Somogyi Hírlap, 1996. április (7. évfolyam, 77-101. szám)

1996-04-27 / 99. szám

SOMOGYI HÍRLAP 1996. ápr. 27., szombat A nagyatádi díszpolgár Hamvas János, Nagyatád díszpolgára N agyatád várossá nyil­vánításának 25. évfor­dulóján a képviselőtes­tület döntése értelmében Nagyatád díszpolgára címmel tüntették ki a 65 éves Hamvas Jánost, a város első tanácsel­nökét A Dózsa György utcai családi ház békés csöndjében beszélge­tünk. A fák virágot bontottak. A gazda tekintetéből azt olva­som ki, hogy már a termésre gondol: ugyan milyen gyümöl­csöt hoznak majd? Jól tudja, a természet törvényeibe nem szólhat bele, de az ágakat metszheti, igazgathatja, hogy a legkedvezőbb feltételeket biz­tosítsa. így volt a várossal is. A hatvanas évek végén elkezdő­dött két évtizedes városépítés aktív részese, irányítója volt a legkülönbözőbb pozíciókban. Hogy jól tette dolgát azt a Hild-díj is bizonyítja. Mert nem csak a város, hanem első embere is kiérdemelte a legte­kintélyesebb városépítészeti ki­tüntetést, pedig nem volt épí­tész: tanár a tanult szakmája. De talán nem is a kitüntetések a fontosak, hanem az, amit az utca embere mond. Azokról az évekről ma is sokat beszélnek. Néha azzal a megjegyzéssel: bezzeg akkor... — Lapozzunk vissza a nagy­atádi krónikában. Hogyan lett város Nagyatád? Valahol rá­néztek a térképre, s azt mond­ták, hogy itt még nincs, hát csi­náljunk, vagy valami más is tör­tént? — Majdnem így. A hatvanas évek végére elkészült a terület- fejlesztési terv, amely kijelölte a középfokú közigazgatási központok helyét is. Dél-So- mogy városhiányos tqrület volt. Vagyis nem volt olyan telepü­lés, amely betölthette volna a középfokú szerepkört. Felépült már a kórház, megvolt az úthá­lózat, mindenféle érv amellett szólt, hogy ezt a feladatot Nagyatádra ruházzák. Ennek persze az volt az ára, hogy hát­térbe szorult például Csurgó fejlesztése. Amikor azt is vá­rossá nyilvánították megkövet­tem a csurgóiakat a nagyatá­diak nevében. így volt tisztes­séges. Az egykori tanácselnök sze­rint Nagyatád attól még nem lett város, hogy azzá nyilvání­tották. Csupán lehetőséget ka­pott, hogy azzá váljon. Ezzel a lehetőséggel megpróbáltak élni a nagyatádiak. Sokat jelentettek az ipari üzemek, mert megélhe­tési lehetőséget nyújtottak. Hamvas János szerint ez a kulcskérdés. Nagyatád pénztár­cájában se volt mindig elegendő forint, de azért megbirkóztak a feladatokkal. Ha trükökkel is, de kedvező feltételeket teremtettek ahhoz, hogy megépüljön a szál­loda, elkészüljön a gyógyfürdő kútjainak felújítása, vagy meg­szülessen a csónakázó tó. Van olyan is amire nem büszke. A három tízemeletes la­kóházat ő sem tudja elfogadni. Meséli annak idején szabályo­san rákényszerítették a városra. Sok volt a lakásigénylő, a Sáév, az akkori nagy építő cég pedig kijelentette, vagy panelokból emel toronyházakat, vagy nem lesz semmi. A tárgyalás után jött vissza Nagyatádra. Megállt az akkori Danuvia előtt, s elnézett a város felé. Majdnem elsírta ma­gát. Nem tehetett semmit. A szoborparkra viszont büszke. A tanácstagok nem tap­soltak az ötletért, de megszavaz­ták. Ma is azt mondja, hogy en­nél jobb reklámot a város aligha találhatott volna magának. A kulturális élet területén dolgo­zók közül sokan azt sem tudták, hogy mi az a Nagyatád. A szob­rászok elvitték hímevét. A het­venes években a legtekintélye­sebb német lapokban jelentek meg méltató írások a telep kap­csán a városról is. Akkor még nem tudta, hogy a teleppel ve­szélyes vizekre eveznek. Aczél Györgynek ugyanis abszolút nem tetszett a dolog. Ha bele­gondolunk, hogy az itt alkotók egy másképpen gondolkodó kö­zösséget képviseltek, akkor nincs min csodálkozni. Aki ismeri Hamvas Jánost az tudja, hogy korát megelőzve menedzser típusú irányító volt. Megkereste a második vonalba, egy-egy szakterületre a lehető legalkalmasabb embereket, s hagyta őket dolgozni. Ám ha úgy érezte, hogy igaza van, ak­kor a végletekig kitartott mel­lette. Utólag elmondható, hogy többnyire tényleg neki volt igaza. Az első szabad választá­sok előtt vette a kalapját, s nyugdíjba ment. Úgy érezte, hogy erre van szükség. Vissza­vonultan él, de mégis figyel mindarra ami körülötte törté­nik. Nem engedi, hogy másokat korholjanak, hanem próbálja megértetni mikor mit lehet tenni és mit nem. Azt mondja sajnálja a mostani polgármes­tert, nincs könnyű dolga, mert pénze sincs. Óva int az elha­markodott ítéletektől. Arra ké­rem, játszunk el a gondolattal: mit tenne most másképpen. Meglep a válasza. Azt mondta: nem vállalná, hogy ő legyen a város első embere. A mostani körülmények szerinte szerfölött bonyolult szituációkat hoznak létre. Se a polgármester, se a képviselőtestület nincs irigylésre méltó helyzetben. Ettől persze még lehetne összhang, hiszen az érdek, a város érdeke közös. Nézegetjük a gyümölcsfákat. Mondja holnap a szőlőskertbe készül, mert permetezni kell. A szőlő is megkívánja, hogy gon­doskodjanak róla. Az is meghá­lálja ha törődnek vele. Nagy Jenő ÚJ KÖNYVEK, HANGLEMEZEK ROSAMUNDE PILCHER Kisded játékok Oliver Dobbs, a sikeres író kis­fiát kétéves koráig a nagyszü­lők nevelik. Ekkor valami sze­szélyből Dobbs elrabolja a ki­csit, s ráveszi szerelmét: rejtse el a gyereket. (MKK - 580 Ft) DANIELLE STEEL Öt nap Párizsban Két felnőtt, családjának és munkájának elkötelezett em­ber életútja Párizsban találko­zik. Az 5 nap mámor hamar el­illan; ám oly erős a szenvedé­lyük, hogy döntő fordulat kö­vetkezik. (Könyvklub, 690 Ft) D. J. SCHWARTZ Gondolj merészet A siker titka a nagyvonalú gondolkodás - vallja a szerző. Ne legyünk kishitűek, gondol­kodjunk nagyvonalúan, mert csak így lehet valami esélyünk a sikerre. (MKK-670 Ft) REMEKÍRÓK MŰVEI Ajándék anyámnak Anyák napja közeledtével kü­lönösen időszerű ez a szép kö­tet: válogatás magyar írók - mint Kosztolányi Dezső, Ká- nyádi Sándor, Ady Endre, Hel- tai Jenő, Krúdy Gyula - édes­anyákat ábrázoló írásaiból. Történetek fiatal, szép anyák­ról, akik életet adnak, s megfá­radt idősekről, akiket nekünk kell támogatni. Ajándék édes­anyáknak - egy szál virággal. (Magyar Könyvklub - 550 Ft) EPHRAIM KISHON A tengeribeteg bálna EPHRAIM I k ] s H o n r r £• r n n; c KISHON Ä tengeribeteg bálna Kishont Ferenc újabb jóízű, vidám történetei. A Pesten szü­letett izraeli író műveit a világ legtöbb nyelvére lefordították. Tótágast álló történetek sora ez, sok mulatságos kalanddal. (Magyar Könyvklub - 599 Ft) EDIT PIAF Anniversaire A sanzon koronázatlan király­nője ma is elbűvöl. A lemezen egyebek közt a Vie en Rose, Les trois cloches, Bal dans ma me, Hymne á f amour, Mon Dieu, Sous le ciel de Paris hall­ható. (MC 990, CD 2590 Ft) FÖLDY ATTILA Rallye-varázs ’95 Végig színes, fotókkal illuszt­rált album a múlt év bajnoksá­gáról. (General Press, 1600 Ft) VON LUTTITZ A kacsa és a liba A kacsa és a liba ideális háziál­lat; tartásuk hasznos, és jó ta­karmányértékesítők is. Ez a könyv arra is megtanít: milyen haszonra tehetünk szert kacsa- és libából. (HogyfEd, 900 Ft) Vihar előtt, vihar után Kovács Zsuzsa és Kelemen József a Viharban fotó: török anett „Liget a magas Volga-parton. A Vol­gán túl falusi táj. A színen két pad és néhány bokor. ” - így írja le a nyitóké­pet Osztrovszkij, Vihar című drámájá­ban, a múlt század közepetáján. Csak­nem másfél század múltán a kaposvári színházban úgy találja Znamenák Ist­ván rendező és Ágh Márton díszletter­vező, hogy azóta beépült a kopár liget. Fagerendákon álló csehóval, emelete­sen is töpörödött, esőverte faházakkal, a háttérben pedig egy történelmi dő­lésszöget mutató, jellegtelenül jelleg­zetes hatalmi épülettel. Árnyékában, mellette, mögötte, látszatra függetle­nedve a monstrumtól, válik e száza­divá a Vihar históriája. Igaz, mindeh­hez erőteljes társadalmi-történelmi zá­rójelet kell tudomásul venni, az elő­adás sikeresen bizonyítja, hogy ez megtehető. Znamenák István olvasata szerint, a múlt századi kritikai realizmus kiváló darabja akkor is működik, ha úgyszól­ván a jelenidőben, vagy másfél évti­zeddel korábbi, „modem” kosztümök­ben játszódik. Mondjuk egy „tegnapi” vihar előtt és után... Nem vadászott mának szóló aktualitásokra a szöveg matériájában, az eredeti miliőt jelzé­sekkel többértelművé tágítva. Úgy tartja, hogy a Volga-parti kisváros vodkázó, fagylaltozó, bicikliző, álmo­dozó, szitkozódó lakóival megeshet mindaz, ami az eredeti darabban meg­esett. Osztrovszkij drámája nem múl­tidejű. Nem is valamiféle külsődleges összecsengés a fontos, hiszen az oly­kor akár képtelenségnek is tűnhet. A gazdag, bárdolatlan Gyikojról a múlt században még feltehető volt, hogy a viliámhán tót egyszerűen nem hitte el. Nomármost az a különös, ahogy Gyu- ricza István Gyikojt otrombán, sáro­sán, részegen a színre lépteti, ahogy a kopár ligetben teszi a törvényt, ahogy íratlan parancsait kiosztja,— képtelen­ségnek vélhető, öntelt bárgyúsága mégis tragikomikusán hiteles. Ugyanis azzá válik abban a viszonyban, mely­ben a villámhárítót ajánló Kuligint- Kovács Zsolt alakítása a naivan meg­szállott, mellőzött, lesajnált tudás jel­képe - megalázhatja. Lapítva, gyűlöl­ködő félelemmel, közönyt tettetve, el­sompolyogva odahallgatnak rá az em­berek, miközben tespedt unalomban ütik agyon az időt. Hogy az idő is agyonütheti őket? Arra viharok köze- ledtén az égi büntetés riadalma fi­gyelmeztet. Az erőtér másik, Gyikojnál is fonto­sabb meghatározója a gazdag kereske- dőné, Kabanova. Molnár Piroska az előítéletek, a gőg testi-lelki inkarnáci­ója, kegyetlen kövület, aki pokollá vál­toztatja maga körül az életet. Akkor is hallani lehet szoknyájának suhogását, érezni lehet földig hajlást parancsoló tekintetét, amikor nincs a színen. Rigo­lyái, gesztusai nevetségesek de mindig félelmetesek, mert lealázó- lázító te­kintélyéhsége eleven tárgyakat talál. Rövid pórázon tartja mamlasz fiát, Szula László kelti életre a két lábon járó szerencsétlenséget. Álságos ha­zugságra, sőt bátyjával szemben még kerítésre is vállalkozik Kabanova lá­nya, aki a képmutatásban leli meg any­jával szemben a bosszú örömét. Fekete Katalin formálja meg igen tehetsége­sen, olyannyira, hogy nyafogó affektá- lásával méginkább hitelesnek érezzük. Az igazi ellenpont pedig menye, Ka- tyerina, a boldogtalanságban, szeretet- lenségben vergődő, szép fiatalasszony. Kovács Zsuzsa remek alakítása valóban ellenpont. Mert nem tud pontszerűvé, hajlongó bábbá válni, állja a zsarnok asszony próbatételeit. Finom törékeny­sége, szépségvágya, tiszta tekintete már önmagában is kihívás a házi despotiz- mussal szemben. Szerelembe bóduló magánya, szembeszegülése, bűntudata kitárulkozó, viaskodó játékában való­ban tragikus hőssé magasítja. Katye- rina, Gyikoj szegény rokonával, Borisz Grigoijeviccsel esik az első és utolsó igazi, s egyúttal végzetes szerelembe. i! Kelemen József alakítása a gyámolta­lan tisztesség, a megtalált kedvesnek örvendő kamaszos harsányság, majd a tehetetlen száműzetés passiója. Ezek az alakítások a kaposvári szín­ház legjobb hagyományait idéző együttesjátékból magasodnak ki. Né- medi Árpád, Pál Tibor, Tóth Eleonóra, Urbanovits Krisztina, Csapó György, Törköly Levente, Ottlik Adám, Cseszá- rik László nem a háttérben vannak je­len, hanem szolgálóként, utcazenész­ként, zarándoknőként, kocsmárosként valóságos arcukkal, gesztusaikkal. Miközben a földi és lelki vihar erejét Dévényi Ádám zenéje is remekül előké­szíti, kifejezi. A színpad valósága a va­lóság színpada lett, fiatalosan friss, fel­szabadult, erőt sugárzó előadásban, amely meggyőző, elgondolkodtató drámai protestáció. Az előítéletek elle­nében. Áhogy azok a Viharban megmu­tatkoznak, feltehetően majd a jövő színpadán is. Tröszt Tibor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents