Somogyi Hírlap, 1996. május (7. évfolyam, 102-126. szám)

1996-05-18 / 116. szám

12 SOMOGYI HÍRLAP SZÍNES HÉTVÉGE 1996. május 18., szombat A rekordok hídja Péter János Fasor című képe a Somogyi Hírlap serlegét kapta Somogy és Kaposvár egyik legnagyobb múltú művészeti eseménye, idén a ’96 Magyar- ország millecentenáriumi ren­dezvényei között is jegyzett és támogatott Barátság Hídja Nemzetközi Fotókiállítás, re­kordokkal köszönti az évfor­dulót. A Somogyi Fotóklub felhívására soha ennyi ország­ból (kontinensről) soha ennyi fotóművész még nem jelentke­zett. S ennyi alkotással sem! 430 szerző 1202 fekete-fehér és 738 színes képe érkezett Argen­tínából és Japánból, Ausztráliá­ból és Sri Lankából, Ukrajnából és az Amerikai Egyesült Álla­mokból, Honkongból és Görög­országból... A hazaiakat is ide­számítva, harminchét országból. Mindez azt mutatja, hogy az idén harmincöt éves - mostmár a 18. - kaposvári pályázat és ki­állítás jól állja az idő és a tér próbáját, népszerű a fotóművé­szek körében, akik szívesen vál­lalkoznak arra, hogy ilymódon találkozzanak a barátság hídján. Nem kevésbé fontos, hogy a kií­rást is, a Vaszary Képtárban a rendezést is, egyre több orszá­gos és somogyi mecénás segíti elő. Vannak hűségesen vissza­térő klubok, mint például a szomszédos Ausztriából, mindig vannak újak, soha nem látottak is, ettől izgalmas állandóságá­ban és változásaiban az összkép. A Vaszary Képtárban 177 szerző 132 egy alapszínű (mert nem csak a fekete-fehér a jel­lemző) és 87 színes képe került a falra. Megadatik a fotókedvelő kaposvári közönségnek, hogy je­les egyéni teljesítményekre cso­dálkozzon rá, s a rangos tárlaton képet kapjon arról is, merre tart mostanában a fotósvilág. Igaz, ez az „irányjelzés” erre az alka­lomra szerveződött, mint min­den pályázat és tárlat. Mégis ki- olvashatók talán érvényes ten­denciák is. Például hogy a tema­tikailag igen széles mozgásteret jelentő Barátság Hídja-felhí- vásra most már nem a meghök­kentő technikai bravúrral, fotó­laborokban kivajúdott eljárá­sokkal válaszol az alkotók több­sége, sokkal inkább szuverén, kiérlelt alkotásokkal. Ugyanis a színes képeknél nem az a „csel” izgalmas, hogy olyan, mintha festmény lenne, hanem az a biz­tonság és lelemény, hogy a kép festőiségében is jó fotó. A kiállítás leírható rekordot jelentő számokkal, az „össz- hangzatra” mégsem a végletes­ség, sokkal inkább a harmónia jellemző. Ez tartja össze változa­tosságában is a tájképek és a csendéletek, a hatásos és karak­teres riportfelvételek és a lírai szépségű aktok, az élet derűs pil­lanatait képpé örökítő munkák és az árnyoldalakra figyelő-fi­gyelmeztető „szociófotók” nagy együttesét. Mintha a fényképe­zőgépek és laborálálások meste­rei, a pillanat, a szín és a fény „mérnökei” nagyobbrészt a bé­kességet, az értéket, a maradan- dóságot, a féltenivalót keresnék és tükröznék mostanában szívük szerint, a messzi tájakban vagy a közeli arcokban. No, nem füllen­tik szebbé a világot, de a humá­num igényétől vezetve szenve­déseiben, örömeiben az embert emberi mivoltában, egyszerisé- gében, eredetiségében fedezik fel. Talán nem túlzás azt állítani, a gazdag kiállítás „főszereplői” most a portrék, az emberköz­pontú kompozíciók: a nemzet­közi rangot jelentő FIAP arany­érem fekete-fehér kategóriában Lang Róbert Itt van Amerika, színesben Arató Tibor Zsuzsi című képének jutott. A XVin. Barátság Hiújával a közönség magas színvonalú, széles horizontra tekintő tárlatot kapott. Talán nem feltétlenül el­fogultság megjegyeznünk azt, hogy a kaposvári fotósok - köz­tünk lapunk három munkatársa is - nem csupán házigazdaként méltó és sikeres folytatói a