Somogyi Hírlap, 1996. június (7. évfolyam, 127-151. szám)
1996-06-13 / 137. szám
8 SOMOGYI HÍRLAP NYUGDÍJASOK 1996. június 13., csütörtök Kaproncai festmény a nagyatádiaknak A horvátországi Kaproncára látogatott a nagyatádi, konzervgyár nyugdíjasklubjának ötven tagja. Városnézéssel kezdték, s délután Hrebinében tekintették meg a naiv festők kiállítását. Ide elkísérte őket Kopricsár- necz József festőművész, a kaproncai klub kulturális elnöke. Egy festményt adományozott az atádiaknak, akik a tárlatlátogatás után Sódericán pihentek néhány órát. Este a vendéglátók tamburazenekara magyamó- tákkal búcsúztatta őket. óvodában főznek a nyugdíjasoknak is Hárman kapnak rendszeres szociális segélyt Nagykorpád 126 nyugdíjasa közül. A település lakóinak 18 százaléka tartozik a hatvan feletti korosztályhoz, többségükkel törődik a családja, így nem kellett megszervezni a faluban a házi szociális gondozást. A szociális étkeztetést tizenketten veszik igénybe, kilencen éthordóban viszik haza az ebédet az óvodából, három nehezen mozgó idősnek azonban házhoz szállítják a friss ételt. Andocsra látogatott a pamutfonó-klub A tavaly kezdeményezett kapcsolat folytatásaként május végén Andocsra látogattak a Mas- terfil pamutfonó nyugdíjasklubjának tagjai. Az összejövetelen megjelent a település polgár- mestere és jegyzője is. A jó hangulatú találkozón baráti kapcsolatok alakultak ki a két klub tagjai között, elhatározták legközelebb a kaposváriak látják vendégül andocsi nyugdíjas táfsaikat. Születésnapi köszöntő Klubtársukat, a 82 éves Szávai Imrénét köszöntötték születésnapján a kaposvári nyugdíjas háziasszonyok klubjának vezetői. Maga készítette szendvicsekkel és süteményekkél fogadta otthonában a vendégeket, akiket családjának tekint az egyedül élő asszony. Nyáron nincsenek klubtalálkozók, de az uborkaszezon ellenére is megtalálják a módját, hogy törődjenek egymással, enyhítsék a nyomasztó magányt. Videóznak a nyugdíjasok A böhönyei idősek klubjának 21 rendszeres látogatója van. A nyugdíjasok beszélgetéssel, olvasással, televíziózással, valamint videofilm nézéssel töltik el szabadidejüket. Az érdeklődők számos napi- és hetilap közül válogathatnak. Választmányi ülést tartott a nyugdíjasok megyei szövetsége Levél a miniszterelnökhöz Választmányi ülést tartott június 6-án a Nyugdíjasok Szervezetei Somogy Megyei Szövetsége. A megye minden részéből összejött egyesületi és klubvezetők előtt Kovács Lajos elnök számolt be az elmúlt fél év munkájáról. Mint elmondta: fontos tanácskozás színhelye volt Szekszárd május 24-én. Öt megye — Tolna, Veszprém, Zala, Somogy és Baranya — szövetségeinek vezetői találkoztak itt, és a dél-dunántúli nyugdíjasok nevében levelet írtak Horn Gyula miniszterelnöknek. Az 1996. második félévi félszázalékos emeléssel kapcsolatosan ezt írták: „A nyugdíjasoknak mindig az volt a véleménye, hogy nem kívánnak más elbírálás alá esni, mint az aktív dolgozók. Ezért értettünk egyet azzal, hogy a nyugdíjemelés mértéke a tényleges nettó bérkiáramláshoz igazodjék. Abban bíztunk, hogy a KSH idevonatkozó adatai a valóságos országos átlagot tükrözik. 