Somogyi Hírlap, 1996. május (7. évfolyam, 102-126. szám)

1996-05-30 / 125. szám

10 SOMOGYI HÍRLAP NYUGDÍJASOK 1996. május 30., csütörtök Félfogadás hétfőtől péntekig A Nyugdíjasok Kaposvári Egyesülete értesíti tagjait és a város nyugdíjasait, hogy 1996. május 1-jétől a Szent Imre utca 14. számú épület I. emelet 5-6. sz. helyiségébe költözött. Fél­fogadás hétfőtől péntekig 8-tól 11 óra 30-ig. Várják az érdek­lődő egyesületi tagokat és a vá­ros nyugdíjasait. Műsorral készülnek a névadóra Szombaton Nagy István nevét veszi föl a jutái iskola. Az ün­nepségre műsorral készülnek a helyi nyugdíjas klub tagjai. Összeállították már programju­kat az őszi Ki mit tud?-ra is. Legutóbbi összejövetelükön dr. Egyed Miklós belgyógyász ta­nácsait hallgatták meg. Dr. Horváth Miklós főorvos pedig egész napos szemészeti vizsgá­latot tartott, így az idős embe­reknek nem kellett Kaposvárra utazniuk. Európai idősek baráti találkozója Június 15-én a Budapest Sport­csarnokban rendezik meg az európai idősek művészeti fesz­tiválját. Az egész napos prog­ramban tizenöt ország együtte­sei és szólistái lépnek fel. Lesz itt nemzetközi táncház, népmű­vészeti és népi iparművészeti kiállítás és vásár is. Belépője^ gyek az „Eletet az éveknek” or­szágos szövetségénél lehet igé­nyelni. Újabb otthonházi lakások terve Újabb otthonházi lakások épí­tését tervezik Barcson. Nyolc lakás építését szeretnék miha­marabb elkezdeni, ha sikerül hozzá támogatást szerezniük. Jelenleg 26 ilyen lakás van, de jóval nagyobb az igény az idő­sek között. Múzeumlátogatáson a nagyatádiak Niklára látogatott, a Berzsenyi­múzeumba a Nagyatádi Baj­társi Egyesület negyvenöt tagja, s tisztelgett a nagy költő em­léke előtt. A nyugdíjas katonák az egynapos kirándulás során megtekintették a balatonszent­györgyi Csillagvárat is, majd hazatérőben megálltak Marca­liban - egy kis városnézésre. Tévéznek a marcali nyugdíjasok Televíziózással, beszélgetéssel és olvasással töltik el szabad­idejüket a marcali idősek klub­jának tagjai. Az idősek gondo­zóházában kilencen laknak je­lenleg, az otthonnak huszonöt rendszeres látogatója van. A nyugdíjreformról szóló törvényjavaslatot tárgyalja az -------------------------;----­O rszággyűlés. Mindenki tudja: változtatni kell. A vázolt ... j C7ÓL HOZZÁ9 tervek fogadtatása azonban ellentmondásos, és vitát kelt. Kit szolgál ez, és kinek hátrányos? Néhány érdekelt véleményét kérdeztük. Kockázat és bizonytalanság Vajda Imréné tanítónő úgy érzi, csapdába került. — Lehetetlen a helyzetük az 1942-ben született nőknek. Az 1941-ben születettek az idén 55 évesen nyugdíjba mehetnek minden hátrány nélkül. Ha azonban a parla­ment elfogadja a törvényter­vezetét, nekem jövőre már 58 év lesz a korhatár. Nem ér­tem, hogy érvényesül így a sokat hangoztatott fokozatos­ság. Végignéztem a tévében a vitákat, meghallgattam a szakembereket, a miniszter- elnököt, olvasom az országos lapokat, részt vettem a nyug­díjjal foglalkozó fórumokon, de senki nem ad biztos tájé­koztatást. Kihasználhatnám a még létező előnyugdíjat, ám az félévi munkanélküliséget feltételez, és kockázatos. Ha közben eltörlik, akkor ott ál­lok 54 évesen munka és nyugdíj nélkül. Nem így kép­zeltem el a pedagóguspályám befejezését. Nagyon szeretek tanítani, de 55 évesen már el­fárad a szervezet. Haszno­sabb lenne, ha a nagymama korú tanítónők helyett fiatal diplomások foglalkoznának a kicsikkel, azok, akik most a főiskola után kénytelenek el­hagyni a pályái vagy munka- nélkülivé válnak. Kocsis Tamás - még az öt- venen innen, de túl egy infark­tuson. Energikus vezető, akit a kórház döbbentett rá a hajsza veszélyeire. — Betegségem idején egyik politikus azt fejtegette, hogy a férfiaknál nincs jelentősége a korhatár-emelésnek, mert mi a negyvenes éveinkben vagyunk halandóbbak. Úgy látszik, én kaptam még esélyt. Gyakran példálóznak a nyugati nyug­díjkorhatárral, de nem említik az ottani jobb körülményeket, magasabb fizetést, a tisztessé­ges megélhetést. Nem mind­egy, milyen egészségben érem meg a nyugdíjat. Huszonhá­rom nő dolgozik irányításom alatt, s néhányan már elkerül­ték az ötvenet. Látom: lanyhul a figyelmük, kisebb a teherbí­rásuk, romlik a látásuk is... Nehéz helyzetben van a ve­zető, ha leépítésre kényszerül. Kit tartson meg? A gyors, könnyen túlórázó fiatalt vagy a kíméletre szoruló idős dol­gozót? S ezt a bizonytalansá­got akarják még hét évvel ki­tolni? Embertelen. Miklai Józsefné május 2-tól előnyugdíjas, de naponta be­megy a kaposvári Ady Endre utcai hírlapboltba, ahol lányát tanítja be. — Felajánlották az elő­nyugdíj lehetőségét, örömmel fogadtam. A munkát átadom a lányomnak, aki több mint egy éve munkanélküli, s három hónapja egy fillért sem kap. Az álláskeresésnél hátrányban van, mert csak ötéves a gyer­meke. Ezután én vigyázok az unokámra, így nyugodt háttere lesz a családnak, s még a fér­jemnek is segíthetek. Nem le­szek unatkozó nyugdíjas. Per­sze nagy a kockázat. Bízom benne, hogy nem változtatnak a rendeletén, amíg munkanél­küli leszek. Izményi Éva Kilencmillió forintot nyert a szociális központ Barcsi idősek a Riviérán Mintegy kilencmillió forin­tot nyert Phare-pályázaton a barcsi szociális központ, és a teljes összeget a barcsi idő­sekre, illetve a gondozás színvonalának emelésére költik még az idén — tudtuk meg a barcsi szociális köz­pont vezetőjétől Haga Fe- rencnétől. — Az idősek gondozásának megújítására, az ellátás szak­mai színvonalának emelésére pályáztuk meg a Népjóléti Mi­nisztérium által meghirdetett Phare-támogatást — mondta. — A pályázatunk kedvező el­bírálást nyert, és 50 ezer ECU — mintegy kilencmillió forint — támogatást kaptunk a leírtak végrehajtására. Ennek köszönhetően nyílt lehetőségük egyebek között mikrobusz és irodagépek vásár­lására, emlékezetes nyugdíjas- kirándulások megszervezésére: májusban két autóbusszal Kla­genfurtba utaztak a barcsi nyugdíjasok, júniusban pedig a francia Riviérára juthatnak el. Lehetőség nyílt házi beteg­ápolási és gondozási tanfolyam megszervezésére, és a szakem­berek számára havonta tovább­képzést tartanak. — A munkába bekapcsoló­dott Babócsa és Csokonyavi- sonta is, Somogytamócán és Drávaszentesen pedig meg­szervezhettük a szociális ta­nácsadó szolgálatot. A közeljövőben létrehozzák Barcson a mozgáskorlátozottak területi szervezetét, s támogat­ják a vakok és gyengénlátók helyi szervezetét. Nagy László Nyugdíjasbolt Földváron Három éve alakult egyesületté Balatonföldváron a nyugdíjas­klub. Az állandó lakók közül 224 tagja van, de nyáron több mint duplájára nő a létszám. A ütök nyitja az egyesület által működtetett nyugdíjasbolt. Az üzlet megnyitásához a he­lyi önkormányzat adott segítsé­get, így kaptak helyiséget, be­rendezést, valamint kétszázezer forintos árualapot. A pályáza­ton nyertes kereskedő saját tő­kéjével járult hozzá az alap­készlethez, és mindössze hat- százalékos haszonnal dolgoz­nak. Ez fedezi az alkalmazottak bérét, a fenntartást az önkor­mányzat állja. Az egyesületi ta­gok igazolvánnyal vásárolhat­nak, ám a szemben levő iskola diákjaival kivételt tesznek a tíz­órai szünetben. Rajtuk kívül a pártoló tagok látogathatják a boltot; ők ezer forint tagdíjat fi­zetnek, de csak töredékét alkot­ják a valódi tagságnak. I. É. Alkotmánybíróság előtt a hadigondozottak panasza Nem a pénz hiányzik... A Hadirokkantak, Hadiözve­gyek és Hadiárvák Országos Nemzeti Szövetsége bead­vánnyal fordult az Alkot­mánybírósághoz. A panaszra az adott okot — mint nyugdí­jas oldalunkon erről már ko­rábban beszámoltunk —-, hogy a hadigondozottak járadékairól és egyösszegű kártalanításáról szóló törvény 10. paragrafusa önkényes és indokolatlan megkülönböztetést tesz a jo­gosultak között. A szövetség az állampolgári jogok ország- gyűlési biztosához is jogorvos­latért folyamodott. Válaszleve­lében dr. Gönczöl Katalin közli, hogy a beadványt — a párhuzamosságok elkerülése érdekében — az Alkotmánybí­rósághoz továbbította utólagos normakontrollt kérve, s csak a határozat megszületése után, annak függvényében és isme­retében tehet további lépése­ket. Jobban János, a hadigondo­zottak területi csoportjának al- elnöke a napokban az országos szövetségnél járt, ott szerzett információi szerint nem helyt­álló az a legtöbbször hangozta­tott kifogás, miszerint nincs pénz a teljes körű kártalaní­tásra. — A Hadigondozottak Köz­alapítványa az egyösszegű térí­tésre 1995-ben kétmilliárd fo­rintot tartalékolt. Ennek az ösz- szegnek csak egynegyedét tud­ták felhasználni, mert a 8700 jogosult hadirokkant közül . mindössze 2308-nak az igényét ismerték el. Még rosszabb az arány a hadiözvegyek (18 ezer­ből 4744) és a hadiárvák (több mint 35 ezerből csak 5350) ese­tében. A megmaradt összeget a közalapítvány állampapírokba fektette, amelynek tavalyi ka­mata 589 millió forint volt. így az eredetileg felhasználható kétmilliárd forint jelenleg is rendelkezésre áll — ez 1996- ban még 500 millióval emelke­dik is —, ez az összeg bősége­sen elegendő lenne a teljes körű kártalanításra. Kiszámoltam, hogy törvénymódosítás esetén is csak egymilliárd 413 millió forintra lenne szükség. A pénz­hiány tehát nem lehet az önké­nyes megkülönböztetés indoka. A közelmúltban alkalmam volt dr. Csákabonyi Balázs (MSZP) országgyűlési képvise­lővel beszélni gondjainkról. A számok ismeretében elismerte panaszunk jogosságát, és ígére­tet tett arra, ha a parlament elé kerül a törvénymódosítási ja­vaslat, támogatja azt. K. Cs. Sikert aratott a horvát tamburazenekar Vendégek Kaproncáról Egy napra Nagyatádra láto­gatott ötven horvátországi nyugdíjas. A konzervgyári nyugdíjaskiub meghívására Kaproncáról érkeztek a ven­dégek a Rinya-parti telepü­lésre. Tóth Ferenc, a helyi klub el­nöke fogadta őket, kifejezve a nagyatádi nyugdíjasok azon szándékát, hogy ezzel a talál­kozóval is erősítsék a két város baráti kapcsolatát. A horvát fél hétezer tagú megyei nyugdí­jasszervezetének vezetőit Gara István alpolgármester is fo­gadta, majd városnézésre men­tek. Megnézték a strandfürdőt, a nemrég megnyitott múzeu­mot. Elismeréssel szóltak a vá­rosról, és többen igénybe vették a termálfürdő szolgáltatásait is. Este színvonalas kulturális program várta a nyugdíjasokat; a Bárdos iskola ének-zene ta­gozatos kórusa dr. Vargáné Zag Ágota vezetésével adott műsort a vendégeknek, és Bu- váry Lajos énekelte el a Vén ci- gány-t. Ezután a kaproncaiak színvonalas produkciója követ­kezett: egy óra hosszat a Ples- kalt Anna karnagy dirigálta tamburazenekar és a horvát énekesek szórakoztatták a kö­zönséget. A találkozónak foly­tatása is lesz, két hét múlva az atádiak látogatnak Kaproncára. Németh István Gyógynövények a Zselicböl Negyven pécsi és komlói idős ember tett kirándulást Bányára a pécsi oszteoporózis alapít­vány szervezésében. Máté Jó­zsef a Naturland képviselője a természetes alapanyagokról és gyógymódokról, Bordi Imréné, a dombóvári természetgyó­gyász klub vezetője pedig az egészségről, a harmóniáról és a szeretet gyógyításról tartott előadást. Dr. Hárságyi Agnes reuma- tológus szakorvos azért hozta a Zselicbe betegeit, mert a csont- ritkulás fontos gyógymódja a rendszeres mozgás és a helyes táplálkozás. Egy kis klub nagy tervei Idén januárban alakult, a megyei szövetség szerveze­teként, a Tájak, korok, mú­zeumok klubja Kaposváron. Nevük is jelzi: fontosnak tartják az ország nevezetes­ségeinek megismerését. Mint Androvics Józsefné klubvezető elmondta, a kirán­dulások mellett kéthetente hétfőnként tintának rendez­vényeket az MSZOSZ-szék- házában. Május elején anyák- napi ünnepséget rendeztek, amelyen a Madár utcai óvo­dások adtak műsort. Az óvó­nők maguk készítette kis ajándékokkal kedveskedtek a klubtagoknak. Összejövetele­iken előadásokat, diavetítéses élménybeszámolókat hallgat­nak meg vagy énekelnek, tán­colnak harmonikaszóra. Junius végén Fadd Dom­bodba látogatnak, megnézik a gemenci természetvédelmi területet. Júliusban a velen­cei tavi napokon vesznek részt, augusztusban a királyi szakácsok vetélkedésének lesznek tanúi Nagyszakácsi­ban. Legnagyobb vállalkozásuk egy olaszországi út, szeptem­ber 21-én. Velence, Verona, Padova meglátogatását terve­zik, ha összejön a kellő számú résztvevő. A klub vezetője egyébként minden szerdán délután 3 és 4 óra között fogadóórát tart a megyei szövetség irodájában, a Fő utca 37-39. szám alatt a III. emeleten, ahol várja a klub rendezvényei, kirándulá­sai iránt érdeklődőket. Esküvőre kölcsön ruha, két kanál nászajándéknak Ötven év Visontán Kevés olyan férfi van Csokonyavisontán, akinek nem Dénes Ferenc varrta az eskü­vői öltönyét. Az idős szabó fél évszázada él a településen. Bár 1981 óta nyugdíjas, csak két éve tette le a tűt meg a cérnát. —- Valaha hat szabó is dolgozott a falu­ban. Rengeteg ruhát készítettünk: öltönyt, kosztümöt, amit éppen kértek — mondta Dénes Ferenc. — Még Pécsről, Sopronból is jöttek; ez volt a munka igazi elismerése. Sokszor megesett, hogy egyhuzamban dol­goztam éjjel-nappal. Ma már nincs igény ilyen munkára — panaszolta az idős mes­ter. — Hogy is lenne, amikor a fiatalok farmerban járnak. A csokonyavisontaiak még most is em­legetik, hogy mennyire várták a szép, új ru­hákat, amiket „Franci bácsi” készített. — Sok megpróbáltatást átéltünk — mondta Dénesné Trautmann Rozália. — Felső-Ausztriába menekültünk jugoszláviai otthonunkból. Indultunk már hazafelé, de Barcshoz érve választanunk kellett: vagy táborba megyünk, vagy maradunk Ma­gyarországon. Az utóbbi mellett döntöt­tünk. Mindenünket elveszítettük, új életet kellett kezdeni. Pár hónapig Barcson lak­tunk, 1946-ban az esküvőt is ott tartottuk, kölcsönruhában. S nem pénz, hanem két kanál és két villa volt a nászajándékunk. Csokonyavisontára költöztek, s boldo­gultak a maguk erejéből. Tizenhárom tagú család ellátásáról kellett gondoskodni. Ké­sőbb házat építettek, s fölnevelték négy gyereküket. — Ketten lakunk a családi házban — mondta a 75 éves Dénes Ferenc. — Nem unatkozunk; mindig találunk valami elfog­laltságot. Gyakran betérnek hozzánk ide­genek is, mert szükségük van tolmácsra. Horvátul, németül úgy beszélek, mint az Dénes Ferenc és felesége, Trautmann Rozália Csokonyavisontán anyanyelvemen. A gyerekeink, meg a hat unokánk és négy dédunokánk is rendszere­sen látogat bennünket. A népes család nemrég ünnepelt: Dénes Ferencet és feleségét köszöntötték aranyla- kodalmukon. Gamos Adrienn >

Next

/
Thumbnails
Contents