Somogyi Hírlap, 1996. május (7. évfolyam, 102-126. szám)
1996-05-22 / 119. szám
1996. május 22., szerda SOMOGYI HÍRLAP SOMOGYI TÁJAK 5 Hencsén még sokan őrzik a régi szokást Májusfa a lányoknak — A mai fiatalok is állítanak még májusfát. Bár sok falusi mostanában attól fél, hogy véget ér ez a kedves szokás — mondta a hencsei Kovács Gábor. Udvarukon három májusfa áll. Rokonaival együtt él, a családban több kislány is van. A gyerkőcök boldogok voltak, amikor meglátták a szépen feldíszített több méter magas fát. — Pár éve én is állítottam fát a menyasszonyomnak — mondta Kovács Gábor. — Legalább nyolcméteres volt: tízen vittük el a házukig. Azt, hiszem nagyon örült a jövendőbelim. Remélem, majd a lányomnak is állítanak ilyen fát. Mert kár lenne veszni hagyni ezt a szép, régi szokást. Nagyon sokat már úgyis elfelejtettek a mostani fiatalok. Még a húsvétot sem úgy ünnepük, mint amikor mi voltunk kisgyerekek. Hát ezért volna jó, ha legalább ez megmaradna. — Életre szóló emlék egy májusfa — mondta a legilletékesebb, Kovácsné Juhász Mónika. — Főleg ha olyantól kapjuk, akit szeretünk. Micsoda öröm volt, sosem felejtem, amikor megláttam azt a hatalmas fát az udvarunkon. — Május elején kell felállítani a fát, és május végén lehet kitáncolni — mondta Orsós Fere ne né, a sógornője. — A mulatság végén meg mindenféle finomsággal kínálják a lányok a fiúkat. Manapság szendvicset, süteményt adnak, hozzá üdítőt vagy bort. A mi lányainknak, persze, még nem az udvarlók állították a fát, hanem az apjuk. Remélem, húsz év múlva sem lesz üres az udvarunk. H. M. „Egyetek, fiaim, otthon ilyet úgysem kaptok!” Taszári gyerekek malaca Az utakat, közműveket rongáló IFOR-konvojok már eltűntek Taszár utcáiról. Csak egy-egy „kisebb” dzsipből integetnek a terepszínű mezbe öltözött amerikai katonák. A lakosság megszokta a segítőkész idegeneket. Dr. Kovács József taszári polgármester szerint még az öreg nénikék is szívélyesen fogadják az arra járókat. — A minap, hazafelé menet látom, hogy egy mamika jön ki a házból, kezében egy tál frissen sült almáspitével. Leállította a dzsipet, és odaszólt a két néger fiatalembernek: „Egyetek édes fiaim, mert ilyet otthon úgysem kaptok!” Az egyik amerikai parancsnokhelyettes végleg hazautazott. Magyar társaik könnyek között búcsúztatták. — Hetente egyszer kétórás munkaebéden veszünk részt a IFOR-bázis vezetőivel az iskola menzáján. Elmondjuk egymásnak a gondjainkat, és megpróbálunk megoldást találni. Kéthetente a parancsnokhelyettes és az összekötő tiszt részvételével a lakosságnak is tartunk fórumot, ahol föltehetik a kérdéseiket. Olyan baráti kapcsolat alakult ki köztük, hogy semmit sem rejtenek véka alá. Mi a szimpátia alapja? Az, hogy nem honfoglalóként jöttek ide és ha nem sikerül valamire megoldást találni, akkor sem a tankokkal fenyegetőznek. Segítőszándékuk nyilvánul meg abban is, hogy rendszeresen tartanak angol órát az általános iskolásoknak. Minden Dr. Kovács József reménykedik: a szombati gyermeknapra talán meg is telik a malacpersely FOTÓ: KOVÁCS TIBOR héten kijönnek, és a tanmenet alapján a nyelvtanárral is egyeztetik az óra anyagát. A gyerekek rettentően élvezik az „élő” amerikai-angol nyelv- gyakorlatokat. Nemrégiben a távozó amerikai parancsnokhelyettes egy kerámiából készült óriási malacperselyt ajándékozott a taszári gyerekeknek. A pénzzel félig megtöltött malacka mustráján derült ki mennyire másként látjuk a világot. Az amerikaiak megrázták, és azt mondták: félig tele van. A magyarok meg azt: félig üres. (Várnai) Tízállásos istálló a kaposfői méntelepen Hódító mének - hobbiból Szikrázó I. Ragyogó, háttérben a féltékeny Cross FOTÓ: TÖRÖK ANETT — Évekkel ezelőtt óriásit estem egy lóról. Akkor határoztam el, nekem kell egy ló — meséli Hoppár Tamás, amikor a kaposfői