Somogyi Hírlap, 1996. április (7. évfolyam, 77-101. szám)
1996-04-05 / 81. szám
1996. április 5., péntek SOMOGYI HÍRLAP LEHETŐSÉG 9 A Csurgói Faipari Kft nyugat-európai országokba termel Csiszolódó parkettapiac A Costa lamellafelezőgép próbaüzem közben fotó: török anett A Csurgói Faipari Kft számára a tavalyi év jóval a várakozáson felüli eredménnyel, 500 millió forintos árbevétellel — ennek közel 50 százaléka exportból származik — és közel 35 millió forintos adózás előtti nyereséggel zárult. A cégvezetés mégis óvatosan tervez az idei évre. Ennek egyik oka, hogy a fűrészipari termékek iránt belföldön is, külföldön is megcsappant a kereslet. Keszericze Jenó' főmérnök elmondta: a múlt évben 25 ezer köbméter hengeresfát vágtak föl, a tölgy és bükk frízt skandináv országokba, a tölgy fűrészárut, bútorlécet Olaszországba szállították. — A tölgy iránti kereslet visszaesése az év utolsó harmadában kezdődött, ami talán egy általános Dél- és Nyugat- Európai recesszió kihatásával magyarázható — mondta Keszericze Jenő. A Csurgói Faipari Kft másik profilja a csaphornyos, parkettagyártás, ebből a termékből 130 ezer négyzetmétert gyártották tavaly. A cég e téren tartja a már bevett exportpiacait és az eddigi német, osztrák és belga vevőkör mellett további lehetőségek után kutat. Itt ugyanakkor a belföldi kereslet már érzékelhető szűkülésével, az építőipar évek óta szerény teljesítményével kell számolniuk. Takarékos gazdálkodás vár tehát idén a cégre, noha még mindig elképzelhető, hogy a számba vehető piacvesztés említett okai csupán a tél számlájára írandók. — Összegezve az elmondottakat, idén azt tartanánk a legnagyobb eredménynek, ha a 260-270 dolgozónknak továbbra is biztos megélhetést tudnánk nyújtani — mondta a főmérnök. Amint megtudtuk, a cég bővíti a termékek skáláját: 10 és 14 milliméter vastagságú lamellaparkettát is gyártanak majd. Ezt egy olasz Costa típusú, 12 miihó forintért vásárolt, hazánkban egyedülálló — három- tengelyes — lamellafelező berendezéssel gyártják majd. A terméknek elsősorban Olaszországban, Portugáliában és Spanyolországban lesz piaca. Emellett a cég a múlt évben nem keveset fordított fejlesztésre: 20 millió forintos beruházással építettek két olasz, Nardi típusú szárítókamrát, 120 köbméterrel növelve a szárítókapacitást, de költöttek az anyagmozgató gépparkra is. (Balassa) Gólyaturizmus Számlálják már a meszteg- nyőiek lelkesen: húsz fészekaljánál is több várja a róla elnevezett fesztivált. A gólya-hozta idegenforgalmi szenzációt, ami ha bejön, irigyelt vendégcsalogató lesz Boronka-szerte a falusi turizmus somogyi történetében. Az 1994-ben létrejött Gólya Alapítvány segítségével áprilistól augusztusig tartó rendezvénysorozattal emlékezik meg a község a millecentenáriumról — .amelyet a természet szere- tete és a környezeti értékek védelme fémjelez. A Nyu- gat-Európában ritkaság- száma menő fehér és fekete gólyák költőhelyeinek megóvása éppúgy része a balatoni háttérrendezvényekhez igazodó programsornak, mint a húsvéti ünnepkörhöz kapcsolódó tojásdobálás, a parkerdei séta, vagy a romantikus kisvasúti túra pincepartival és disznótorral. Jól ráérzett a külföldiek által hiányolt részletekre Mesz- tegnyő. Arra, hogy nem mindig és nem minden a pénzen múlik, és ahhoz kell nyúlni, ami van. S ha ezek éppen a sokat emlegetett vándormadarak, akkor kellő figyelemmel két vasat is lehet ütni egyszerre. A honi és külföldi természetvédők érdeklődésének felkeltésével megóvhatják a madarak természetes élőhelyét, s a turizmus folytán biztosíthatják tavasztól őszig teltházas programmal a munkanélküliség sújtotta vidék megélhetését. S bár akadnak néhányan, akik fatuskókkal riogatják a villanyoszlopok visszatérő vándorait — velük vagy nélkülük kikelettel kecsegtet a mesztegnyői gólya-gála. Csíky K. Erika Angol zeneszerző a kaposvári diákok között Ritmusjáték, örömzene Sean Gregory a szabad önkifejezésre buzdítja hallgatóit FOTÓ: KIRÁLY J. BÉLA Különleges program részesei voltak a kaposvári Liszt Ferenc Zeneiskola érdeklődő növendékei. A Szivárvány Európa felett című kortárs zenei fesztivál keretében a megyeszékhely vendége volt egy fiatal angol zeneszerző, a harmincéves Sean Gregory, aki négynapos improvizációs kurzust tartott a fiataloknak. A Bathban élő művész nálunk eddig ismeretlen módszereket használ a zeneoktatásban. Nemhiába előzte meg kíváncsisággal vegyes várakozás, élvezetes, magával ragadó foglal- * kozást tartott már az első napon. Dinamizmusával, közvetlenségével percek alatt jó kapcsolatot teremtett közönségével, s a kaposvári zenetanárok is érdeklődéssel figyelték a játéknak tűnő közös munkát. Sean Gregory elmondta, hogy Angliában tíz éve foglalkoznak az improvizálás oktatásával, a módszert most integrálják az oktatási rendszerbe, nemzeti tantervűknek szerves részévé vált. ő a bathi egyetem elvégzése után a Guildhall drámai zeneiskolában tanulta, most pedig tanítja a szabad zenei kifejezés alkalmazását. A műhelygyakorlatok során az ember természetes ritmusérzékére épít, az ősi tudást hozza felszínre. Szívesen támaszkodik az afrikai és a latin-amerikai zenére, mely szerinte a szívdobogás ritmusát adja vissza' A kaposvári fiatalok fogékonyak voltak a ritmusjátékra, sőt a második napon megadott témára már maguk is szereztek zenét, vagyis addig számukra is ismeretlen képességük nyílt meg. — Jó a csoport érzik a zenét, és nem félnek az új dolgoktól — mondta a zeneszerző. — A cél az, hogy a klasszikus zene megszólaltatása mellett megtanulják az együttműködést, az önálló és közös szerzést, s hagyjanak teret a szabad önkifejezésre. Mi otthon már 3-4 éves gyerekekkel is próbáljuk a zenecsinálást, jó eredményeket lehet elérni például a tanulási nehézséggel küzdő diákoknál, de bármelyik korban hatásos. A zenetörténet kezdeteinél még természetes volt a szabad alkotás, a reneszánszban is egy alapmotívum köré improvizáltak, ám később túl formalizált lett a zene. Én az önálló kifejezés elveszett képességét próbálom visszahívni. Izményi Éva Pozíciók az arab piacon Magyar zöldség a kairói üzletben Az arab világban voltak korábban a legnagyobb piacaink. Az exportvisszaesés most tragikus: kiszorultunk a piacról, részben a magyar alapanyaghiány, másrészt a nem kellő üzletpolitika miatt. Az arab baromfipiacon még valahol jelen vagyunk, de a volumencsökkenés ott is jelentős. Baromfiexportunkat két-három cég viszi, Bábolnával az élen. A többiek nem tulajdonítottak különösebb jelentőséget ennek. Kuvait esetében közrejátszott a háború is, az Egyesült Arab Emirátusokat azonban valamilyen oknál fogva átengedtük a nyugat-európai és a tengeren túli szállítóknak. Egyiptom pedig, nem tudom mi okból, a rendszerváltás óta nem kedves partnerünk — így összegezte agrárpiaci pozícióinkat az arab világban a Somogyi Hírlapnak adott interjújában Kiss Zoltán, a Földművelésügyi Minisztérium politikai államtitkára, azt követően, hogy Göncz Árpád köz- társasági elnökkel Egyiptomban járt. — Kinek nem kedves partnere Egyiptom ? — A külkereskedelemnek: ilyen-olyan fizetési nehézségekre való hivatkozással jöttek ki onnan. Most viszont jelentős amerikai támogatást kapnak az élelmiszerbeszállításra is. Tavaly már komoly gabonaszállítmányokat szerettek volna nálunk lekötni: semmi sem lett belőle, pedig az arab világban a teljes exportálható búzamennyiségünk 80 százaléka kelne el, természetesen világpiaci áron. Ennek a kölcsönösen is káros üzletpolitikának a megoldására most némi reményt jelenthet. Egyiptom esetében annak a közös kereskedelmi banknak a létrehozása, amelyekről Göncz Árpád köz- társasági elnök látogatása kapcsán esett szó és amelyik finanszírozási lehetőséget teremthetne és biztosíthatná egy integrációs rendszer kiépítését is. Ez a bank termeltetési rendszereket finanszírozna Magyarországon, és eleve már ennek alapján lekötné a termést. Együttműködésünk a tudományos kutatás területén még viszonylag töretlen. Nem véletlenül, hiszen mind a három arab országban — Egyiptomban, Kuvaitban és az emirátusokban — komoly szellemi tőkét tudunk kovácsolni a nálunk tanult és végzett diákok révén, akik igen komoly beosztásban vannak. Ők a legjobb nagyköveteink nekünk. Szóba jöhet még az öntözésfejlesztés is, s ebben az esetben Izraelt is említeni kell, mert ők is hajlandóak olyan finanszírozási programokra, amelyek segítségével Magyarországnak azokon a területein, ahol most nem éppen a legintenzívebben a konvercionális árutermelés folyik, szerkezetváltást hajtsunk végre. Ebbe bele fogunk kényszerülni, mert az Európai Unió nem tűri el, hogy mi búzából változatlanul közel 3 millió tonnát exportáljunk. A kommersz árunak pedig nem lesz piaca. A Dunától keletre a napfény mellé a földnek vízre is szüksége van, azt pedig már régen nem kapott. Somogy megye szerencsésebb helyzetben van, mert ott mások a csapadékviszonyok. Nem szerencsés viszont, hogy ott is a rét és a legelő kihasználtsága tragikus: a húsmarha tenyésztésben még mindig nem jutottunk el a szabadtartásig. Még mindig a kötött-tartást favorizálják, pedig erre semmi szükség nincs. A legkisebb beruházással a húsmarha állományt lehetne növelni. Ebben az évben meg is jelent a rét, a legelő és a gyeptámogatás rendszere. Az angol kergemarha kór miatt nemcsak Európában, hanem a tengeren túlon és az arab államokban is újabb szállítási lehetőségek vannak kilátásban szarvasmarhából. Ennek a tizedét sem tudjuk kihasználni, mert nincs elég tenyészállat. Tavaly importőrök voltunk marhahúsból és ilyen száz évvel ezelőtt fordult elő utoljára. — S változás miként várható? — Tavalyelőtt a tenyészállat-állomány intenzívebb támogatást kapott. A szarvas- marha ágazatban azonban 8-9 év is kell, hogy érezhető hatása legyen. Ebben az évben is szeretnénk tenni az állomány minőségének javításáért. — Ha most hirtelen vevő jelentkezne Egyiptomból több áruért, akkor nem tudnánk adni? — Gyakorlatilag nem. Azt a közel 5 millió dolláros forgalmat, amelyet 1990-ben elértünk nem tudnánk megismételni. A tavalyi mezőgazdasági exportunk 200 ezer dollár volt. Az Egyiptomból származó import évek óta 5-600 ezer dollár. Ezt az árumennyiséget most is hozzák. Tehát már 300 ezer dollárral negatívumba vagyunk. — Igényes az arab piac? — Az egyiptomi talán ma még nem, de előbb-utóbb az lesz, mivel fizetőképességük megvan. A tavaszi kairói vásáron magyar kiállító nem jelent meg, pedig 79 ország vett azon részt. Mondhatnék rosszabb példát is: Veronában 2-3 hete volt Európa harmadik legnagyobb mezőgazdasági vására. Ingyen kaptunk harminc négyzetméteres pavilont, amelyben egyetlen egy kiállító nem képviseltette magát. Két hölgy volt ott, akik plakátokat osztogattak, és erre voltam én ki- küldve. Egy üres pavilonban „szórakoztattam” a közönséget. Ilyet nem szabad tenni, és ha erre nem jönnek rá az exportőreink, akkor nagy problémák lesznek, mert nem fog nőni az exporttámogatás, a normatív támogatás sem. — Mivel magyarázható, hogy a mezőgazdasági exportőröket és a mezőgazdaságban érdekelt cégeket ennyire nem érdekli a világpiac? — A kényelem. Azzal a normatív támogatással, ami még tavaly is volt, viszonylag biztonságosan el tudták adni az árut, és az a kvóta, amit az ország kap száz százalékig sem volt kihasználva, éppen az említett alapanyaghiány miatt. Tehát nincsenek jelentős piaci problémák, szállítási nehézségek, de az nem biztos, hogy ez így marad hosszú távon. Az áruk versenye kezdődik: fokozatosan le kell majd bontanunk a védővámjainkat, mert erre is kötelezettségünk van. Össze lehet mérni a termékeket, valamennyi versenytárs jelen van, és össze lehet mérni a minőséget is. Brazíliából Egyiptomba óriási volumenbe érkezik zöldség, ami egy kicsit nagyobb szállítási távolság, mint Magyarországról. Ha így van, akkor nekünk miért nem éri meg, miért nem tudunk bejönni? — Kairó Budapesttől két óra 40 percre van repülővel. — Ha elindul a gép hajnali kettőkor Magyarországról, a kairói reggeli piacon már árusíthatnak a termelők. A baj az, hogy nem nagyon látom a mozgást: a kiállítókat alig tudjuk összeszedni, például a jövő hónapi borvásárra Veronában. Ott 80 négyzetmétert kaptunk, és ezidáig 35 négyzetméter van lekötve. — Mivel magyarázható a magyar termelők érdektelensége a piaccal szemben? — Bizonyos termékkörnél nincs értékesítési nehézség, és azzal az exporttámogatással, amit most a normatív rendszer ad, bizonyos áruféleségek remekül eladhatók. Ilyen például a csirke és a konzerv. — Ebből az is következik, hogy az itthoni termelési kapacitásainkat igazán nem használjuk ki? — A húsfeldolgozók 40-50 százalékos kihasználtsággal dolgoznak. Az idei úgynevezett integrációs támogatási rendszerrel arra akarjuk ösztönözni a feldolgozókat, hogy fogják össze saját termeltetési rendszerüket. Ehhez nemcsak termelési hitelkamat támogatás, hanem beruházási támogatást is kaphatnak. — Világpiacon mezőgazda- sági termékekből túlkínálat van. — Bizonyos termékkörben, például a baromfiból. A marhahúsból, tejtermékből, bár most ez megfordul, ha az angliai embargó bekövetkezik. A sertéshús piacot a régi tradicionális beszállítók uralják. Előre a vetőmag termelési rendszer és a gyümölcs esetében lehetne lépni. — Egyiptomban Magyarországnak előnye van: ami szinte a teljes egyiptomi mezőgazda- sági oktatás és irányítás Magyarországon végzett emberek kezében van. — így igaz. Ezek a kapcsolatok élnek is, de — sajnos —, eléggé marginálisak. Tavaly1 ismerkedtem meg Ibrahim professzorral, aki minden évben kétszer-háromszor megfordult Magyarországon. Gé- nanalizációval foglalkozik, és azt említette, hogy a gödöllői kísérleti intézettől megrendeltek egy munkát, amelyet az amerikaiak 30 ezer dollárért végeznének el, mi ennek feléért. Igényükre azonban két hónapja még választ sem kaptak. Azért a 15 ezer dollár magyar- országi viszonylatban még elég szép összeg. Nekik meg megint csak kedvező, mert felébe kerül mint Amerikában. Kercza Imre