hagyománynak, hanem alkotó­ként is. Tröszt Tibor A XVIII. Barátság Hídja díjasai Fekete-fehér fotók: FIAP aranyérem: Lang Róbert (Ma­gyarország), FIAP ezüstérem: Kucsera Jenő (Románia), FIAP bronzérem: Svetlana Asner (Ju­goszlávia),. Barátság Hídja ser­leg: Joan Mimo Bayó (Spanyol- ország), Jakab Tibor EFIAP PSA (Románia), Ulmann Zsuzsa (Magyarország), Jean Moreau EFIAP, EFPF (Franciaország), Szentiványi Árpád AFIAP PSÁ (Magyarország), German Sergio Tello Soler (Spanyoloíszág), Sig- neDrevsjo (Norvégia), Dejan Diz- dar AFIAP (Izrael), Zbigniew Stoklosa AFIAP (Lengyelor­szág), Leon Heylen (Belgium), Magyar Fotóművészek Szövet­sége plakett: Veiland István (Magyarország), Művelődési In­tézet serlege: Wieslaw Smigi- elski (Lengyelország), MSZOSZ serleg: Roger de Gróof EFIAP (Belgium), Somogyi Hírlap ser­leg: Péter János AFIAP (Ma­gyarország), KODAK Magyar- országi díj: Szatmáry-Király Ádám (Magyarország), Somogyi Sporthivatal serleg: dr. Alois H. Bemkopt EFIAP (Ausztria), FIAP H. M. szalag: Frantisek Latul (Csehország), Huyers Flor EFIAP (Belgium), Csonka Béla AFIAP (Magyarország). Színes fotók: FIAP aranyérem: Arató Tibor (Magyarország), FLAP ezüst: Petras Katauskas (Litvánia), FIAP bronz: Ger­hard de Wit AFIAP (Hollandia), Barátság Hídja serleg: Öle Susz- kievicz (Dánia), Fodor Ferenc (Magyarország), Bogo Cerin (Szlovénia), Derek M. Slattery (Svájc), dr. Fritz Patricia (Ausztria), Szabó Zoltán (Ma­gyarország), dr. Gilard Fiskus (Izrael), Püspök János (Ma­gyarország), Guy Lejeune (Francia), Siegfried Bamschabl (Ausztria), MAFOSZ-plakett: Romanczuk Edward (Lengyelor­szág), Magyar Alkotóművészek Orsz. Egyesület serleg: Fora- bosco Marina (Ausztria), Bala­ton Füszért serleg Dévemy Luc (Franciao.), Kapos Tv serleg: Erato Kantouna (Cyprus), FIAP H.M. szalag: Jean MoreauE- FIAP (Franciaország), Ms. P. A. Ruddle (Anglia), Szentiványi Árpád AFIAP (Magyarország). Kaposvár város épületet ajánlott, a megyei közgyűlés a barcsi gyermekotthont A sérült gyermek és a család Effeta — nyílj meg! Jézus felszólítását választotta nevéül az az alapítvány, me­lyet a halmozottan és súlyosan sérült vagy pszichiátriai betegségben szen­vedő gyermekek szülei hoztak létre Kaposváron. Számítanak a segítőkész, nyitott emberekre, akik a sajnálkozáson túl tesznek is értük valamit. Mint pél­dául a Liszt Ferenc Zeneiskola tanárai, akik jótékonysági koncertet adnak ja­vukra június I4-én a Szent Imre temp­lomban. A sérült gyermeket nevelők egy életen át napi huszonnégy órás szolgálatot vállalnak. Az egyik szülő nem dolgozhat, s a családok többnyire egy keresetből élnek, mert napközben nincs hol hagyniuk gyermeküket. A tu­lipános bölcsőde speciális csoportjának megszüntetésével mindenféle intézmé­nyi gondozásból kiszorultak a lakóhe­lyükön. Az iskolás korúak helyzete szinte ki­látástalan, hiszen a gyermekek a „nor­mál” iskolai közösségbe nem illeszthe­tők, pedig a képzési kötelezettség — az 1993-as oktatási törvény szerint — rá­juk is vonatkozik. A Bárczi Gusztáv úti speciális általános iskolában működik ugyan egy autista csoport, de a gyere­kek többsége — halmozott sérülése miatt — csak egyéni foglalkoztatással fejleszthető, képezhető. Hubemé Fir- kola Gabriella kuratórium elnöke napi munkája során is kapcsolatban van a gyerekekkel. A Tanulási Képességeket Vizsgáló Szakértői és Rehabilitációs Bizottság vezetőjeként mondta el, hogy korábban felmentést kaptak ezek a gyermekek az oktatás alól, most azon­ban mindenkinek jár a speciális képzés. A megye jelenleg 3 millió forintot biz­tosít az összes iskolai rendszerből ki­szorult gyerek foglalkoztatására, ám a pénzből az előírt heti 5 órás fejlesztés helyett csak havi 4-5-re jut. A gond nemcsak a megyeszékhelyen az, de a leginkább itt szembeötlő. Az alapít­vány segítséget kért Kaposvár polgár- mesterétől. A kérést teljesítendő a megszüntetett tulipános bölcsőde he­lyiségeit ajánlották fel számukra bérleti díj nélkül, ám a fenntartás költségeit az alapítványnak kell állnia. Az állami normatíva igénybe vétele mellett ehhez legkevesebb hárommillió forintra lenne szükségük. Ezzel szemben a huszon­négy alapító szülő 289 ezer forintot adott össze. Ez az Effeta vagyona. Dr. Kuczkó Mária tízéves, komplex sérült kislányát gondozza: — Erezzük a segítőkészséget, de amit a város a drága fenntartási költsé­gek miatt megszüntetett, azt mi sem tudjuk olcsón üzemeltetni. A megyei önkormányzattól teljesen elutasító leve­let kaptunk kérésünkre, illetve azt, hogy felajánlották a barcsi gyermekotthont. Ennek azonban még a gondolatát is el­vetjük, mert magunk akaijuk nevelni a gyerekeinket. Mi nem hárítjuk át az ál­lamra a terheket, csak segítséget ké­rünk. A megye költségvetésében nem olyan nagy tétel a hárommillió forint, csak egy autó ára. Ha a megye és a vá­ros összefogna, még könnyebben előte­remthető volna ez az összeg, de lehet, hogy ez csak ábránd. Csornai Lászlóné tanítónő három gyermeket nevel. A másoddiploma megszerzését szakította félbe, amikor kislánya epilepsziája súlyosbodott. — Nem akarom intézetbe adni a gyermekemet, de az állandó készenlét idegileg és anyagilag felőrli a családot. A külvilág idegenkedését lassan meg­szokjuk, pedig nehéz feldolgozni a fo­gak között szűrt megjegyzéseket. Szakszerű felügyeletet szeretnénk, hogy nyugodtan indulhassunk dol­gozni. A sérült gyerek pánikba esik, ha nincs a megszokott környezet. Köny- nyebben viselném az éjszakai ébrenlé­teket, ha legalább napközben gyógype­dagógus, képzett gondozó foglalkozna a kislányommal. A külvilág hozzáállásáról meséltek az anyák. A tízéves autista gyermekről például, akit szégyell egészséges test­vére a sok bántó megjegyzés miatt. Apja munkanélküli, az anyjának lejárt a gyes-e. Vagy az öt és féléves autista fiúról, aki a játszótéren már kerüli a tár­sakat. Buszra nem lehet szállni vele, mert nem búja a tömeget. Ezért a két leszázalékolt szülő napi 26 kilométert autózik, hogy a gyermeket a szükséges foglalkozásra szállítsa. Szól a történet a nem szobatiszta gyerekről, akit anyjá­val rendszeresen leszállítottak a busz­ról, és 15 éves mozgásképtelen fiúról, akinek lábait hat helyen műtötték. A gyógyulás heteiben pedig szülei fel­váltva virrasztónak mellette. Azt mondják, csak a családtól várhatnak segítséget, de van aki ott sem talál megértést. Az emberek néha úgy nézik ezeket a gyerekeket, mint valami furcsa állatot, vagy éppen álságosán sajnál­koznak. ők azt mondják, nem szeretet várnak, hanem elfogadást. Ha már hi­básan születtek is e világra, legalább embermódra élhessék le életüket. Az alapítvány számára felajánlott épületrész egyelőre nem megoldás. Megpróbálnak szülői önerőből, norma­tíva igénybe vétele nélkül boldogulni. Három pályázatra is készítettek dolgo­zatot, az egyik az intézményalapítást segítené, melyben megszerveznék a gyermekek optimális fejlesztését. Ke­resnek jószándékú felajánlót, aki ka­posvári vagy városkörnyéki házat bo­csátana rendelkezésükre, hogy ott át­meneti jelleggel megpróbálják a gon­dozóház létrehozását. Számítanak az önzetlen segítőkre is, akik szaktudásu­kat, türelmüket, szeretetüket adnák a sérült gyermekeknek. Az Effeta alapít­vány számlaszáma: 11743002­20145385 Izményi Éva Huyers Flor: Flax-mező Jean Moreau: Fekete hercegnő Veiland István: Vera

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents