. Öt megye — Tolna, Veszprém, Zala, So­mogy és Baranya — szövetsé­geinek vezetői találkoztak itt, és a dél-dunántúli nyugdíjasok nevében levelet írtak Horn Gyula miniszterelnöknek. Az 1996. második félévi félszáza­lékos emeléssel kapcsolatosan ezt írták: „A nyugdíjasoknak mindig az volt a véleménye, hogy nem kívánnak más elbírálás alá esni, mint az aktív dolgozók. Ezért értettünk egyet azzal, hogy a nyugdíjemelés mértéke a tény­leges nettó bérkiáramláshoz igazodjék. Abban bíztunk, hogy a KSH idevonatkozó ada­tai a valóságos országos átlagot tükrözik. 1996 januári 12 százalékos nyugdíjemelés is a KSH által közölt várható 14-15 százalé­kos bérnövekmény adataira épült. Az 1996. április 30-án közzétett 12,6 százalék éves tényszám, éppen ezért meg­döbbenést váltott ki minden nyugdíjasból. Ez a szám mesz­sze nem tartalmazza az aktív keresők országos bérátlagát, hiszen a 10 főig foglalkoztatók­tól egyáltalán nem, a 10-50 fő közötti vállalatoktól pedig csu­pán mintavétellel kerülnek a béradatok számbavételre. Eze­ket a statisztikai módszereket megismerve az a véleményünk, hogy más KSH-adatfelmérés szükséges a valóságos nettó bé­rek megállapítására, vagy a nyugdíjemelések mértékének más, reálisabb viszonyítási alapra kell kerülnie. Tekintettel arra, hogy a nyugdíjemelés első alkalommal épült 1996-ban erre a számításra — ami téve­désnek minősíthető —, azzal a kéréssel fordulunk miniszterel­nök úrhoz, hogy az 1996. évi második nyugdíjemelést 2 szá­zalékban határozzák meg, ja­nuár 1-i hatállyal. A Nyugdíj- biztosítási Önkormányzat 1996. évi jóváhagyott költség- vetésében is 14 százalék szere­pel e címen. Ezzel, az általunk javasolt emeléssel együtt is 1996-ban az aktív keresőkhöz képest 5-6 százalékkal kevesebb lesz a nyugdíjemelkedés, a várható inflációhoz képest pedig ez már 10 százalék fölötti! Tudjuk, hogy sok a gazda­sági kötöttség és nehéz felada­tai vannak a kormánynak, de nem hisszük, hogy ez a társa­dalmi réteg, amely egy életen át becsülettel dolgozott nagyon nehéz körülmények mellett, év­ről évre az átlagnál rosszabb helyzetbe kell hogy kerüljön, hogy ne legyen megoldás jogos követeléseinek orvoslására. Örömmel hallottuk a kor­mány javaslatát, hogy a költ­ségvetésből a 17 ezer forint alatti nyugdíjasok egyszeri tá­mogatást kapjanak. Ez a nyug­díjasok mintegy 50 százaléká­nál, a legrászorultabb rétegnél valamelyest enyhíti az 1996. évi energiaáremelést. Ahhoz azonban, hogy a nyugdíjasok helyzete ne romoljon még job­ban, az 1996 évi második nyugdíjemelés minimum 2 százalékos mértéke szükséges. Kéijük miniszterelnök urat, mérlegelve indokainkat, tegyen meg minden lehetőt a nyugdí­jasok helyzetének enyhítésére.” A levelet megküldték a nép­jóléti- és a pénzügyminiszter­nek is. A kaposvári tanácskozás résztvevői ezután megválasz­tották a hat küldöttet, aki So- mogyot képviselik az országos szövetség októberi vezetőség­választó gyűlésén. A hozzászólásokban súlyos kritikai észrevételek fogalma­zódtak meg. A statisztika ha­zugságaitól a költséges hivata­lokig, a milliós végkielégítések­től a milliárdos banktámogatá­sokig sok minden szóba került. Ezekre az elnökség érdemi vá­laszt nem adhatott. K. Cs. Akinek a munka az élete, nem tudja megszokni a tétlenséget Nehéz kijönni a pénzből Inkább lennék egészséges és reggeltől estig dolgozhatnék. Ha az ember az egész életét munkával tölti, nehezen szokja meg aztán az otthon ülést — mondja a 66 éves Kutasi József. Magyarató­don