Somogyi Hírlap, 1996. április (7. évfolyam, 77-101. szám)

1996-04-13 / 87. szám

12 SOMOGYI HÍRLAP SZÍNES HÉTVÉGE 1996. április 13., szombat Szín-Folt a polgári palettán Az alapítvány létrehozója dr. Gyenesei István és a galéria tulajdonosa, Szabóné Kimmel Ágnes fotó: lang Róbert CZOBOR ÉVA Szerelem Tudod mi a szerelem? Mézédes csobbanás a szíved húrjain, csokorba kötve vágyaid. Hol néma titkaid űzve hívnak a gyöngédség lankás tájain, felfedve régi álmaid. Furcsa, mámorító odaadás az érzés izzó hatalmának, s beleveszni a homályba, hol minden dobbanásra a szíved húrjai felelnek, s a bőröd melegét elnyeli a csönd. EGRI BÉLA Ennyit ér Simulj hozzám szép angyalom, feszes kebled megtapintom. Csókot váltok rózsa száddal, akár a méh a virággal. Átölellek, mint anyámat, vagy az istent az imádat. Tüzes szemedből olvasom, sok rossz után van még jogom feledni kínt és bánatot, mit eddig hű szívem kapott. Megróttak, de ártatlanul. Ki tette, most sunyin lapul, remegve talán arra vár, hogy ne létezzem többé már. Jó lenne élni még tovább veled, mint törzsével az ág, erősödni jó talajban egyre, egyre boldogabban. Ha a rügy nem bont levelet, tövében virág sem lehet, hisz a léte nem végtelen, korhadt fán gyümölcs sem terem, pusztul ő is és a gyökér. Anyanyelvűnk 1100 éve Harmincadik alkalommal rendezik meg hazánkban a magyar nyelv hetét. Központi témája ezúttal anyanyelvűnk 1100 éve. Ezt Grétsy László, az Anyanyelvápolók Szövet­ségének elnöke mondta el tegnap budapesti sajtótájé­koztatóján. Az ismert nyelv­művelő felhívta a figyelmet: anyanyelvűnket nem csak használni, hanem védeni is kell, mert egyre több a kül­földi eredetű ártó hatás. A magyar nyelv hete hivatalo­san a jászberényi megnyitó­val kezdődik; Deme László előadása Anyanyelvűnk 1100 esztendejéről szól. Országo­san mintegy ezer rendezvényt tartanak, de van olyan megye, ahol már a költészet napján megkezdődtek a nyelv heté­nek rendezvényei versenyek­kel, vetélkedőkkel. Az érdeklődés, a művészet- pártolás, a kulturális vállal­kozás polgári palettája Ka­posváron negyvennégy hó­napja szó szerint egy Szín- Folttal lett gazdagabb. A múlt hagyományaihoz ké­pest a jelen próbálkozásai, új­rakezdései még sokszor töré­kenyek, esetlegesek, ezért ok­kal feltűnő ha egy kezdemé­nyezés nem tiszavirág életű. Olyannyira nem, hogy a tárla­tok megnyitásakor, a Szín-Folt Galériában másokkal össze­préselődve az jut az ember eszébe, ilyenkor inkább Zsú- Foltnak kéne nevezni... Ezt mutatta az avatóünnep­ség is az új helyen, az Anker- házban. Legalább annyian dis- kuráltak kíváncsi türelemmel, bebocsátásra várva, mint ahá- nyan befértek. Bár a korábbi, Kontrássy utcainál nagyobb a terem. Költözött a galéria. A költö­zés mindig rumlis, idegesítő, a Szín-Folté viszont felettébb vi­dám és látványos volt. Ugyanis az avató előestéjén zeneszóval, égő gyertyával, egy pohár pezsgő után vonult a baráti kör az új helyre. Kis üvegkalická- ban ajándékot kaptak: egy fal­darabot a régiből. Ez a kedélyes összetartozás a törzsközönség létének titka a Szín-Foltos ver- niszázsok szép eseményein. — Július végére írtak ki; na­gyon várom már a gyermekün­ket. Nem igazán félek a szülés­től: ez lesz a tizenkettedik gyerkőc a családban. Dán Já­nosáé Viszákpusztán él. Békés­ből hét éve költöztek So­mogyba. A bodrogi kastélyban kaptak szolgálati lakást; ott ne­velték két gyermeküket. Idővel úgy gondolták, hogy ennél töb­bet is tehetnek a rászorulókért: öt gyermeket fogadtak örökbe a marcali és a kaposvári otthon­ból. — Boldogan vettük ma­gunkhoz a gyermekeket — mondja. — A legkisebb alig volt 16 hónapos, a legidősebb betöltötte a négyet. Felemelő érzés volt, amikor hirtelenében hét gyermekünk lett. Férjem­mel együtt hálát adtunk az Is­tennek. Biztos vagyok benne, hogy csak az ő közbenjárásával történhetett így. Kezdetben nevelőszülőként gondozták a picinyeket; az első Szabóné Kimmel Ágnes, a tu­lajdonos, úgy tartja, hogy minden erőlködés, könyörgés, rászervezés nélkül, szinte spontánul alakult, gyarapodott a publikum. Nem csupán a művészekből áll az a kör, ame­lyet nehéz lenne iskolavégzett­ség, foglalkozás szerint jelle­mezni. Egyszerűen szólva ka­posvári polgárok, akiket itt művészetszeretet tart össze. Nem a hevült politizálás, a ki- vagyi nagyhangúság a jel­lemző, hanem az emberközeli diskurzus, a találkozás szán­adandó alkalommal viszont örökbe fogadták őket. A Dán házaspár a már meglévő hét mellé újabbakat szeretett volna. Az asszony még négyszer szült. Most hét fiuk és négy lányuk van; a vér szerintit és az örökbe fogadottat egyformán szeretik. Amikor arról kérdeztem, me­lyik a saját gyermekük, azt mondta: mind a tizenegy. Ha rosszat tesz valamelyik, ugyan­úgy kap egyet a fenekére, mint a másik. A dicsérettel is így vannak. A férfi és a nő korábban baptista volt. Most is keresz­ténynek vallják magukat; min­dennap olvassák a Bibliát, és a kürtöspusztai evangéliumi ke­resztény gyülekezet tagjai. He­tente rendszeresen találkoznak 20-30 társukkal. A gyermekek névválasztása is a Bibliához kötődik: Dávid, Dániel, Illés, Johanna, Erzsébet, Lídia, Já­nos, Sámuel, Józsué, Debora, Péter... A tizenkettedik déka, az igény, hogy érezzék kellemesen, jól magukat. Természetesen perdöntő eb­ben az, hogy a kiállító művé­szek is láttak fantáziát a galé­riában, amely műkereskedés is. Minek tagadni: nagy boltot eddig nem hozott sem tulajdo­nosának, sem a kiállítóknak. A fenntartás költségeit a férj, Szabó Károly vezette képkere­tező és üvegesműhely fedezi. Hogy hoz-e majdan anyagi hasznot a háromgyermekes házaspárnak, az nagy kérdés. Mondta is Szabó Károly, hogy gyermek nevét most keresik. — Az a célunk, hogy minél tisztábban kövessük Isten taní­tását. Fontos, hogy az ember teljes életet éljen. Mi is keres­sük ezt, és abban bízunk, hogy megtaláljuk a helyes utat. A gyermekeinknek is ezt szeret­nénk megtanítani. Húsvétkor sem a nyuszit ünnepeltük, ha­nem az Űr Jézus feltámadását. Persze ha kedvük tartja, baráta­ikhoz hasonlóan, ők is festhet­nek tojást. Mialatt beszélgetünk, a gyerkőcök hancúroznak. Néhá- nyan monopoliznak, a többi kergetőzik. A két kisebb — Sámuel és Józsué — anyját fi­gyeli, amint róluk beszél. — A szüléink eleinte féltet­tek, amikor megtudták dönté­sünket — mondta a 32 éves anya. — Később elfogadták tervünket, és látják, hogy jól megvagyunk. A gyerekek na­gyon szeretik egymást. El­mondhatom: boldogan élünk. az érdeklődés önmagában nagy húzóerő, de mögötte ma­napság még alig van jelenté­keny vásárlóerő. Nem volt vi­szont szavaiban egy cseppnyi szemrehányás vagy csalódott­ság, inkább realitásérzék. Amiért nekivágtak, abban a művészetpártolás és a társa­ságszeretet volt a meghatá­rozó, ez pedig, ahogy mondani szokták, bejött. Amíg a házas­párt hallgatja az ember, meg­érti, hogy pátoszmentes, tisz­tes szándékú, földönjáró ál­mokat valósítanak meg. Van hitelük (s ez banki mércével aligha mérhető) és vonzerejük. Talán ez a titka annak, hogy a baráti társaságból kikovácso- lódott a Korona Kör is, amely­nek otthona lesz ezután a Szín- Folt Galéria. A mecénások azonban fon­tosak. Az avatóra és a kama­raméretekben is gazdag, igé­nyes somogyi képzőművészek kiállítására szóló meghívó azt is tudtul adja, hogy a vállalko­zás támogatására egy alapít­ványt hozott létre dr. Gyenesei István, a megyei és a városi képviselőtestület tagja. Szinte magától értetődően vallja, hogy a korábbi támogatói sze­repkörök megszűnése, átalaku­lása közben a feladatok egy ré­szét a kezdeményező polgár­ságnak kell átvállalnia. Ez a kultúra mellett a sport fejlesz­A családfő háztartási gépsze­relő volt, majd állattartással foglalkozott. Teheneit nemrég eladta: újabb vállalkozásra ké­szül. Nem félnek a mindenna­poktól; ennivalójuk van, beosz- tóan élnek. A tejet gazdától ve­szik, literje így is negyven fo­rintba kerül. A gyerkőcök, bi­zony, meginnának nyolc litert is, de most csak négy literre te­lik. Kenyérből két kiló fogy na­ponta. Boltban jóformán csak vajat és kenyeret vásárolnak. Előfordult olyan is, amikor jó­formán alig volt ennivalójuk. — Reggelire már csak sza­tésében, életben tartásában is elengedhetetlen. 1995-ben mint Kaposvár képviselőtestü­letének tagja a tiszteletdíját ajánlotta fel az alapítvány cél­jaira. Ezzel, úgymond, vissza­adja a városnak a várostól ka­pott pénzt, azt is remélve, hogy a példa ragadós. Mert nem biztos, hogy nincs rávaló, csak a művészetpártolás ilyen gyakorlata nem alakult még ki. Az alapítvány nyitott, bárki csatlakozhat hozzá; a művészek ezt alkotásaikkal tették, s a ga­léria tulajdonosa elmondta, hogy igen jól jött a támogatás az új berendezéséhez. Hogy mit vár pénzéért az alapítvány létrehozója? Sem többet, sem kevesebbet, mint azt, hogy valóban legyen ott­hona a társművészeteknek, a jó hangulatú együttléteknek, az egyébként öntörvényű utat járó alkotóknak hogy az önérvénye­sítés során egymásra is, közös lehetőségekre is rátaláljanak. Szabóné Kimmel Ágnes ter­veit hallgatva okkal remélhető, hogy ez a házigazdákon nem múlik. Ugyanis délelőtt tíztől este hatig mint galéria várják a látogatókat, hattól este tízig művészklubként. A spontán együttlétek mellett programo­kat is szerveznek, örömükre szolgálnának irodalmi, zenei estek, könyvpremierek. Tröszt Tibor Ionná és kenyér maradt, ami nem kifejezetten jó a gyerekek­nek. Imádkoztam, és nem sok­kal később ajándékot kaptunk az egyik környékbeli boltostól. A kosárban mindenféle finom­ság volt. A családban elkelne egy jó autó is. Nem valami csodajár­gány, hanem olyan, amiben mindannyian elférnek. Van hét kerékpárjuk, és a sógor Tra­bantját is használhatják. Ha si­kerül leműszakiztatni a 21 személyes Robur kisbuszt, már egyszerre kirándulhatnak is. Harsányi Miklós Tizenegy gyereket nevel a viszákpusztai család Egyik hozta a másikat Nevek a Bibliából - Naponta négy liter tej -A boltos ajándéka A gyerekek gyakran monopoliznak fotó: kőhalmi Szilvia A Happy Gang Kaposváron A könnyűzenei slágerlisták élvonalában egyre gyakrab­ban hangzik el a Happy Gang együttes neve. S második al­bumuknak, a Boojakának számai is. A Happy Gang nemrég fergeteges koncertet adott a Munkácsy gimnázi­umban. A triót Moha, Vita­min és Cory alkotja. Az utób­bival beszélgettünk. — Furcsa a nevetek. — Két éve kaptuk; így is­mernek bennünket mindenütt. Vitamin még Búza Sándortól kapta a nevét, a Halló vasárnap­ban, Moha azért, mert nem hagy cserben soha, én pedig azért, mert görkorcsolyázom. — Most a ragga-jungle beat eat a stílusotok. — Nem akarunk egy irány­zatnál leragadni; az az izgal­mas, ha sikerül valami újat összegyúrni a különféle stí­luselemekből. Próbálkozása­ink eredménye a Boojaka című album. Ilyen két sikeres dalunk: a Kérek egy kulcsot a szívedhez és a Minő guminő is. Az előbbi az én agyszüle­ményem. Szeretjük az extrém dolgokat. — A kábítószert is? A No drug! egészen másról szól. Szívtatok már füvet? — Egyikünk sem. Tudjuk, milyen iszonytató a drog; nem akarjuk kipróbálni. Jamaicá­ban lett volna rá mód, mert ott mindenki szívja. Nem tettük. Mi enélkül is boldogok va­gyunk. — Jamaicában az Öreg Sam című videoklipet forgat­ták. Miért pont ott? — A Jamaica jéggel kezde­tűn is gondolkodtunk, de végü- lis az Öreg Sam-et választot­tuk. Persze nem volt elég „ja- maicás”, és untuk is, ezért átír­tuk. Az az ország már régóta izgatott bennünket, ezért men­tünk oda. Rendkívül érdekes érzés volt, hogy az utcán csak feketéket látni, meg néhány fehér turistát. — Mire készültök most? — Megpróbálunk befutni külföldön is. Hamarosan elké­szül a Kérek egy kulcsot a szí­vedhez című dal angol változata. Új albumunk jelenik meg őszre, és megbízást kaptunk egy film­zenére is. Gombás Bálint Megmutatja a legtisztább emberi világot Liszt és Chopin bűvölete Hét zenei esten, kéDönálló és tizenhárom tanári hangver­senyen lépett a közönség elé Kenedi Tibor zenetanár, a nagyatádi zeneiskola igazgatója. Húsz éve működik közre a város jelentős rendezvényein. — Szeretem a zongorát; természetes igényem az ilyen fellépés. Szakmai fej­lődésemben is egyfajta kont­rollt jelent — mondta Kenedi Tibor. — A közönség reagá­lása megmutatja, mit ér az, amiért az ember sok éven át dolgozott. Fontos ez azért is, mert a diploma megszerzé­sével megszűnt a szakmai irányítás, hangszeres tudá­som továbbfejlesztésében csak magamra támaszkod­hattam. Megmérettetés, hogy önálló esten előadásom le­köti-e a közönséget. — Mi ösztönzi? — A zene és a hangszer szeretete. És az igény, hogy a legtisztább emberi világból megmutassam, mi a szép és mi a jó. Nem a szakmai elfo­gultság mondatja velem, de tény, hogy a zene — mint más művészeti ágak is — a legszebb érzelmeket fejezi ki. — Milyen műveket játszik szívesen? — Mindig erősen vonzot­tak a romantikus szerzők; iz­gatott műveik zenei és tech­nikai megoldása, ezért hang­versenyeimre is ilyen műve­ket választok. Elsősorban Liszt és Chopin alkotásait, ők ketten a zongora hang­zásvilágának kiaknázásában más-más módon, de a végső­kig elmentek. Rendkívül vonzó, hogy az értelmezési és megformálási lehetőségek széles határok között mozog­nak; ez az interpretálónak egyrészt óriási szabadságot ad, mégis kényes feladat. Ennek igyekszem megfelelni a legjobb tudásom szerint. Németh István

Next

/
Thumbnails
Contents