méntelepen a kezdetekről faggatom. És arról is, hogy miért éri meg a lótartásnak élni, ennek a rendkívül pénz- és időigényes szenvedélynek. — Nekem a ló a hobbim. Sok időt, pénzt emészt föl — magyarázza. — Ami a pénzt illeti, a tenyésztés, a belovaglás és a lószállítás, amivel itt Kaposfőn foglalkozunk, pusztán a tartás költségeit fedezi. Idő dolgában szerencsére nem állok rosszul, mivel szezonális szakmában dolgozom, az üdültetésben dolgozom, amely csak nyaranta kíván egész embert. A kaposvári fiatalember, egykori testnevelőtanár és futballista hét évvel ezelőtt tett szert az első saját lovára. Kancával kezdte, idővel még amatőr díj ugratóverseny eken is indult. Hínárnak hívták az első emlékezetes társát. — A versenyzést azóta föladtam, de nem kizárt, hogy egyszer újra megjelenek a pályán, ha lesz egy olyan lovam. Hoppár Tamás négy éve egy régi birkaakolhoz építette föl a mostani modern, 6 boxos istállót, amelyhez — az éppen várakozó állatok tartására — négy férőhelyes lópanzió is társul. A tenyésztés és fedeztetés mellett bel- és külföldi lószállítással, valamint belovag- lással foglalkozik. A nyers, képzetlen lovak betanítására jelenleg három „páciens” várakozik; egy normális, átlagos ló esetében 3-4 hét szükséges ahhoz, hogy a későbbiekben jól kezelhető legyen. — Fő tevékenységük a tenyésztés. Ebben arra törekszünk, hogy egy valóban minőségi sportló-állomány hozzunk létre — mondja a méntelep vezetője. A kaposfői istállóban három gyönyörű mén, két sport- és egy igásló várakozik bevetésre. Az egyik a 4 éves, 3162- es Szikrázó I. Ragyogó nevű Izabella-fakó mén, ami nemrég kapott — sportló és kisbéri félvér fajta kategóriában egyaránt — fedezési engedélyt. A másik „sportos hódító” egy import ír telivér, és Cross a neve. A 14 éves sárga mént kimondottan sportcélú tenyésztésre, nemesítésre és vérvonal-frissítésre ajánlják. Ez igen komoly „portéka”, tudom meg. A harmadik fedezőmén Andocs, 6 éves, magyar hidegvérű pej; a Mező- gazdasági Minősítő Intézettől bérlik, és a környékbeli gazdák munkalovainak fedeztetésére tartják. A fedeztetésben most van a főszezon. Az igényét amúgy előtte be kell jelenteni, és a kanca ezt követően is csak a kötelező orvosi vizsgálat után kerülhet a telepre. Balassa Tamás Kaposgyarmat hétszázéves Élt hajdanán egy asszony Ka- posgyarmaton, aki azt álmodta: ha a falu végén belevágja kapáját a földbe, forrás tör fel. Az asszony hitt az álmokban. Elment a faluvégre, és belevágott a földbe. Dús vizű forrás buggyant fel, amit a népnyelv Jó kútnak nevezett el. Balogh Józsefné, Kaposgyarmat polgármestere mesélte el a nagyapjától hallott történetet, s azt is: valamikor egy Mária-szobor is állt ezen a helyen, ám hogy mi lett vele, senki sem tudja. Mint ahogy azt is csak kevesen: Kaposgyarmat egykor búcsújáró hely volt. A régmúlt emlékei, tárgyi és szellemi néprajza után kutatva bizonyosodott be: az első írások hétszáz évvel ezelőtt alapított településről számolnak be. A kései utódok méltón akarnak emlékezni ezen a kerek évfordulón. Június 1-jén ünnepi szentmise után vonul ki a körmenet a hegyre, amelyet Nagy Vendel zselickislaki plébános szentel meg. Erre az alkalomra be akarják keríteni a történetben említett Jó kutat is. A jubileumi ünnepségsorozat egy későbbi falunappal folytatódik majd. (Lőrincz) Zeneakadémista Kaposméröben Jónás Zoltán bécsi zeneakadémista, ifj. Antalfai Ottó és Büki Richárd lépett a közönség elé Kaposméröben a faluházban. A hegedűvirtuózt ifj. Antalfai Ottó kísérte zongorán. A három fiatal muzsikus többször pódiumra lépett már az ifjú zenebarátok koncertjein. Helyi rendelettel a gyomnövények ellen A dombóvári önkormányzat rendelet hozott a pollenallergiát okozó gyomnövények visszaszorítására. Az elmúlt években egyre több terület maradt gondozatlan, és ezeken elszaporodtak az allergiát okozó gyomnövények is. A legtöbb megbetegedést a parlagfű — más néven a vadkender — okozza. Magyarországon ez a pollenjét nyár végén szóró növény okozza a legtöbb allergiás panaszt. A helyi rendeletnek az a célja, hogy megakadályozza a gyomnövények szaporodását, s felszámolja a szennyezett területeket. Jutái tanító lesz az iskola névadója A magyar iskola fennállásának 1000. évfordulója alkalmából nevet adnak a jutái iskolának is. Az intézmény az 1849-ben mártírhalált halt Nagy István jutái tanító és jegyző nevét veszi föl. A névadó ünnepséget, amelyen az iskola tanulói adnak műsort, június 1-jén tartják. Takarékosságból jutalom Jádon A somogyjádi körzeti iskola technikai dolgozói, konyhásai sokat segítenek az intézmény gazdálkodásának azzal, hogy valamennyi rendezvényen ingyen vállalják a munkát. A nyugdíjasbálon és számos lakodalomban, iskolai ünnepségen sütnek, főznek az asszonyok. Az iskola karbantartója pedig ingyen végzi a felújítást, s ezzel év végére sikerül egy kis bért megtakarítani. Ebből jutalmazzák a pedagógusokat és az iskola többi dolgozóját. Nemzetközi alkotótáborba készül a festőművész Nagybajomi akvarellek Tibol László, a nagybajomi iskola igazgatója gyakran veszi nyakába a vidéket. A látványt nemcsak gondolatainak mélyén, hanem vázlatai között is rögzíti. Odahaza pedig műtermében csalogatja elő a somogyi táj kies lankáit vagy Székelyföld hívogató rengetegét. S hogy miért dolgozik vízfestékkel? Azt vallja: így gyorsan készül a kép, ám nem lehet hibázni. Javításra nincs mód, a félkész munka a szemeteskosárban fejezi be. A tanárember azonban kitartó; ak- varelleket fest, de kísérletezik a nagyobb méretű olajképekkel is. Az egyszerű emberek világa, a falusi létforma — csakúgy, mint évtizedekkel ezelőtt, amikor rajztanárnak szegődött — ma is magával ragadja. Beszédes, lírai képek születnek; olyanok, mint alkotójuk. Az egyik legkedvesebb témája: az ember és a természet kapcsolata, generációk viszonya. Nemcsak a közvetlen környezet kínálja e témát, hanem őrzi mestereitől kapott szellemi örökségét is. A kaposvári Táncsics gimnáziumban Ruisz György tanította; a Balázs körben Gerő Kázmér is bábáskodott fölötte. Tibol László azt tartja: nincs elég becsülete az akvarellnek, pedig nehéz technika. Erről is beszél majd a nagyatádi tehetséggondozó képző- művészeti táborban és a szárhegyi nemzetközi alkotótáborban, ahol két hetet szeretne eltölteni a nyáron. Azt sem rejti véka alá: sok ügyes kezű diák jár a nagybajomi iskolába, aki szereti az ak- varellt. (Lőrincz) Tibol László diákrajzok között fotó: király j. Béla Félbemaradt beruházások, hiányos költségvetés Félúton Sántoson Félbemaradt beruházások, az idei gazdálkodást is csaknem megbénító, tavaly fölvett hitel és a költségvetésből hiányzó 14 millió forint. Jelenleg ez a sántosi önkormányzat mérlege. — Tavaly év végén már kénytelenek voltunk bevezetni számos szigorítást — mondja Antalné Keresztes Mária polgármester. — Néhány embert elbocsátottunk a polgármesteri hivatal fizikai állományából is, feladatokat vontunk össze. Megszüntettük a méltányossági ápolási díjakat is, felemeltük a kommunális és a gépjárműadót. Nyolcmillió forint hitelt kellett felvennünk tavaly az új kút és a vastalanító építéséhez, ami tizennégy millió forintos beruházás volt. Elkezdték a sportöltöző és a szociális konyha építését, de befejezni még nem tudták, mert elfogyott a pénz. Eddig pályázatokkal próbáltak javítani a helyzetükön. Amit viszont a pályázati pénzek segítségével eddig felépítettek, most működtetni kellene. A félbemaradt konyhaépítést, amely hárommillió forintba kerül — úgy tetszik — hamarosan be tudják fejezni. Kérdéses azonban a sportöltöző építése, ehhez még há- >rommillió forint kellene. (Jakab)