él, és hat éve nyugdíjas. — Dolgoztam a vendéglátó- iparban, letettem a futővizs- gát, Kaposváron a kazánház­ban tudtam elhelyezkedni. Az­tán megbetegedtem, egyre sú­lyosabb lett az asztmám, nem bírtam már a munkát. Igaz, csak néhány hónap választott el a hivatalos nyugdíjkorhatár­tól amikor nyugdíjba mentem. Nem mondom: egy ideig jól is esett a pihenés, de még most, ennyi év után is szokatlan, hogy reggelente nem kell dol­gozni mennem... Mondta: amennyit tud, segít a ház körüli munkákban, min­dennap egy keveset elvégez a kerti munkából, az udvart rendben tartja, és az állatok gondozását is ő végzi. — Nem tudnék tétlenül ülni. Van száz baromfi, mala­cok, hatvan négyszögöl kert, ez ad elég munkát. Meg aztán valamiből meg is kell élni. A feleségem rokkantnyugdíjas, a kettőnk nyugdíja összesen alig harmincezer forint. Kénytele­nek voltunk gyógyszertámo­gatást kérni, mert nem tud­nánk kifizetni a patikaszámlát. Nem lehet ennyi pénzből ki­jönni negyedmagunkkal. A fiam és az unokám is itt él ve­lünk. A fiam munkanélküli, az unokám még tanul; ők is segí­tenek, amit tudnak. Az uno­kám még csak 14 éves, de már otthonosan mozog a konyhá­ban. Most nyolcadik osztá­lyos, közgazdaságiba jelent­kezett. Szomorú kimondani:- A tétlenséget én nem szok­tam meg fotó: király j. Béla egy életet végigdolgoztunk, de hogy miből fogjuk taníttatni, azt még nem tudom. (Jakab) A hasznot kereskedők vágják zsebre, nem a termelő Epresek hiú reménye Horváth-Vaskó Gézáné az epresben- A fiamnak segítek az eper­szedésben. El kell végezni ezt a munkát, hiába süt hét ágra a nap. Egyszer majd csak végzünk — mondta a kiskor- pádi Horváth-Vaskó Gézáné. A fia tűzoltó volt, most nyugdí­jas. Délelőttönként ketten sze­dik a pirosló, nagy szemű epret. A kerten látszik: sokat dolgoz­tak, rendben tartják. Bár nem igazán örülnek a termésnek: ol­csó az eper. — A fiam rengeteget dolgo­zott, mégis alig marad haszna — mondta Horváth-Vaskó Gé­záné. — Az eper kényes, sok törődést kíván. A jó pénzt mégis a kereskedők teszik el. Nincs jól ez, de a magunkfajta mit tud ezen változtatni... Hiába kelünk már kora hajnalban és görnyedünk egész nap. De kár emiatt bosszankodni, mostaná­ban úgysem változik a helyzet. — Az a baj, hogy 12 évvel ezelőtti áron veszik át a gyü­mölcsöt. Nem éri meg a sok be­fektetés — mondta Horváth- Vaskó Géza. — De mit tehetünk FOTÓ: KIRÁLY J. BÉLA mi? Az ipari eper kilójáért 30 fo­rintot adnak, és még az első osz­tályúért is csak hetvenet. Ezért nem érdemes dolgozni; az apra­ját már le sem szedjük... A középkorú férfi szülei 14 hektárnyi földjén gazdálkodik. A földművelés számára nem­csak munka, hanem hobbi is. Búzát, kukoricát is termeszt, de az eperről sem mondana le szí­vesen. Hosszú évek hagyomá­nyát szakítaná meg ezzel. Mint mondta, alaposan átgondol min­dent, mielőtt véglegesen el­szánja magát a végső lépésre. — Lassan ott tartok, hogy rá­fizetek az epertermesztésre. Ezt nem engedhetem meg, hiszen nyugdíjas vagyok. Az elmúlt néhány év alatt a kertészkedés drága elfoglaltság lett. Eszembe jutott, hogy Pestre viszem a gyümölcsöt, mert az ottani ke­reskedők jobban fizetnek. De ilyen benzinár mellett már az sem éri meg. Hiába, kevés lát­szata van az erőlködésnek. Még leszedem az idei termést, aztán majd eldöntőm, hogy jövőre lesz-e eprünk. (Harsányi) Palacsintát ettek, lufit fújtak, üdítőt kanalaztak Három város találkozója Három város idősei találkozóját szervezték meg nemrégiben Szekszárdon. Az