Somogyi Hírlap, 1996. április (7. évfolyam, 77-101. szám)

1996-04-06 / 82. szám

1996. április 6. ^ ^ ^ HÚSVÉTI SZÍNES ÚJ KÖNYVEK THORWALD DETHLEFSEN Az újjászületés Az élet egyik legizgalmasabb kérdése a reinkarnáció, az újra testet öltés rejtelme. A szerző hi­teles jegyzőkönyvekkel mutatja be regressziós hipnoterápiáját, mellyel pácienseit előző éle­tükbe vezeti vissza, s ezzel oldja fel a traumát. (M. Könyv, 550 Ft) D. J. SCHWARTZ Gondolj merészet! Ne legyünk kishitűek! Gondol­kodjunk nagyvonalúan, mert csak így lehet esélyünk a sikerre. Ezt a hitet és gondolkozásmódot sugározza a szerző, segítve a ne­hézségekben . (MKK -670 Ft) Mondókáskönyv Szülőknek, óvónőknek, gyere­keknek egyaránt hasznos segít­séget ad ez a könyv az ismert és kevésbé ismert mondókákkal, kiszámolókkal. Füzesi Zsuzsa bájos rajzai magukkal ragadják a kicsiket. (Dunakanyar, 580 Ft) EVELYN MARSH Ne add könnyen életed Reggel hatkor két takarító ment a ciszternába, hogy elvégezze a munkát, s fölfedezte a vízben a holttestet. Megint a cisztemás gyilkos! - sóhajt Kemal had­nagy. (Budakönyvek, 448 Ft) ERICH VON DANIKÉN Űrutazás a régmúltban Vfatass * réí*4kn * Több mint húsz könyvben fog­lalkozott már a szerző titokzatos földönkívüliekkel, az évezre­dekkel ezelőtt földünket meglá­togató idegen lények nyomaival, sok vihart kavarva a tudomány berkeiben. Ezúttal a szent köny­veket veszi nagyító alá s a ma­ga sajátos szempontjai szerint, vizsgál égi és földi jelenségeket. (Magyar Könyvklub - 950 Ft) Az MSZP ügyvezető alelnökének sonka receptje húsvétra és pártátalakításra Rangot az érzelmeknek Kósáné dr. Kovács Magda: A generációváltás fogalma a türelmetlenséget jelenti Kósáné dr. Kovács Magda, az MSZP ügyvezető alelnöke A húsvéti sonka főzőlevébe babérlevelet, egy kis borsot, köménymagot, koriander magot teszek. Sőt egy-két hegyes erős cseresznyepap­rikát is. Az utolsó tíz percben pedig beleteszem a tojást, így az is a sonkalében fő meg. Ez Kósáné dr. Kovács Magda MSZP ügyvezető alelnök re­ceptje a húsvéti sonkafőzésre. A receptet a Somogyi Hírlap munkatársainak mondta el Marcaliban, aztán hozzátette: — Nálunk mindig ünnep van, amikor a család összejön. A húsvét hagyományosan a nagy terített családi asztal mellett zajlik. Várjuk édesanyánkat, amikor hazaérkezik a körme­netről és azt mondja: Krisztus feltámadott. Végre egy jó hír! — viszonozzuk köszöntését. Ilyenkor ott van a gyermek­korból hozott húsvéti megha­tottság is, amely a hétközna­pokon bizony háttérbe szorul. — A politikus számára is fontos a belső, családi háttér? — Fontos az érzelmek tisz­teletben tartása, az empátia. Legalább olyan fontos ez mint a ráció. Annak ellenére mon­dom ezt, hogy magamat racio­nális embernek tartom, első­sorban érvelő megközelítésű­nek. Már nagyon sokszor érez­tem, hogy a legfontosabb, leg- logikusabb érvelés is kevés le­het bizonyos helyzetek megol­dására. Előfordulhat, hogy ép­pen az emberek lelkét kell megérinteni. Tehát korántsem baj, ha a politikus tud valamit olyat, amellyel megérintheti az emberek szívét. Azt gondo­lom, hogy a politikában is vissza kellene adni az érzel­mek rangját. Nem szégyen, ha az embernek vannak érzelmei, ha időnként elérzékenyül, ha könnybe lábad a szeme. Persze a politikust nem ragadhatják el az érzelmei, mert cselekedete­ivel mindig másokért is fele­lős. — Ön szerint miért kevés a női politikus? — Volt olyan időszak ha­zánkban, amikor annyi nő volt a politikában, ahányat a sta­tisztika megkívánt. Kontin­genseket feltölteni könnyű. Az európai szociáldemokráciában szokásos kvóta szerint a tiszt­ségek harminc százalékát nők­nek „kell” betölteni. Nem sze­retném, ha nálunk is bevezet­nék a kvótákat. Az utóbbi évek tapasztalatai azt bizonyítják, hogy a nők nagy számban ér­deklődnek a politika iránt és olyan nőpolitikusokat keres­nek, akikben megtalálhatják önmagukat. Ez új jelenség a magyar politikai életben. — Fogadóóráin is több a nő? — Ők vannak többségben. Azért is, mert a családi kíno­kat, gondokat a nők érzik meg jobban, ők viselik a több ter­het. És ők a szociális rendszer átalakulásának első számú vesztesei. Túlélik a férfiakat, így az idősek tipikus gondjai is őket érintik elsősorban. — Melyek a tipikus női pa­naszok? — Az időseknél a megélhe­tés nehézségei, s az, hogy nem ismerik a rájuk vonatkozó sza­bályokat, még a lehetőségeiket sem. Gyenge a jogi tudatosság. Számos ügyben kémek segít­séget. Volt aki azt kérdezte: el akar hagyni a férjem, mit te­gyek? Mások meg azt: a fiam abbahagyta a tanulmányait, mit csináljak vele? Az is elő­fordult, hogy egy lányos anyuka arra kért választ: a lá­nyát el akarja csábítani a fő­nöke, mit tegyen? — Az ügyvezető alelnök ki­hez fordul, ha gondjai van­nak? — Jó konfliktustűrő va­gyok, igyekszem magamban feldolgozni a történteket. Mégpedig ott és akkor, amikor ezek kialakultak. Nem hordom túl a konfliktusokat. Szá­momra fontos, hogy legyenek körülöttem barátok, hogy érezzem az emberi közelség melegét, azt, hogy egymáshoz tartozunk. Annak ellenére, hogy barátgyűjtő típus vagyok, keveseket avatok be gondja­imba. Van egy-két olyan bará­tom, akivel megtudom osztani a problémáimat, néhány eset­ben pedig a férjem van segít­ségemre. Szorult belém annyi irgalom, hogy a politikai konf­liktusokat nem viszem haza. — A politika nagyon raci­onális, időnként durva... — A racionalitás számomra vonzó, a durvaság viszont ta­szít. Könnyen „felkapom a vi­zet”. Akkor szoktam jól érezni magam, amikor vitatkozni, ér­velni kell. Ez az én világom. Barátaim figyelmeztettek arra, hogy időnként agresszív va­gyok. Ezt el is fogadtam. Az­óta ha ilyen helyzetbe kerülök, igyekszem gyorsan visszavo­nulni a racionalitás mezejére. A politikában nem az az igazi győzelem, ha nagyokat ütünk, hanem ha az érveinkkel kere­kedünk felül, s változtatni tu­dunk a kialakult helyzeten. — Ügyvezető alelnökként a felmérésnél tart... — Valóban most készül a leltár. Szubjektív sorrendem­ben előre soroltam annak fon­tosságát, hogy a pártszerveze­tek és a párttagok érezzék: a kormányzati munkában is szükség van a véleményükre. Ehhez információt és lehető­séget kell biztosítani. Amikor megszületett a döntés, azt pe­dig szembesíteni kell a beér­kezett javaslatokkal. Különö­sen fontosnak tartom, hogy ja­vítsuk a fiatalok körében vég­zett politikai munkát. Szüksé­günk van arra, hogy a gyűlöl­ködéstől, a szélsőségektől el­forduló, erőszak ellen fellépő fiatalok találjanak maguknak politizálási terepet. Keressük azokat a közösségi formákat, amelyek a fiatalok számára is vonzóak lehetnek. Ehhez kér­jük az ő véleményüket is. Aka­rata ellenére senkit sem szán­dékozunk boldogítani. — Milyennek szeretné látni az MSZP-t? Szolidárisnak, összetar- tónak és mégis sokszínűnek. Nem szeretném, ha bárki azt hinné az MSZP-n belül, hogy akkor vagyunk egységesek, ha mindenre egyszerre mozdul a fejünk. Akkor erős az MSZP, ha minél többféle gondolat fér el benne. A sokféle megközelí­tés még egyetlen pártot sem szabdalt szét, csak a széthúzó hatalmi ambíciók. Egy párt számára nem az a veszélyes, ha sokféle gondolatot hordoz, hanem az, ha önálló hatalmi ambíciók jelennek meg benne. — A generációk sorsa? — Egy jól működő pártban minden generációnak