Somogyi Hírlap, 1996. április (7. évfolyam, 77-101. szám)
1996-04-25 / 97. szám
8 SOMOGYI HÍRLAP NYUGDÍJASOK 1996. április 25., csütörtök A bűnmegelőzési szakértő tanácsai az áldozattá válás elkerülésére Szomszédok egymásért Az őszirózsa klub éves beszámolója A napokban megtartotta éves beszámolóját, Kovács Lajos, a megyei szövetség elnökének részvételével a csurgói Őszirózsa nyugdíjasklub elnöksége. A Csokonai művelődési központban egybegyűlt mintegy hatvan csurgói nyugdíjas vetélkedővel tette színessé a klubest programját. Házi segítség- nyújtás Segesden 70 forintról, 90-re emelte a segesdi önkormányzat május elsejétől a házi gondozás óradíját. A tarifát, a rászoruló mintegy 7 időskorú nyugdíjának mértéke alapján állapítják meg s ha kell, az ön- kormányzat is besegít. Segesden a 2700 lakosból 800 nyugdíjas. Megsegítésükre klubot hoztak létre és biztosítják a kedvezményes szociális étkezést is. A szociális otthonnak 350 lakója van. Új utak Eddén az öregekért Kiépítette az utat, vizet és villanyt is kivezettetett az eddei önkormányzat a helybeli temetőbe. A csaknem 300 lakosnak ugyanis a 30 százaléka nyugdíjas, értük szorgoskodik a település házi gondozója is. A so- mogyjádi általános iskolából napi száz forintért ő hordja a rászorulók ebédjét és a gyógyszert. Az útiköltséget és az étkezési térítési díjak különbözetét az önkormányzat vállalta. Idősek a bogiári könyvtárban A század első felének magyar és világirodalmát kezdte el gyűjteni a bogiári városi könyvtár. A 115 darabos video tárban pedig szerepelnek a régi kedvelt magyar filmek is. Elsősorban az idős olvasókat szeretnék megörvendeztetni, akik gyakran keresik ifjúkori könyvélményeiket. Kertészkedő klubtagok Toponáron Tizenkilenc beiratkozott tagja van a toponári idősek klubjának. A többségében egyedül élő nyugdíjasok már csak a déli órákat töltik közösségben. A tavasz be- köszöntével mindenkinek bőven ad munkát a kert, ezért ketten szüneteltetik is tagságukat. A soros névnapokra azonban valameny- nyien összejönnek. A Nyugdíjasok Kaposvári Egyesületének közgyűlésén az egyik felszólaló a romló közbiztonságról, az idős embereket fenyegető bűnözés veszélyeiről szólt A gondot fontosnak ítélve megkerestük Szabó Kálmán őrnagyot a megyei rendőr-főkapitányság bűnmegelőzési osztályának vezetőjét, hogy tájékoztassa olvasóinkat a védekezés lehetőségeiről. — Milyen jellegű bűncselekmények fenyegetik az idős embereket? — Az esetek túlnyomozó többségében vagyon elleni bűn- cselekmények célpontjai az időskorúak. Csökkenő fizikai erejük, nem megfelelő koncentráló képességük és sok esetben hiszékenységük folytán kényelmes prédái a bűnözőknek. Tavaly az országban 30 ezer idős korú ember vált valamilyen bűncselekmény áldozatává. Érdemes néhány tipikus bűnelkövetési módot kiemelni. Különösen vidéken vagy városok kertes külterületein sötétedés után, az éjszakai órákban egyedülálló emberek házaiba hatolnak be a betörők — természetesen előzetes terepszemle után —, és ott értéktárgyak, pénz után kutatnak, abban bízva, hogy a tulajdonos mélyen alszik. A kisebbik rossz, ha csak a vagyontárgyaitól fosztják meg az idős embert, a nagyobbik baj, esetleg tragédia akkor következik be, ha felébredve szembeszegül a bűnözőkkel. Egy másik, főként idősek ellen irányuló bűnelkövetési műfaj a besurranás, más néven a trükkös lopás. Ilyenkor hivatalos személynek kiadva magukat vagy rosszullétet színlelve, esetleg valamilyen szívességkérés ürügyével hatolnak be többen a lakásba. A társaság egyik fele szóval tartja, leköti a tulajdonost, a másik fele addig az értékesebb vagyontárgyakat gyűjti be. Csalók is előszeretettel keresik az időskorúakat. Nyugdíj- emelés vagy a ház renoválásának ígéretével pénzt csalnak ki a hivatalos eljárás költségeire, s aztán sohasem látja őket viszont a hiszékeny károsult. — Ezek a bűncselekmények az otthonukban leselkednek az öregekre. Mire számítsanak, ha kimennek az utcára? — Igazán ott sem lehetnek teljesen nyugodtak. A zsebtolvajok akciói is leginkább a nőket és az időseket veszélyeztetik. A zsúfolt közlekedési eszközök, az áruházak, piacok és más nagy tömegeket vonzó rendezvények ideális terepei a zsebeseknek. A tolvajok legtöbbször csoportosan tevékenykednek: egyik eltereli a kiszemelt áldozat figyelmét, a másik „lenyúlja” a bukszát, a harmadik pedig átveszi és lelép a zsákmánnyal. Sajnos, az utóbbi időben gyakoribbak az agresszív, durva utcai rablások is, amikor sprével, késsel vagy fegyverrel kényszerítik a védtelen embereket pénzük, értéktárgyaik átadására. — Már az is nagy dolog, ha az idősek megismerik a rájuk leselkedő veszélyeket. De nyilván vannak módszerek a bűn- cselekmények elkerülésére is. — Természetesen. Néhány alapvető és egyszerű szabály betartásával jócskán megnehezíthető a bűnözők dolga. Ha az idős ember egyedül megy az utcára, kerülje a sötét sikátorokat, elhagyatott parkokat, tegyen inkább kerülőt forgalmas utcákon át. Csak annyi pénzt vigyen magával, amennyi a vásárláshoz feltétlenül szükséges. Kézitáskát, pénztárcát soha ne tegyen bevásárlókosárba. Az övtáska egyébként nagyon jó találmány, a zsebtolvaj nem tud észrevétlenül hozzáférni. Ha tömegben oldalba lökik vagy a ruháját látszólag véletlenül bepiszkítják, azonnal a táskájára figyeljen. Ha nagyobb összeget akar postán vagy bankban felvenni, esetleg feladni, kéijen meg egy jó ismerőst, hogy kísérje el, egyedül ilyesmire ne vállalkozzon. — Az idős emberekre lakásukban törő veszélyek megelőzésére milyen módszereket tanácsol? — Fontos, hogy a bejárati ajtókat megbízható zárakkal lássák el. Nem kevésbé szükséges a biztonsági lánc. Ha nem családtag kopog vagy csönget, a biztonsági láncot tartsák bekötve, ismeretlent semmilyen ürüggyel ne engedjenek be. A hivatalos emberektől kérjenek igazolványt és a lánc kiakasztása nélkül ellenőrizzék azt. Ha erőszakoskodna a betolakodó, kiáltsanak segítségért, a bűnözők ugyanis nem szeretik a lármát. De a jó zárak mellett bizonyos szemléletváltozás is kívánatos lenne. A jelenleg általánosságban tapasztalható közömbösség helyett nagyobb figyelmet kellene tanúsítani egymás iránt. Külföldön, fejlettebb országokban nagyszerűen működik a „szomszédok egymásért” elnevezésű mozgalom (rövidítése: SZEM — igen kifejező). Ez annyit jelent, hogy az emberek figyelnek a környezetükben felbukkanó minden szokatlan jelenségre, és utána járnak, mi történik, szükség esetén értesítik a hatóságokat. Kisebb települések önvédelmi szervezeteinek, polgárőreinek figyelmébe ajánlottuk a bűn- megelőzésnek ezt az igen hatékony módszerét. Somogy megyei megvalósulása, elterjedése mindannyiunk közös érdeke volna. K. Cs. Ti* év verssel, dallal, tánccal Sikeres évtizedet tudhat maga mögött a jutái nyugdíjasklub kultúrcsoportja. Vegyeskaruk, versmondójuk, szólóénekesük és táncosaik már sok helyen arattak tapsvihart a megyében. Mint Farkas Lászlóné klubvezető elmondta: emlékezetes élmény számukra az idei március 15-i ünnepség, amikor a Csiky Gergely Színház színpadán mutathatták be műsorukat. Felléptek legutóbb a Kakas expón is (felvételünk itt készült). A jutái nyugdíjas-kultúrcsoport minden felkérésnek szívesen tesz eleget. fotó: katona Csongor Pihentetőnek trécselés a kiskapu előtt Fiatalító kirándulások Hat éve alakult Somogya- szalóban a nyugdíjasklub, ma harmincnyolc tagja van. Életre hívója és vezetője Péter Lajosné, aki nyugdíjasként is dolgozik a kaposfü- redi téeszben. Tennivalója bőven van, nem unaloműzőnek találta ki a klubot. Úgy gondolta, jót tesz a falunak, ha az ott élő idősek megosztják egymással örömüket, gondjukat, ha legalább havonta egyszer megbeszélik társaikkal. Összejöveteleikre többnyire nők járnak, a férfiak inkább ünnepeken látogatják a klubot. A 76 éves Komondi Jánosáé kezdettől tagja a klubnak: a társaság miatt kedveli. Egyedül él, igaz, csak néhány háznyira a fiától. Négy gyereket nevelt föl, hét unoka és négy dédunoka nevét sorolja. Korát meghazudtolóan kapálja a szőlőt, csak léptei árulkodnak a fáradtságról. Potó Józsejhé sem tétlenkedik otthon, pedig jogot adna rá hetvenkét éve. Disznót és baromfit nevel, kertet művel, s szívesen főz a közelben lakó családnak. A kérdésre, hogy összej árnak-e beszélgetni a többi időssel, azt mondja, leszoktatta őket erről a tévé. Estefelé már érzik az öreg csontok fáradtságát, s a Dallas, a Szomszédok otthon marasztalja. El nem szalasztaná a Mindent vagy semmit vetélkedőműsorait, amikor teljes szívvel szurkolhat a tudásnak. Szomszédolás helyett jó időben kiül a kapu elé egy kis pihentető szemlélődésre, trécse- lésre. Az évek számával a mértékek is megváltoznak. Molnár Ferencné úgy érzi, mindig hosszabb lesz a kertje, mert égyre tovább tart, míg megműveli. Persze a valóságban ugyanannyi négyzetméteren gazdálkodik, csak gyorsabban fárad. Pedig még a fiatal nyugdíjasok közé tartozik, 1991-ben hagyta abba az aktív munkát. Huszonkét éven át naponta bejárt a kaposvári Patyolathoz, a 11 ezer 800 forintos nyugdíjjal nincs mit dicsekedni. A havi egyszeri összejövetelen azonban eltűnnek a gondok. Most énekkel, tánccal készülnek egy nyugdíjas baráti találkozóra, amelynek Marcali ad otthont. A klub legnépszerűbb programja a közös kirándulás; évente négy-öt alkalommal szerveznek utat a melegvizes fürdőhelyekre. A mozgásszervi betegséggel küzdő idősek valósággal megfiatalodva térnek haza ilyenkor. A gyógyvíz a csontokat, ízületeket javítja, a közös együttlét pedig a hangulatot. Izményi Éva A szili portán egyhangúan peregnek a napok Tétlenségre kárhoztatva — Annyi nyavalya kínoz, hogy alig bírom felsorolni. Tudom, egyszer véget ér. A föld alatt két méterrel már nem fáj majd semmi — mondta a somogyszili Horváth Károly. Először 1950-ben operálták. Évtizedek óta fél tüdővel él, nyolc bordája hiányzik. A betegség miatt alig tud már dolgozni, pedig szívesen elbíbelődne a ház körül. Ott a szőlő, meg a kiskert, ahol állandóan lenne munka. Nincs más választása: pihennie kell. — Megeszi a fene ezt a tétlenséget — dohog Horváth Károly. — Mindig keményen melóztam, bár kevés látszata van. Épp, hogy 14 ezret kapok a postástól. De nem bosz- szankodom feleslegesen. Az élettársammal így is megélünk valahogy. Tejre, kenyérre még futja, később sem halunk éhen. Ebben biztos vagyok. Túléltünk már nehezebb éveket. Gyógyszerre is telik. Legalábbis egyelőre; havonta ugyanis több mint nyolcezret fizetek a tablettákért. Vágya, hogy kicsit helyrepofozza házukat. Erre mostanában nem kerülhet sor. Nincs rá pénzük. Őt is zavarja, hogy kicsit már romos — mutat az egykor jobb napokat látott épületre. De egyszerűen alig tudnak kijönni a szerény nyugdíjból. A pénz nagy részét felélik, félretenni nem tudunk. — Már állatokat sem tartunk. Pedig egy falusi portán elkéne néhány baromfi, disznó. Csak ezt a három kutyát tartjuk — bök feléjük, miközben azok szünet nélkül ugatnak. — Ezekkel van egy kis munka, amit még én is eltudok végezni. Meg azért jó az is, hogy nem vagyunk egyedül. A kutyák, Lina, Öcsi és Hugi egész nap hancúro- zik. Néha én is eljátszom velük. Más szórakozásom úgy sincs. H. M. Szent György napján a kaposfüredi szőlőhegyen A kaposfüredi Matus György hetvenedik nevenapját is úgy kezdte, mint nyugdíjba menetele óta mindegyiket: kocsi elé fogta a lovát, Lenkét, és az utcabeli kutyák csaholásától kísérve kiszekerezett a szőlőbe. Az állandó jelenlét, a törődés meg is látszik a kerten, a présház előtti udvar tisztára söpörve, a lenyesett ágak, venyigék takarosán glédába rakva, ahogy kell. — A szőlő állandó gondozást kíván, ha kétszer annyi nap lenne egy évben, akkor is jutna mindegyikre tennivaló — mondja Gyuri bácsi. Közben megérkezik Kaposvárról öreg cimborája, Szántó István, a bicikli csomagtartójának kosarában hozza Csöpit, a túlsúlyos tacskót, a környék pockainak, egereinek rémét. Pista bácsi a közelben bérel egy kertet, közösen művelik a két területet. — A munka is jobban halad, ha ketten csináljuk, a nap is gyorsabban telik, ha van kivel szót váltani — mondja Matus György, és dicséri barátja rendszeretetét. — A minisztériumban nincs olyan szép szoba, mint amilyen Pista pincéje... — Aztán ne- kiállnak az otelló utolsó tőkéit metszeni, gondosan a dróthoz kötözve a maradó vesszőket. Délután majd réz- gáliccal permeteznek, hacsak nem kerekedik valami bolond szél. Készül közben az ebéd: réztányérra teszik a sonkaszeleteket, alufóliába tekerik a házikolbászt, és rá egyenesen a parázsra. A fejedelmi falatokhoz hosz- szúlépést kevernek a „könnyebbik” borból, azt is csak decis pohárból kortyolják. A rövid déli pihenő alatt Matus György a lovakról beszél. Gyerekként, édesapja gazdaságában szerette meg ezeket az okos állatokat, s istállójából csak a legvadabb tsz-évek alatt hiányzott a derék négylábú. Lenkéről legendákat mesél: — Több fénykép készült már erről a lóról, mint némelyik színésznőről — s mutatja is a képeket a présház szobájának falán. — Fotózták már dánok, hollandok, németek is. Legutóbb szénáért voltunk, akkor meg az amerikai katona lányok állták körbe vigyorogva és csattogtatták a fényképezőgépüket. A lovak szeretete örömömre folytatódik a családban, már két unokám is nevel lovat. Mikor a fotózáshoz készülünk, mondom, mégsem kéne tán Lenkét fölszerszámozni. Gyuri bácsi ellentmondást nem tűrve zengi: — Hadd mutasson az a ló... Kedves Matus György, hetvenedik nevenapján az Isten éltesse és őrizze meg derűs békéjét a lovakkal, a természettel és az emberekkel is. Katona Csongor Matus György és Lenke, a „primadonna
