Somogyi Hírlap, 1996. május (7. évfolyam, 102-126. szám)
1996-05-20 / 117. szám
8 SOMOGYI HÍRLAP 1996. május 20., hétfő Fejezetek technikánk történetéből Hiánypótló tankönyv és szórakoztató olvasmány kaposvári szerzó' tollából „A gyakorlat elmélet nélkül: szekér út nélkül; Az elmélet gyakorlat nélkül: szekér tengely nélkül.” A latin mondást dr. Rosta István, a kaposvári Csokonai Vitéz Mihály Tanítóképző Főiskola főigazgatóhelyettese idézi legújabb munkájának bevezetőjében. A Fejezetek Magyarország technikatörténetéből című könyv honfoglalásunk 1100. évfordulójának és a magyar iskolaügy millenniumának emlékére jelent meg keresztmetszetet adva Szent István korától napjainkig technikai kultúránk fejlődéséről. A kaposvári pedagógus egyszerre írt tankönyvet és szórakoztató olvasmányt, számítva arra, hogy nem csak tanítványai, hanem az idősebbek is forgatni fogják. Nem tévedett. Kultúránk történetéhez hozzátartozik a technikai fejlődésének története is, éppen ezért érdeklődésre tarthat számot minden e témában készült írás. Élvezet lapozgatni a könyvet. Hogy egyetlen témából elindulva mennyi felé lehet elkalandozni, azt Rosta István jól példázza a corvinákkal. Hogy Mátyás híres könyvtára hány kötetből állhatott, arról bizonyosat nem tudunk, mint ahogy vita tárgya az is, hány kézírásos munka ismert ma gyűjteményből. Az viszont tudható, hogy egy-egy corvina megírásához 100-200 fiatal állat bőrére volt szükség, hogy elegendő pergamen készülhessen. Miközben beletemetkezünk az XV. század könyvkészítésének rejtelmeibe, megtudhatjuk, hogy a műemlékvédelem kezdete is összefügg a corvinákkal: Corvin János 1490. június 17-én ugyanis egyezséget kötött a rendekkel, miszerint a Bibliotheca Corvinákat nemzeti kincsnek kell tekinteni — írja a szerző, aki közben beavat az építészeti remekekbe is, amikor a Sche- del-krónika alapján bemutatja magát a könyvtár épületét is. A corvináktól pedig csak egy kis ugrás vezet a hazai nyomdászat kezdetéig, ahol arról értesülhetünk, az antikva betűtípus Misztótfalusi Kis Miklós munkája, s nem pedig a holland Anton Jansonné, mint azt sokáig hitték. Könyv és nyelvészet: felettébb elgondolkodtató a szerzőnek az a néhány sora amelyben arról ír, hogy eleink nagy figyelmet fordítottak a technikai fejlődéssel megjelenő idegen szavak magyarítására. Napjaink élő problémája, hogy ezzel nem foglalkozunk elé, s így a hétköznapi nyelvhasználatban többször szerepel a projekt, mint a terv, vagy az elképzelés, A szerző tényeket sorol, s ez által elgondolkodtat. Például a keszthelyi Georgikon ürügyén. A régi oskolában a mérnök- hallgatók kétévi elméleti és egyévi gyakorlati képzésben részesültek, s csak a három év eltelte után tehettek záróvizsgát Pesten. Tudva, hogy Rosta István pedagógus is, nem csak kutató, gyanítható, hogy nem mindenféle szándék nélkül hívja fel a figyelmet erre a tényre. Évfordulók ürügyén jelent meg a könyv, amely évfordulókról is megemlékezik. Olvashatunk az éppen 150 éves balatoni gőzhajózásról ugyanúgy, mint az ugyancsak 150 éves magyar vasútról. S ha valaki többet is meg akar tudni ezekről a históriákról, az azt is megtudja hová fordulhat forrásanyagért, mert ennek a könyvnek az is nagy erénye, hogy az olvasó nagyon sok utalást kap terjedelmesebb munkákra. Kár, hogy ez az igényes munka nem kapott díszesebb köntöst és szűkölködik illusztrációkban: megérdemelne egy gazdagabb kiadást is. Dr. Rosta István Fejezetek Magyarország technikatörténetéből című munkája Nemzeti Tankönyvkiadó gondozásában jelent meg. Nagy Jenő Újvidéken a milliomosnő A kaposvári Csiky Gergely Színház társulata Újvidékre, illetve Belgrádba utazik e héten. Mindkét helyen Dürrenmatt: A