jelen kell lenni. Nem nézném jó szemmel, ha az idősebbekkel szemben intoleránsak lennénk. A legidősebbekre is szükség van. Számomra a generáció- váltás fogalma időnként a tü­relmetlenséget jelenti. Mintha egy nemzedék a másik elöl el­zárná az utat, s azt a nemzedé­ket el kell takarítani. A politi­kában is azt kell biztosítani, hogy egyetlen nemzedék se lehessen hermetikusan záró ré­teg, olyan, amely monopoli­zálni tudná a hatalmat. Lengyel János Világlevelező Kaposváron Különleges vendég, különleges gyűjteményt mutat be Kapos­váron április 11-én a helyőrségi klubban. Pohl Ferenc tartalékos tüzér törzsőrmester okkal vallja világlevelezőnek magát, mert változatos világjárása során, majd hazatérése után korunk hírességeivel került kapcso­latba. A levelezés olykor sze­mélyes találkozáshoz is veze­tett, a kézírások, emléktárgyak, dedikált képek olyan gyűjte­ménnyé gyarapodtak, amelyek nem mindennapi látnivalót je­lentenek. II. Erzsébet angol ki­rálynő például futárával küldte neki a királyi család tagjainak dedikált képét, Willy Brandtnál vendégeskedett, üdvözlő sorokat kapott híres művészektől, tudó­soktól, emlékplakettet Lékai bí­borostól. Sőt még tiszteletbeli seriff címmel is felruházta Dal­las polgármestere. Tehát nem akármilyen látnivalót ígér a több mint hetven országból származó gyűjtemény, amelyet láthatott már többek között a budapesti, sárospataki, ózdi, szegedi, sop­roni, körmendi, váci közönség is. Pohl Károly a megnyitót kö­vető napokban is a kaposvári helyőrségi klub vendége lesz, mert nemcsak gyűjteményét szeretné bemutatni, hanem sze­mélyesen is szívesen találkozna és szorítana kezet a kaposvári, somogyi érdeklődőkkel. Ez lesz tizenkét év alatt a nyolcvanket- tedik kiállítása. A megváltás szimbóluma A millecentenáriumi rendezvé­nyek sorába illeszkedő, egyedül­álló kiállítás helyszíne lesz júli­usban a kaposvári Vaszary Kép­tár. A tárlat a korpusz, Krisztus megfeszített teste és a hozzá kö­tődő jelképek felhasználásával kívánja népek, nemzetek tragé­diáját, felemelkedését, a megvál­tást bemutatni. Nem az egyházi értelemben vett korpuszt keresik, hanem a keresztrefeszítés gondo­latiságába tartozó szimbólumok feldolgozását. Az anyagot gyűjtő Pogány Gábor művészettörté­nész és Cseicsner Endréné 80 magyar képzőművészt hívott meg a válogatásra, a jelentkezők száma — beleértve a határon túli művészeket is — már 140. A somogyi alkotókat többek között Bors István, Csiszár Elek és Kiing József képviselik. I. E. A millennium Az ezredévhez közeledő Magyarország újságolvasó közvéleménye annak ide­jén két vitára is odafigyelhetett. A val­lás- és közoktatásügyi miniszter 1882- ben a következő kérdést tette föl a Ma­gyar Tudományos Akadémia történé­szeinek: mikor volt a honfoglalás? A tudós akadémikus testület némi vitát követően, elfogadva Pauler Gyula szakmailag alátámasztott véleményét, 895-ben határozta meg ennek kezdő időpontját. Néhány esztendővel az 1885-ös országos kiállítás után, emlé­kezve erre, sokan gondolták úgy, hogy egy nagyszabású kiállítással kellene megünnepelni a millenniumot. A kor­társak ekkor már arról vitáztak, hogy nemzetközi vagy nemzeti seregszemle legyen-e az óhajtott rendezvény. Baross Gábor kereskedelemügyi miniszter — a kormány nevében — kikérte az Orszá­gos Ipartanács véleményét. Az ipar képviselői szerint az ország „még nem áll azon fokon, melyen állnia kellene, ... ” viszont egy jól megrendezett orszá­gos és nemzeti kiállítás alkalmas, szük­séges és igazán méltó lenne az ünnep­hez. A kormány elfogadva a gazdasági élet vezetőinek véleményét, 1891-ben felhatalmazást kapott a parlamenttől a kiállítás megrendezésére. Az ország- gyűlés ennek szellemében hozott tör­vényt 1892-ben és 1893-ban. Az első 1895-ben, az utóbbi végül 1896-ban ha­tározta meg a kiállítás és a nemzeti ün­nepségek időpontját, ugyanis — s ez már nemzetkarakterológiai kérdés is le­hetne — nem készültek volna el a ter­vezett létesítmények. Az ünnepségsorozat és különöskép­pen a kiállítás arra volt hivatva, hogy megvonja az eltelt évezred mérlegét. A kétségtelenül nagy körültekintéssel megszervezett — két, a történelmi és a jelenkori részből álló — kiállítás rende­zői igyekeztek a bemutatott tárgyak, termékek és termények megfelelő ösz- szeválogatásával az elvárásoknak meg­felelni. Az országos lelkesedéshez ké­pest a helyi buzgalom már valamivel kisebb volt. A korabeli somogyi sajtón gyakorta ostorozta a vármegye lakóit, mert közülük kevesen jelentkeztek be- mutathatón tárgyakkal és terményekkel. A kiállítás májusi megnyitását köve­tően pedig arra ösztönözték a megyé­ben élőket, hogy minél többen látogas­sák a Városligetet. Somogyból majd másfél százan jelentkeztek önálló, ille­tőleg a vármegye gyűjteményes kiállí­tásában résztvevőnek. Megyénk termé­szetesen a mezőgazdasági, az erdészeti és a néprajzi csoportban szerepelt. Ez utóbbiban méltán keltett nagy feltűnést a szépen kivitelezett csökölyi paraszt­ház. A megye ünnepi rendezvényei 1896 májusában, valamint júniusában zajlottak le. A vármegye közgyűlése is megemlékezett az elődökről. Kaposvár városatyái szintén rendkívüli képviselő- testületi ülést tartottak. Emellett So­mogy számos településén egymáshoz hasonló koreográfiával, vagyis hálaadó misével egybekötött ünnepélyeken em­lékeztek meg az elmúlt ezer esztendő­ről, sőt még a toponári „ősmagyarok” is bevonultak a megyeszékhelyre. A megye mértékadó körei — csatlakozva a többi vármegyéhez — Ferenc József előtt hódoló kosztümös nemesi bandé­riumot is küldött a székesfővárosba. Nos, ami az ezredéves mérleget illeti, a látványos ünnepségek, a majd 6 millió látogató a kiállítás, az ott bemutatott termékek és tárgyak, a pazar kivitele­zésű, sokszor historizáló bemutató pavi­lonok, a kontinens első földalatti vas­útja, az új Duna-hidak, mind-mind azt hivatott bizonyítani, s nem is alaptala­nul, hogy ez az országa mögötte álló ezer esztendőben azért bizony csak le­tett valamit a világ asztalára. Somogy vármegyének sem volt oka szégyenkezni. A szépen gyarapodó vasúthálózata (1896-ban adták át a ka- posvár-fonyódi vonalat) mind nagyobb területeket kapcsolt össze. A Balaton és vidéke a tó kultuszának kialakulásával párhuzamosan ekkor indult meg az ígé­retes gyors fejlődés útján. A millen­nium évében — ilyen a történelmi vé­letlen — lépett hivatalába Németh Ist­ván, Kaposvár későbbi, szinte legen­dássá vált polgármestere. Még ugyan­abban az esztendőben vette kezdetét a megyeszékhely igazán látványos, az or­szágos átlagot is messze meghaladó ütemű fejlődése. „A kiállítás nemzetünk erejének olyan teljességét tárta az ország elé, hogy egy csepp jóakarattal minden igaz magyar szükségletét beszerezheti hazai forrásból. ” — írta 1896 novemberében a Kaposvár című hetilap publicistája. A magyarság — vélték sokan — valóban szép reményekkel tekinthetett a jövőbe. Hogy aztán, a majd negyedszázaddal későbbi események, sajnálatos módon nem ezt az optimizmust igazolták, an­nak minden bizonnyal az is oka volt, hogy a magyar politikusok egy része látványból levont következtetéseket nem az Országos Ipartanács mértékadó visszafogottságához igazította. Bősze Sándor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents