Somogyi Hírlap, 1996. április (7. évfolyam, 77-101. szám)
1996-04-06 / 82. szám
6 SOMOGYI HÍRLAP GAZDASÁG 1996. április 6., szombat Vámpótlék. Megkezdődtek az előkészítő megbeszélések a Magyarországon jelenleg érvényben lévő 8 százalékos vámpótlék lebontásáról. Az üggyel elsőként az agrárintegrációs kabinet foglalkozott. Kárpótlás. Várhatóan még ebben a hónapban megkezdi tevékenységét a kárpótlási jegyek új forgalmazója, a K and H Brókerház Rt. és az AÉB Értékpapír-forgalmazási és Befektetési Rt. konzorciuma. Elődjük, a BÉB Rt. megszünteti ilyen irányú tevékenységét. Koncepcióegyeztetés. Budapesten tartják az európai közlekedési miniszterek legközelebbi konferenciáját. A május 29-én kezdődő tanácskozáson főként a közúti személy- és teherszállítás nemzetközi szabályozásával és a közlekedéspolitikai koncepciók összehangolásával foglalkoznak. Integráció. Az IBM Magyarországi Kft és az amerikai Lotus közép-európai szervezete bejelentette, hogy egyesítették szervezeti és logisztikai támogatási rendszereiket. A Lotus számítástechnikai céget az IBM tavaly vásárolta meg. ) ). raab karcher ' déituzép Áremelés után is régi áron csak 110 Ft/db ÁFÁS áron vásárolhat nálunk BRAMAC ALPESI TETÓCSEREPET több színkészletről. TELEPEINK: Keposrár, Dombóvári út 4. lel. 82/316-233 Siófok, Szabadi út lel. 84/3H-303 Nagyatád, laronyi út, Iportelep lel. 82/351-344 Marcali, Sport u. 2. lel. 85/310-H4 Borts, Dorány u. 24. lel. 82/463-069 Balatonboglár, Klapka u. 12. lel. 85/350-648 Bolatonfenyves, Közép u. 29. lel. 85/363-922 Csörgő, Rákóci u. 22. Tel. 82/471-044 (14085) Még nincs béke a békefenntartók konyháján A hazánkban állomásozó amerikai békefenntartók konyháit üzemeltető AIP cég dolgozói legutóbb levelet írtak munkáltatójuknak. Mint arról lapunk beszámolt, a dolgozók a héten alapították meg szakszervezetüket, melytől munkakörülményeik gyors javulását remélik. A kedd éjszakai munkásgyűlést követően a szakszervezet alapító okiratát több mint negyvenen írták alá. A konyhások hat tagú vezetőséget választottak és elfogadták működési szabályzatukat is. A bejegyzési kérelmüket csütörtökön juttatták el a megyei cégbíróságra. A Békefenntartóknál Dolgozók Szakszervezetének a munkaügyi központ munkatársai is segítséget ígértek. Szita Károly, Kaposvár polgármestere a hírek szerint már fel is vette a kapcsolatot az AIP vezetőivel, akiktől azt kérte: üljenek le tárgyalni az alkalmazásukban álló magyar munkavállalókkal. Az újonnan alakult szakszervezet képviselői írásukkal az American International Products Hungary Kft vezetőihez fordultak. A levelet Svajda József, az MSZOSZ megyei vezetője is ellátta kézjegyével. A levélben a dolgozók elsősorban azt nehezményezik, hogy a munkáltató legutóbb a munkások megkérdezése nélkül módosította a konyhások eredeti munkaszerződését. Pedig nem mentesíti a munkáltatót az a körülmény sem, hogy fontos okokra és gazdasági megfontolásra hivatkozik. A munkások szerint ezzel ellentétes és jogellenes is az a munkáltatói gyakorlat, hogy a munkaszerződés tervezetét — több pontjában kitöltetlen szerződési ajánlatot — adta át a munkavállalóknak azzal, hogy azt kitöltve, meghatározott időre — 1-2 napon belül — a munkaviszony megszüntetését is kilátásba helyezve adja vissza. A konyhások azt kérik a munkáltatótól, hogy tegye lehetővé számukra a munkaszerződés módosítását úgy, hogy az valóban kifejezze mindkét fél közös akaratát, azaz minden munkavállalóval személyesen tárgyalják meg a munkaszerződés módosítását. Kérik továbbá, hogy a dolgozókkal megkötött munkaszerződés módosításakor közös akaratunknak megfelelően konkretizálják a munka- szerződés legfontosabb tartalmi elemeit. Elfogadhatatlannak tartják azt, hogy a munkáltató egy, a munkavállaló által aláírt módosításra csak utólag írja rá a munkakör megnevezését és a munkabért. A dolgozók kezdeményezik, hogy a munkáltató a módosítások megkötését követően készítsen munkaköri leírást is, amelyben nevezze meg a beosztást és személy szerint a munkáltatói jogkör gyakorlóját is. A dolgozók szerint ugyanakkor tarthatatlan az az állapot, .hogy a munkavállalók egy része nem is tudja, ki a közvetlen munkahelyi felettese. A konyhások most választ várnak. Az amerikaiaknak ezt nyolc napon belül meg kell adniuk, különben a dolgozók munkaügyi bíróságon kérhetik igazuk védelmét. Az alkalmazottak közül egyébként sokan tartottak attól, hogy a szakszervezet megalakulásáról hallva az AIP tömegesen küldi majd el a „renitenseket”, erre azonban mindez ideig nem került sor. Barna Zsolt Aknák és csapdák Az önkormányzatok gondja napi küzdelem, amit a testületek költségvetés-készítés címén megélnek. Most van a szezonja a küzdelemnek. De így kell-e lennie, törvényszerű-e a sodródás, a növekvő feszültség testületeken belül? Mivel a hosszú távú működés lehetősége még csak nem is sejlik. A döntésre kárhoztatott testület megpróbál időt nyerni, s közben önmagát éli fel. Az áldozati oltáron az önkormányzatiság lényege, a szabad döntési lehetőséget biztosító gazdasági önállóság veszhet el. Megnőhet a pénzintézetek, illetve az állam befolyása ott, ahol a fordítottjának kellene bekövetkeznie. A megoldás keresése ebben az esetben nem egyéb, mint aknák és csapdák közötti hajsza. Az első áldozat a minőség A kötelező önkormányzati feladatok ellátása jóval többe kerül, mint amennyit az állam visszajuttat ezek ellátásához a helyben képződött, de központosított adókból. Mi több, évek óta jóval magasabb az infláció, mint a normatívák emelkedése. Ez az elvonásra alapozott költségvetési rendszer nem vezet megoldáshoz, hanem kényszerpályák, rossz reflexek kialakulását eredményezi. Mit tehet az önkormányzat ebben az esetben? Csökkenti kiadásait, illetve megpróbál többletbevételhez jutni. A költségcsökkentés kényszerében egy idő után az intézmények jogos igényei sem teljesülnek, s ennek először „csak” a minőség esik áldozatául. Később azonban sérül az alapfunkció ellátása is. Van már rá példa, hogy az intézmények kapui is bezárulhatnak. Ráadásul úgy látszik, mintha nem az állami intézkedések, hanem az önkormányzati tehetetlenség eredményezné az iskolák, óvodák, művelődési intézmények stb. bezárását. Ennek „hozadéka” munkahelyek megszűnése, a munkanélküliek és a szociális nyomorúság növekedése. Az önkormányzat mint az egyik legnagyobb foglalkoztató, ezzel önmaga számára „termeli” a szociális támogatásra rászorultakat. Nem kis csapda. A kényszertakarékosság ára Költséget úgy is csökkenthet az önkormányzat, ha az úgynevezett önként vállalt feladatokat lassan (gyorsan) elhagyja. A támogatás csökkenése elsősorban a kultúra, a sport és az élet minőségét adó emberi kapcsolatok visszafejlődését eredményezi és veszélyezteti a polgári demokráciák meghatározó erejét adó civil szerveződések kialakulását. Ez nemcsak a komfortérzetünket rontja, hanem olyan értékek mehetnek veszendőbe, amelyek évtizedek alatt jöttek létre, és amelyek pótlása később lehetetlen lesz, vagy sokszorosába kerül annak, amennyire most lenne szükség az értékmentéshez. Veszélyes aknák. Szegénységből fakadó kényszertakarékosság, ha elmarad az épület és eszközfelújítás, karbantartás. Mégpedig ezek nagy része elmarad. Ahol ma pénz hiányában nem javítják ki a tetőt, ott holnap az elkorhadt gerendát is ki kell cserélni. Holnapután esetleg a befolyó eső miatt helyiségeket kell kiüríteni, tönkrement berendezéseket cserélni. Lesz núből? Csapda, de mekkora! Vannak, akik „takarékoskodni” kényszerülnek az épület és eszközbiztosítási költségek elhagyása árán. Ezzel a jószerencsére bízzák magukat. Jobb nem gondolni rá mi történik, ha bekövetkezik valamilyen elemi kár, esetleg betörés, nagyobb értékű lopás. Kivétel a bevétel Tény, többletbevételre volna szükség. Meddig lehet és lehet- e egyáltalán tovább növelni a helyi adókat, a helyi közüzemi, közszolgáltatási díjakat? Elviselhető határig ezt meg kell tennie minden képviselő-testületnek. Stabilizációs törekvések címén sem lehet azonban elfogadni, hogy az állampolgárokat egyszerre kétoldalról (állam és önkormányzat) megsarcolják. Arról nem is beszélve, hogy ' minden adó és díjemelés következménye a behajthatatlan kintlévőségek növekedése is. Amelyik önkormányzat keményebben nyúl ehhez a lehetőséghez, az saját maga számára készít csapdát. Vállalkoznia is lehet az ön- kormányzatoknak, s mint minden vállalkozás hozhat eredményt, de kockázata miatt veszteséget is. Kérdés: van-e annyi tolerancia a választópolgárokban, hogy megértéssel fogadjanak egy esetleg sikertelen vállalkozást? Egyáltalán szabad-e kockáztatnia egy testületnek, a nemzedékek által felhalmozott értékeket? Taposó akna ez is. A vagyon épületek, földterület, értékpapírok, kötvények, részvényeket jelent. Lassan az óvodás korú gyerek is tudja azonban, hogy nyomott a piac: értékén alul lehet csak eladni. Ráadásul a potenciális vevő is figyel és pontosan tudja (mert minden döntés az orra előtt születik), hogy eladási kényszer alakult ki. Úgy leszorítja az árat, hogy sírni támad kedvük azoknak, akiknek a munkájával az érték létrejött. De kell a pénz és létrejön az „üzlet”. A vagyon felélése révén időről időre levegőhöz jut az önkormányzat: észre sem veszi, hogy csapdába esett, hiszen a hiány folyamatosan újratermelődik. Csődre ítéltetve Ott van még a hitel lehetősége és — sajnos —, kényszere is. Törvény úja elő, hogy a szabad bevételektől függően mekkora lehet ez az összeg. Egy határig és jól kiválasztott céllal a hitelt nem csak kényszerből, hanem ésszerűségből is indokolt lehet felvenni. A pénzintézetek fedezetet kémek mobilizálható vagyontárgy formájában. Csakhogy azokat lassan eladják az önkormányzatok. A vagyonfeléléssel ezért hitelképességük is megszűnik, s azon veszik magukat észre, hogy egy aknamező kellős közepén állnak. Nincs vagyon, amelynek eladásából pénzt lehetne csinálni, de hitelt sem kapnak, mert nincs fedezete, garanciája a visszafizetésnek. Miután a hitel nagyobb részét bevételt nem hozó működési költségként használják fel, a törlesztéshez is újabb hitelt kellene felvenni. Nem beszélve arról, hogy szükség esetén majd nem tud mihez nyúlni a következő testület! Ez azonban már sem nem akna, sem nem csapda, ez már a csó'd. Ekkor jelenik meg a csődbiztos képében az állam. Az alap- ellátási funkciókat, intézményeket működtetik ugyan, de döntenek is mindenben, ami korábban a testület hatáskörébe tartozott. * Államosítási kényszer? Ettől kezdve már nem beszélhetünk önkormányzatról: a polgárosodás, a demokratizálódás, az önálló döntési és az önálló létforma kialakulása kap léket. Bekövetkezik a kényszerállamosítás, amit nem kívánhat senki. Néhány eset kivételével még nem tartanak itt az önkormányzatok. Ahhoz azonban, hogy tömegesen ne is következhessen be ez, új ön- kormányzati támogatási rendszerre van szükség. Nem radikális változásokkal, hanem nyugodt és körültekintő, pártérdekektől mentes ésszerűsítésekkel. Az állami befolyás erősödése nem lehet érdeke sem a helyi, sem a központi hatalomnak, legkevésbé az állampolgároknak. Ahol a mai nehézségek ellenére működik az önkormányzat, ott különösen megbecsülést érdemel a testület. Ahol nem, ott sem feltétlenül ők a hibásak. Az aknák és csapdák tulajdonsága, hogy rejtve vannak, s bárki ráléphet, néha még az is, aki akarata ellenére állította. Legyünk hát óvatosak és segítsük egymást. Ne hajszoljuk feleslegesen környezetünket és önmagunkat, mert könnyen aknára léphetünk. Meggyőződésem, hogy a kulcs már régen nem a helyi önkormányzatok kezében van. A megoldást azonban államnak és önkormányzatoknak közösen kell megkeresniük, ha lehet még az 1996-os évben. Dr. Gyenesei István önkormányzati képviselő Mnőséj^anúsítványra várva Biztonságos-e a magyar élelmiszer? Az Európa Unióba tartó Magyarországnak még sok a tennivalója az élelmiszer-biztonság megteremtésében - hangzott el a Friedrich Naumann Alapítvány legutóbbi vitaestjén. Molnár Pál, a Földművelésügyi Minisztérium Phare-főtanács- adója példaként a húságazatot emelte ki, ahol súlyos teher a meglévő nagy vágókapacitás. Míg a vágóhidak száma Nyugat- Európában országonként nem éri el a tízet sem, addig nálunk számuk ezren felül van, ráadásul jó részük nem is felel meg a higiéniai előírásoknak. A szakember szerint hasonló bajok vannak az élelmiszer-feldolgozás területén is. A nyugat-európai államokban ebben az ágazatban általában csökken a vállalkozások száma, Magyarországon azonban ma 3-4-szer annyi cég foglalkozik élelmiszer-előállítással, mint a 80-as években. Ráadásul eközben a hatóság csökkentette az ellenőrzéssel foglalkozó szakemberek létszámát. További nehézséget okoz, hogy a vállalkozások egy része az előállított élelmiszereket feketén és a szabadpiacon értékesíti. Sokat javítana a helyzeten - mutatott rá a főtanácsos -, ha az élelmiszereken kötelező lenne az eredet és a minőségtanúsítvány feltüntetése. Erről most készül kormányrendelet. Ahhoz azonban, hogy a hazai élelmiszerek megfeleljenek az EU piacain, komoly beruházásokon kívül az állam anyagi segítségére is szükség van. PIACI KÖRKÉP Kaposvár Siófok Nagyatád Marcali Burgonya 35-40 40-50 40-50 35 Káposzta 30 25 30 40 Paprika 30-50/db. 45-60/db. 650 350 Paradicsom 350 350 400 320 Uborka 350 270 250-300 260 Leveszöldség 180 100-120 250 140 Tojás 10-12 11-12 12 12 Sampinyon 240-300 280 230-250 260 Hagyma 40 50 40-50 40-50 Banán 220 190-200 200 200 Alma 60-140 120 60-130 80-110 Karaláb 30/db. 150 65/db. 50 Karfiol 300 320 250 — Saláta 40-70 60-75 65 65 Kelkáposzta 90 80 100 100 Savanyúkáposzta 100 90 85 90 Narancs ♦ 150-170 150-170 150 160 FELVÁSÁRLÁSI ÁRAK 136-135 Árak: Ft/kg Sertés marha borjú növ. selejt juh nagyüzemi háztáji bika, üsző Kaposvár Pini Hungary Kapos Temero Bt Tab Kaveczky Kft Lábod, ALM Kft Húsért Kft 155 135 Siófok 175-180 155-170 Siómente Szöv. 120-140 200-230 150-180 200 kg fölötti sertés 135-140 150-155 ZÖLDSÉG-GYÜMÖLCS 165 145 (+minó'ségi felár) 165-170 155-160 130-135 200-205 150-155 168+12 % áfa 155 + 7 % kompenzációs felár Kaposvár, Éden kereskedés paprika paradicsom káposzta alma burgonya v. hagyma savanyú káposzta tojás 20-50 Ft/db 280 22 40-100 20 10 45