milliomosnő látogatása című darabját mutatják be. Vájná Páltól, a színház ügyvezető igazgatójától megtudtuk: hetvenen készülnek a Vajdaság központjába, ahol szinkrontolmáccsal zajlik majd az Ascher Tamás rendezte előadás. A kaposvári társulatnak egyébként régi a kapcsolata az újvidéki és a belgrádi színházzal. Az újvidéki Szerb Nemzeti Színházban mutatták be a Marat halálát, a Magyar Színházban pedig a Kihallgatást. Belgrádban 1982-ben a Marat halálával minden díjat elnyert a kaposvári társulat. Babarczy László igazgató is rendezett már Újvidéken; legutóbb Sütő András Egy lócsiszár virágvasárnapja című darabját állította színpadra. Május 24-én este az ezer személyes Szerb Nemzeti Színházban tapsolhat a közönség A milliomosnőnek, 25-én pedig a belgrádi Atelje 212 teátrumban megy föl a függöny. Szita Károly, Kaposvár polgármestere is elkíséri a vendégjátékra a milliomosnőt, amelynek főszerepeit Molnár Piroska és Bezerédi Zoltán játssza. (Lőrincz) Mchozta a sikert Jelentős anyagi sikert hozott a szombaton tartott McDonald,s jótékonysági nap, amelyet immár negyedik alkalommal rendeztek meg. A McHappy Day- en a leukémiás gyermekek gyógyítására illetve segítésére gyűjtöttek pénzt. Az összegyűlt forintokat a cég a Ronald McDonald Gyermeksegély Alapítvány számlájára utalta át. Szombaton minden eladott Big Mac szendvics után 80 forint került a segélyalapba, az eladásban neves színészek, humoristák, közéleti személyiségek segédkeztek. Az egész napi bevételből 1.128.800 forintot utaltak át az alapítványnak. Emellett a vásárlói adakozásból további 220.000 forint gyűlt össze. A jótékonysági vacsora 5.210.000 forintos bevételével együtt a héten több mint 6 millió forinttal gyarapodott a gyermeksegély számlája. A McHappy Day sikere tökéletes példája annak, hogy miként lehet jótékony célok alá rendelni az üzleti sikert, úgy, hogy mindenki jól járjon. Hiszen itt a vendég jóllakottan, a Macdonald's gazdagabban került ki a boltból. És nem csak anyagilag, erkölcsileg is. Május 31-ig összesen 12 Harley-Davidson motorról közlünk képet a Somogyi Hírlapban. Aki mind a tizenkét képet összegyűjti és május 31-én beviszi Kaposváron a sétálóutcában nyíló Harley-Davidson márkaboltba, az cserébe egy Harley-Davidson-pólót kap ajándékba HARLEY-DAVIDSON Üzlet 1996. május 31., 18 óra Cím: Kaposvár, Fő u. 18. Telefon: (82) 313 802 Fellép a HERFLI DAVIDSON BLUES BAND Vendég: SZABÓ TAMÁS (szájharmonika) Szántód és Zamárdi eltérő igazsága Felmelegített válásvita Barkóczy Gellert, az FKGP somogyi országgyűlési képviselője három kérdést tett fel Kuncze Gábor belügyminiszternek. Azt firtatta: tud-e a szántódi és zamárdi települések közti ellentétekről, van-e törvényes akadálya Szántód önálló közigazgatási egységgé válásának, illetve tervez-e intézkedést a különválással kapcsolatos szavazási körülmények tisztázására. Ezt követően a MDF zamárdi szervezete nyílt levelet írt a képviselőnek: „...az a kérésünk, kövesse meg a zamárdiakat nyilvánosan, akiknek ügyébe illetéktelenül avatkozott be”. Kiderült, hogy a levelet Kiss Jenő és társai írták. Szerintük törvénysértés folyik Zamárdiban; magát az elszakadási kísérletet is annak minősítik. Azt nem engedik meg a jogszabályok, hogy lenne olyan utca, amelynek páros oldala Szántódhoz, a páratlan pedig Zamárdihoz tartozna — mondják. A szavazás furcsa körülményei miatt az Alkotmánybíróság elé került az ügy. A szétválást sürgetők az üdülők tulajdonosait arra biztatták, hogy jelentkezzenek be állandó lakosnak, ami lehetővé teszi a voksolásukat. Ezt megtudván az egyben maradásra szavazni akaró zamárdiak is átjelentkeztek a szántódi részbe; információnk szerint volt olyan ingatlan, ahová