1996 januári 12 százalékos nyugdíjemelés is a KSH által közölt várható 14-15 százalékos bérnövekmény adataira épült. Az 1996. április 30-án közzétett 12,6 százalék éves tényszám, éppen ezért megdöbbenést váltott ki minden nyugdíjasból. Ez a szám meszsze nem tartalmazza az aktív keresők országos bérátlagát, hiszen a 10 főig foglalkoztatóktól egyáltalán nem, a 10-50 fő közötti vállalatoktól pedig csupán mintavétellel kerülnek a béradatok számbavételre. Ezeket a statisztikai módszereket megismerve az a véleményünk, hogy más KSH-adatfelmérés szükséges a valóságos nettó bérek megállapítására, vagy a nyugdíjemelések mértékének más, reálisabb viszonyítási alapra kell kerülnie. Tekintettel arra, hogy a nyugdíjemelés első alkalommal épült 1996-ban erre a számításra — ami tévedésnek minősíthető —, azzal a kéréssel fordulunk miniszterelnök úrhoz, hogy az 1996. évi második nyugdíjemelést 2 százalékban határozzák meg, január 1-i hatállyal. A Nyugdíj- biztosítási Önkormányzat 1996. évi jóváhagyott költség- vetésében is 14 százalék szerepel e címen. Ezzel, az általunk javasolt emeléssel együtt is 1996-ban az aktív keresőkhöz képest 5-6 százalékkal kevesebb lesz a nyugdíjemelkedés, a várható inflációhoz képest pedig ez már 10 százalék fölötti! Tudjuk, hogy sok a gazdasági kötöttség és nehéz feladatai vannak a kormánynak, de nem hisszük, hogy ez a társadalmi réteg, amely egy életen át becsülettel dolgozott nagyon nehéz körülmények mellett, évről évre az átlagnál rosszabb helyzetbe kell hogy kerüljön, hogy ne legyen megoldás jogos követeléseinek orvoslására. Örömmel hallottuk a kormány javaslatát, hogy a költségvetésből a 17 ezer forint alatti nyugdíjasok egyszeri támogatást kapjanak. Ez a nyugdíjasok mintegy 50 százalékánál, a legrászorultabb rétegnél valamelyest enyhíti az 1996. évi energiaáremelést. Ahhoz azonban, hogy a nyugdíjasok helyzete ne romoljon még jobban, az 1996 évi második nyugdíjemelés minimum 2 százalékos mértéke szükséges. Kéijük miniszterelnök urat, mérlegelve indokainkat, tegyen meg minden lehetőt a nyugdíjasok helyzetének enyhítésére.” A levelet megküldték a népjóléti- és a pénzügyminiszternek is. A kaposvári tanácskozás résztvevői ezután megválasztották a hat küldöttet, aki So- mogyot képviselik az országos szövetség októberi vezetőségválasztó gyűlésén. A hozzászólásokban súlyos kritikai észrevételek fogalmazódtak meg. A statisztika hazugságaitól a költséges hivatalokig, a milliós végkielégítésektől a milliárdos banktámogatásokig sok minden szóba került. Ezekre az elnökség érdemi választ nem adhatott. K. Cs. Akinek a munka az élete, nem tudja megszokni a tétlenséget Nehéz kijönni a pénzből Inkább lennék egészséges és reggeltől estig dolgozhatnék. Ha az ember az egész életét munkával tölti, nehezen szokja meg aztán az otthon ülést — mondja a 66 éves Kutasi József. Magyaratódon él, és hat éve nyugdíjas. — Dolgoztam a vendéglátó- iparban, letettem a futővizs- gát, Kaposváron a kazánházban tudtam elhelyezkedni. Aztán megbetegedtem, egyre súlyosabb lett az asztmám, nem bírtam már a munkát. Igaz, csak néhány hónap választott el a hivatalos nyugdíjkorhatártól amikor nyugdíjba mentem. Nem mondom: egy ideig jól is esett a pihenés, de még most, ennyi év után is szokatlan, hogy reggelente nem kell dolgozni mennem... Mondta: amennyit tud, segít a ház körüli munkákban, mindennap egy keveset elvégez a kerti munkából, az udvart rendben tartja, és az állatok gondozását is ő végzi. — Nem tudnék tétlenül ülni. Van száz baromfi, malacok, hatvan négyszögöl kert, ez ad elég munkát. Meg aztán valamiből meg is kell élni. A feleségem rokkantnyugdíjas, a kettőnk nyugdíja összesen alig harmincezer forint. Kénytelenek voltunk gyógyszertámogatást kérni, mert nem tudnánk kifizetni a patikaszámlát. Nem lehet ennyi pénzből kijönni negyedmagunkkal. A fiam és az unokám is itt él velünk. A fiam munkanélküli, az unokám még tanul; ők is segítenek, amit tudnak. Az unokám még csak 14 éves, de már otthonosan mozog a konyhában. Most nyolcadik osztályos, közgazdaságiba jelentkezett. Szomorú kimondani:- A tétlenséget én nem szoktam meg fotó: király j. Béla egy életet végigdolgoztunk, de hogy miből fogjuk taníttatni, azt még nem tudom. (Jakab) A hasznot kereskedők vágják zsebre, nem a termelő Epresek hiú reménye Horváth-Vaskó Gézáné az epresben- A fiamnak segítek az eperszedésben. El kell végezni ezt a munkát, hiába süt hét ágra a nap. Egyszer majd csak végzünk — mondta a kiskor- pádi Horváth-Vaskó Gézáné. A fia tűzoltó volt, most nyugdíjas. Délelőttönként ketten szedik a pirosló, nagy szemű epret. A kerten látszik: sokat dolgoztak, rendben tartják. Bár nem igazán örülnek a termésnek: olcsó az eper. — A fiam rengeteget dolgozott, mégis alig marad haszna — mondta Horváth-Vaskó Gézáné. — Az eper kényes, sok törődést kíván. A jó pénzt mégis a kereskedők teszik el. Nincs jól ez, de a magunkfajta mit tud ezen változtatni... Hiába kelünk már kora hajnalban és görnyedünk egész nap. De kár emiatt bosszankodni, mostanában úgysem változik a helyzet. — Az a baj, hogy 12 évvel ezelőtti áron veszik át a gyümölcsöt. Nem éri meg a sok befektetés — mondta Horváth- Vaskó Géza. — De mit tehetünk FOTÓ: KIRÁLY J. BÉLA mi? Az ipari eper kilójáért 30 forintot adnak, és még az első osztályúért is csak hetvenet. Ezért nem érdemes dolgozni; az apraját már le sem szedjük... A középkorú férfi szülei 14 hektárnyi földjén gazdálkodik. A földművelés számára nemcsak munka, hanem hobbi is. Búzát, kukoricát is termeszt, de az eperről sem mondana le szívesen. Hosszú évek hagyományát szakítaná meg ezzel. Mint mondta, alaposan átgondol mindent, mielőtt véglegesen elszánja magát a végső lépésre. — Lassan ott tartok, hogy ráfizetek az epertermesztésre. Ezt nem engedhetem meg, hiszen nyugdíjas vagyok. Az elmúlt néhány év alatt a kertészkedés drága elfoglaltság lett. Eszembe jutott, hogy Pestre viszem a gyümölcsöt, mert az ottani kereskedők jobban fizetnek. De ilyen benzinár mellett már az sem éri meg. Hiába, kevés látszata van az erőlködésnek. Még leszedem az idei termést, aztán majd eldöntőm, hogy jövőre lesz-e eprünk. (Harsányi) Palacsintát ettek, lufit fújtak, üdítőt kanalaztak Három város találkozója Három város idősei találkozóját szervezték meg nemrégiben Szekszárdon. Az intézmények vezetői — Kokas Lászlóné, a pécsi, Rottenbacher Adám, a szekszárdi és Simonovics Jó- zsefné, a nagyatádi szociális gondozási központ vezetője — kezdeményezték a műsoros nap életre hívását. A házigazda szekszárdiak nyolcvan, a vendégek hat-hat fővel képviseltették magukat a rendezvényen. A vidám programokról az egyik résztvevő, Horváth Ferenc, a nagyatádi nyugdíjasklub tagja számolt be levelében a Somogyi Hírlapnak. A jó hangulatú ebédet már együtt költötték el a résztvevők, majd kezdetét vette a műsor, melyre Babits-versekkel, humoros jelenetekkel és népszerű dalokkal készültek a nyugdíjasok. Az ezt követő játékos vetélkedőn hat-hat fős csapatok mérhették össze tudásukat, ügyességüket. A versenyszámok között palacsintaevés, lufifújás, mokkáskanállal üdítőevés is szerepelt. A versengésben a nagyatádiak végül a második helyet szerezték meg. A pünkösdi király és királyné megválasztása után estig tartott a vidámság, tánccal, dallal, tombolával fűszerezve. A szervezők elmondták: ezzel a rendezvénnyel hagyományt szeretnének teremteni, a következő találkozót Nagyatádon tartják, júliusban. Saját tapasztalatai alapján írta meg könyvét a kardiológus Szívbetegek tízparancsolata A legtöbb beteg kíváncsi betegségére, gyors meggyógyulása módjára. Felvilágosításuk az orvos, az egészségügy jól felfogott érdeke is, mert ezeknek az ismereteknek a birtokában együttműködő páciens hamarabb felépül, s ez jócskán lerövidíti a táppénzes vagy a kórházi napiok számát is. A betegek minden kétségét, gondját, félelmét és szenvedését átélte egy kiváló magyar kardiológus-belgyógyász, dr. Jánosi András, aki átesett egy szívinfarktuson, majd egy szívműtéten. Ezek a tapasztalatok érlelték meg benne a gondolatot, hogy megíija a Szívbetegek képes ábécé-je című könyvét. Ez ideig ez az egyetlen és első hazai kiadvány, mely röviden és közérthetően, sok képpel szemléltetve összefoglalja mindazt, amit az egészségesnek a betegség elkerülése, a betegnek pedig mielőbbi gyógyulása érdekében tudnia kell a szívbetegségek kockázati faktorairól, az egyes kórképekről és azok gyógyszeres, illetve műtéti kezeléséről, a műtét utáni életmódról. A könyv szakmai pontosságát és tudományos igényességét a közel 40 éves orvosi tapasztalattal rendelkező dr. Szabó Zoltán szívsebész lektori munkája és előszava is igazolja. A hazatérő beteg esetenként szorongást érezhet a kórházban meglévő biztonság, az orvosi kontroll, segítség hiánya miatt. A kötet megtanítja a sebkezelés, a fizikai aktivitás, az étkezés, az autóvezetés, az emelés, a cipekedés, a hazaérkezés után 1-2 héttel megengedett szexuális élet, az alkoholfogyasztás, a dohányzás sőt még a zuhanyozás ajánlatos módjára is. Felkészít a munkába való visszatérésre. Ismerteti a mesterséges szívbillentyűvel élők „tízparancsolatát”. Gyógyszertáblázata felsorolja azokat a tüneteket is, amelyek előfordulása esetén a kezelőorvos értesítését javasolja a szerző. Dr. Ruzsicska Mária Kaposváriak Ópusztaszereit A Nyugdíjasok Kaposvári Egyesületének tagjai május 4-én és 17-én autóbusszal Ópusztaszerre látogattak. Megcsodálták a Feszty-körképet, a romkertet, a történelmi emlékparkot, hazafelé Kecskemét nevezetességeivel ismerkedtek. A sikeres kirándulás hírére többen jelezték részvételi szándékukat, ezért szeptember 17-re újabb túrát szerveznek amelyre még lehet jelentkezni a Szent Imre utcai irodában.