intézmények vezetői — Kokas Lászlóné, a pécsi, Rottenbacher Adám, a szekszárdi és Simonovics Jó- zsefné, a nagyatádi szociális gondozási központ vezetője — kezdeményezték a műsoros nap életre hívását. A házigazda szekszárdiak nyolcvan, a ven­dégek hat-hat fővel képviseltet­ték magukat a rendezvényen. A vidám programokról az egyik résztvevő, Horváth Ferenc, a nagyatádi nyugdíjasklub tagja számolt be levelében a Somo­gyi Hírlapnak. A jó hangulatú ebédet már együtt költötték el a résztvevők, majd kezdetét vette a műsor, melyre Babits-versekkel, hu­moros jelenetekkel és népszerű dalokkal készültek a nyugdíja­sok. Az ezt követő játékos ve­télkedőn hat-hat fős csapatok mérhették össze tudásukat, ügyességüket. A versenyszá­mok között palacsintaevés, lufi­fújás, mokkáskanállal üdítő­evés is szerepelt. A versengés­ben a nagyatádiak végül a má­sodik helyet szerezték meg. A pünkösdi király és királyné megválasztása után estig tartott a vidámság, tánccal, dallal, tombolával fűszerezve. A szer­vezők elmondták: ezzel a ren­dezvénnyel hagyományt sze­retnének teremteni, a következő találkozót Nagyatádon tartják, júliusban. Saját tapasztalatai alapján írta meg könyvét a kardiológus Szívbetegek tízparancsolata A legtöbb beteg kíváncsi be­tegségére, gyors meggyógyu­lása módjára. Felvilágosításuk az orvos, az egészségügy jól felfogott érdeke is, mert ezek­nek az ismereteknek a birtoká­ban együttműködő páciens hamarabb felépül, s ez jócskán lerövidíti a táppénzes vagy a kórházi napiok számát is. A betegek minden kétségét, gondját, félelmét és szenvedé­sét átélte egy kiváló magyar kardiológus-belgyógyász, dr. Jánosi András, aki átesett egy szívinfarktuson, majd egy szívműtéten. Ezek a tapasztala­tok érlelték meg benne a gon­dolatot, hogy megíija a Szívbe­tegek képes ábécé-je című könyvét. Ez ideig ez az egyet­len és első hazai kiadvány, mely röviden és közérthetően, sok képpel szemléltetve össze­foglalja mindazt, amit az egészségesnek a betegség elke­rülése, a betegnek pedig mie­lőbbi gyógyulása érdekében tudnia kell a szívbetegségek kockázati faktorairól, az egyes kórképekről és azok gyógysze­res, illetve műtéti kezeléséről, a műtét utáni életmódról. A könyv szakmai pontosságát és tudományos igényességét a kö­zel 40 éves orvosi tapasztalattal rendelkező dr. Szabó Zoltán szívsebész lektori munkája és előszava is igazolja. A hazatérő beteg esetenként szorongást érezhet a kórházban meglévő biztonság, az orvosi kontroll, segítség hiánya miatt. A kötet megtanítja a sebkeze­lés, a fizikai aktivitás, az étke­zés, az autóvezetés, az emelés, a cipekedés, a hazaérkezés után 1-2 héttel megengedett szexuá­lis élet, az alkoholfogyasztás, a dohányzás sőt még a zuhanyo­zás ajánlatos módjára is. Felké­szít a munkába való visszaté­résre. Ismerteti a mesterséges szívbillentyűvel élők „tízpa­rancsolatát”. Gyógyszertáblá­zata felsorolja azokat a tünete­ket is, amelyek előfordulása esetén a kezelőorvos értesítését javasolja a szerző. Dr. Ruzsicska Mária Kaposváriak Ópusztaszereit A Nyugdíjasok Kaposvári Egyesületének tagjai május 4-én és 17-én autóbusszal Ópusztaszerre látogattak. Megcsodálták a Feszty-körképet, a romkertet, a történelmi emlékparkot, hazafelé Kecskemét nevezetességeivel ismerkedtek. A sikeres kirándulás hírére többen jelezték részvételi szándékukat, ezért szeptember 17-re újabb túrát szerveznek amelyre még lehet jelentkezni a Szent Imre utcai irodában.

Next

/
Thumbnails
Contents