egyszerre tizenket- ten. Mégis hiányzott négy állampolgár az érvényességhez szükséges létszámhoz; ők akár nemmel, akár igennel voksoltak volna, szakad a falu, mert többel vezettek a szakadást pártolók... Hogy hol tart most a jogi döntési procedúra, arról Kiss Zoltán polgármestert sem tájékoztatták még. Azt viszont elmondta: a ba- latonföldvári rendőrőrsön kedden véget értek a kihallgatások. Néhány helybélit valószínűleg felrendelnek Budapestre és újra kikérdeznek majd, s belőlük gyanúsított is válhat. — Száznegyvenhárman jelentkeztünk át a szántódi részbe állandó lakosnak, csak úgy, spontán, mert óriási volt a felháborodásunk — mondta Kiss Jenőné. — Lettünk volna nyolcszázan is, hogy megvédjük a falunkat, de már nem volt rá idő. A rendőrség kihallgatta mindegyikünket — volt, akit csak azért, mert ő vette a kitöltendő nyomtatványt a fiának. De az üdülőtulajdonosokat nem vették elő! Csak bennünket félemlítenek meg — legyintett a levegőbe. —- Szerintem az lenne demokratikus, ha mindkét felet egyformán kezelnék. Schrődl Károly azt is elmondta: még a voksolás idején írásban nyújtott be panaszt a szavazóbizottsághoz, amelyben leírta. hogy a kampánycsend idején is minden házba bekopogtak a Szántód elválását akarók, és arra biztatták az embereket, hogy siessenek szavazni. A mai napig nem válaszoltak neki. — Mi azt akarjuk, hogy állítsák le végre a zamárdiak kihallgatását — mondta Kiss Jenő. — És vizsgálják meg a szántódi részbe bejelentkezett személyeket, hogy ki él ott közülük életvitelszerűen! — Évente mindössze 1-2 gyerek születik azokban az utcákban, a lakosság elöregedett, sokan meghalnak. A népesség-mégis az egyik pillanatról a másikra vagy háromszáz fővel megnőtt a papírok szerint. Ugyanakkor nem látni őket soha a ház körül — erősítette meg véleményét a felesége. — Egyébként nem értem: miért fontos az elválás, ha azt követően is Zamárdiban szeretnék intézni az ügyeiket, ide járnának iskolába a gyerekeik. Személyes érdekekről van szó, ebben egyetértenek a megkérdezettek. Szerintük egy csoport mindig „fölmelegíti” az ügyet. Az elválást szorgalmazók vezéralakja már korábban elmondta, amikor indult a választásokon a zamárdi polgármesteri címért: ha ő nyer, megpróbálja egyben tartani a falut. Vesztett... Tény: a vitatott területen a Siótour Rt négy remek kempingje hasal, amelyek privatizációjára előbb-utóbb számítanak az itt élők. Nem mindegy, hogy akkor ki lesz helyben az első ember. A Ma- hart a Balatonon egyedül az itteni révből lát hasznot, és a Balaton Füszért legnagyobb üzletháza is Szántódon magasodik. A cégek adózhatnak eleget. Plusz a tóparton hatalmasnak számító, beépítetlen területek vannak a vitatott területen. A szétszakadást ellenzők szerint a szántódi rész a falu legjobban fejlesztett része új benzin- kútjaival, lebetonozott útjaival. Barkóczy Gellért azt állította: ő nem avatkozott a vitázók ügyébe. — A szántódi elválást előkészítő bizottság megkeresett, és úgy tájékoztatott, hogy a választás előtti napon berendelték az ön- kormányzati dolgozókat, hogy a zamárdiak átjelentkezhessenek Szántódra, és szavazataikkal meggátolják a szakadást. Szerintük emiatt nem tudták ők érvényesíteni a jogaikat. Azt kérték, tegyek föl három kérdést a belügyminiszternek. Ha a másik fél kér meg erre, akkor is fölszólalok! Nekem, mint országgyűlési képviselőnek az a dolgom, hogy segítsek az állampolgároknak. Nem igaz, hogy illetéktelen vagyok, én az egész megyét képviselem a parlamentben. Nem foglaltam állást az ügyben, nem bántottam senkit. Egyébként tiltakozom amiatt, hogy olyan levelet kaptam, amit nem utak alá. Ennek ellenére válaszoltam. Megírtam, hogy nem kérek bocsánatot. Czene Attila
